Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)
1880-06-03 / 45. szám
Esztergom, I. évfolyam. 45. szám. Csütörtök 1880. junius 3 án. ESZTERGOM és VIDÉKE Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ár : egész évre.................................................6 fît. — fél évre.......................................................3 * — évnegyedre......................................................................................1 „ 50 Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. .íjEftip' Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltétnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ ^-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. „ESZTERGOM ES VIBÈE1» ikmZML Találkozás. Ki büszke voltál s gőgös egykoron, Mi lett belőled, hajh ! mi lett ? A szenvedés meglátszik arezodon Mi tépte igy meg szivedet ? A kit szerettél elhagyott talán, S rományidét elvitte mind ? . . . . A köny kitör, nem szól a lány, Cak némán fejbólintva int. Szerettem egykor én is óh leány , S a kit szerettem, elhagyott. Szegény szivem, ah oly nagyon korán Megösmeré a bánatot ! S tudod ki volt, ki megtörő szivem, S reményimet elvitte mind ! ? . . . Zokog a lány, zokog keservesen Es némán fejbólintva int. Lányi Adolf: Esztergom 1880 május 3-án. Néhány nap múlva olyan ünnepet ül városunk, melyet sokan megirigyelnek tőlünk, de amelyet mi örökre megemlegetünk. Magyarország szellemi életének uralkodói : Budapest írói és művészei érkeznek hozzánk. Fényes lapokat írhatunk társadalmunk történetébe. Magasztos emlékeket bízhatunk lelkünk őrizetére. És ország-világ előtt büszkék lehetünk a kitüntetésre. Senki se tagadhatja, mert tapasztalatokkal hitelesített igazság, hogy Esztergom nemeslelkű, vendégszerető és nyájasan fogadó egy város, ahol jólelkű emberek, ritka szépségű leányok, munka és iparkodás laknak s melynek olyan szépségű vidéket adott az ég, hogy az csak gyermekeiben tükröződik vissza. Tudja a főváros és tudja az egész ország, hogy aki Esztergomba jön vendégnek, abból rokont csinál a vendégszeretet. Tudják mindenfelé, hogy a nagy szellemet melegebb szívvel ritkán fogadják valahol, mint minálunk. Jöhetnek tehát az írók és művészek is, mert nem fognak csatlakozni várakozásukban. Nem idegeneket hanem vendégeket várunk s nem vendégeket hanem rokonokat fogadunk. Meleg szív és meleg kéz várakozik rájuk. Szeretetünk egész gazdagságával fogadjuk s örömünk teltével fizetünk. A főváros írói és művészei tehát jó barátok közé jönnek, ahol mindennel, csak közönnyel nem találkoznak. fl!" V" ■ [UNK] [UNK] - j JUJ. ■Kgl-l—L1 Jj.l-.UJfL ->■ [UNK] [UNK] - J."""?.?1 J- . ■ [UNK] [UNK] Történelmi emlékeink újulnak föl az esemény alkalmával. Az első vidéki városok között érezzük magunkat. Iparkodásunk buzdítja, tevékenységünket emeli s örömünket gyarapítja a kitüntető esemény. És büszkék leszünk rá mindenkoron, hogy a fővárosi szellemi élet elsőrangú bajnokai tisztelik meg szerény hajlékunkat. Bizonyítsák ők is újra, hogy Esztergom legszebb erénye a vendégszeretet és mondják meg az egész országnak, hogy van itten sok a haza szemefényéből is. Tekintsék meg országos nevezetességű pontjainkat : a vallás pantheonjait. Tekintsék meg kincstárunkat , főpásztoraink százados emlékű ereklyéit. Tekintsék meg könyvtárunkat s képgyűjteményünket : a főkáptalan s a herczegprimás fölséges alkotásait. Nézzék meg középületeinket , hol mintaintézetekkel találkoznak. Nézzék meg szent István születése emlékére épült remek kápolnánkat s Bakács bibornok hírneves imaházát. Nézzék meg Magyarország legmonumentálisabb sírboltját fejedelmi basilika alján. Azután gyönyörködajenek regényes vidékünk bájain. S midőn körültekintették nevezetességeinket, nézzék meg azt a barátságot és rokonszenvet,amivel kalauzoltak. Láthattak szebbet, nagyobbat, dicsőbbet mindabból, amit a művészet és tudomány teremtett. Gyönyörködhettek felségesebb műalkotásokban, bűbájosabb természeti szépségekben, redős homloka pedig mintha csak azt jajgatná „talán mégsem.“ Egyik perczben a legboldogabb, a másikban a legboldogtalanabb Róbert minden Róberték között. Mit tesz egy pillantás ! A bűvölő ifjúság rózsás leheletével árnyalt sorvasztó fehér arcz, boros holló fürtök alatt igézően ragyogó kökény szemek, az angyali ártatlanság mindent meghódító mosolya, az istennői termet . . . ah ez az, mi őt őrültté tette ! 0 szerelmes. Hogy nálánál 18 az az tizennyelez ki, nehezebb, hogy mindenkinek bajuszát — csak azért mert bajusz — ki szeretné pödörni, hogy még a bajusztalan „életre valókkal" is kokettiroz, hogy könnyelmű természete minden vért lázas izgatottságba hoz — ez őt nem gondrozta. Hogy a 24 tavaszból, mik vállát oly lecsapottá tették, semmi de semmi sem maradt emléknek nála, csupán a rákövetkező zordon telek hagyták ott átkos látogatójegyeiket egy egy barázdának beillő redő, vékony dongák, s kétségbe ejtő ezukor természet alakjában — ez sem gondrozta őt. Hogy imádott arapurettejének papája édes „mauzikájának" jövőjét szivének negyedik pitvarában hordja, hogy ő magas vállú, az élet telétől meg nem viselt, viruló vőlegényt akar, — még ez sem ejtette őt kétségbe. Van kedvesének egy áldott szivű „tantja" csengő könyörgésével majd lágyra veri az a hajlithatatlan papa kemény szivét. A gyönyörű áprilisi nap végső langyos sugarai rendesen szép Ringstrassén találták őket. Miczi Róberttel karöltve elöl a Tante pedig hátulról commandirozott. Ezen étvágyat gerjesztő séták fűzögették azt a rózsa lánczot, mely sziveiket most már széttéphetetlenül köti egybe. Már el vannak jegyezve. Mint a kriptáta százszorossal visszaverődött Csak olyan őszinte tiszteletet, önzetlen barátságot és makula nélkül való meleg lelkesedést nem fognak egyhamarján találni, mint mi nálunk. Amit a fővárosi műveltség s a vidék romlatlan, patriarchális élete nyújt, azt itt összeolvadva fogják megtalálni. Amit az összetartó jóság és egyetértő barátság művelhet, azt itt keressék. Üdvözöljük tehát nagy tiszteletű vendégeinket előbb városunk régi jóhírnevével, utóbb szives vendéglátásának újabb bizonyítékával. Üdvözöljük tudományosságunk és szépirodalmunk bajnokait ; kislapirodalomunk elsőrangú képviselőit ; színészetünk kitűnőségeit s művészetünk harczosait ! Üdvözöljük előbb helyi sajtónk, azután a közönség nevében ! Mert csak az átalános lelkesedés és öröm viszhangja a mi szavunk. Ünneppel fogadjuk és vendégszerettel látjuk őket. Mert azt akarjuk, hogy ne csak nekünk jusson örök emléke az eseménynek, hanem hogy ők Esztergomot is minden időre szívekbe foglalják A jó barátok meleg kezével, a rokonok forró szivével s a vendégszeretet teljes örömével várjuk őket. Jöjjenek! Addig is előre bocsátjuk üdvözletünk sebes szárnyú galambját. Vigye meg azt a hirt, hogy egész Esztergom várva várja őket ! Kőrösy László. Eljegyezték. — Bécsi töredék. — .............A tiszteletre méltó öregség fogyatkozásait a proramis szemek elől szerényen elfedő überzieheres fauteilben guggoló — megható képe a mennyei örömmel feleresztett pokoli kínnak s Cassierja egy Hitelintézetnek. Nagy fekete szőrpamuttól elrejtett mosolygó ajaka, apró beszélő szemei úgy látszik folyton azt mondogatják „Sie liebt mich,“ dörgő hang, úgy járta be az ismerősök szűk keblét e szájat tátó hír. „Eljegyezték!" Két álló hétig e könyvsajtoló szavakkal fogadták egymást találkozó ismerőseik. A „bon jour" meg a „griast di’ Gott" már egészen kiment a divatból t. i. közöttük. Mindenik tudott hozzá egy kis részletet. Az egyik azt hallotta, hogy a szerencsés vőlegény szerencsétlen kandidátus korában „Blei und Pulverről" beszélt, ha tagadó választ kap ; a másik meg azt kerepelte hozzá, hogy a menyasszony szívgörcsökbe esett (természetesen ez is kandidátus korában) mert azt hitte, hogy a vaspapa bevágja az útját ennek a szépen megindult frigynek. — De azt bizonyosan nem hallotta még, hogy. — Ne is mondja, előre tudom már, hogy hallottam. — És valóban? — És valóban. Ez meg így volt. Landpartit csináltak, — magától értetődik olyat, mely mélyen benyúlt a késő estbe. S ugyan mert ne nyúlt volna bele ? Hisz oly szépen tükrözte vissza zajló bensejök világát, hogy még. A titkos homály nem a félelem a bizonytalanság, a langyos szellő pedig nem forró sóhajuk photographiája-e ? a kedves csillagok vájjon nem úgy pislognak-e feléjök mint tüzes phantasiájuk alkotta tündéri jövőjök s a nyájas hold ugyan mi lehetne más, mint buzgó takácsa a föuntisztelt rózsaláncznak. Bele bámulnak a sötétségbe, gondolatban pihegve szaladgálják keresztül a családi élet lángkardú angyaloktól nem őrzött paradicsomát s megrugdossák az irigy múltat, a miért oly soká feküdt közöttük. Ab die sehene Zeit der jungen Liebe ! A szent Ámor tudja mi mindent nem rugdosnának még meg eme ihletett perczekben, ha a kegyetlen Táute haza nem tereli őket az egyszer elől