Esztergom és Vidéke, 1904 (26. évfolyam, 1-101. szám)

1904-05-29 / 43. szám

szentelést tartott. Zászlóanya lett Hart­mann Péterné, főparancsnok pedig Riedl János. A zászlószentelés után nagy nép­mulatság volt a „Marton kútnál", az egész környék inteligencciája részvétele mellett. — Iparkamarai közgyűlés. A győri kereskedelmi és iparkamara május 31-én délután fél 3 órakor a kamara tanács­termében Győrött rendes közgyűlést tart, melynek huszonhat pontból álló tárgysorozata között sok, igen fontos ügy kerül napirendre. a, — Fegyelmi feljelentés. Bártfay Géza, „Szabadság" szerkesztője Wimmer Imre polgármester ellen az alispánnál fegyelmi feljelentést adott be, hivatalos éra be nem tartása miatt. — Merénylő ügyvéd. Dombosy Gábor komáromi ügyvéd, kinek apósa ellen Párkányban elkövetett merényletéről és zavargásáról lapunkban részletesen re­feráltunk, szabad­lábra helyeztetett. — A bűnügyi eljárás ugyanis nem kivánja további folyamata a letartóztatását és így az mellőztetett. A végtárgyalást legközelebb kitűzik. — Tömeges névmagyarosítás. A fő­gimnázium 16 növendéke idegen vezeték­nevét belügyminiszteri engedéllyel magyarrá változtatta még pedig : Bran­nenstein János, IV. o. t. Hajósra, Daub­ner Géza, VIII. o. t. Darvasra, Finke Kálmán, VIII. o. t. Fenyvesre, Galbicsek Béla, VIII. o. t. Galambosra, Ibermasszer Károly, I. o. t. Feledire, Pahola Lajos, VII. o. t. Petőre, Pauncz Imre, IL. Sándor, IIL. és Zoltán, VII o. t. Pártosra, Schlesinger József, II. és Jenő, IV. o. t. Szegőre, Schwartz Sándor, IV. o. t. Sebestényre, Tevesz Lajos, VI. o. t. Tarkanyira, Tindler Ödön, VII. o. t. Szentiványira, Uhlár Vilmos, VII o. t. Újhelyire, Viczing Rezső, VI. o. t. Vidorra. Ezeken kivül legújabban még Hirsch István, II. és Endre, III. o. tanu­lók folyamodtak min. engedélyért, hogy nevüket Hamvasra változtathassák. névmagyarosítás terjesztése Hollósy Ru­b­pert igazgató érdeme, aki erre körle­vélben hivta fel az ifjak figyelmét. — Gazdákat és iparosokat érdeklő elvi határozatok. A közigazgatási bíró­ság kimondotta, hogy a mezőgazdasági szálból közlekedő fogatok vagy hajtott állatok és az azok hajtására szükséges egyének vámmentessége azon a határon belül, melyhez tartoznak, a kompokra­­ és révekre is vonatkozik, ellenben me­zőgazdasági oélból a komppal gyalog átkelőknek vámmentességre igényük nin­csen. A belügyminiszter legutóbb úgy határozott, hogy vasárnapi munkaszüneti időben kizárólag azok a kisiparosok dolgozhatnak, akik iparukat állandóan segédek, tanoncok alkalm nélkül gyakorolják. Az üzleti segédszemélyzet­ist dolgozó önálló kisiparosok azonban saját személyükben se végezhetnek ipari munkát. — Szocialisták gyűlése. A szocialista elveket valló munkások a pünkösd hét­főre egybehívott, de részvétlenség miatt meghiúsult népgyűlést mára tervezték ismét megtartani. A város polgármes­tere azonban a bejelentést tudomásul nem vette s így a gyűlés ismét fiaskó­nak néz elébe. — Baleset. Kök­ény György kisuj­falusi lakos a héten egy kocsi szénát vitt egy komárommegyei gazda szénás szekér tetején községbe. A elaludt és ebbeli vigyázatlansága folytán a lovak közé bukott. A lovak hirtelen megálltak ugyan, de annyira összetaposták, hogy haldokolva vitték Komáromba.­­ A tudomány­egyetem klinikája gyógycélokra elfogadta és használja a Kolozsvári (Heinrich J.) Ásvány- és Gyógyszappangyár B. T. gyártmányait. Kiváló gyártmányaink: kénszappan, kénkátrány-, kátrány-, borax-, benzoe-, ereolin-, lanolin-, iehtyol-, fehérkátrány-, kénes fehérkátrány-, epe-, salicyl-, neutral-, gyermekszappan a bőr mindennemű rendellenességei ellen a legnagyobb sikerrel használhatók. Különlegességünk a Szt.­László szap­pan az egyedüli tényleg dezinficiáló és egyúttal a legideálisabb toilette-szappan. Egyedüli gyártói a szab. ásvány-, hygiea , iroda-szappanoknak, melyek festéket, zsírt, olajat vagy bárminemű foltot hideg vízben is azonnal eltávolí­tanak a kézről. Kapható minden gyógy­tárban, továbbá : Brucsy Gyula, Kecse­r­keméthy János, Vörös József és Kuhn j Gábor üzletében Esztergomban. Doktor Bogoly módszere. — Nem! nem, uram! . . . Minden hasztalan. Nem adom Önhöz a lányomat! És ezután az operett- mondat után Bögöly doktor összefonta mellén a kar­jait, mint akit lehetetlen elhatározásá­ban megingatni. — De miért ? Miért! Nagy Isten ! — kiabált kétségbeesetten Diós, — legalább magyarázza meg! — Ugyan menjen! Úgy­se értené meg, — szólt megvetőleg a doktor. Gyáván (mint minden szerelmes,) mondta a fiatalember: — Mégis, megpróbálom . . . Tisztes­séges embert nem dobnak ki igy ok nélkül! Minden ok nélkül . . . Bögöly keserű nevetésben tört ki: — Tisztességes ember! tisztességes ember . . . egyre csak ezt mondja . . . nos, jó. Hát éppen ez az ok. Ön azért nem kapja meg a lányomat, mert tisz­tességes ember! Hallgasson ide. Legelő­ször is, ha valaki nőül akar venni egy leányt, tudakozódik felőle, a rokonai, a környezete felől. Az én Rózsiról semmi olyat nem lányomról, tudhatott meg, amit anélkül is ki ne talált volna. Szép, mint a nap, jó, mint az angyalok, tele van erén­nyel, gráciával . . . — Brávó! — kiáltott lelkesülten Diós. Bögöly doktor vállat vont, aztán folytatta : — Várjon! Rózsinak keleti szeme van, hófehér a bőre, imádandók a vo­nalai . . . — Oh! — vágott közbe meghatottan a fiatalember. — Csak várjon még — folytatta a doktor. — A szegényeknek adja a pén­zét, mert jótékony ; nem ismeri a gő­göt, az irigységet, a gyűlöletet. Nem nyalánk, tiszteli az apját, amiben igaza van, és sokáig fog élni; művésznő és gazdasszony, minden! Ő a csodák cso­dája ! Ő az én lányom! Íme, ha tudako­zódott volna, ezt mondták volna róla önnek, uram! — Én már úgyis tudtam mindezt, — mondta egyszerűen Di­s. Bögöly hallgatott egy ideig, aztán folytatta:­­• — Igen, de mást is mondtak volna önnek, mert sok irigyem és rosszakaróm van — azt mondták volna: Ki az apja ? Bögöly ? Bögöly doktor ? Doktor? Milyen doktor ? Orvos ? Nem. — Hát jogi doktor ? Nem. Talán filozófiai dok­­­tor ? Az sem. Hanem doktora az ember­szeretetnek, uram! Ezt én mondom ön­nek. Igen, doctor philantropiae vagyok,­­ érti ? Diós nyugtalankodott. j Bögöly lelkesülten folytatta: Meghajlott. — Doktora az emberszeretetnek, ami­­ azt jelenti, hogy az első vagyok a filantrópok közt, támogatója szegény megcsalt, nyomorult, dekadens, bűnös, gyönge fajunk gyógyításának! Meg­esküdtem, hogy meggyógyítom az emberi­séget, amely gyöngül, vérszegény lesz... mondjuk ki: neuraszténussá válik. Meg van elégedve ? Megesküdtem, hogy egész­ségessé teszem, erőssé, hosszú életűvé, a jövőben bízóvá. És meg is találtam a módszert, amel­lyel álmomat megvalósít­hatom. Megvan! Itt lenn, a földön min­den a képességek egyensúlyán alapszik, írás, hát én egyensúlyozok. Itt hirtelen abbahagyta a beszédet Bögöly a rémüldöző Diós elé ugrott, megállt előtte és közel hajolva az arcá­hoz ordított: — Lopott Ön ? — Uram ! . . — Vétkezett a nők iránt köteles tiszte­k­ ellen ? — Oh!!! — Gyilkolt? — Ah !!! — Jólkövetett valami gazságot ? . . . nég ezt sem ? Semmit, semmit ? ! Hát hogy merészel arra gondolni, hogy ön­höz adom leányomat, Rózsit, a gyön­gyök gyöngyét, a virágok virágját, min­den koronák legtisztább gyémántját? Éppen ez a tökéletessége predesztinálja arra, hogy a legnyomorultabb gazem­berhez menjen nőül; ebből a házasság­ból aztán középszerű gyermekek származ­nának, egyszerű derék emberek. Közvet­len befolyásából megváltoztatná ezeknek a teremtéseknek a lelkét, akik, ha tol­vaj nő, utcai lány lett volna az anyjuk, egyenesen szörnyetegek lettek volna. Igen, én a huncut gazemberekhez adom a tiszta leányokat; a tisztességes fiúk­hoz az elveszet perszonákat; és merem mondani, hogy ebből a keverékből közép­szerű nemzedék származik, egyensúlyo­zott, éppoly távolságban a bűntől, mint az erénytől, mint a rossztól, mint a jó­tól. Másképpen, nélkülem az emberiség lassankint tönkremenne. Mert a gazem­berek, ha egymásközt házasodnának, kétszer annyi lenne a gazember, más­részről a tökéletes erényű férfi és nő gyermeke fönséges lélek lenne — mely sohasem ér semmit. Ime, Uram! a Sőt ami több, keresem, futamon a fizi­kai külömbségeket . . . Ha ön legalább borzasztó csúnya volna, legalább ragyás, púpos, félszemű, sánta nyomorék . . . talán beszélhetnénk a leányomról . . . Ez legalább enyhítő körülmény volna . . . De ha Rózsi szép, ön is szép , hízelgés nélkül legyen mondva, ne moso­lyogjon. Mint ő, ön is szép termetű . . . ő nagy, barna, erős ... ön nagy, robusz­tus, barna . . . Egyformák. Ami önöket illeti, gyermekeik nevetségesen szépek, egészségesek és okosak lennének, önök nem egészítenék ki, hanem megkétszerez­nék egymást; Íme két elveszett erő a leendő nemzedékre nézve . . . Nézve, ön érdekel engem, s ezt be is bizonyí­tom. Ismerek egy nőt, borzasztó kövér, alaktalan, erkölcstelen állat. Most fér­jet keres . . . akarja ? Önnek adom. Ez áldozat tőlem, mert magam akartam nőül venni . . . — Köszönöm szépen — kiáltott ré­mülten Diós, ön igazán nagyon is jó hozzám . . . De engedjen meg egy kér­dést. Talált már az ön izlése való férjet Rózsi kisasszonynak ? szerint Bögöly fölsóhajtott. — Óh . . . volt egy . . . — Ah! — szólt szomorúan a fiatal ember — és mi lett vele ? Bögöly az égre emelte szemeit, egy könycseppet törült szét arcán, és halkan felelt : — Felakasztották. Rövid, meghatott Csönd után így vé­gezte a doktor: — Ugy látszik, hogy ön megértett engem. Most legalább tudja, hogy miért nem kapja meg Rózsit . . . Isten önnel, uram, azért jó barátok maradunk . . . visszaadom a szabadságát. Munkálataim hívnak ... A viszontlátásra ... ha valami más ügyben szüksége lesz rám ... — Diós mély szomorúsággal távozott.­­ Az utcán arra gondolt, hogy vala­mi gaztettet követ el, csakhogy a dok­tor rokonszenvét megnyerje, amikor vé­letlenül egyszerre csak kisasszonnyal találta magát szemközt. Csak látásból ismerte, sohasem beszélt még vele, mert a nőkkel szemben félénk volt. De kétségbe­esésében megszólította a leányt: " Kisasszony, szeretem, imádom, bálványozom. Gazdag vagyok, előkelő, fiatal, csinos, amint látja." Éppen most kértem meg a kezét édesapjától. . . aki azt felelte, hogy valami gazembernek szánta önt. Belenyugszik ebbe a sorsba ? Rózsi édes mosol­lyal nézte nem most látta először. Aztán sokáig­ csengő hangon szólt: — Oh, ha az a gazember egy kissé hasonlítana önre . . . Diós megremegett és kezét nyújtotta a lány felé, aki szívesen fogadta. Az­tán komoly hangon szólt a fiúkhoz: — Tudja, az akadály az én erényem. Ha ez eltűnik, csak rajtunk áll, hogy egymásé legyünk. Diós eleinte nem akarta megérteni. Aztán a szép lány hirtelen otthagyta, a fülébe súgva : — Jöjjön el este tíz órakor . . . vá­rom . . . És aznap este, egynegyed tizenegykor Diós és Rózsi a jövőről beszélgettek egy napon bezárt szobában. Aztán egyszerre kopogtattak az ajtón. Diós megijedt. — Ki az ? — Az apám mondta a lány. — El vagyunk veszve — kiáltott kiál­tott a fiú. — A legkevésbbé sem — felelt nyugod­tan a lány — minden este ilyenkor bejön a szobámba, jó éjszakát kívánni. Én tudtam hogy ma is jön. Mondta és hozzátette : — Szabad! Bögöly doktor belépett, gondolatokba merülve, mindig. Hirtelen észrevette Dióst. — Uram ön ! itt, ebben az időben ? Es te, Rózsi Óh, egek! Nyomorult leányzó! Minden összedől! Isten álmaim, a te erényedről! veletek, szép Isten veled egyensúly! Természetes, sőt szükséges most az én módszerem szerint, hogy nő­ül menj ehhez az ostoba becsületes fia­tal emberhez . . . Így nem vagy elveszve. Nőül mégy hozzá ! Akarom! Parancsolom ! — Ámen! — mondták a szerelmesek, — áldj meg bennünket, atyánk ! M. M. IRODALOM. f Házinyúl tenyésztés és értékesítés irta: Andrássovich Géza m. kir. gazd. intéző. Ezen munka valóban hézag­pótló, s a mai drága husviszonyokat tekintve megbecsülhetetlen tanácsokkal szolgál, amennyiben a nemesitett házinyúl husa mind egészségesség, mind izletesség, mind táperő tekintetében fogyasztási cikket képez, mely elsőrendű külföl­dön már rég kiállotta a kritika kereszt­tüzét s a legelőkelőbb éttermek menüjé­ben helyet szerzett magának. És ennek dacára oly igénytelen állat, hogy hus­át a tenyésztő 20—24 krajcárért adhatja kilónként, mert a húson kivül értékesít­heti annak még bundáját is. Továbbá tenyésztésével a legkisebb exisztencia is foglalkozhatok, mert egy faládája és egy kis padlás szöglete a legtöbb em­bernek van. Így az általános jólét, színvonalának emelésére sem képzelheti­ egyhamar célravezetőbb gazdasági ága­zat. Végül a házinyúl közmondásos szaporodó képessége arra a reményre is följogosít, hogy a közélelmezésben mutatkozó mostani szomorú jelenségek hamarosan és állandóan orvosolja. A munka kapható a szerzőnél Budapest, II. Erőd u. 8. Ára 2 korona.

Next