Ethnographia • 7. évfolyam (1896)
I. Értekezések és leírások. - Munkácsi Bernát dr.: Néprajzi eredményeink és törekvéseink 1
ETHNOGRAPHIA SZERKESZTI: Dr. MUNKÁCSI BERNÁT. Január—február VII. évf. 1. szám. NÉPRAJZI EREDMÉNYEINK ÉS TÖREKVÉSEINK. Világra szóló, magasztos ünnepet készül ez évben megülni nemzetünk, ezer esztendős fordulóját annak a dicső eseménynek, hogy Árpád hadai birtokukba vették ezt a számunkra szent földet, melyet édes hazánknak nevezhetünk. Mindenekfölött a magyar ethnikumnak lészen ez ünnepe. Lélekemelő, méltóságos módon fog benne megnyilatkozni az a dús életerő, mely a magyar népfaj egyéni vonásaiban gyökerezve, alapja az Ő történeti sikereinek és előkelő állásának a népek versenyében, valamint szilárd oszlopa nemzeti jövőnkbe vetett bizalmunknak s ama rendületlen hitnek, hogy nem hiú ábránd volt a lánglelkű hazafi prófétai igéje : nem voltunk, hanem leszünk. Hála az emberiség sorsa intézőjének ez osztályrészünkért! De az ünnepek nemcsak az öröm, hanem a magábaszállásnak is alkalmai. S nekünk, a Magyarországi Néprajzi Társaságnak, kiket a nemzet millenniumi ünnepe épen ethnikai főjellegénél fogva legszorosabban érdekel, kik a magyar népfajra nézve a „Twcöth neaptór!" jeligéjét tűztük ki zászlónkra — igen méltó dolog egy pillanatra megállanunk ez időpontnál s visszatekintve multunkra számot vetnünk magunkkal, hogy mi az, mit eddigi munkásságunkkal elvállalt feladataink terén elérni képesek voltunk s minő czélok azok, melyekre viszonyaink mellett a közeljövőben a siker reményével leginkább törekedhetünk. Nyolc évvel ezelőtt egy szerény nevű és módú, de a néprajz eszméjéért rajongó lelkesedéssel küzdő tanárember hívta életbe társaságunkat. A magyar nemzeti kultúra géniusza hálával érezheti magát lekötelezve Herrmann Antal dr. iránt, kinek önfeláldozó buzgalma eredményezte, hogy a magyar nép s a magyarországi nemzetiségek tanulmánya ma immár nem pusztán egy-két műkedvelő érdek- Ethnographia VII. 1