Ethnographia • 20. évfolyam (1909)

III. Népköltészet és népzene - Kodály Zoltán: Szép Ilona 305 - Szabó Sándor: Gyermekjátékok 305

2. Bárcsak ez a hajnal 4. Minden fa tetején, Sokáig tartana, Diófa levelén, Hogy a szerelemnek Hadd szakajtott volna Vége ne szakadna. Minden szegény legény. 3. Szerelem, szerelem 5. Lám én szakajtottam, Átkozott gyötrelem De elszalasztottam. Mért nem virágoztál Utána indultam, Minden fa tetején. De meg nem foghattam. Ezt eléneklik először lassú tempóban, azután egészen gyorsan. Mikor gyor­san is elénekelték, akkor utána mondják: „Czoki, kormos, ki vele!" Erre az a kettő, a ki tánczolt, szintén a többiek közé fogódzik s más kettő megy be helyet­tük. Megjegyzem, hogy ezt nem Bokodon, hanem Szomódon játszák, Komárom­megyében, Tatától 3 kilométernyire. Ott tanítóskodtam 1898 szept.—1900 szept.-ig. 2. A következő játékot azonban nálunk játszák. Körben összefogódzanak a lányok, de kettő a körön kívül marad s egyik a másik háta mögé állva és az elsőnek szoknyáját megfogva a körön kívül kezd járkálni. A kört kerülő két leány ezt a dalt énekli: ke - zem a­­ lá nem ve - he - tem a - rany gyű - rű nél-kül, csí-kos csiz - ma nél-kül. Mikor elénekelték, akkor az első, ki a körön kívül megy, megáll, a körben állók közül annak, a ki mellett megállt, a kezét a vállára teszi s ezt mondja : „Adjon Isten jó napot, szent Juliánná. Vagy Lidia, vagy Mária (a szerint, hogy mi annak a lánynak a neve, a ki mellett megállt)! A kinek nevét mondta, az utána fogódzik s most már hárman járnak a körön kívül, s újra éneklik a fenti dalt. Ez így megy tovább, míg végre a körben állók mind elfogynak, mert a körön kívül állókhoz minden dal után egy odacsatlakozik. Végül a dalt megint újra kezdik s csigavonalban járnak körös-körül olyformán, hogy a­ki legutóbb csatla­kozik hozzájuk, az marad legbelől. Ezt azután a többiek megcsípkedik s ezzel a játéknak vége van. 306 SZABÓ SÁNDOR Efc * г * * -5 • -n 1 3 f J Щ Te - rít - ve az 0 al - ra, - a 0 * l * 9 1 Fel - szed - jük haj - nal - ra. t£­7 jj p p—p g g_l * *—* — P 1 1 A dunántúli változatok szerint: „Járom az úrnak várházat" vagy „váralját". Szerk.

Next