Ethnographia • 89. évfolyam (1978)
Kisebb tanulmányok, közlemények - Molnár Ferenc, A.: Egy Csokonai-anekdota háttere és változatai. 109—118
,, Áprilist járat valakivel" 109 sein. An den 1. April knüpften sich auch andere Vorstellungen, die ilm zu einem Unglückstag stempelten, so zum Beispiel der Glaube, daß Luzifer an diesem Tage aus dem Himmel gestürzt und Judas auch an diesem Tage geboren wurde. A. Molnár Ferenc Egy Csokonai-anekdota háttere és változatai 1 Ismeretes, hogy Csokonairól sok anekdota szól. Igaz ezek jó része nem megtörtént vagy nem a költővel történt eseményeken alapul. Később az ő nevével terjedt el számos olyan történet, amelyben diák, költő vagy garabonciás szerepel.2 Az egyik legismertebb Csokonai-anekdota az, amely TÓTH Béla gyűjteményében, a Magyar anekdotakincsben is benne van, s a Csokonai és Bessenyei címet viseli.3 Ebben arról van szó, hogy a költő gyalogszerrel akart eljutni Bessenyei Györgyhöz, aki akkor már Bakonszeg melletti pusztakovácsi birtokán remetéskedett. Útközben azonban Csokonai eltévedt, s hiába nézelődött, senkit sem látott, akitől kérdezősködhetett volna. „Végre felbukkanik egy paraszt bundás öregember. No, csakhogy van útmutató, gondolja magában Csokonai. És rákiált az atyafira, még pedig versben, szép leoninus hexameterben, mert a poétának mindig ritmuson, kádencián jár az esze: — Hallja-e kend bácsi, messze van-e Pusztakovácsi? A bundás ember meg legott visszavág neki, leoninus pentameterrel: — Menjen az úr szaporán, még ma eléri korán. Csokonai elálmélkodik a hevenyébe verselő paraszton, de csakhamar kitalálja, ki lehet a bundás öreg. — Bessenyei! kiáltja örvendve, és lekapja a süvegét. — Te meg, öcsém, nem lehetsz más, csak Csokonai Vitéz Mihály ! felel az öreg, és ölelésre tárja karját." Szűcs Sándor is a TÓTH Béla-féle változattal egyezően idézi az anekdotát,4 DVORZSÁK János szintén, csak a versike első sorát kissé másképp: Hallja-e kend, bácsi, messze van-e Puszta-Kovácsi. 5 Az alábbiakban ennek a történetnek szegődünk nyomába, változatait, térbeli és időbeli elterjedését kutatjuk. A cikk fő célja az adatközlés. Majd minden variáns szövegéből is bemutatunk, mert ezek értékes anyagot szolgáltatnak arra, hogyan alakul az anekdota, s hogyan függhet össze más népköltészeti műfajokkal, esetünkben a rigmusokkal. A vizsgált adoma a helynév és a rímjáték miatt természetesen csak magyar nyelvterületen, és ott is rendszerint csak bizonyos nevű településeken, azok környékén élhet. Ma Csokonai és Bessenyei találkozásának történetét leginkább a szakirodalomból ismerik, a nép között már Bakonszeg és a most már hozzá tartozó Kovácsi puszta (Pusztakovácsi) környékén is kevesen emlékeznek rá. Z. Horváth Piroska, a bakonszegi hagyományok legjobb ismerője úgy tudja, hogy a két költő akkor találkozott, amikor Bessenyei a szolgájával gyalogosan Berettyóújfaluba ment. „A nagyhídköznél vélek szembe jött sebeskutya lötyögve egy nadrágos ember (nem gatyás). Jó előre kérdezte: Bácsi, messzi van Kovácsi? Mire Bessenyei: Lépegessen szaporán, odaér még ma korán." Mindezt Pelbárt Pál, Bessenyei szolgája mondta el, mert a találkozásnál csak ő volt jelen. Z. Horváth Piroska is öreg nagynénjétől hallotta, aki az igen magas kort élt „kis szolga" unokája 5 DVORZSÁK János 1903. 222. Erre az adatra Vöő István figyelmeztetett. Rövidebben elhangzott az Anekdotakutatás a nyelvészet, a folklór és az irodalom határán című előadás részeként a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság együttes ülésén 1973. nov. 20-án (vö. Magyar Nyelv LXX. 1974. 383.; Irodalomtörténet LVI. 1974. 263.). Akkori anyagomat némileg kiegészítettem. Gyűjtésemről a napi sajtóban is beszámoltam (1974a, 1974b.). Népi adataim többségét körlevéllel gyűjtöttem, amelyet a Kovácsi nevű helységekbe és azok környékére küldtem szét. Egyéni — néha ismételt — levelezéssel szintén számos adathoz jutottam. Újságcikkeimben további népi változatok után is érdeklődtem, de csak Hajdú-Biharból kaptam három újabb variánst. A tárgyalt anekdota és rigmusok folklórként általában csak néhány, rendszerint idős ember emlékezetében élnek. Anyaggyűjtésem — a nagyszámú negatív és a néhány más történetet tartalmazó válasz is — a debreceni Déri Múzeumban kerül elhelyezésre. Adatközlőimnek, segítőimnek ismételten hálás köszönetet mondok. 2 Magyar Irodalmi Lexikon, I. kötet. Budapest 1963. 223. 3 TÓTH Béla 1899. 167. 4 Szűcs Sándor 1965. 48.