Ethnographia • 89. évfolyam (1978)

Kisebb tanulmányok, közlemények - Molnár Ferenc, A.: Egy Csokonai-anekdota háttere és változatai. 109—118

,, Áprilist járat valakivel" 109 sein. An den 1. April knüpften sich auch andere Vorstellungen, die ilm zu einem Unglücks­tag stempelten, so zum Beispiel der Glaube, daß Luzifer an diesem Tage aus dem Himmel gestürzt und Judas auch an diesem Tage geboren wurde. A. Molnár Ferenc Egy Csokonai-anekdota háttere és változatai 1 Ismeretes, hogy Csokonairól sok anekdota szól. Igaz ezek jó része nem megtörtént vagy nem a költővel történt eseményeken alapul. Később az ő nevével terjedt el számos olyan történet, amelyben diák, költő vagy garabonciás szerepel.2 Az egyik legismertebb Csokonai-anekdota az, amely TÓTH Béla gyűjteményében, a Magyar anekdotakincsben is benne van, s a Csokonai és Bessenyei címet viseli.3 Ebben arról van szó, hogy a költő gyalogszerrel akart eljutni Bessenyei Györgyhöz, aki akkor már Bakonszeg melletti pusztakovácsi birtokán remetéskedett. Útközben azonban Csokonai eltévedt, s hiába néze­lődött, senkit sem látott, akitől kérdezősködhetett volna. „Végre felbukkanik egy paraszt bundás öreg­ember. No, csakhogy van útmutató, gondolja magában Csokonai. És rákiált az atyafira,­­ még pedig versben, szép leoninus hexameterben, mert a poétának mindig ritmuson, kádencián jár az esze: — Hallja-e kend bácsi, messze van-e Pusztakovácsi? A bundás ember meg legott visszavág neki, leoninus pentameterrel: — Menjen az úr szaporán, még ma eléri korán. Csokonai elálmélkodik a hevenyébe verselő paraszton, de csakhamar kitalálja, ki lehet a bundás öreg. — Bessenyei! kiáltja örvendve, és lekapja a süvegét. — Te meg, öcsém, nem lehetsz más, csak Csokonai Vitéz Mihály ! felel az öreg, és ölelésre tárja karját." Szűcs Sándor is a TÓTH Béla-féle változattal egyezően idézi az anekdotát,4 DVOR­ZSÁK János szintén, csak a versike első sorát kissé másképp: Hallja-e kend, bácsi, messze van-e Puszta-Kovácsi. 5 Az alábbiakban ennek a történetnek szegődünk nyomába, változatait, térbeli és időbeli elterjedését kutatjuk. A cikk fő célja az adatközlés. Majd minden variáns szövegé­ből is bemutatunk, mert ezek értékes anyagot szolgáltatnak arra, hogyan alakul az anek­dota, s hogyan függhet össze más népköltészeti műfajokkal, esetünkben a rigmusokkal. A vizsgált adoma a helynév és a rímjáték miatt természetesen csak magyar nyelvterü­leten, és ott is rendszerint csak bizonyos nevű településeken, azok környékén élhet. Ma Csokonai és Bessenyei találkozásának történetét leginkább a szakirodalomból ismerik, a nép között már Bakonszeg és a most már hozzá tartozó Kovácsi puszta (Puszta­kovácsi) környékén is kevesen emlékeznek rá. Z. Horváth Piroska, a bakonszegi hagyo­mányok legjobb ismerője úgy tudja, hogy a két költő akkor találkozott, amikor Bessenyei a szolgájával gyalogosan Berettyóújfaluba ment. „A nagyhídköznél vélek szembe jött sebeskutya lötyögve egy nadrágos ember (nem gatyás). Jó előre kérdezte: Bácsi, messzi van Kovácsi? Mire Bessenyei: Lépegessen szaporán, odaér még ma korán." Mindezt Pelbárt Pál, Bessenyei szolgája mondta el, mert a találkozásnál csak ő volt jelen. Z. Hor­váth Piroska is öreg nagynénjétől hallotta, aki az igen magas kort élt „kis szolga" unokája 5 DVORZSÁK János 1903. 222. Erre az adatra Vöő István figyelmeztetett.­ ­ Rövidebben elhangzott az Anekdotakutatás a nyelvészet, a folklór és az irodalom határán című előadás részeként a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Magyar Irodalom­történeti Társaság együttes ülésén 1973. nov. 20-án (vö. Magyar Nyelv LXX. 1974. 383.; Irodalomtörténet LVI. 1974. 263.). Akkori anyagomat némileg kiegészítettem. Gyűjté­semről a napi sajtóban is beszámoltam (1974a, 1974b.). Népi adataim többségét körlevél­lel gyűjtöttem, amelyet a Kovácsi nevű helységekbe és azok környékére küldtem szét. Egyéni — néha ismételt — levelezéssel szintén számos adathoz jutottam. Újságcikkeim­ben további népi változatok után is érdeklődtem, de csak Hajdú-Biharból kaptam három újabb variánst. A tárgyalt anekdota és rigmusok folklórként általában csak néhány, rendszerint idős ember emlékezetében élnek. Anyaggyűjtésem — a nagyszámú negatív és a néhány más történetet tartalmazó válasz is — a debreceni Déri Múzeumban kerül elhe­lyezésre. Adatközlőimnek, segítőimnek ismételten hálás köszönetet mondok. 2 Magyar Irodalmi Lexikon, I. kötet. Budapest 1963. 223. 3 TÓTH Béla 1899. 167. 4 Szűcs Sándor 1965. 48.

Next