Ethnographia • 109. évfolyam (1998)
Ismertetések - Tótkomlós néprajza (Dankó Imre) 435—438
illik feltételeznie, hogy legalább az ilyen adatokat írott forrásokból merítette a szerző; ha arra gyanakodna, hogy alkalmasint az emlékezet is megőrizhette őket, a történeti igényű forrásfeltárás és a forráskritika értelmét vonná kétségbe. Noha ez a fejezet a legterjedelmesebb, szükségtelen tovább folytatnom módszertani kifogásaimat. Nem szeretném ugyanis, ha erre a tisztes szándékú, de Szegfű László filológiai bravúrokkal jeleskedő vagy Juhász Antal írásos és recens adatok egybeépítésével példát mutató tanulmányaihoz képest feltűnően amatőr „falutörténetre" kerüljön a recenzió végső hangsúlya. Hadd hangsúlyozzam tehát: nem emiatt a szokványos falutörténetek sablonjaival élő s azok módszertani hibáiban osztozó dolgozat miatt kell számon tartanunk a Röszke-kötetet. Azért, mert a java tanulmányok komoly forráskritikai készségről is tanúságot téve - jelentősen árnyalták azt a történeti-néprajzi képet, melyet Szeged és tanyagisága együvé tartozásáról és a „falu-öntudat" kialakulásáról - csak a szegedi nagytájon nem egymást kizáró párhuzamos tendenciákról! - az egymás után születő monográfiákból eleddig kialakíthattunk. Budapest SZILÁGYI MIKLÓS Tótkomlós néprajza. Szerkesztette: Szincsok György. Tótkomlós, 1996. 416 p. Tótkomlós Város Önkormányzata A szép kiállítású kötet alcíme szerint „A település alapításának 250. évfordulója tiszteletére" jelent meg (címlapon feltüntetett 1996-tal ellentétben 1995-ben). Mégpedig egy, Békés megyében szokásos kétkötetes monográfiatípus egyik köteteként (Orosháza, Mezőberény monográfiáinál láttunk ilyen tagolást). Tudtunkkal a történeti kötet még nem jelent meg. Tótkomlós a hazai szlovákság egyik legkarakteresebb, szinte a legutóbbi időkig homogénnek mondható települése. Fényes Elek 1851-ben Geographiai Szótárában egyenesen „tót falu"-nak mondta 48 kath., 6.769 evang., 30 ref. 41 nem egyesült óhitű lakosával. A község lakosságának messze túlnyomó többségét alkotó evangélikusok a község szlovák lakosai. Róluk nevezték el magát a települést is Tótkomlósnak. Fényes a továbbiakban is az evangélikus egyházhoz kötötten vázolta fel Komlós tényleges nagyságát: „van itt evang. szentegyház 2 prédikátorral, evang. népiskola 4 tanítóval... határa igen termékeny, de a lakosok számához képest szűk. Ezek 1746-ban jöttek ide Sz. Andrásról" (2.244.). Így, ehhez hasonló módon írtak róla a későbbiek során is, egészen Ján Sirácky (a kollektív): Slovaci vo svete (Martin, 1980.) első kötetében foglaltakig (56-57 p.). Egyébként legutóbb, éppen kötetünkben Gyivicsán Anna így felelemezte Tótkomlóst: „Tótkomlós a magyarországi szlovák települések között több szempontból is sajátos helyet foglal el, sőt bizonyos mértékig kivételnek számít. Nincs ugyanis még egy olyan nagy létszámú szlovák község a magyarországi nyelvszigeteken, ahol 1947-ig a magyar-szlovák lakosságcsere lebonyolításáig, a szlovák kultúrának ennyire meghatározó szerepe lett volna a közösség kulturális életében, de mindennapi társadalmi kapcsolataiban is, mint Tótkomlóson...nemzetiségi kultúrájának másik sajátosságát pedig az adja, hogy e kultúra sokoldalúan rétegzett és gazdag tartalmú volt. Ugyanis amíg a magyarországi szlovák települések többségében a szlovák nyelvű kultúra elsősorban a népi, tradicionális, s részben az egyházi kultúrához kapcsolódott, addig a tótkomlósi társadalomban a népi és az egyházi kultúra mellett - főként a XIX. sz. második felétől - jelen volt a szlovák polgári (elit) kultúra, amelynek befogadói és hordozói, művelői és követői elsősorban a középparaszti és iparos rétegek voltak." (379.) A magyar néprajztudomány régóta ismeri Tótkomlóst és ösztönözte kutatóit gyűjtésére, kutatására, feldolgozására Gajdács Páltól (1896), ifj. Jankó Jánostól (1887) kezdve Király Péteren (1965), Vajkai Aurélon (1974), Manga Jánoson (1974), Boross Mariettán, Diószegi Vilmoson és még sokan másokon át a rengeteget publikált helyi, illetve tótkomlósi származású Koppány Jánosig, Tábori Györgyig, illetőleg a tótkomlósi szlovákság néprajzának kutatását szívügyének tekintő Krupa Andrásig és Gyivicsán Annáig. Mellettük két közösség is erőteljesen bekapcsolódott Tótkomlós néprajzának kutatásába. Az egyik a szegedi Szlovák Tanszék, a másik pedig a szlovák néprajzkutatók egy bizonyos csoportja volt (Emília Horváthovával és Sofia Svecovával az élen.