Ethnographia • 114. évfolyam (2003)
Ismertetések - Naštase. Bibliotheca Moldaviensis (Halász Péter) 343—345
adalékokat szolgáltat a Gyimes-völgy moldvai magyarok általi benépesítésének kezdeteiről. Zöld Péter hányatott, áldozatos életének ismeretében tudjuk igazán értékelni a moldvai római katolikus magyarokról küldött beszámolóját, melynek tudománytörténeti jelentősége csak Marcus Bandinus leírásához, vagy Domokos Pál Péter csángókkal foglalkozó könyvéhez mérhető. Zöld Péter „csik-delnei plébános" Batthyány Ignáchoz, Erdély püspökéhez írt jelentése amilyen értékes, olyan szűkszavú, még ebben a kisméretű könyvecskében is alig 15 oldal. Mégis, mennyi fontos ismeretanyag van benne. Néhány sorban utal a moldvai magyarok XV. századig visszanyúló történetére, odakerülésük körülményeire. Nem hallgatja el, hogy a római katolikus csángók pasztorálására odaküldött olasz ferencesek „nyomorult és lanyha módon" végzik kötelességüket, így híveik a szükséges lelki gondozás nélkül maradnak. Páter Zöld felsorolja a Moldvában talált kilenc plébániát, de csak néhány esetben jelöli meg a lakosság számát és nem nevezi meg minden esetben a plébániához tartozó filiákat. A 9 plébánia mellett így is felsorol még 45 települést, amelyeknek részben vagy egészen katolikus, tehát túlnyomó részben magyar a lakossága. A plébániák szűkszavú bemutatása mellett a népéletre vonatkozóan is szolgál néhány adalékkal, így megtudjuk, hogy a jászvásári (Jassy) plébániához tartozó katolikusok elsősorban kézművességgel „szerzik mindennapi kenyerüket és táplálják családjaikat", a lengyel határszélen lévő Mugyiló város környékén lévő magyar szórványok lakói „kovakővágással és elkészítéssel tartják fenn életüket", Forrófalva pedig „mindennemű gabonában bővelkedik, és a fák legkellemesebb gyümölcseivel dicsekszik. " A Moldvában felkeresett magyar települések közül Csöbörcsökkel foglalkozik a legrészletesebben Zöld Péter jelentése. Valószínű, hogy itt érte őt a legnagyobb érzelmi megrázkódtatás, látván az ott élő magyarság magárahagyottságát, lelki gondozatlanságát: utolsó papjuk talán fél évszázada halt meg, s alkalmi misszionárius is 17 éve járt ott. Pater Zöld egyhetes ottléte során felkészítette a deákot (kántort), a bábákat, s a híveket a pap nélküli vallási élet különböző elemeire, miáltal bepillantást nyerhetünk az akkori vallásgyakorlat néhány részletébe. A Jelentés végezetül megemlíti a néhai forrófalvi kántor, Petrás Mihály 1671-ben kezdett, magyar nyelven írt naplóját, ami - bár többen is jártunk utána - a mai napig nem került elő. Nastase: Bibliotheca Moldaviensis. Kétnyelvű kiadás. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2003. 128 p. Halász Péter Rendkívül fontos feladatot, sőt küldetést vállalt a Ferenczes István és a vezetésével működő kiadó, amikor Zöld Péter 1781-ben készült moldvai jelentése után hozzákezdett a moldvai magyarokkal foglalkozó, tudományos hitelességű román szerzőktől származó művek magyar és román nyelven történő kiadását. A kezdeményezésnek egyaránt hasznát láthatják azok a magyarok és románok, akik a moldvai csángók tudományos kutatásával, vagy a csángók politikai helyzetével foglalkoznak, a valóság megismerésére és az igazság érvényesítésére törekszenek. Gh. I. Nastase, a jászvásári (Iasi) egyetem történészprofesszora Ungurii din Moldova la 1646 dupa „Codex Bandinus" (Moldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex nyomán) című munkája két részben, 1934-ben és 1935-ben jelent meg Kisinyóban, az „Arhivele Basarabiei - Revista si geografie a Moldovei dintre Prut si Nistru" című folyóiratban. A tudós szerző a boldogtalan sorsú Marcus Bandinus, bosnyák születésű moldvai püspök rendkívül becses és hiteles beszámolója, valamint a moldvai katolikusok 1926. évi egyházi összeírása alapján, a két forrás összevetésével igyekezett támpontot keresni elsősorban arra vonatkozóan, hogy melyek a moldvai magyar betelepedés szakaszai és milyen lehetett a magyarok letelepedési folyamata Moldva területén? A feltett