Ethnographia • 125. évfolyam (2014)
TANULMÁNYOK ÉS KÖZLEMÉNYEK - Pálóczi Horváth András: A kunok régészeti kutatásának néprajzi-művelődéstörténeti tanulságai 79-114
94 Pálóczi Horváth András kivéve a hajkarikák típusa alapján a 13. századra keltezhető 17. sírt.73 Horváth szerint a tatárjárás előtti sírokból kiforgatott embercsontok a temetőárok melletti összáraimba kerültek, azonban bizonyára a korai sírrétegek bolygatott sírjai között is maradt néhány 1241 előtti temetkezés, és talán ehhez a korszakhoz sorolható a 17. sír is. Pogány halottas szokások a csengelei kunoknál is kimutathatók. A Mátyás király pénzével keltezett 31. sírban szarvasmarhacsont és halcsont volt. 9 sírban találtak faszéndarabokat szétszórtan a sírgödör fenekén.74 A mezőföldi Perkáta-Kőhalmi dűlőben 1986-1988-ban Hatházi Gábor feltárta a 14. századi kun szállás temetőjét, amely szintén egy elhagyott Árpád-kori templom körül létesült. A temető 291 sírját sikerült szétválasztani korszakok szerint: 124 sír tartozik a kun szálláshoz, 99 sír az Árpád-kori magyar népesség hagyatéka. A fennmaradó sírok kora nem meghatározható, illetve néhány sír a kora újkorból származik. A kun temető jól keltezhető, megnyitásának időpontja a népesség dunántúli áttelepülésére, a 13. század végére tehető, felhagyása az I. Lajos király utáni uralkodók pénzeinek hiánya miatt a 14. század végén történhetett.75 Az antropológiai vizsgálatok szerint a Perkátán eltemetett kunok az alacsony termetű, rövid fejű europo-mongolid típushoz sorolhatók.76 A 13. század végétől templom köré temetkező közösség minden bizonnyal már keresztény volt, temetkezési szokásaikon és viseletükön mégis jól lemérhető a hagyományos szokások és hiedelmek továbbélése. Pogány szokásként értékelhetők az amulettként nyakba fűzve viselt állatcsontok: kutya- és farkasfog, sertésagyar, valamint tornyoscsiga került elő, ezeknek-a gyöngyökkel együtt-bajelhárító szerepük lehetett.77 különböző szúró-vágó eszközt (kés, borotva, ár, tőr) 16 sírban, a sírok 13%-ában találtak, ugyanilyen arányban voltak kések az öttömösi temetőben (13%).78 A halottnak adott - alkalmasint már csak jelképes - étel mellékletnek tarthatók a sírba tett állatcsontok, amelyekre más kun temetőkhöz hasonlóan Perkátán is volt példa: jó lábközépcsont a 68. sírban és juh medencecsont a 141. sírban. Ezen kívül két sírban találtak tojást a mellkasra helyezve.79 km népi jellegzetességnek tarthatók a perkátai ásatási megfigyelések segítségével rekonstruált textil- vagy bőrtarsolyok, melyek nők és fiatal lányok sírjaiban kerültek elő (4. kép). Az esetek többségében gyöngyökkel díszített készségtartó tarsoly maradványait a medence tájékán tárták fel jobboldalt, vagyis ezeket a kun nők az övre függesztve hordták. A tarsolyok a hétköznapi használati eszközöket tartalmazták: kés, ár, borotva, kova, csiholóvas, tűtartóként használt ólomcső, horog, függesztő karikák, tarsoly-függesztőlánc és zárópecek is előkerültek. Mindezeken kívül gyakran fordulnak 73 Horváth 1978: 103; 2001: 64-66. 74 Horváth 1978: 104, 111.; 2001: 67-73. A 31. sírban talált állatcsontot az első ásatási közleményben a szerző sertéscsontnak határozta meg. 75 Hatházi 2004: 25-69. 75. 76 Éry 2004:260-261. 77 Hatházi 2004: 121-122. 78 Hatházi 2004: 109-110. Az öttömösi temető 25., 31., 44., 51., 54., 55., 58., 59. és 62. sírjában volt vaskés; a 36. sírban a leírás szerint „a bal lábszár mellett 3,4 cm hosszú négy élű vastőr töredéke” volt. Móra 1906: 22-26. 79 Hatházi 2004: 125-126.