Ethnographia • 130. évfolyam (2019)
2019 / 4. szám - KÖNYVISMERTETÉSEK - Biernaczky Szilárd: Kecskési Mária: The Matengo in Southwestern Tanzania. History, Tradition, Development
Könyvismertetések 771 részévé válva segítette a vallásos olvasmányok, az írás-olvasás terjedését, megteremtve a feltételeket a családi feljegyzések kialakulásához. A kis kiadvány gazdagon illusztrált, 235 tárgyfotót és mellékletet tartalmaz, ám már csak a terjedelmi kötöttségek miatt sem kelti a munka lezártságának képzetét. Egy olyan kutatás törvényszerű terméke, amelyet minden tekintetben tovább lehet, és kell is fejleszteni. Kecskési, Mária: The Matengo in Southwestern Tanzania. History, Tradition, Development, 2018, Munich, Museum Fünf Kontinente, 255 old. Rövidített angol nyelvű kiadása a „Die Matengo in Südwest- Tansania” című tanulmánykötetnek, München, 2007, Staatliches Museum für Völkerkunde, 397 p. Biernaczky Szilárd Kecskési Mária (1935) az úgynevezett Nyugatra szakadt magyar afrikanisztika jelentős alakja. Tollas Tibor, a neves emigráns magyar költő felesége 1956-ban hagyta el az országot, Bécsben járt egyetemre, majd Münchenben Vajda László tanítványaként vált etnológussá és Afrika-kutatóvá. Tevékenysége és munkássága legnagyobbrészt a müncheni Staatlichen Museums für Völkerkunde (újabb intézményi nevén Museum Fünf Kontinente) sokrétű működéséhez kapcsolódik. E múzeum kötelékében adta ki többek között nagymonográfia nagyságrendű kiállítási katalógusait (1976, 1982), majd professzorával, Vajda Lászlóval és egy német kollégával együttműködve feldolgoztak egy híres, afrikai maszkokat magába foglaló magángyűjteményt (a kötet három nyelvű változatban, 1997, 1997, 1998 jelent meg), amelynek igen figyelemre méltó előszavát Vajdával közösen ő írta. A hagyományos afrikai művészet eme jeles magyar kutatója saját tanzániai terepmunkájának eredményeiből korábban csak egy cikket jelentetett meg (1997), az utóbbi évek eredménye viszont a két ugyancsak figyelemre méltó monográfia, amely tanzániai vonatkozású kutatásait tárja fel. Az egyik a dél-nyugat tanzániai matengo törzsnél gyűjtött anyagát teszi közzé (2007). A másik tudománytörténeti értékű műben (2012) Joachim Ammann és Meinulf Künsters német misszionáriusoknak az 1920-as években a dél-kelet tanzániai mwera törzs körében végzett tevékenységét mutatja be, és adja közre a két hittérítő értékes néprajzi-etnológiai feljegyzéseit. Visszatérve a 2007-ben megjelent és a matengok néprajzát bemutató kötetre, amely már a Magyar Afrika Tudástár (http://afrikatudastar.hu) anyagában is megtalálható szabad megközelítéssel, lényegében a klasszikus afrikai népleíró monográfiákhoz hasonlóan az adott etnikai csoport teljes körű leírását foglalja magába. Mintegy bevezetésképpen szó esik a mintegy 300-350 évre visszatekintő prekoloniális múltról, a gyarmatosítás korszakáról (1897-1961), amelynek első majd két évtizedét a német behatolás (1897-től) jellemezte. A matengok vidékére német missziók települtek, amelyek az angol hatalomátvétel után is működtek. Nem feledkezhetünk meg arról persze, hogy a kötet bevezetőjében természetesen a terület földrajzi leírása is helyet kap, s mellesleg megtudatjuk, hogy a Matengo felföld mintegy 11.410 km2-re terjed ki, és lakosainak száma ma mintegy 450.000 lehet. A továbbiakban a terepmunka adatgyűjtések eredményei a következő területekre terjednek ki: gazdasági élet, ezen belül a földművelés, állattartás, vadászat, halászat és gyűjtögetés, kereskedelem, szállítás és a kávétermesztés, házépítés, lakhelyek belső rendszere és felszerelése, a telek elrendezése, például hely az állatoknak; mesterségek és eszközök, agyagművesség, asztalosság, bőrművesség, kovácsmesterség stb.; táplálék és táplálkozás, ételek elkészítése, sörivászat, só kinyerése, dohány és kender; társadalmi szervezet, ágazat, klán és család, rokonsági terminusok, a családon belül.