Európai Idő, 1992 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1992-01-08 / 1-2. szám

A 40000 lejes játék I. (első) fordulója­­ (2. oldal) FÜGGETLEN emberjogi • kisebbségvédelmi és kritikai hetilap III. ÉVFOLYAM , 1-2. ÖSSZEVONT SZÁM 1992. JANUÁR 8—15. 16 OLDAL, ARA 16 LEJ Főszerkesztő: HORVATH ALPÁR; Főszerkesztő-helyettes: WILLMANN WALTER; Szerkesztők: LOKODI KÁROLY, TÁNCZOS VILMOS; Korrektúra: SZABÓ KATALIN, VASILIU ANNA. „SZÉKELY SZARTA MAGYART" Történelemóra iMOJÍ&vityhÁKOJt Kérjük olvasóinkat, hogy a 2. oldalon levő kérdőívet akkor is töltsék ki és küldjék el, ha nem kívánnak részt venni a játékban. Mindannyiunk érdeke, hogy az Európai Idő megfeleljen az olvasók ige­ avagy NEMZETISÉG — ANYANYELV — VALLÁS nyeinek. Érzékenyebb lelkületű olvasóink el­nézését kérem a fenti szóhasználatért, de a „remekbe­ magyarított“ kifejezés nem sajátos: ott díszeleg Sepsiszent­­györgy főtere, s a Súgás áruház kö­zelében egy falon, s sajátos nyelvi ál­lapota árulkodik arról, hogy a fal­­festő-ügynöknek (még?) nyomorék a nyelvtudása. Avagy ebben a nyelvi állapotban látnák a honi népszámlálás elméleti alapjainak tudós teoretikusai a szé­kelynyelvűség megkülönböztető specifi­kumát? Szomorú dolog ilyen szomorú el­mékkel civilizált párbeszéd módozatain munkálkodni — az európaiság (az eu­rópai tudományosság?) nagyobb dicső­ségére.­­ Pedig Kelet-Európa legújabbkori tör­ténelmében (más szóval: a kezdetek óta) a népszámlálás a nemzeti (nacio­nalista!) önámítás nagy (és „tudomá­nyos igazságnak“ álcázott) módja lé­vén, gyakori találkozásra nyílik itt al­kalom effajta szomorú elmékkel. A mai nappal kezdődő romániai nép­­számlálás apparátusának kidolgozói és irányítói sem titkolják, hogy mely irányba erőszakolják a „tudományos objektivitást.“ Eszerint ugyanis a nemzeti kisebb­ségek (­ nem románok!) esetében bő­ven elegendő 100 (száz) sajátos (pl. táj-) szó ismerete ahhoz, hogy külön­álló nemzetiségként könyvelje el őket a román tudományosság, így fedezték fel honi népszámláló tudósaink pél­dául a székely nyelvet — a székelyek nagy meglepetésére. Nos, valószínűleg ez a fölfedezés lesz az ezredvégi román tudományos­ság (nyelvészet) európai hírű büszke­sége! (Bár eléggé blamás, hogy az ol­­tyán, moldován, móc stb. romániai új­latin nyelvekről épp ők feledkeztek meg...) A dolog pikantériája, hogy egy ép­eszű európai valószínűleg el sem hin­né, hogy mindez nem vicc, hanem ro­mán tudományosság (hallgatás-bele­egyezés !). Mindezek okán különösen fontos, hogy aki magyarnak vallja magát, az ne írja alá a népszámlálási kérdőívet addig, amíg meg nem győződött ar­ról, hogy a „NEMZETISÉG“ rovatba magyarnak, az „ANYANYELV“ rovat­ba magyar anyanyelvűnek, a „VAL­LAS“ megnevezéséhez pedig római (!) katolikusnak, reformátusnak, unitárius­nak stb. írták-e be. HORVÁTH ALPÁR

Next