Európai Tükör, 1997 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1997-02-01 / 1. szám
Várhegyi Éva Pénzügykutató Rt., tudományos főmunkatárs •I. pillér Európai Közösség A tőkemozgások liberalizálása (I.) Az Európai Unió egységes belső piacának megteremtésében fontos szerepe van a tőkemozgások szabadságának; ez egyike a Római Szerződésben felsorolt alapvető szabadságoknak. Magyarország számára még akkor is komoly kihívást jelent ezen a téren a teljes harmonizáció, ha erre a társult közép- és kelet-európai országok integrációját előkészítő Fehér Könyv tízéves (két fázisban megvalósítható) előkészületi időt ad. Bár a Fehér Könyv az egyes szektorokon belül meghatároz bizonyos prioritásokat, a sorrend és az időbeli ütemezés végleges kialakítása a csatlakozási tárgyalások feladata lesz. E tanulmányban a tőkemozgásokat a Római Szerződés 67. cikkelyét módosító 88/361/EEC direktíva nómenklatúrája szerint értelmezzük, ez volt az alapja a maastrichti (EU) egyezménynek, és összhangban áll az OECD tőkemozgásokat liberalizáló kódexével is. A szokásos tőkeműveletek között első helyen szerepel a direkt befektetések szabadsága, ami alapvetően a letelepedés szabadságát jelenti. A tőkemozgások szabadsága tehát egyaránt felöleli a letelepedés, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságát, amelyek az EU fontos alapelvei. Fontos követelmény ezenfelül a nemzeti elbánás, ami feltétele a tőkemozgások szabadságának. Szorosan kapcsolódik a tőkemozgások szabadságához a folyó fizetések szabadsága is. A kérdéskör tehát összetett: a tőkemozgások liberalizálása a tőkeműveletek és az azokat végző személyek-intézmények szabadságát egyaránt jelenti. A szabadságjogok egyúttal korlátozzák a tagországok szabadságát, azok nem, vagy csak különös indokkal alkalmazhatnak más országokra nézve diszkriminatív védőintézkedéseket. Az egységes belső piac nyújtotta előnyök tehát hátrányokkal is járnak: a szabadabb mozgástér fejében a verseny erősödésével kell számolniuk a piac szereplőinek. Cikkünk mostani, első részében a tőkemozgások EU-beli és a Magyarországgal szembeni, az OECD-tagságból is fakadó követelményeivel, a tanulmány következő számunkban megjelenő második részében pedig a mai magyar helyzettel és a szükséges harmonizációs teendőkkel foglalkozunk. I. Az Európai Unió követelményei Az egységes belső piac létrehozásának alapvető dokumentuma az Európai Uniót megteremtő úgynevezett Maastrichti Szerződés, amelyet 1992 februárjában írtak alá a tagországok. Ennek egyik fontos törekvése, hogy „a tagországok között a javak, személyek, szolgáltatások és tőke szabad áramlása előtt álló akadályok eltávolításával egy egységes piacot” teremtsen. A Szerződés szemléletváltást is tükröz a korábbi dokumentumokkal szemben: az egységes belső piac kiteljesítése mellett az EU- Treaty on European Union. ■ 1 Az írás Várhegyi Éva-Gáspár Pál: A tőkemozgások liberalizálásának célszerű lépései (1996. június) című nagyobb lélegzetű tanulmánya alapján készült, a szerző által írott részek rövidített és aktualizált feldolgozásával. európai tükör február