Európai utas, 2003 (14. évfolyam, 50-53. szám)

2003 / 2. szám (51.)

ALKOTÓK, MŰHELYEK Lakner Antalé a város jobb és bal partja között feszülő, elsősor­ban a mentális zónában aktív különbségeket tematizálta. Az Erzsé­bet híd pilléreire illesztett, a rajta áthaladók számára jól látható ideát és odaát feliratok mindannyiukat bevonta a játékba (kíváncsi vagyok, hányan találják el, melyik volt a pestin és melyik a budain). Sugár János szövegét a Blaha Lujza téri fényújság sugározta he­tekig: „Dolgozz ingyen vagy végezz olyan munkát, amelyet ingyen is el­végeznél.” Ez nemcsak a bontakozó kapitalizmus közterein járó-kelő polgár számára bizonyult kurrens meditációs objektumnak, de a hazai művészvilág berkein belül is rezonanciára lelt, hisz a képzőművészek olyan munkát végeznek, és nem is kapnak érte honoráriumot: ez ép­pen a fent említett bontakozó által formált hétköznapok okán azóta is téma, ami még tíz év múltán sem rendeződött megnyugtató módon. Felszabadultabb lélekkel merengett az ember a Gyöngyösi utcá­ból a Deák térre tartó viszonylaton, a négyes busz oldalára Gerber Pál által illesztett feliraton: El van rontva a napom, ha nem győzök le há­rom gonoszt. Azt hiszem, csak annak sikerült teljesíteni­e mesehősnek is becsületére váló tervet, aki nem odakint a csúcsforgalomban, ha­nem belső utakon keresett ellenfelet e művelethez. Az aktív figyelem módszertana Ne tévesszenek meg azonban senkit a fenti szöveges példák: a nyilvános térbe szánt művészet korántsem csupán játék a betűkkel. A köztér mint médium a nézőtől interaktivitást vár, a művésztől pedig Gyenis Tibor: Tyborman, eseménysorozat, 2003 Európai utat

Next