Európai utas, 2003 (14. évfolyam, 50-53. szám)

2003 / 1. szám (50.)

CSERVENKA JUDIT: „...A KÖZÖSSÉGNEK HASZNÁRA ÉS JAVÁRA..." vetkező nemzedék nem magyar nemzetiségeiben már feltámad a horvát, szerb, szász, román, szlovák öntudat és hozzálátnak saját nemzeti intézményeik megszervezéséhez. Ugyancsak Monok István segít tisztázni azt a kérdést, hogy könyvtárat vagy múzeumot alapított-e Széchényi: „Az alapító levélben mindkét elnevezést használja. .. .A múzeumok a könyvtárakon belül vagy azok mellett berendezett studiolókból, majd ritkaságtárakból keletkeztek, mint ahogy a korai középkor­ban a levéltár és a könyvtár, vagy a kincstár és a könyvtár sem vált szét. Széchényi Ferenc tehát nemzeti gyűjteményt alapított... ” Ezeket a studiolókat is megjelenítették a 2002. novem­ber 22-én megnyílt Aero perennius — Ércnél maradandóbb kiál­lítás rendezői, amelyet az alapítás 200. évfordulójának tisztele­tére az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum legbecsesebb darabjaiból válogattak. Volt miből válogatni, hiszen kétszáz év alatt óriási értékekkel gazdagodott az intézmény. Csak néhány nagy anyagot kiemelve: Pyrker László egri érsek kép­gyűjteménye, báró Révay Ferenc családi kincsestára, Delhaes István bécsi magyar festőművész régiség- és éremgyűjteménye, Schunda Károly hangszergyűjteménye adományként, a Jankovich-gyűjtemény és az Esterházy-képtár vásárlás útján ke­rült a múzeum birtokába; de gondolhatunk a felbecsülhetetlen számú és értékű könyvre, amely éppen Széchényi Ferencnek köszönhetően - a köteles példányok rendszerét már a kezdetben meghonosította! - gyarapodott folyamatosan. Visszakanyarodva az alapításhoz: felismervén a katalógusok fontosságát is, három kötetben készíttette el - az alapító okirattal egy időben - a könyvek és nyomtatványok katalógusát. Példányait elküldte számos írónak, hazai és külföl­di tudósnak, valamint az egyházi és világi hatóságoknak. A nagy tettet méltató levelek mellett befutottak a folyamodványok is a „könyvtár-őri” (csak 1812-től nevezik igazgatónak) állásokra. A jelentkezők között volt Csokonai Vitéz Mihály is, de az aprólékos és kitartó munkát kívánó feladatra Széchényi alkalmasabbnak látta — a költőzseni helyett — Miller Jakab Ferdinánd nagyváradi tanárt. Neve nem tartozik az ismertek közé, annál inkább az utódok közül Pulszky Ferencé, aki az 1867-es kiegyezés után tért haza az emigrációból, és negyedszázadon át vezette az intézményt. Olyan tudósok dolgoztak mellette, mint Rómer Flóris, Flenszlmann Imre, Hampel József, akiknek idején az egyes szakterületek osztályaiból fokozato­san önálló, új múzeumok alakultak. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Kovács Ti­bor egyik tanulmányában idézi Hampel Józsefet: „...Az anyain­tézet így táplálván, mintegy áldozatkész óriási pelikán saját épsége árán apjait.” E lírai szavakhoz Kovács Tibor hozzáteszi: „A gyűjtemények ésszerű felosztása csak részben sikerült. Legnagyobb múzeumaink máig küszködnek a profilátfedés nehézségeivel. ” Külön történet az épületé. Az alapításkor a helytartó­­tanács a pálos rend papnevelő intézetét jelölte ki a könyvtár elhelyezésére, s az ünnepélyes megnyitást 1803-ban tartották József nádor, a gyűjtemény kormányzójának jelenlétében. De — mint tudjuk - ez nem volt a végső otthon. Előbb Napóleon közelgő hadaitól félve Temesvárra menekítették a könyvtárt, majd visszaszállításakor a pálosok igényt tartottak a helyisé­gekre, s ezért József nádor az egyetem épületébe költöztette az egyre gyarapodó anyagot, amelyet Széchényi - alapító ok- Elefánti Jaksm­ Miklós lévai várkapitány habán palackja, 1670 Apafi Mihály százszoros aranyforintja, 1674

Next