Evangélikus Népiskola, 1912 (24. évfolyam, 1-25. szám)
1912-06-15 / 12-14. szám
317 Az összhangosításban gondosan ügyeltek a szerkesztők arra, hogy koráljainknak egyházias, a maga egyszerűségében is fenséges, komoly jellege megmaradjon. Kerülték a világi zenében szokásos rikítóbb akkordokat és mesterkélt modulációkat, melyek profanizálnák templomi zenénket. Az egyes szólamok menete oly sima és dallamos, hogy mindegyik koráit vegyeskarra is lehet énekelni. Mintául szolgált e tekintetben Altdörfer, akinek korálkönyvéről Volkmann Róbert a legnagyobb elismeréssel mondott bírálatot. A fentebbi célból mellőzték a dallamokban is a felesleges melizmákat. A variánsok közül csak az elkerülhetetlenül szükségeseket vették fel. Öszekötő közjátékok csak a versszakok közt vannak s ezen kívül minden korai mellett ahhoz illő befejezés. Az egyes sorok közt nagyon helyesen mellőzték a dallam egységét zavaró s a tempót lassító ízléstelen interludiumokat. Egy ütemben az eddig szokásos két hang helyett most négy van, ami által az idegen dallamok is közelebb kerültek a magyar zene ritmusához. Engedmény történt a ritmikus korálok felé is, amenynyiben néhol váltakozva találunk egy ütemben hosszú és rövid hangokat. A felvett korálok összes száma a kezdő énekekkel és Erkel himnuszával együtt 296. A magyar gyülekeztek igen soknak fogják ezt találni. De gondolják meg, hogy az egyetemes használhatóság céljából sok dallamot kellett a német és tótajkú gyülekezetk kedvéért is felvenni. Különösen az új pozsonyi német énekeskönyvre való tekintet, melyet mind szélesebb körben kezdenek használni, tett szükségessé több német dallamot. A többiek mellett ezek is jól megférnek s magyar kántorainkra nézve is csak nyereség lesz, ha egyházi zenénkből többet is megismernek. Magyar gyülekezeteinkre nézve pedig megnyugtató, hogy a dunántúli új énekeskönyvnek összes dallamai, tehát az Altdörferből hiányzók is benne vannak. Legnehezebb volt a kiválogatás munkája, az anyanyelv szerint háromfelé ágazó gyülekezetek legszebb és nélkülözhetetlen dallamainak megállapítása. De a szerkesztők ezt is helyes elvek szerint végezték, midőn 1. az eddig használatban levő közkedveltségű dallamokat, 2. magyar eredetű s a magyar lélek karakterét kifejező művészi értékű melódiákat, 3. az idegen dallamok közül a feltétlen klasszikus becsüeket és 4. azokat az énekdallamokat vették fel, melyeknek szövege részint a hozzáfűződő emlékek, részint az általános elterjedés révén szinte hitvallási jelentőségre emelkedett (Egyet. gyűl. jkv. 138. p. 1908.) Magyar eredetű és