Negyvennyolcas Friss Naptár, 1948
Petőfi Sándor: Forradalom
rése után minden erejével hazánkra tört és kezdetét vette a legnagyszerűbb, leghősiesebb küzdelem, amelyet nemzet valaha is vívott Az 1848-as szabadságharc tüzének fénye egy évszázadon keresztül világította be az elnyomott magyar nép szenvedéseinek éjszakáját. A szabadságharcot leverte a túlerő, de emlékét híven őrizte szive mélyen minden magyar, mindaddig míg most, száz év után egy szabad hazában méltán ünnepelhetjük meg történelmünknek legdicsőbb napjait. FORRADALOM irta: PETŐFI SÁNDOR Haloványul a gyáva szavamra, dalon Viharodnak előjele, forradalom! Szomorúk az idők, a napok feketék. Odahagyták atyáid, a nemzet, a nép! Csak azért szakítád le bilincseidet Hogy újabb, nehezebb vas eméssze kezed. Födi még beteg arczod az egykori por. S ime sorsod újonnan a porba tipor. Nem a sors, nem a sors de saját fiaid Akaratja, mi újra lealacsonyít. Ez a vétek a mily czudar és iszonyú. Iszonyúbb legyen érte az égi bosszú! Lealázod-e, ob haza, szent fejedet? Piszok ülje a hír koszorúja helyett? Mielőtt az erőszak igába fogat, Kaszabold le hazám, nyakadat te magad. Tegye lánczra a zsarnok a holttetemet. Diadalma legyen temetői menet. Hol elásnak, a domb neki trónja legyen S gyakoroljon erőt, síri férgeiden! De te, oh haza, nem hagyod el magadat, Haragod tüze arczaidon kigyuladt, Kezed ott van a kardon, a markolaton... Ki fog élni, ha nem te, dicsőn szabadon? Szaporán ide, kedvesem, ajkaidat. S te fiú, szaporán ide a poharat! Mire elfogy a bor, mire csattan a csók, feladásra emelhetik a lobogót. Haloványul a gyáva szavamra... dalom Viharodnak előjele, forradalom! KM M KIS MOZGALMI INTÉZET KÖNYVTÁRA