Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-11 / 41. szám
Érdemes tudnk, igen! Magyon! Még az év elején hallottuk, hogy érdemes volt végrehajtani a „stabilizációs-restrikciós” gazdasági programot, áldozatok árán is. De különösen annak volt érdemes, aki megfogalmazta és pénzügyminiszterként végrehajtatta, Bokros Lajos úrnak. A jutalom sem maradt el, ahogy megtudtuk a rádió szeptember 25-i reggeli adásából. A Világbank egyik vezető tisztviselőjévé nevezték ki! Siker? Óriási siker! Igaz, hogy megbízását nem teljesítette 100%-ig. Mert e lap 1995. év május 12-i számában, „Stabilizációs torzszülött” című glossza végén olvashattuk: „Olyanná válhat ez a pénzügyi politika, ha megvalósul, mint amikor a sebészeti műtétre állítják: az operáció sikerült, de a beteg meghalt.” Az operáció valóban sikerült, de egyelőre milliók éheznek, nélkülöznek. Kormányunk tagjai azóta is állítják, hogy a programot folytatják, mert „Nem lehet mást csinálni”. E derék munka folytatása Bokros úr utódaira, megbízóira és munkatársaira vár, akiket majd hasonló magas kitüntető állás biztos reménye lelkesít. Hiszen többük kiváló munkájáról jól ismert külföldi szaktekintélyek elismerően nyilatkoztak. Igaz, a „restrikció” hangoztatása már elmarad. De a „stabilizáció” továbbra is fő gazdasági elv. Tudjuk, hogy az élelmiszerárak mostanában évenként 20 %-nál is nagyobb mértékben emelkednek. A keresetek reálértéke pedig évi 10% körül csökken. A meghirdetett „stabilizáció” feltehetően éppen ezt a folyamatot, az árkereset törvény növekvő torzulását akarja kifejezni. Már Bokros úr előtt hasonló kitüntető állást kapott Bod Péter Ákos úr és Németh Miklós úr. Kiváló működésük eredménye, külföldi adósságunknak már 35 milliárd fölé emelése a Világbanknál és más nyugati nagybankoknál. Ennek kamataiból bőségesen futja kiváló pénzügyi szakembereink megérdemelt fizetésére, a kitűzött cél elősegítése érdekében. Az említett glossza más helyén ez is olvasható: „Bankszakember nem való pénzügyminiszternek.”, mert nekik „a pénz fontosabb, mint az ember” — Legalábbis az egyszerű magyar átlagember. — Nem a bőségben dúskáló kiválasztottak. A közelmúltig kiváló tudósokat, feltalálókat, művészeket, zenészeket, sportolókat világbajnokokat adott ez a kis ország a nagyvilágnak. Most nagyhírű bankszakemberek sora kezdődött el, amíg szakértelmük el nem fogyasztja népünket. — Gratulálunk! A bőségben élők nevében. -lin-Egy alföldi nagyváros kormánypárti önkormányzata szerződésileg eladta egy értékes ingatlanát egy fantom lifttnek. 115 milliós vételárat kötött ki azzal a kft.-vel, amely 1 millió forintos alaptőkével kívánta bejegyeztetni magát a cégbíróságon. Nem jegyezte be. Nem voltak meg a feltételek. A szerződés mégis meglett. Szerződni akart az önkormányzat. Nem nézte a feltételeket. Kicsire miért is. Bugrisozás mégsincs. Egy akolba tartoznak a máskor tallózókkal. Na és az APEH! Ha hinni lehet a híreknek, a székesfővárosban köttetett vakon a szerződés. Az adókártyák nyomására olyan vállalat kapott megbízást, amely még csak nem is pályázhatott volna rá. Már termeli is a kártyákat. Nyomdagépei döcögősek. Határidőcsúszás bejelentve. Szerződést legjobb bekötött szemmel kötni. Akkor nem kell a „vakult magyar”. A szeme is megmarad. Csak látni nem lát. Csohány János Magyar szürkeállomány Itáliában Rómában és Nápolyban zajlott szeptember 9-14. napjai között a IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. Ötszáz tudós öt kontinensről. A legtöbb Magyarországról. Kétszáz előadás. Az olasz és a magyar köztársasági elnök, a magyar oktatásügyi miniszter. Carabinierik, az olasz elnöki vértes lovasgárda kosárlabdás termetű tagjai. Fogadások, könyvkiállítások, bemutatók, antik és újkori emlékek. A poraiból újjászületett Monte Cassino. A két országot összekötő sokévszázados ezernyi emlék. Hamisítatlan itáliai napsütés. Azúr égbolt. Zöldülő határ. Hét busszal gördült ki Rómából a hazafelé tartó magyar szürkeállomány. És nini, láss csodát! A dús füvet ropogtatva legelt az autópálya mellett egy magyar szürkemarha állomány. Rá se pillantott a buszokban guruló másik magyar szürkeállományra. Valamikor eladták. Az itáliai legelő neki már otthont. Sajdult a szív a buszokban az egykor híres exportcikk láttán. Gombóc szorult a torkokban. Meddig lesz szükség itthon a fejek szürkeállományára. Háromezernyi tagja már külföldön van. -oha-