Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-12 / 50. szám
Az utolsó szó jogán Sokan hiszik, sokan vallják, sokan hirdetik, hogy amióta csak világ a világ, mi, magyarok, a Kárpát-medencében élünk és magyarul beszélünk. Innen rajzottunk ki, és hazatértünk 1100 esztendővel ezelőtt. Mindenki tőlünk származik, minden nyelv a magyarból ered. A Paradicsom is itt édenlett, Ádám is magyar volt. Az Isten is magyar, de végtelen szerénysége miatt nem dicsekszik vele. Jó lenne nevetni ezen! De nem lehet. Nő, nő, nő a rémisztő gödör. Sokan hiszik, sokan vallják, sokan hirdetik, hogy mi, magyarok, nem is létezünk, amit mi „tudatlanságunkban” magyarnak vélünk, az szláv, román, germán, zsidó, esetleg eszkimó vagy hottentotta; s mert mégsem átalltunk magyarnak megmaradni: el kell minket ásni mindenestül, immár végérvényesen, mélyebbre, mint a radioaktív hulladékot. Nem bicskával ölnek s nem Isten nyilával, hanem hidrogénbombával, atomerőművel és Sörös György megvalósult álmaival. Minket, magyarokat, a világ többi szemetével is, a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal, az 1920-as és az 1947-es „békeszerződéssel”, pufajkásokkal; magyar múltunkat, magyar jelenünket és magyar jövőnket módszeresen gyilkoló internacionalistákkal; hazánkat és népünket semmiért áruló, kiáruló és eláruló élősködőkkel; és - mert Iustitiáért kiáltozunk! - szemünkre-kendővel és a Mérleg utcával. A hulláinkkal és haldoklóinkkal borított mezőt pedig járja az Endlösung-osztag: a mai „magyar” rend, a mai „magyar” gazdaság s a többi idegen - a „nemzetek fölötti” bank, a „nemzetközi” bűnözés, az „amerikai” kultúra, a „keleti” kaszárnyákba települt „nyugati” zsoldos, a „Magyar” Televízió és Kender Konrád. 1956-ot már kiénekeltették a szánkból! Nekünk istennyilánk sincs, bicskánk sincs ellenük. Könyvünk van. Makkay János: Indul a magyar Attila földjére. A KÖZDOK Kiadónál (1074 Budapest VII., Hársfa u. 51., telefon: 322-9204) jelent meg, 156 oldalon, 1996 októberében. Ára árával együtt 672 Ft. Makkay János megírta az egyik lehetséges magyar feleletet arra a kérdésre, hogy mi, magyarok, honnan jöttünk és kik vagyunk. A magyar múltról szól, a magyar mának, a magyar jövőért. Az utolsó szó jogán? Az ítéletet meghozták! Ássák a gödröt! A most folyó eljárás csak színjáték! Mi mégis védőt fogadunk, tanúkat vonultatunk föl és a vád alaptalan voltát bizonygatjuk. Pedig „egy férfi kellene”! - idézi Juhász Gyulát Makkay János. Egy magyar férfi, mellé s mögé pedig mi mindnyájanmagyarok! Ha élni akarunk. Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Fejér György János Az más labancokrúl Lengyelben, csehül A Pesti (Kossuthot csúfoló) Hangosláda jajkék bemondónője - gondoljuk, megkeres havi két-háromszázezret, ami Nagy-Románia nyugati határszéli, Zaránd nevű tartományában huszonötödannyit érő lejben sem akármi - lelkesen tódítja: tudósításában arról áradozik, mi mindent nem hallott a ’96 nyarán sorra kerített Szárszói Találkozón, melyen az ellenzéki értelmiség vette sorra, mi a baja... (Hogy Bajáról ne beszéljünk.) Az országnak, még pontosabban maga-magának. (Már megint ez a derecse csincs... Csak most a forint-lej viszonyában!) ( Inkább örülnél, hogy nem ütnek!) Úgy tesz a pesti Hangláda szócsöve (szócsőnődje), mintha nem is hallott volna az igazi Szárszói Találkozóról, amelyet a legutóbbi verekedés előtt (s ha jól vélekszem, alatt) az én egyházam, a kálvinista szervezett a majdnem kizárólag keresztény-keresztyén szellemű nemzeti értelmiségnek! (S nem a mai rádiós néni Isten-tagadó bandájának.) Hogy mintha foglalt lenne e név... Ennyi pénzért, ekkora lehetőségért... miért ne tenné a süketet, a vakot, a kukát a némber emberasszony állat?! ... Belehazudik a képedbe. Ezek meg az ellenzék!.. . Horn-Kuncze, Pető-Hom ellenzéke... Jó vicc. Farkasházy jajliberó kabarétréfamester (ha jól értem, a házigazda), Lengyel László alig piroska látnok (kinek az állítását aznap cáfolja a másik látnok, szerencsétlen esetben maga a Való), Kereszty főhírlapíró (ki szerint a lehető legtermészetesebb, hogy a lapíró embert adja-veszi a tőke - mi, mint hírük, meg is látszik Urasága lapján)... És akkor - mondjuk, ha jól láttuk a Pece marti Zarándkásás, szemcsés, halovány tévéjén - ottan volt Balatonszárszón két további kemény ellenzéki értelmiségi is, úgymint Pető és Kuncze... A kormány két oszlopa! (Pártilag és azonmód.) Kabaré ez, gyerekek! Lengyel László meg mit nem állít: — A kormány a helyén van, ez is egy vereség, de ha megdőlne, az is az lenne, nem lévén alternatívája. Mondom, jópofa fiúk ezek a szárszói vagányok! ...Mint egykoron a pártjuk hirdette a házfalon, kerítésen: ÉLJEN A PÁRT! Öndicséret, hides... Fuj! (Fiúk, ideje lenne összeszednetek magatokat... Mert túlontúl elszemtelenedtek a ficsúrok.) (Jampecok; buzik; született hazudozók; holdkórosok; miegyebek.) Hát nem jó vicc? Kurta Miska Zaránd vármegyéből E* A HÉT