Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-07 / 10. szám
Az én objektívem 1997 nem sokban különbözik az előző évtől, legfeljebb az esélyek és reménységek mások. Egy kicsivel. Ebben az alig különböző évben való eligazodáshoz segítségünkre vannak egynémely politikusok, kik ellátnak bennünket szellemük sziporkáival - kitől mire futja. Sokaság reménysége, Torgyán József nyilatkozott saját kvalitásairól nemrégiben a helyes közérzet és életmód terjesztésén fáradozó Diéta magazinnak. „Szerencsére olyan fizikai állapotban vagyok, hogy a húszévesek is csak nehezen tudnak velem lépést tartani. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor egy politikusnak leginkább nem az eszére vagy az erőnlétére, hanem jó kitartó hólyagra van szüksége, amely 8-10 órás megterhelést is kibír... Gyakran olyan sűrű a programom, hogy ennyi időn keresztül sem tudok eljutni egy mosdóba. A jó „ülőke” is a politikusi állóképességek közé tartozik, s csak ezt követően jöhet szóba, hogy ki milyen szellemi képességekkel van megáldva.” Sajnos a politikatörténet óriásairól JV muníció nem jegyezték fel, hogy a hólyagskálán milyen értékekkel bírtak, egyáltalán az affél képességek milyen arzenáljával rendelkeztek, így csak vélhetjük, hogy kortársaink közül mondjuk Margaret Thatcher asszony legalábbis üvegszál erősítésű hólyagnak parancsol, hisz politikai teljesítménye legalábbis vetekszik a magyar átlaggal. Ülőkéjének állóképessége sem ismert, ami egyértelműen a kortárs történészek slendrián munkájának tudható be. De az üzenet, amely az idézet útján népünknek szól, világos: aki szívén viseli a nemzet sorsát, az egy igazán jó kitartó hólyagba helyezheti bizalmát. Másik népszerű politikusunk, mindenki Árpi bácsija nem az alfertály strapabíró képességében látja az alapot a kibontakozáshoz. Népszerűségi listáink töretlen éllovasa szokásához híven az új év első perceiben a tv-képernyőről szellemi útravalóval traktálta az akkor már (meg) bódult nemzetet. Árpi bácsink a közvéleménynyel ellentétben idén úgy látta, hogy a kormány már sokat tett a visszaélések és a korrupció ellen, és úgy vélte, olyan helyzet alakult ki, ami kikényszeríti az üzleti és közéleti tisztességet. Én speciel úgy látom, hogy túl sok idő az, amíg a rablólovagok lordokká nemesednek, és néha inkább büntetni kéne, mint a nemesedésre várni, de elnökünk más irányt mutatott. Szerinte a társadalom úgy emelkedhet ki az erkölcsi ingoványból, az értékvesztés mocsarából, mint Münhhausen báró. Aki - közismert - megragadta saját haját, s úgy húzta ki magát a mocsárból. Lovastul. Elnéztem úgy éjfél után elnök urunk tar fejét. Jó lenne a személyes példamutatás, mert tényleg elmerülhetünk. A világirodalom legnagyobb - de kedves - hazugjának teljesítménye nekünk kevés. Valóban csak mi segíthetünk, magunkon, de nem nagy hólyagokkal, hajuknál fogva előráncigált példamesékkel. Más muníció kell az újabb esztendőkben: ész, ésszerű munka, valódi hazaszeretet, a jó gazda gondossága... Lesz is ilyen, majd ha váltunk. Kiss Oszkár Az más labancokról Első a szakértelem A második szomszéd (Külsőszolnok-Jász-) Nagykunságban esett meg: alighogy nyertek balliberálisok, menesztették a vármegye legismertebb íróját, Körmendi Lajost a JÁSZKUNSÁG című folyóirat éléről azzal, hogy nem az ő pályázatát fogadták el, hanem a Szakértő Kormányt támogató szakértőkét. Az újjáalakult lapról azóta sem hallani. Mint hírlik, egyik szerkesztője a Körmendit korábban már többször kimeszelő (most - mellesleg, de nem véletlen - szabadnépes) volt megyei komcsi párttitkár. Körmendinek - mondom, füvem szomszédjának a harmadunokatestvérről tudom - azért kellett mennie, mert a Magyar Demokrata Fórm embere (s egy ideig a Zarándunknak második szomszéd Nagykunság székhelyén, Karcagon a demokrata kormányt pártoló alpolgármester merészelt lenni.) (Amúgy - mivel nem mindenki tudja -: Zaránd első szomszédja Bihar, Torda, Alsó-Fehér, Hunyad, Arad, Csanád, Békés. Mihez képest - ugye - Jász-Nagykun-Szolnok...) A JÁSZKUNSÁG-ban, míg Körmendi szerkesztette, rendre megjelenhettek azok is, akiknek eléggé ellenére volt az Antall-kormány. Mert hogy a főszerkesztő - vérbeli demokrata lévén, meggyőződése, véleménye, párt- és hitbéli kötődése ellenére - teret adott lapjában az ellenkező vélekedéseknek is. Sőt! Nem egyszer az első szabadon választott kormányzattal szembeni ellenséges hangnak. Hiába no, aki valóban szabadelvű! (S nem csak mímeli.) Hogyne, rögvest lábára kötötték az útilapot (ahogy tehették.) Azok (hatalmi képviselői), akiknek Körmendi megengedte, hogy szabadon szólhassanak lapjában. Na ja, hol van ott már szabadság (a Népszabadságon és a szintén pesti Szabadságon kívül)... 1994 óka (elvtársaim)!? Azaz ott, Zarándon túl a Közép- Tisza mentén. ...Estében. Ilyenkor kezd az embernek a tenyere viszketni. Mert (mondják egyre többen) a pofátlanságnak is van határa. Kurta Miska Zaránd vármegyéből