Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-18 / 16. szám
Az más labancokról Kovács szaki szakért Tehet jobbat? Ha egyszer szakértő... Rosztovi Hornostul, Kormos (Kis) Bauerostul, cluji TGM-estül, úgy, ahogy van ez az egész bagázs. Kovács külügyér (László szakértő) azt találta mondani a minapában (hogy ilyen zarándiatlanul fejezzem ki magamat): az anyaország nem óhajtja föláldozni (nyilván az európai együttműködés oltárán) a szomszédos országokban élő mintegy kétmilliós magyarságot, ahogy nem — a kisebbségi sorban élő magyarság érdekében sem - a magyarországi tíz és félmilliót. Kovács szaki alaposan mellényúlt, amikor mintegy (majdnem? szinte? még mindig?) 2.000.000-ra saccolta a trianoni nevetséghatár és a Kárpátok - meg a Fiumei-öböl közt élő magyarok számát ... a népszámlálások alkalmával kimutatott (bevallott, megvallott, vállalt!) hárommillió, s a valószínű 4.000.000 helyett. (Más kérdés, magyar-e, aki fél megvallani, ha érte szájbaverés jár.) Kovács szaki szaktárs persze akár jóhiszeműnek is vehető, hisz elvtársai a kishatáron túl (nagyhatáron innen) - kiknek más anyanyelvet adott az Úr - még ennyi hunnivadékról sem tudnak. Mert hogy szerintük az sem magyar, aki (a rusnyája) annak képzeli magát! Csonka magyar külügyéretek így (nem csoda) akár szót is érthet azokkal a sovén (szomszédbeli) kartársaival, akiknek az álmaiban magyartalan, népünktől megtisztított, tiszta (tisztára) nem magyar Kárpátmedence jelenik meg. Hisz nekiállhatnak (némi rosztovi - hamis - vodka mellett) alkudozni: - Mintegy kétmillió. - Másfél se. -Na jó, 1,2. - Hogyisne, 0,5! - Ne kelljen még egyszer magyaráznom: mintegy 200.000! -...Sincs már. - Ha a származástokat nézem, Te vagy (Kovac, Covaciu, Kovacseszku, Kovacsevics és Kovacsevity elvtárs!) az utolsó magyar. Egy szakajtó Európáért az ember mire nem képes. Kurta Miska Zaránd vármegyéből A Közakarat Egyesület a törvényesség mellett A közjó elsődlegességét vallók számára nincs rútabb látvány, mint amikor a telhetetlen önérdek a nagy nyilvánosság előtt lemeztelenedik. Márpedig ez történik akkor, amikor a Nyilvánosság Klub (a médiaháború kirobbantóinak főhadiszállása) hatalomoldali csatakiáltással megtámadja a médiatörvényt, majd harcot indít a törvény életbe lépése utáni első MTV Rt. elnök és a kuratórium ellen. Peták István elnöknek egy olyan járművel kell haladnia, amelyet a kormány kerékbilinccsel bocsátott a rendelkezésére, a kulcsot magánál tartva. Ez a jármű, ha nem volna lejtőn, meg sem moccanhatna, így a tehetetlenségi erő mozgatja, az útviszonyoknak kiszolgáltatottan. A Közakarat Egyesület értékeli, hogy Peták István, - ha csak a tehetetlenségi erő kínlódó változtatásával is, de - elindította a médiatörvény megvalósítása felé vivő, lebilincselt járművet. A médiatörvény valódi hibáit a Parlament hivatott kiküszöbölni. (Valószínűleg már egy másik.) Majd akkor, ha az új elnök megkapja a törvény szerinti működési feltételeket, s a szükséges törvénymódosításokat a gyakorlat fogalmazza meg. Ma már a Napnál is világosabb, hogy a Nyilvánosság Klub egy jól körülhatárolható érdekcsoportnak a rendszerváltoztatás hetedik évében is töretlen médiahatalmát védi. Annak az érdekkörnek, amely hetedik éve mindennapi gyakorlatával bizonyítja, hogy nincs illetékessége se a demokratikus jogállamiság, se a valódi liberalizmus, sem a szociáldemokrácia képviseletében. Mert csupán a korlátolt és létjogosultságát vesztett „szocialista demokráciához” van szellemi muníciója. Ezzel ragadtunk bele a,részben szabad” sajtószabadsági kategóriába. A médiatörvény szellemében megteremtendő nemzeti érdekű közszolgálati média működtetésében pedig értelemszerűen ezen érdekcsoport illetékessége már szóba sem jöhet. Himódi Éva A Közakarat Egyesület elnökségének tagja is. MJ\*W 7* www^wi Jul/ il. .Kl JLV M