Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-26 / 39. szám
Propagandista: Hogy rogyna össze az összes jobboldal! Tenyeres Talpas: Hogy tetszett mondani?! (Fenyegetően kérdi.) Szóval hogy tetszett mondani?! - Mondom, rogyna össze az összes jobboldali párt ellensége. - Na így már szebben hangzik. (Talpas eltávolodik.) - Micisapkát a koronára! (Talpas visszajön.) - Hogy tetszett mondani? - Nem hagyta befejezni a mondatot. Azt mondtam: micisapkát a koronára helyezni nem helyes. - Maga aztán kibeszéli magát, így is lehet érteni, meg úgy is. Na én megyek. (Talpas már messze jár, amikor a propagandista hangosan kiabálni kezd.) - Menjen minden jobboldali a pokolba! (Talpas visszafordul.) Variációk - Hogy tetszett mondani? - Azt mondtam: ne menjen minden jobboldali a pokolba. - Maga ravasz. A ne szót nem hallottam. - Pedig mondtam. - Maga szereti a jobboldaliakat? - Én szeretem őket. (Talpas ismét eltávolodik.) - Utálom, utálom azokat! (Talpas visszajön.) - Mit tetszett mondani? - Utálom azokat, akik nem szeretik a jobboldaliakat. - Á, nem így hangzott az a mondat. - így hangzott volna, ha ön engedi befejezni, de ön nem engedte. - Hallja, nem kétszínű maga? Folyton kiforgatja a mondatok jelentését. - Kérem én nem vagyok kétszínű. - Hanem hány színű? - Háromszínű vagyok. - Éspedig? - Piros, fehér, zöld. - Megnyugtat. (Mondja Talpas és elmegy. Erre a propagandista bátorsága ismét visszatér.) - Azért is kék színű vagyok. (Talpas vissza.) - Mit tetszett mondani? - Azt, hogy kétszínű vagyok. - Ezt én kéknek értettem. - Pedig én kétetet mondtam. Már megbocsásson Talpas úr, súgni szeretnék valamit a fülébe. -Súgjon. - Én önt sokkal jobban szeretem, mint ahogy ön szeret engem.Talpas legyint és eltávolodik. Propagandista meg felbátorodik.) - Csak vigyázzon magára, mert úgy megrakom (szeretettel), hogy arról koldul! Fazekas János Bächer, szintén Az más labancokrúl ...zenész. Azaz. Akinek meg kéne már mondani, hogy elég. -Elég! A rágalmazásból. Mert hogy Bächer Ivántok (Budából) a pesti polgári-konzervatív-nemzeti tüntetésen nyilasgyanús lapok s könyvek árusítóiba botlott, s rögvest föl is vásárolta a készletet: legyen otthon (a Budán) üldögélve min botránkoznia. -Egek! Már ha tud róla. (Vagy nincs, vagy leszakad.) S természetesen az ellenzéki megmozdulást szervező Magyar Demokrata Fómm a ludas a dologban, őt leplezi le szabadnépíró kománk (a Budában). A minapában (nem Budában, csak itt) az országhatár túloldalán fekvő kisvárosok egyikében járva benyitottam egy könyvboltnak nevezett (igen rendetlen) üzletfélébe, s azon mód holmi nyilasgyanús förmedvények kerültek a kezem ügyébe. Rájuk csaptam, ilyet még sosem láttam, hogy aztán villámgyorsan szabaduljak tőlük. Kíváncsiságomat legyőzte az utálat. Való, afféle munkákra bukkantam Csonka-Zarándban, mint Békeretek Pestbudán: Mónus, Auschwitz-leleplezés, Prónay-Héjjas. Úgy hiányzanak e könyvek nekem is, mint a zarándi ablakosnak a tótágas mutatvány. De hogy e piszkot rákenni az MDF-re... Se kutyám, se macskám az MDF, de a magyarországi pártok közül - mint a legtöbb erdélyi magyar ember, én is - leginkább velük rokonszenvezem. Tán mert a legközelebb állnak e magyar fiúk a mi RMDSZ-eseinkhez. Ahogy nekünk, nekik is (miként a költő megmondta). A haza minden előtt. S csak aztán az önérdek, jó Ivan Bächer úr. Kit - a hozzá hasonló sérült lelkekhez hasonlóan - az fember csak sajnálni tud. Kurta Miska Zaránd vármegyéből jc\fw 74. ITTAST WI4M4 i» MM 1^1