Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-07-11 / 28. szám

Kalandozás az absztraktok világában Kornis, Gyarmathy, Csiky Gyarmathy Tihamér: Öcsém­es én Gondolom, megegyezhetünk abban, hogy a művész feladata ábrázolni az embert és az őt körülvevő világot. Eddig művészettörténész bátyám nyomdokai­ba lépegetve, olyan mesterek életművét mutattam be, akik a mi ismerős vilá­gunkban segítettek jobban eligazodni. És így lesz ez a továbbiakban is. Nagy hibát követnénk el azonban, ha dur­cásan azt mondanánk: csak olyan figu­rák érdekelnek bennünket, akiknek megvan a keze-lába. Attól, hogy valami túl bonyolultnak, vagy éppen túl egy­szerűnek tűnik­­számunkra, nem szabad gyanakodva visszahőkölni. A minőség az absztrakt művészetben is minőség. Most pedig következzék a szokásos bevezető kis történet. A már puhuló Kádár-korszakban egy jeles országos kiállításra megpróbáltak a hosszú időn át mellőzött absztraktok is befurakodni. Működött természetesen egy elfogadó bizottsága is, s az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy heten voltak, mint a gonoszok. Elbírálásra letettek egy absztrakt munkát, s következett hat „nem ” és egy „igen” szavazat. Az „igen” a Soly­már Istváné volt. Ez néhányszor így megismétlődött, aztán letettek egy újabb absztrakt munkát, és csodák cso­dája: lett hat „igen”, és egy „nem”. Ez esetben „nemmel” a bátyám szavazott. A társak természetesen bepipultak a kü­löncködés miatt, és magyarázatot kér­tek: - Nézzétek, ki festette ezt az abszt­rakt munkát! Domanovszky, aki különben jó mes­ter, de az elmúlt években a szocialista realizmus jegyében megcsinálta a Du­nai Vasmű bejáratának óriás pannóit, és nem volt híjával a hasonló megrendelé­seknek. Ha most absztrakt képet is vá­lasztunk, nem azoknak a munkái közül kellene-e valakit a kiállításra engedni, aki jó negyedszázadon át konokul és csökönyösen tűrte a mellőzést. Bátyám egyébként, amikor az a má­niám támadt, hogy egyik könyvemhez a „ Jó emberek örököljék a világot” re­gényemhez (amelyből az Új Gilgames című film lett), magam szeretnék bort- Csiky Tibor: Pár EZ A HÉT

Next