Ezredvég, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - ÉLETÜNK - Szepes Erika: Egy szociális munkás Újpalotán : (Carlos Lattes Pávez)

SZEPES ERIKA Egy szociális munkás Újpalotán Carlos Lattes Pávez Chiléből menekült hozzánk 1973-ban az Allende demokratikus rendszerét meg­döntő puccs után, azzal a hatalmas chilei bevándorló hullámmal, amelyből mára már kevesen maradtak nálunk. Jó részük tovább vándorolt Nyugat-Európába, akik pedig kitartottak még másfél évtizedig, azok a katonai junta bukása után, az ottani demokratikus rendszerváltáskor, 1989-ben repatriáltak. Carlos Lattes Pávez maradt. Nagyon fiatalon jött ide. Itt kezdődött életének az a szakasza, amikor már ő döntött iskolái felől, majd szakmája és hivatása felől. Magyar nyelvtudása tökéletes, szó­­használata választékos, pontosan fogalmaz, pontosabba, mint közülünk igen so­kan, csak némi akcentusa enged következtetni idegen anyanyelvére. Első diplomáját gyógypedagógiából és pszichopedagógiából az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szerezte. Első munkahelye a XV. kerületi Pozsonyi úti IV. számú Leánynevelő Intézet volt; akkor érezte először, hogy ennek a munkának kell elköteleznie magát. Két évig csoportnevelői feladatokat lá­tott el, csak később lett szociális munkás és óvó­gondozó. 1991-ben került vissza Új­palotára, ahol a Kontyfa utcai Családsegítő Szolgálat helyettes szakmai vezetője lett. Nevéhez fűződik a területi népkonyha létrehozása és vezetése. Az ő népkony­hája némiképp különbözik a szokványos hajléktalan népkonyháktól, amennyiben a hajléktalanokon túl a lakással ugyan rendelkező, de egyéb tekintetben szociálisan rászorultak is igénybe vehetik - kétféleképpen is. Akinek egyáltalán nincs otthona, az a helyszínen, társak között fogyaszthatja el ebédjét, igénybe véve a nappali me­legedőt (az idei kemény fagyokkal beköszöntő tél idején az bizony életeket ment­het), akinek van otthona és családja, és esetleg közösen tudnak étkezni, azoknak in­kább ételhordóban küldik haza, ezzel is lehetőséget teremtve a családoknak az együttlétre, ami az egész Családsegítő Szolgálat legfőbb célja. Másfél évi munka után tovább akarta képezni magát, és beiratkozott az ELTE Szociológiai Intézete alá tartozó szociális munkás­ képzése, aminek célja a szupervizor (felügyelő) képzés lett volna, ha diplomát szerez ebben a felsőfokú intézetben. Már tanulás közben hozzá került a szociális munkákat könnyítő tevékenységek segítése, a csoportos foglalkozások felügyelete és a szervezetfejlesztés. A továbbtanulást egy év után megszakította, attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy semmiféle intézmény mű­ködését nem jó - és nem is lehet - kívülről és felülről mozgatni, hanem benne és ve­le együtt kell élni. Kérdésemre, hogy miként ítéli meg a lakótelepi hajléktalan-gondozási viszonyo­kat, így felelt: - Az egész kerületre, így a lakótelepre is érvényes, hogy a budapesti átlagnál lé­nyegesen jobb a hajléktalan-ellátás. Az egész szervezet központja és irányítója a 63 ÉLETÜNK

Next