Ezredvég, 2008 (18. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - N. Horváth Péter: Szavakban (vers)

BIRTALAN FERENC FECSKE CSABA Jött egy leány Jött egy leány a villamosban. Gyönyörű volt és illatos. Izzik az ember, lángra lobban. Fénylik a mocskos villamos. Szája sarkán egy kis mosoly csak, épp feledtetni februárt. Szeme tavaszra nyíló ablak. Várt szívem, s nem hiába várt. Jött a leány a csöpp mosollyal. Magára hagyni nem lehet. Muszáj-dal után kell mosoly­dal, nekem meg adjon terveket. Mi kéne több a zord időben, mint árnyűzőn e drága fény? Olvad a jég, a bú belőlem. Menj villamos, maradj remény. Révbér A vízlocsogás a Sztüxet idézi, Kharón árnya rémlik, a csónak. A költő érti, de nem érzi, hogy hinné magát oda valónak? Zsebében lapul a révész bére. Mindenért fizetni kell, s ekkora úrért cserébe kedvezményt nem várhat el. Ő, ki vátesz, mondhatni: látnok, kiben csak jóért lüktetett a szív, ha meg kell nézze a másvilágot, tegye úrként: all inclusive. A huncut hallatlan gilkili-gilkili-gum­ jövök megszületni bort inni szüretni nemlétem megszüntetem nem leszek megszűnt tetem mántikaténi katá... elsodor az álom a halált lekakálom csiribiri zabszalma bolond aki meghal ma a nemlét csak talmi nem illek meghalni el sose illan a lélek visszafele élek vénből csecsemőbe megyek át a mostból az elmúlt időbe gilkili-gilkili-gum­ látjátok feleim én vagyok ő a széltoló a lókötő ki szőrén üli meg a papíripari paripát ő a csöngei boglyahajú itt hallhatók hangjai és csöndjei az ó meg az ü meg az a gilkili-gilkili-gum­

Next