Ezredvég, 2015 (25. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 6. szám - MORFONDÍROZÁS - Szerdahelyi István: Petőfi sír 330 millió forintért

______________________________________MORFONDÍROZÁS SZERDAHELYI ISTVÁN Petőfi-sír 330 millió forintért 2015. július 17-én Morvai Ferenc nagyrédei üzletember, a Morvai Kazán Magyar­­ország Kft. tulajdonosa és az általa alapított Megamorv Petőfi Bizottság Egye­sület tagjai ünnepélyesen eltemették a Petőfi család kriptája mellett, a Fiumei sírkert 58-as parcellájában azokat a csontokat, amelyek szerintük Petőfi Sándor földi maradványaiból származnak. Morvai azt nyilatkozta, hogy egy koporsó méretű betonszarkofágba öntötték a csontokat tartalmazó ládát, s ebbe jeladót is szereltek: ha valaki majd ki akarja rabolni a sírt, a szerkezet rögtön riasztja őt. Az esemény előzménye az, hogy Petőfi Sándor 1849. július 31-én délután, a vesztes segesvári csata utáni menekülés zűrzavarában eltűnt. Az elnyomatás esztendőiben aztán a nemzeti tudat számára elfogadhatatlannak látszott, hogy a forradalom legkiemelkedőbb hőseként felmagasztosult költőnek csak úgy nyo­ma veszhetett, s ebből már a 19. században számos ál-Petőfi és a költő életben maradásáról legendákat gyártó szélhámos megpróbált - jutalom reményében - hasznot húzni. E legendák legnevezetesebbike 1877-ben keltett országos saj­tóvihart, amikor egy börtönviselt csaló állította, hogy személyesen találkozott Szibériában Petőfivel, aki ott egy ólombányában dolgozik. A szibériai Petőfi legendáit az I. világháborúban orosz fogságba esett hadifog­lyok terjesztették aztán, furcsa módon jókora késéssel, az 1930-as évek végén és 40-es évek elején megjelent sajtóhírekkel. Ezek szerint a költő a Bajkál-tó partján fekvő Burjátföldön élt volna Alekszander Szhjepanovics Petrovics néven. A legen­dák ellentmondásosak voltak, más-más településeket neveztek meg­­ Petrovics lakóhelyeként. A sajtóhírek egy része sírtábláról készült fotót és újságkivágást is közölt. A sírtábla felirata orosz nyelven úgy hangzott, hogy „Alekszander Petrovics magyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunszkban (Ázsia) 1856 év má­jus hónapjában". Az újságkivágás egy helyi orosz lapból származott volna - de tele volt durva nyelvi hibákkal - és arról tudósított, hogy a magyar hadifoglyok Iliszunszkba látogatva megtalálták a fent említett sírt. A II. világháború későbbi esztendőitől az 1980-as évek derekáig aztán el­enyésztek ezek a legendák, de akkor egy kárpát-ukrajnai - magyarul nem is tudó - ember valahogyan rábukkant a Petrovics-sírtábla 1940-ben, a magyar saj­tóban publikált fényképére, és elhatározta, hogy felkarolja e sír felkutatásának ügyét. Kezdeményezése hamarosan a magyar sajtóban is visszhangot kapott, sőt, a Burját Autonóm Köztársaság hivatalos szervei is csatlakoztak a kampány­hoz. A magyarországi lelkesedők elhatározták, hogy a burjátföldi kutatásokat végző expedíció költségeinek fedezésére mecénást keresnek, és Morvai Ferenc kazángyártó vállalkozó személyében megfelelő támogatót találtak. Ő alapította meg a Megamorv Petőfi Bizottságot, melynek tiszteletbeli elnöke Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, a Tájékoztatáspoliti­

Next