Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2023 / 2. szám

koszorú A Pilvaxból mindenesetre elindult az ifjak menete az egyetemekre. Petőfi ismét szavalt - saját feljegyzése szerint - „az orvosi egyetemben, azután a seminarium terén (most már 15-dik márczius tere)..." Ez utób­bi helyen, hol a jogászok csatlakoztak a menethez, Egressy Gábor kortársi tudósítása szerint Petőfi prózában is szólt a tömeghez, e szavakkal: „Most e programot nyomdába visszük s ki fogjuk nyomatni." Mire, ez már a költő szava, „valaki" azt ajánlotta, hogy a „fanaticus lel­kesedéssel" fogadott verset és a 12 pontot vigyék a cenzorhoz, s írassák alá vele. Erre a költő, szintén naplója szerint így felelt az immár seregnyi­vé nőtt tömeg előtt: „Censorhoz nem megyünk (...); nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába!" Ezek tehát, ha csak egy kurta rögtönzés erejéig is, mindenképpen tö­megek előtt elkiáltott mondatok. Ez tehát első nyilvános, nem kávéházban, nem az orvosi egyetem udvarán, hanem nyílt téren vállalt, ha tetszik, ut­cai beszéde a költőnek. [...] De térjünk vissza a nagy nap történetéhez, s újra ahhoz a szükség­­szerű feltételezéshez, hogy most, amikor a költő már elégséges tömeget érzett maga mögött, a forradalmat kezdeményező kis értelmiségi csoport mögött, be kellett avatnia az utca embereit a vállalkozás céljába. A szava­lás és a szónoki eligazítás pontos sorrendje alighanem örökké titok ma­rad. A magam részéről mindenesetre elfogadhatónak találom Hatala Pé­ter akkori bölcsészhallgató félszázaddal későbbi emlékezését, mely Petőfi szereplését szabatos fogalmazási rendben adta elő. Eszerint a „hullámzó közönség" vállain vitte a költőt fellépésének helyéig, s itt, miután csend lett, „Petőfi röviden elmondta a gyülekezés célját, elmondotta, hogy mit kíván a magyar nemzet, elmondta a tizenkét pontot. Aztán nagy lelkese­déssel elszavalta a Nemzeti dalt ..." A későbbiekben is látni fogjuk, hogy ilyen forgatókönyv valósul meg más alkalmakkor is. S ez nem is lehet vé­letlen egy olyan ifjú esetében, aki vándorszínész korában már tanulta, ta­pasztalta a hatáskeltés módszereit: a legfőbbet, a leghatásosabbat kell a végére hagyni... így tehát az a valószínű, hogy ha nem is Petőfi adta elő az összes tudnivalót, hanem hagyott teret Jókainak, Vasvárinak vagy má­soknak, tervének közlése után állt elő hatalmas versével. Az így felvilágosított és fellelkesített tömeg ezek után elég erősnek érezhette magát ahhoz, hogy kövesse Petőfiéket Länderer és Heckenast nyomdájához. A legtöbb rögtöni tudósítás megint csak arról számol be, hogy Petőfi ezúttal is elszavalta gyújtó­versét, de csak gyéren fordul elő, hogy itteni szónoki szereplését is említenék, így is jobbára csak felsorolá­sokban: „szólották még ..." Ezek közül rövidségében is a legfontosabb, 91

Next