Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 2. szám
koszorú A Pilvaxból mindenesetre elindult az ifjak menete az egyetemekre. Petőfi ismét szavalt - saját feljegyzése szerint - „az orvosi egyetemben, azután a seminarium terén (most már 15-dik márczius tere)..." Ez utóbbi helyen, hol a jogászok csatlakoztak a menethez, Egressy Gábor kortársi tudósítása szerint Petőfi prózában is szólt a tömeghez, e szavakkal: „Most e programot nyomdába visszük s ki fogjuk nyomatni." Mire, ez már a költő szava, „valaki" azt ajánlotta, hogy a „fanaticus lelkesedéssel" fogadott verset és a 12 pontot vigyék a cenzorhoz, s írassák alá vele. Erre a költő, szintén naplója szerint így felelt az immár seregnyivé nőtt tömeg előtt: „Censorhoz nem megyünk (...); nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába!" Ezek tehát, ha csak egy kurta rögtönzés erejéig is, mindenképpen tömegek előtt elkiáltott mondatok. Ez tehát első nyilvános, nem kávéházban, nem az orvosi egyetem udvarán, hanem nyílt téren vállalt, ha tetszik, utcai beszéde a költőnek. [...] De térjünk vissza a nagy nap történetéhez, s újra ahhoz a szükségszerű feltételezéshez, hogy most, amikor a költő már elégséges tömeget érzett maga mögött, a forradalmat kezdeményező kis értelmiségi csoport mögött, be kellett avatnia az utca embereit a vállalkozás céljába. A szavalás és a szónoki eligazítás pontos sorrendje alighanem örökké titok marad. A magam részéről mindenesetre elfogadhatónak találom Hatala Péter akkori bölcsészhallgató félszázaddal későbbi emlékezését, mely Petőfi szereplését szabatos fogalmazási rendben adta elő. Eszerint a „hullámzó közönség" vállain vitte a költőt fellépésének helyéig, s itt, miután csend lett, „Petőfi röviden elmondta a gyülekezés célját, elmondotta, hogy mit kíván a magyar nemzet, elmondta a tizenkét pontot. Aztán nagy lelkesedéssel elszavalta a Nemzeti dalt ..." A későbbiekben is látni fogjuk, hogy ilyen forgatókönyv valósul meg más alkalmakkor is. S ez nem is lehet véletlen egy olyan ifjú esetében, aki vándorszínész korában már tanulta, tapasztalta a hatáskeltés módszereit: a legfőbbet, a leghatásosabbat kell a végére hagyni... így tehát az a valószínű, hogy ha nem is Petőfi adta elő az összes tudnivalót, hanem hagyott teret Jókainak, Vasvárinak vagy másoknak, tervének közlése után állt elő hatalmas versével. Az így felvilágosított és fellelkesített tömeg ezek után elég erősnek érezhette magát ahhoz, hogy kövesse Petőfiéket Länderer és Heckenast nyomdájához. A legtöbb rögtöni tudósítás megint csak arról számol be, hogy Petőfi ezúttal is elszavalta gyújtóversét, de csak gyéren fordul elő, hogy itteni szónoki szereplését is említenék, így is jobbára csak felsorolásokban: „szólották még ..." Ezek közül rövidségében is a legfontosabb, 91