Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 2. szám
aquincumi költőverseny SZEPES ERIKA A XXV. Aquincumi Költőverseny - kétségbeesés és remény(telenség) között „Még kér a nép!" - kiáltott fel indulatosan Petőfi. És ennyi idő után még mindig kér. És láss csodát: még mindig ugyanazt kéri: kenyeret és szabadságot. A római kérésre: Panem et circenses - idei versenyünk hívószavára adott válasz mára mindenképpen határozottá és megmásíthatatlanná rögzült: kenyeret nem - vagy alig és nagyon drágán kapunk - cirkuszi játékokat találékony bőségben: tűzijáték, víziparádé, esküvői tortára hasonlító építmények - újak és régi épületek felújításai - a Várnegyedben; magánpaloták a Rózsadombon és szerte az országban átláthatatlan kőkerítések mögött; szilveszteri gálakoncert csak kiváltságosoknak; Operabál azoknak, akik bálozni járnak az Operába és nem zenét hallgatni; templom- és stadionavatások, utóbbiak fűtött műfűvel; díszegyenruhás koronaőrök, sujtásos mentés parlamenti ünnepi viselet; szerte az országban kitárt szárnyú, hatalmas horgas csőrű turulok (őseink), a megyehatárok átminősítései vármegyehatárokká, hatalmas útjelző táblákkal; megvásárolhatatlan árú lakások „minőségi" lakóparkokban, megvehetetlen belépőjegyű wellness-szállók; a régi, kedves, nagy közösségi, árnyas, zöld terek helyett lábunk alatt szürke kőkockák („letérkövezett múlt, letérkövezett jövő" - Köves István). Luxuséttermek luxusárakkal, „luxusirodalom"- fogyasztóknak Harry Potter-díszletekkel; Michelin-csillagos „restaurantok" ínyenceknek nagy porcelántányérokon pöttynyi Michelin-kóstolókkal, csillogó-villogó, szemkápráztató fényreklámos TV-vetélkedők harsány zenebonával és „cicivillantó" ravasz öltözetimitációkkal. És nem kapunk - ismétlem - nem kapunk kenyeret, de tejet, sajtot, krumplit, húst, gyümölcsöt, sőt: gyógyszert sem elérhető áron. Csoda-e, kérdem újra, ha költőink megint azt kérik: kenyeret és szabadságot? Soha még ennyire nem csengtek egybe a pályaművek - nyilván lelkialkat és vershangzás dolgában különböztek -, a felhíváshoz tartozó témák megválasztásában is, mintha a győztes munkákat ugyanaz a szerző vagy egy munkaközösség írhatta volna. Van, hogy perelnek a költők elődeikkel: Kosztolányi Boldog, szomorú dalával Payer Imre Boldog, szomorú bohóc dala, melynek szakaszai egyre rövidülnek, ahogyan fogy az élhető jövőbe vetett remény. Commodus tragikomikus sorsát írja meg Sinkó Adrienn, ugyanő szatirikus hangon versenyezteti a falunapi vad pörköltet az ingyenebédre kapható mócsinggal és üres kenyérrel, éhező-féle gyermekként kér- a nép nevében - ,s a felsőbb úr cinikus válaszaival iga-