Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2023 / 2. szám

aquincumi költőverseny SZEPES ERIKA A XXV. Aquincumi Költőverseny - kétségbeesés és remény(telenség) között „Még kér a nép!" - kiáltott fel indulatosan Petőfi. És ennyi idő után még mindig kér. És láss csodát: még mindig ugyanazt kéri: kenyeret és sza­badságot. A római kérésre: Panem et circenses - idei versenyünk hívósza­vára adott válasz mára mindenképpen határozottá és megmásíthatatlan­­ná rögzült: kenyeret nem - vagy alig és nagyon drágán kapunk - cirkuszi játékokat találékony bőségben: tűzijáték, víziparádé, esküvői tortára ha­sonlító építmények - újak és régi épületek felújításai - a Várnegyedben; magánpaloták a Rózsadombon és szerte az országban átláthatatlan kőke­rítések mögött; szilveszteri gálakoncert csak kiváltságosoknak; Operabál azoknak, akik bálozni járnak az Operába és nem zenét hallgatni; temp­lom- és stadionavatások, utóbbiak fűtött műfűvel; díszegyenruhás koro­naőrök, sujtásos mentés parlamenti ünnepi viselet; szerte az országban kitárt szárnyú, hatalmas horgas csőrű turulok (őseink), a megyehatárok át­minősítései vármegyehatárokká, hatalmas útjelző táblákkal; megvásárol­­hatatlan árú lakások „minőségi" lakóparkokban, megvehetetlen belépő­jegyű wellness-szállók; a régi, kedves, nagy közösségi, árnyas, zöld terek helyett lábunk alatt szürke kőkockák („letérkövezett múlt, letérkövezett jövő" - Köves István). Luxuséttermek luxusárakkal, „luxusirodalom"- fo­gyasztóknak Harry Potter-díszletekkel; Michelin-csillagos „restaurantok" ínyenceknek nagy porcelántányérokon pöttynyi Michelin-kóstolókkal, csillogó-villogó, szemkápráztató fényreklámos TV-vetélkedők harsány zenebonával és „cicivillantó" ravasz öltözetimitációkkal. És nem kapunk - ismétlem - nem kapunk kenyeret, de tejet, sajtot, krumplit, húst, gyü­mölcsöt, sőt: gyógyszert sem elérhető áron. Csoda-e, kérdem újra, ha köl­tőink megint azt kérik: kenyeret és szabadságot? Soha még ennyire nem csengtek egybe a pályaművek - nyilván lelki­alkat és vershangzás dolgában különböztek -, a felhíváshoz tartozó té­mák megválasztásában is, mintha a győztes munkákat ugyanaz a szerző vagy egy munkaközösség írhatta volna. Van, hogy perelnek a költők elő­deikkel: Kosztolányi Boldog, szomorú dalával Payer Imre­­ Boldog, szomo­rú bohóc dala, melynek szakaszai egyre rövidülnek, ahogyan fogy az él­hető jövőbe vetett remény. Commodus tragikomikus sorsát írja meg Sinkó Adrienn, ugyanő szatirikus hangon versenyezteti a falunapi vad­ pörköl­tet az ingyenebédre kapható mócsinggal és üres kenyérrel, éhező-féle gyermekként kér- a nép nevében - ,s a felsőbb úr cinikus válaszaival iga-

Next