Bihari Napló, 2002. április (13. évfolyam, 76-98. szám)

2002-04-16 / 87. szám

2002. április 16. Szavalóvmeny az anyanyelvért Az elmúlt héten lezajlott érmihályfalvi rendezvények, elő­adások, könyvbemutató után a helyi református egyházközség is megemlékezett a költészet és az anyanyelv ünnepéről. A vasárnap délelőtti istentisz­teleten Balázsné Kiss Csilla lel­kipásztor hirdetett igét, imájában áldást kérve az anyanyelv mű­velőire, védelmezőire, továbbadói­­ra. „A haza több, mint földrajzi ha­tár. A haza ott van, ahol él az anya­nyelv”, fogalmazott a tiszteletes asszony. Az istentisztelet kere­tében a helyi MIDESZ tagjai Re­­ményik Sándor verseiből összeállí­tott műsort adtak elő. „Kevés olyan nép van, mely akár több határt átlépve is anyanyelvén tudja megértetni magát”, mondta Szabó Réka FIDESZ-elnök bevezetőjében, majd a 16 tagú előadócsoport lépett a mikrofonhoz. Délután a Reményik Sándorról elnevezett szavalóverseny döntője zajlott, amely közel másfél száz óvodást és általános iskolást moz­gatott meg. Az elődöntők után hat­vanhét versenyző állt a zsűri elé. Mind Báthori Ferenc tanár, a zsűri elnöke, mind Balázsné Kiss Csilla lelkész megköszönte a tanítók, óvónők és tanárok előkészítő mun­káját, kihangsúlyozva­ a résztvevők nagy számát. A zsűri az óvodások kategóriájában minden indulót győztesnek nyilvánított, az iskolá­sok között pedig huszonöt díjat osztott szét. Minden résztvevő emléklapot kapott, a díjazottak pedig kolozsvári kiránduláson vesznek részt, amikor is fölkeresik a tavaly megnyitott Reményik­­emlékszobát. R. Cs. Össznépi társasjáték Románia utóbbi tíz-tizenkét éve valóságos kincsesbánya lesz évtizedek, évszázadok múlva a numizmatikusoknak. Összeszá­molni is nehéz, hogy az arra illetékesek az évek során ■hány pénzérmével és papírbankóval lep­ték meg a lakosságot. A lej érték­­vesztését is jól nyomon lehet követni az újabb és újabb címletek megjelenésével, illetve azok megje­lenítésével. Emlékszünk még a hivatalosan a forgalomból ki nem vont apró vörösréz egylejesre, majd az ötösre, az 1989-es ese­ményekre emlékeztető tízlejesre, a sárgaréz húszasra, ötvenesre. És persze a papírpénzek! A rövid ideig „élt" kétszázas Grigore Anti­­pával, a barna, majd a kék ötszázas Brancusi-sal, az 1991-ben kiadott nagy ezres Eminescuval, a lila ötezres Avram láncával, a vörös tízezres Iorgával. Mára már mindet újak váltották fel. A nagy össznépi pénzkirakós társasjáték legújabb darabja a szögletes kerületű fém ötezres, amit a játékszabályokat diktáló Nemzeti Bank szinte haj­szálnyira azonos méretre készített el, mint az alumínium ötszázast, így mindennapossá vált, hogy idő­sebbek és fiatalabbak vásárláskor egyaránt összekeverik az érméket. A szó szoros értelmében pénzre játszott kirakósban az a vesztes, aki ötezressel fizet ötszázas he­lyett, a nyertes a fordítottja. Az ál­lam talán ezzel a kis hiuncutság­­gal­ próbálja ébren tartani a min­dennapok taposómalmába belefá­suló adófizetők éberségét. Terve­zik, hogy jövőre levágják­ a nul­lákat a túl nagyra nőtt árak végéről, ami valószínűleg új fizetőeszkö­zöket is jelent. Tessenek tehát felkészülni, a játék folytatódni fog! Rencz Csaba megyei­ író . Az iskoláról már lemondtak Magyarkakucs a Megyejáró áprilisi faluja A magyarkakucsi templom a 13. század elején épült, román stílusban. Hajdan harangláb állt mellette. Az 1893-as átépítés során elvesztette stílusjegyeit, kiszélesítették az ablakokat, lebontották a faragott és festett karzatot, a kazettás mennye­zetet. Templomukhoz ragasz­kodnak a magyarkakucsiak, látogatják is szorgalmasan, de a magyar iskoláról már lemondtak. Az egyházi ügyekről a későb­biekben írunk, jelenleg az oktatás­sal szeretnénk foglalkozni. Amint már régebben is említettük, a helyi iskolát rendbe tette a Tanács, de 1989-ben megszűntek a magyar osztályok, és csak román óvoda van. Nem erőszakosan szüntették meg sem az iskolát, sem az óvodát. Megfogyatkoztak a magyar gye­rekek. Az a néhány magyar szülő pedig, akinek iskoláskorú gyereke volt, nem volt hajlandó aláírni az összevont oktatásnak. Barabás Dezső nyugdíjas tanító még emlékszik arra, amikor nyolc -osztályos iskola volt a településen. Amikor a magyar oktatás meg­szűnt, Kakucson már csak 7 is­koláskorú gyermek volt. Három éven át egyetlen magyar gyerek sem született. 1993-ban megpró­bálták újraindítani a magyar ok­tatást, de nem sikerült. A szülők in­kább Élesdre ingáztatják cseme­téiket. Jelenleg a helyi iskolába járó 13 gyerek közül három magyar. Az Élesdre ingázó diákok bérletének árából ebben a félévben 800 ezer lejt az élesdi Tanács fizetett. A kisiskolásoknak igen fárasztó a mindennapi utazás. Barabás Dezső szerint az összevont tanítás nem olyan rossz, amint azt sokan hiszik, mert az alsóbb osztályosok sokat tanulhatnak a felsősöktől. „Volt olyan idő, amikor egy tanító foglalkozott 7 osztállyal Magyar­­kakucson - mondta Barabás De­zső. - Hatvanan voltunk beiratkoz­va, és legalább ötvenen mindennap jelen voltunk. Biztos nem volt kön­­­nyű a tanítónak, ennek ellenére sok egyetemet végzett ember került ki a faluból.” Albert Ferenc Barabás Dezső nyugdíjas tanító. A felesége most már román osztályban tanít (A szerző felvétele) Erdősünk leválna E hónap 21-én, vasárnap 7-21 óra között népszavazást tartanak Erdőgyarakon, Mező­bajon és Hlyén, hogy Erdőgyarak elnyerje-e a független községi státust. Az erdőgyarakiak régi álma ez, hiszen 1968-ig külön község volt a település, akkor csatolták őket Hlyéhez. Az önál­lósághoz minden szükséges feltételt teljesítenek, megvan a gazdasági potenciáljuk is. Meg­unták már, hogy az illyei Tanács bevételének több mint hatvan százaléka tőlük folyik be, s alig juttatnak vissza valamit. A mezőkajiak állítólag egyetér­tenek velük, de az illyei pol­gármesternek érthető módon nem tetszik a dolog, úgyhogy a memorandum szervezőbizott­sága arra kéri a lakosokat, hogy minél többen menjenek el sza­vazni. A F. Testvéri kezet nyújtottak egymásnak Ünnepi presbiteri gyűlés keretében, közvetlen és meleg hangulatban kötött testvérgyü­lekezeti kapcsolatot egymással Hegyközkovácsi és a magyar­­országi Nyírbogdány református közössége az elmúlt szombaton. Forró László (képünkön) hegy­közkovácsi református lelkész Pál apostol szavainak tolmácsolásával köszöntötte az egybegyűlteket, a házigazda kovácsiakat és a nyír­­bogdányi vendégeket: „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.” A magyarországi és az erdélyi gyülekezetek között kialakult kapcsolatról a lelkész kifejtette: ez nem egy újdonsült dolog, hanem csak megerősíti azo­kat a szálakat, amelyek évtizede­ken át léteztek az anyaországi és az elszakított országrészek tele­pülései között. A testvérgyüle­kezeti kapcsolatokban pedig a leg­fontosabb a hitben, lélekben való egyesülés, fejtette ki Forró László. - Nem vagyunk itt ünneplő ruhá­ban, de szívünk azért fel van öl­töztetve - mondta Angyalossy Zsolt nyírbogdányi lelkipásztor. - Ez nemcsak egy felületes kéz­szorítás a két gyülekezet között, hanem valódi testvéri üdvözlet. Azzal a szándékkal jöttünk ide, hogy mi is felajánljuk azt a baráti jobbot, amit a hegyközkovácsiak nyújtottak felénk. Egymás hite által épülve megerősítsük egymást mind hitben, mind magyarságunk­ban. Két kicsiny gyülekezet akar testvéri kezet nyújtani egymásnak, és segíteni egymást ebben a világ­ban. Valóban, és valódi baráti kö­telékek kezdjenek el feszülni egy­háztagok és egyháztagok között, gyülekezet és gyülekezet között, falu és falu között, országrész és országrész között. Ha sikerül va­lóban tartalommal megtöltenünk a kapcsolatot, másoknak is példa­ként szolgálhatunk. A mindvégig közvetlen, meleg hangulatú együttlét keretében szó esett a gyülekezeteket érintő, egyéni és közös problémákról is. Súlyos kérdés például nálunk és Magyarországon is az ifjaknak a gyülekezetekbe való betagolása, a fiatalok nagy része a konfirmációt követően elvész az egyház szá­mára. A hegyközkovácsiak a kö­zelmúltban templomjavításba kezd­tek, ami jelentős anyagi megter­helést jelent a kicsiny gyüleke­zetnek. A kölcsönös ajándékozá­sok során a nyírbogdányiak kelle­mes meglepetésként százezer fo­rinttal járultak hozzá a hegyköz­­kovácsi református templom szé­pítéséhez. Tököli Magdolna Saját kezükbe vennék sorsukat A jelenleg Diószeghez tar­tozó Biharfélegyháza 1968-ig alkotott külön községet Az otta­niaknak most újra lehetőségük van arra, hogy Biharvajdával és a románok lakta Mihai Bravuval együtt saját kezükbe vegyék a települések irányítását. Egy 2001 júliusában megjelent törvényhatározat lehetővé teszi, hogy új községek alakuljanak, illetve hogy visszaálljanak azok a közigazgatási formák, amelyek évtizedeken keresztül működtek. Ennek vannak bizonyos feltételei is. Többek közt az, hogy a leválni kívánó falvakban legyen 1500 lakos, és a települések rendel­kezzenek olyan épületekkel, ame­lyek helyet tudnak adni a közintéz­ményeknek. A leválásról népsza­vazást kell tartani, amelyen az egész község lakossága részt vesz. A kérvények alapján, mint már beszámoltunk róla, ilyen referen­dumokat fognak tartani április 21- én Biharon (Paptamási önállósu­lásáról), Cséffán (Gyapjú, valamint Oláhszentmiklós önállósulásáról), Hegyközcsatárban (Hegyközpályi önállósulásáról), Illyén (Erdő­gyarak önállósulásáról), valamint Bihardiószegen (Biharfélegyháza leválásáról). Mint Barta József községi ta­nácsostól megtudtuk, az összlélek­­szám tekintetében Biharfélegyhá­za bőven eleget tesz a követel­ményeknek. A külön községet al­kotni kívánó Félegyházának, Bi­­harvajdának és Mihai Bravunak körülbelül háromezer lakosa van. Jól állnak közintézmények tekin­tetében is. Van orvosi rendelő és gyógyszertár, állatorvosi rendelő és állatpatika, I-VIII. osztályos iskola, óvoda. A református tem­plom szomszédságában fekvő régi tanácsépületben bőven van hely a polgármesteri hivatal, az admi­nisztratív ügyintézés számára. Ha a vasárnapi népszavazáson a különválásról szóló döntés szü­letik, akkor Bihardiószeg Jankafal­­vával alkot majd községet, körül­belül hatezer lakossal. „Volt Dió­szegen is gyűlés, és úgy látom, úgy érzem, hogy az ottaniak is jó szív­vel állnak az ügyhöz, hiszen a kicsi községeket közigazgatásilag is jobban kézben lehet tartani” - mondta Barta József. A települé­seken osztottak szórólapokat, és közgyűlés megtartását is tervezik, hiszen nagyon fontos, hogy az emberek tájékozottak legyenek, és a vasárnapi referendumon minél nagyobb számban elmenjenek sza­vazni. T­ M Nemcsak megfelelő középületek, hanem Teleház is van Biharfélegyházán. Az ud­varon még dolgoznak a helybeliek, de a gyönyörűen felújított régi épületben egy idő óta már működik a számítógépterem a fiataloknak (A szerző felvétele)

Next