Fáklya, 1973 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1973-01-01 / 1. szám
JUBILEUMI ÜNNEP! A Szovjetunió megalakulása 50. évfordulóján tartott díszülés a Kongresszusi Palotában A jubileumra Moszkvába érkezett magyar küldöttség megkoszorúzza a Lenin mauzóleumot Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára a magyar nép nevében köszönti a jubileumát ünneplő Szovjetuniót A BÉKE ÉS A NÉPEK HALADÁSA ÚTJÁN A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének félévszázados jubileuma jó alkalom arra, hogy értékeljük azt a szerepet, amelyet a soknemzetiségű szocialista állam az utóbbi évtizedekben a világpolitikában betölt. Az évforduló tiszteletére rendezett moszkvai ünnepi ülésen előadói beszédében Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára idézte annak a felhívásnak a szövegét, amellyel a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának elnöksége fennállásának már első hónapjaiban fordult a világ minden népéhez és kormányához: ,,A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége az elnyomott népek természetes szövetségeseként valamennyi néppel békés és baráti viszonyra, gazdasági együttműködésre törekszik. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége célul tűzte ki az egész világ dolgozói érdekeinek elősegítését. A Balti-tengertől, a Fekete- és a Fehér-tengertől a Csendesóceánig terjedő hatalmas területen megvalósítja a népek testvériségét, a munka birodalmát, arra törekedve ugyanakkor, hogy elősegítse az egész világ népeinek baráti együttműködését.” Az azóta eltelt fél évszázad alatt változott a világ. Európa, Ázsia, Amerika számos országában győzött a szocialista forradalom. Hatalmas, jól szervezett és politikailag aktív erővé vált a nemzetközi munkásmozgalom, megerősödtek a kommunista és munkáspártok, örökre összeomlott az imperializmus által létrehozott gyarmati elnyomás rendszere. Az események menete fokozatosan annak felismerésére készteti a tőkés világot, hogy a szocialista országokkal a békés egymás mellett élés alapján tartsák fenn kapcsolataikat. Leonyid Brezsnyev előadói beszédében hangsúlyozta, hogy ,,ezekben a történelmi változásokban vitathatatlanul nem kis szerepet töltött be a Szovjetunió már önmagában létezésének tényével, szocialista társadalmunk példájának erejével, államunk aktív nemzetközi politikájával.” A szovjet köztársaságok szövetségének létrejöttét a szocializmus barátai forrón üdvözölték mindenütt, ellenségei pedig tartózkodóan vagy leplezetlen ellenségeskedéssel fogadták. De a burzsoázia táborában magában is többen kénytelenek voltak észrevenni annak történelmi jelentőségét, ami végbement. A Chicago Tribune című amerikai újság 1922. deceber 31-i számában így írt: ,,A Szovjet Köztársaságok államszövetsége tegnaptól ténnyé vált, — majd hozzátette — . . . csak irigyelhetjük azt a rendkívüli erőt, amellyel Oroszországban megvalósul a népek szabad szövetsége.” A népek egyenlőségének és testvériségének, a békéért és a haladásért folytatott harcnak az eszméi a nemzetközi élet új és nagy hatóerejű tényezőjévé váltak ... A párizsi l’Humanité 1932 februárjában így kommentálta a Szovjetunió küldötteinek genfi felszólalását: .. . . . Az általános leszerelési konferencia termében hangosan és világosan csendült fel a sarló és kalapács zászlaja alatt élő 160 millió férfi és nő hangja ... Az a békeprogram, amelyet Lenin megfogalmazott, ma is egységes és rendkívül életképes maradt.” Amikor a fasizmus ,,megbékítését” célzó nyugati politika a hitlerista ágyuk dörejétől összeomlott, elsősorban a szovjet testvérnépek páratlan önfeláldozása és hősiessége tette lehetővé, hogy a világ megszabaduljon a fenyegető náci rabságtól. 1942. november 7-én a Manchester Guardian című angol lap elismerte: ,,A világ kiegyenlíthetetlen adósa Oroszországnak . . . Szovjet-Oroszország hatalmas konstruktív eredménye az egész világnak szóló tanulságos tapasztalatok tárháza, mivel ez az ország a népek szövetségének olyan formáját valósította meg, amelyben minden nemzetiség számára lehetővé vált a fejlődés ...” .