Falu és Város, 1950. január-június (4. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
FALU és VÁROS 5 Fontos lépés a közigazgatási reform felé a megyék új területének és székhelyének megállapítása Az 1950. évben egyik legdöntőbb feladatunk lesz az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően államigazgatásunk átalakítása, a helyi államhatalmi szervek rendszerének kiépítése. Ennek a nagy munkának egyik előfeltételeként meg kellett változtatni a magyar államigazgatásnak azt az elavult és töméntelen, hiányosságot, hibát eredményező területi beosztását, amely az új szervezet elé is igen sok akadályt emelt volna. Ezt a kérdést oldotta meg a minisztertanács 4343/1949. (259) számú rendeletével, melyben újból megállapította a megyék területét, székhelyét és elnevezését. A rendelet lényege abban foglalható össze, hogy a megyék területében és lakosságuk lélekszámában eddig fennállott nagy szélsőségeket megszünteti, a központokat (megyeszékhelyeket) a természeti és gazdasági adottságokra, a közlekedési viszonyokra és a fejlődés perspektíváira tekintettel állapítja meg s ugyanezeket a szempontokat érvényesíti akkor is, amikor egy-egy területrésznek valamelyik megyéhez való átcsatolását rendeli el. A régi megyebeoszttás hibái Az államigazgatás területi átszervezésének kérdése nálunk nem újkeletű, hanem több évszázados probléma, amely különös élességgel jelentkezett a felszabadulás és főleg a fordulat éve után, amikor államigazgatásunk egy sor olyan új feladatot kapott, amelyeknek megoldása közben a területi szervezés hibái élesen kirajzolódtak. Fény vetődött arra, hogy az országnak vannak olyan nagy kiterjedésű és olyan nagy lélekszámú megyéi, melyek a szó szoros értelmében nem igazgathatók. A központ megközelítése egyes megyékben a lakosság, de az igazgatási szervek részére is több napi utazást igényelt, ami sok hasznos munkaidő elvesztését és jelentős költségtöbbletet eredményezett, s szinte lehetetlenné tette a hatékony ellenőrzést. Viszont a törpe megyék igazgatási apparátusa kihasználatlan volt. Jellemzésül rámutatunk arra, hogy a most eszközölt reform előtt négy megye lélekszáma a 150.000-et sem érte el, viszont Pest megyének több mint másfél millió lakosa volt. A területet illetőleg pedig 300.000 holdnál kisebb és egymillió holdnál nagyobb megyék mutatják a fennállott szélsőségeket. Külön ki kell emelnünk, hogy a megyék területi beosztásának hibáia legfőbb okai voltak annak, hogy a különböző szakigazgatási szerveket nem lehetett a megyéknek megfelelően szervezni. Számtalan esetben történt kísérlet arra, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Ezek a kísérletek azonban mindig megbuktak a nemesi vármegyék osztályérdektől táplált ellenállásán, a helyi hatalmasságok, nagybirtokosok befolyásán. A felszabadulás után a 4330/1945. ML E. számú rendelet közel kettőszáz község törvényhatósági átcsatolását rendelte el, de sem ezzel, sem a későbbi területátcsatolásokkal a magyar államigazgatásnak ez a szervi betegsége nem volt gyökeresen orvosolható. Az új megyebeosztás néhány lényeges szempontja Most a minisztertanács az Alkotmányban kapott felhatalmazás alapján mélyreható reformot hajtott végre. A Horthy-rendszer torzszülötteit, a soviniszta-revizionista politika termékeit — a közigazgatásilag egyelőre egyesítettnek nevezett határmenti törpe megyéket — felszámolta, s az eddigi" 25 megye helyett 19 megyét szervezett. Az új területi beosztás az első pillantásra is mutatja, hogy a minisztertanács — a fennállott beosztást alapulvéve és csak a legindokoltabb mértékben változtatva meg — egészséges középmegyék létrehozására törekedett és figyelemmel volt arra a döntő szempontra, hogy az államigazgatás területi egységeit a gazdasági tényezők alapulvételével kell kialakítani. Az új rendezés részletes ismertetésébe nem bocsátkozunk, hiszen legalábbis saját megyéjére vonatkozólag azt minden közigazgatási dolgozó ismeri. Az itt közölt térképvázlat pedig nagy vonalakban tájékoztatást nyújt az új megye beosztásáról. Rámutathatunk azonban az új rendezés néhány lényeges kérdésére. A rendelet Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyét ketté osztja. Északi részéből Pest megyét alakítja ki Budapest székhellyel, déli részét pedig egyesíti Bács- Bodrog megyével Bács-Kiskun megye elnevezés alatt. Kecskemét thj. város lesz ennek az új megyének a székhelye. Ezzel Pest megye, mint államigazgatásunk óriási szörnyszülötté megszűnt s megszűnt vele együtt az államigazgatásnak legdöntőbb területi problémája is. A Balaton, környéke eddig megoszlott Veszprém, Somogy és Zala megyék között. Zalának azonban a balatoni rész szinte elkülönült nyúlványát képezte s így a megye nem fordított kellő gondot az Észak-balatoni vidék fejlesztésére. Most a Balatonkörnyék fejlesztésének érdekében az északi rész teljes egészében Veszprémhez, a déli pedig Somogyhoz fog tartozni s e megyék gondoskodni fognak a két különböző jellegű üdülővidék megfelelő fejlesztéséről. új megyeszékhely lett Kecskeméten kívül Esztergom helyett Tatabánya, Balassagyarmat helyett Salgótarján, Szentes helyett Hódmezővásárhely és Gyula helyett Békéscsaba. Budapest főváros új területének megállapítása csaknem ezzel egyidejűleg megtörtént, így az államigazgatás területi átszervezésének első fázisa befejeződött. Az új alapok egészségesek, alkalmasak arra, hogy az új magyar államigazgatást felépítsük rájuk.