Falusi Gazda, 1863. január-június (3. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)
1863-01-14 / 3. szám
34 A teleltetés, takarmányzás és sózásról. a) Az istálló légmérséke. Igaz, hogy minél durvább gyapjúval bír valamely juh, annál több hideget bír el, ellenben minél finomabb, annál több meleget igényel; de igaz az is, hogy juhakjaink csaknem átalában véve, még mindig melegebbek, semmint azt a juhok természete kívánja; — s hogy e túlmelegsége az akioknak igen sok betegségnek képezi forrását. Átalános tapasztalati tény lévén, hogy a hűvös akiokban és nyitott szárnyékok alatt telelt juhok kevésbbé vannnak alávetve a betegségeknek, semmint a túlmeleg és gőzös aktokban teleltek. Az ily tulmeleg, gőzös légiiakolban ugyanis a vérkeringés folytonosan felizgatva lévén, mindenféle betegségekre nézve fogékonyabb s több juhászati tekintély a sápkórságot (Bleichsucht) legnagyobb részben a tulmeleg istállóknak tulajdonítja. Tapasztalatilag mind egészségi, mind pedig gyapjútermelési szempontból legelőnyösbnek bizonyult azon melegség,mely + 6 és 8 ° R. között áll, csak bárány-aklokban s finom merinó juhászainknál engedhető meg, hogy a melegség, nedves hideg időben + 10 ° R. hágjon; holott a legtöbb juhászatoknál nem ritkánb 14 - 15 ° C, sőt ezen is felül hág a melegség. Minek azonban átalában véve ott kell keresnünk az okát, hogy a használatban levő juhaklok legnagyobb része igen alacsony, és hogy csak elvétve találni ittott egy juhaklot, mely nagyságához mérve elegendő szelelő-lyukakkal volna ellátva. b) Az akrok magassága, szelelő-lyukak. A juhakolnak szabályszerűleg 12 —14' magasnak kell lenni. A szelelő-lyukakat pedig legczélszerűbben úgy lehet alkalmazni, ha az akol mindkét oldalán minden második gerenda közben egy 4 — 6 □' lyukat vágatunk, vagy hagyatunk az épitéskor olyformán, hogy ezen lyukak egymással átellenben ne legyenek. Ezen szelelő lyukak alacsonyabb abloknál egész télen át folytonosan nyitva lehetnek, vagy legfeljebb igen kemény hideg, szeles időben záratnak el az északi oldalról szalmacsutakokkal. Legczélszerűebbek pedig az igy alkalmazott szelelő lyukak azért, mert a felszálló gázt és melegséget elvezetik anélkül, hogy alól az akolban légvonal támadna, vagy tetemesb hideg idéztetnék elő. Én minden eddig általam épittetett istállónál alkalmaztattam ily modorban szelelőlyukakat, és bátran s bizton merem is azt ajánlani a t. gazdaközönségnek. c) A szelelő-lyukak haszna. Ha eléggé tövés és elegendő szelelő-lyukakkal van ellátva az akol, az esetben a trágya felhalmozódása által kifejlődő gázaknak, az egészségre nézve káros behatásától nincs mit tartani, mert míg egyrészről a felső rétegből kifejlődő és felszálló gázok a felesleges meleggel együtt a szelelőlyukakon eltávolíttatnak, addig másrészről az alsó trágyarétegben vissza van tartva az erős tiprás által a sebes érés, rothadás, s így a felelemződés is. Hogy azonban elegendő alomról gondoskodni kell, az a dolog természetéből következik. d) Takarmány-fogyasztás. Azon állítás, hogy a hidegebb tartás mellett több takarmányt fogyasztanak a juhok, szintén igaz, de e több fogyasztást, a tett kísérletek a gyapjú szaporodása javára döntvén el; ez oldalról is előnyösnek tűnik fel a juhoknak hidegebb ablokbani teleltetése. A téli takarmányzás már folyamatban lévén, arról néhány szót csak figyelmeztetésül szólunk, különösen figyelmébe ajánlván minden gazdának, hogy takarmány-készletét, főképp őst, midőn oly’ szűk volt a termés, minél gyakrabban megvizsgálja, mert ritka juhász akar érteni a takarmánynyali takarékossághoz. Továbbá figyelemmel kell lenni arra is, hogy minden szalma, mely alomzásra kerül, előbb a rácsba jöjön, hogy a juhok kikereshessék belőle ami használható. Erre ugyan nehéz a juhászokat reá szoktatni, hanem utánnézéssel azután csak mégis megteszik. e) Rácsokból kell etetni a juhokat. Igen rosz szokás, ha a juhászatokban ahelyett, hogy elegendő rácsokat készíttetne a gazda, egyes kupaczokba csak a földre rakatja a takarmányt,pedig ez felszámíthatlan pazarlás, ugyanis amint megriad a juh valamitől, végig gázol az egész takarmányon, és ez csak egyszer kétszer történjék meg, alig marad valami a kupaczban, a többit szétvágta a juh a trágyába, és onnan pedig nem igen szokta többé kikeresni, így amit szétvágott, az el is van vesztve. f) A hasas anyákat jól tartani. Annyira kevés lévén hazánk legnagyobb részében a takarmány7, hogy még a legelső juhászatokban is túlnyomó a szalmaetetés, kötelességünknek tartjuk, a legmelegebben ajánlani, hogy a terhes és szoptató anyákra annál nagyobb gond legyen, mert az ez oldalról való túlságos takarékosság, magát a tőkét támadja meg, s igyeksze-