Falusi Vasárnap, 1959 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-03 / 18. szám
RERERESKÜT Gerencsér Miklós színműve a szegedi színházban A fiatal Gerencsér Miklóst a már ismerik az olvasók. Ember mezsgyén cím könyve (amelyért nemrégiben kapott József Attila-díjat) nagy sikert aratott. A fiatal író most színpadi művel, mai témájú parasztdrámával mutatkozott be a szegedi Nemzeti Színházban. A téma röviden fogalmazva: a múlt és a jelen, a régi, de lényegében már elavult paraszti gondolkozásmód és makacsság harca a fiatalsággal, a szebb paraszti sorsért küzdő emberekkel. Szécsi Ignác, a darab főszereplője makacsul ragaszkodik ahhoz a tanyához, amelyet a két kezével rakott össze és a kerekeskúthoz, amelyet ő ásott ki, s ásása közben megrokkant, mert egy vödör föld visszazuhant a bal karjára. Fiai már a szövetkezetben dolgoznak. Ezért nem is haragszik Szécsi Ignác, de amikor az ő tanyája és kerekeskútja kerül sorra, valósággal megvadul és kitagadja a fiait. Kisebb fiának, Pistának eljegyzésén tudja meg, hogy a szövetkezet tagosít és lebontják a roskadozó, nádtetős tanyákat. Új lakást ígérnek neki, hívják a szövetkezetbe, de ő nem megy. Neki a tanya az élete. A maga módján igaza is van ennek a Szécsi Ignácnak, de a körülötte növekvő új élet, a szövetkezet fejlődése nem engedi kitérni a választás elől: vagy kint él a pusztán egyedül és robotol hajnaltól késő estig, vagy pedig elismeri fiai igazát és akkor neki is jobb élete lesz. Ezt a nagy problémát veti fel a Kerekeskút című darab és két felvonáson át egyre fokozódik a drámai feszültség Szécsi Ignác a darab főhőse, ismerős parasztember, az a makacs tanyásgazda, aki minden faluben megtalálható. És a fiúk igazsága is az az igazság amelyet már senki sem tagadhat le. És éppen ez az író nagy érdeme. Hősei élő emberek, olyan a színpad, mintha valóban egy nagykunsági tanya udvarán játszódna le a dráma. A jó írói elképzelést és típusformálást tovább fokozzák a színészek. A második felvonás végéig kitűnő a rendezés is. A harmadik felvonás viszont minden vonatkozásban esik az első kettőhöz képest. A szegedi Nemzeti Színház vezetősége és művészgárdája dicséretet érdemel a darab előadásáért. Fiatal író első színművét bemutatni nem kis kockázat. De mindent megtettek, hogy a darab, hibái ellenére is, jó előadásban kerüljön a közönség elé. Az együttes jó munkát végzett, meggyőzően játszik. Különösen György László, Mentes József, Földi Teri, Kovács János és Kátay Endre alakításáról szólhatunk elismeréssel. — 1j - Kovács János és Földi Teri az ifjú jegyesek J Szép magyar képek Munkácsy Mihályt mindmáig legnagyobb magyar festőként tisztelniük. Az első magyar művész volt, aki világhírnévre tett szert. Az ő munkássága révén ismerte meg a külföldi akkor még elnyomott népünk teremtőerejét, tehetségét. A szabadságharc dicsőséges, majd tragikus napjaiban alig ötéves; gyermekkori élményei elkísérték egész életén át. Apja Kossuth híve volt, ezért később bebörtönözték; a tömlőcben szerzett betegsége következtében rövidesen meghalt. Az árva, alig tízéves fiút rokonai asztalosinasnak adják, Békéscsabára. Inaskodásának idején közelről megismeri a nép életét, maga is sokat szenved mestere és a segédek gorombáskodásaitól. (Ennek az időnek emlékei ihlették később az Ásító inas megfestésére.) Első tanítója Szamossy Elek festőművész volt, aki biztatja a tehetséges ifjút: menjen a fővárosba, tanuljon tovább. Tizenkilenc éves, amikor megérkezik Pest-Budára. Pártfogói lehetővé teszik, hogy beiratkozzék a bécsi festőakadémiára. Innen azonban rövidesen kizárják magyarsága miatt. Düsseldorfba megy, a Rajna menti német városba, ahol akkortájt eleven művészélet zajlott. Itt festi meg 1870-ben, alig huszonhat éves korában Siralomház című remekművét. A képet egy angol műkereskedő, még befejezetlen állapotában, a festőállványról megvásárolja, a Párizsi Szalon világkiállításán pedig nagy aranyéremmel tüntetik ki. Munkácsy ezzel egy csapásra világhírnévre tesz szert. Párizsba költözik, s élete végéig ott él Egymás után festi sötét színekbe ágyazott, erőteljes fényekkel megvilágított képeit, amelyekben gyermekkori emlékeit idézi fel. (Tépéscsinálók, Éjjeli csavargók, Zálogház, Rőzsehordó nő.) Művészetének fénykorában született a Röpülő asszony. A kisablakú falusi ház homályos falai között ül egy öreg parasztasszony. Csontos, sovány arca, inas keze a munkában töltött élet tanúja. Előtte kislány áll, hasán összekulcsolt kézzel. Jobbra öblös tejeskorsó, oldalán lecsurgott a tejföl. Munkácsy mesteri ecsettel formálta meg alakjainak arcát, ruházatát. Szinte megtapinthatjuk a kőpülő fáját, az abroncsok vasát, az emberek elnyűtt ruházatának anyagát, a kőpadló kockáit. Erőteljes fény emeli ki a fontosabb részeket: az ábrázoltak arcát, a kislány ingét és az öregasszony főkötőjét, kötényét. A sötét és világos foltok ellentéte komorrá teszi az ábrázolást, amely felidézi előttünk a nép régi életének nehéz hétköznapjait. Később, a műkereskedők hálójába kerülve, Munkácsy elfordult ettől a témavilágtól, s bibliai tárgyú ábrázolásokat fest, valamint a gazdagok életét örökítő szalonképeket. Mind MUNKÁCSY MIHÁLY: Köpülő asszony emellett egy sor remek virágcsendéletet és portrét is készít ekkortájt. 1895-ben idehaza festette a parlament számára Honfoglalás című sok alakos képét, amelyen a magyarok bejövetelét örökítette meg. Párizsi palotájában szeretettel fogadta honfitársait, a hozzá forduló magyar festőket támogatta útjukon. Ifjúkorában szerzett betegsége korán sírba vitte; 1900-ban húnyt el. Artner Tivadar Vidéki seregszemle parasztfiatalok nélkül Valaha igen sok kulturális bemutatót láttam Szekszárdon. Akkor minden egyes műsor után azzal az érzéssel álltam fel, hogy a város kultúrája szinte kizárólag a Sárköz népművészetén alapul. Ez persze egyrészt helyes, mert a népművészet termékenyítő volta vitathatatlan, más tekintetben viszont kevés: a városi ember kultúréletéhez sok egyéb is hozzátartozik. Most a KISZ városi seregszemléjét néztem végig, amelyet az ifjúság a VIT tiszteletére rendezett, és örömmel tapasztaltam, hogy számbavehető előrelépés történt. Talán azzal kezdem, hogy a gimnázium három ügybuzgó tanára irodalmi színpadot létesített Szekszárdon. Az előadóművészek a gimnázium s a technikum tanulói. A gyerekeket egyáltalán nem túlzás előadóművészeknek titulálni, a műsorban szép számmal szereplő diákok közt ugyanis egész sor kiemelkedő tehetség található. Külön is meg kell emlékeznünk két lányról, Gyuricza Kláráról és Rácz Erzsébetről, akiknek szavalata mély átérzésről és fejlett előadói készségről tett tanúságot. A műsor margójára rá lehetne írni: Gorkijtól Várnai Zseniig s Beethoventől Bartókig. Mert nemcsak a hazai és külföldi költők sok szép alkotását hallhattuk, a zeneiskola növendékei ének-, zongora- és hegedűszámokkal tették változatossá a műsort, sőt Gerse József tanár vezetésével egy általános iskolai énekkar is bemutatkozott. Az eddigi szereplőkről szólva csak diákokról emlékezhettünk meg. S ez egy kicsit szembeötlő. A közel húszezer lakosú dunántúli városkának nemcsak diák fiatalsága van. Szekszárdon elég jelentős számú a mezőgazdasági lakosság. Hol voltak hát az Újvárosban s a Bartinában lakó fiúk és lányok?! Egy-két vállalat ugyan képviseltette magát, a népboltosok s a Vasipari Vállalat dolgozói egy-egy táncszámot mutattak be. Szép, színvonalas volt a műsoruk, de szereplésük mégsem pótolja azt a hiányt, amit a városka parasztfiataljainak távolmaradása okozott. Még egy dolgot kell feltétlenül megemlíteni: egyetlen színjátszó csoport sem lépett fel. Vajon mi lehet az oka? Úgy hiszem, ahol hivatásos színészek megfordulnak, ott nehéz dolguk van a műkedvelőknek. Így igaz, s ez mindjárt felvet egy másik problémát: van-e létjogosultságuk az öntevékeny színjátszóknak. Feltétlenül van, mert aki csak belekóstol a színjátszásba, az már hall és átél sok olyan társadalmi-erkölcsi igazságot, amit a világirodalom nagyjai ellestek az élet bonyolult, összetett világából Van azért is, mert sok-sok ügyes és tehetséges műkedvelő él köztük, — akinek ki tudja milyen okból — nem volt alkalma színpadra lépni. A közönség szempontjából sem közömbös. Kis falukban, ahová még a Faluszínház sem tud eljutni, a falusi színjátszók, helyes vezetéssel, alapos felkészültséggel nagyon sokat tehetnek az emberek kulturálódása, szellemi felemelkedése érdekében — vagyis önmagukat és környezetüket tehetik kulturáltabbá. ... A műsor után vidám karnevált rendezett a városi KISZ- bizottság, s itt az előadóművésznő a táncossal, a zongorista a rendezővel ropta a táncot. Tartott is a mulatság kora reggelig! Ónody György Sárpilisi táncot adnak elő a technikum tanulói Általános iskolások Görög Ilona balladáját mutatják be Szereplés után az édesanyjuk öléből nézik tovább a műsort Gyuricza Klára szaval Ás a bál — a műsor után (Szegi Anina felvételei) Földes Péter: A TÚLSÓ PARTRÓL Történelmi regényt írni, legendás hőst emberi közelségbe hozni s a legenda varázsát mégis megőrizni — nagy művészi erőpróba. Földes Péter regénye Stromfeld Aurél életéről hiteles, ugyanakkor szívhez szóló alkotás. Nem csinál belőle emberi gyengeségek nélkül való, csalhatatlan hőst, inkább arra törekszik, hogy híven kövesse egy nemesszívű, szorgalmas és tehetséges fiúnak nagy emberré formálódását. Az író egyszerű eszközökkel, az igazságot kereső krónikás hangján mondja el történetét: egy lángeszű katona és hazafi emberi fejlődése bontakozik ki szemünk láttára. Olyan emberré válik, aki hazájának sorsát minden körülmények között a maga boldogulása elé helyezi. Különösen jól sikerült Földesnek megmutatnia, hogyan válik a fiatal vezérkari ezredes — akit eleinte csupán a haza iránti kötelesség állít a proletárdiktatúra szolgálatában ízig-vérig forradalmárrá, a munkáshadsereg szervezőjévé. Fiatalon, de emberi fejlődésének csúcsán érte utol a halál, pótolhatatlan veszteséget hagyva maga után. A hős hadvezér és a meggyőződéséért keményen harcoló kommunista, akinek Földes Péter regénye méltó emléket állít, nagyszerű példaképe lesz mindig a szocializmus eszméit töretlenül követő nemzedékeknek. (Kossuth Könyvkiadó) N. G. ÚJ KÖNYVEK Gondolat Könyvkiadó: A természettudományok zsebkönyve. Magvető Könyvkiadó: Major Ottó: Isten békéje 1—2. köt. (Történelmi regény.) Móra Könyvkiadó: Swift: Gulliver utazása Lillputban. A tengerlépő cipő. (Tiszaháti népmesék.) Verne: Világfordulás. — A francia zászló. (Regények.) Szépirodalmi Könyvkiadó: Illyés Gyula: Fáklyaláng. (Dráma.) Madách Imre: Az ember tragédiája. Móricz Zsigmond: A nagy fejedelem. (Olcsó könyvtár.) 9