Falusi Vasárnap, 1959 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-03 / 18. szám

RERERESKÜT Gerencsér Miklós színműve a szegedi színházban A fiatal Gerencsér Miklóst a már ismerik az olvasók. Ember mezsgyén cím­ könyve (amelyért nemrégiben kapott Jó­zsef Attila-díjat) nagy sikert aratott. A fiatal író most szín­padi művel, mai témájú paraszt­drámával mutatkozott be a sze­gedi Nemzeti Színházban. A té­ma röviden fogalmazva: a múlt és a jelen, a régi, de lényegében már elavult paraszti gondolko­­zásmód és makacsság harca a fiatalsággal, a szebb paraszti sorsért küzdő emberekkel. Szé­­csi Ignác, a darab főszereplője makacsul ragaszkodik ahhoz a tanyához, amelyet a két kezével rakott össze és a kerekeskúthoz, amelyet ő ásott ki, s ásása köz­ben megrokkant, mert egy vö­dör föld visszazuhant a bal kar­jára. Fiai már a szövetkezetben dolgoznak. Ezért nem is harag­szik Szécsi Ignác, de amikor az ő tanyája és kerekeskútja kerül sorra, valósággal megvadul és kitagadja a fiait. Kisebb fiának, Pistának eljegyzésén tudja meg, hogy a szövetkezet tagosít és le­bontják a roskadozó, nádtetős tanyákat. Új lakást ígérnek neki, hívják a szövetkezetbe, de ő nem megy. Neki a tanya az élete. A maga módján igaza is van ennek a Szécsi Ignácnak, de a körülötte növekvő új élet, a szövetkezet fejlődése nem en­gedi kitérni a választás elől: vagy kint él a pusztán egyedül és robotol hajnaltól késő estig, vagy pedig elismeri fiai igazát és akkor neki is jobb élete lesz. Ezt a nagy problémát veti fel a Kerekeskút című darab és két felvonáson át egyre fokozódik a drámai feszültség Szécsi Ignác a darab főhőse, ismerős paraszt­­ember, az a makacs tanyásgaz­da, aki minden faluben megta­lálható. És a fiúk igazsága is az az igazság amelyet már senki sem tagadhat le. És éppen ez az író nagy érdeme. Hősei élő em­berek, olyan a színpad, mintha valóban egy nagykunsági tanya udvarán játszódna le a dráma. A jó írói elképzelést és típus­formálást tovább fokozzák a szí­nészek. A második felvonás vé­géig kitűnő a rendezés is. A harmadik felvonás viszont min­den vonatkozásban esik az első kettőhöz képest. A szegedi Nemzeti Színház ve­zetősége és művészgárdája di­cséretet érdemel a darab elő­adásáért. Fiatal író első színmű­vét bemutatni nem kis kocká­zat. De mindent megtettek, hogy a darab, hibái ellenére is, jó elő­adásban kerüljön a közönség elé. Az együttes jó munkát vég­zett, meggyőzően játszik. Külö­nösen György László, Mentes József, Földi Teri, Kovács János és Kátay Endre alakításáról szólhatunk elismeréssel. — 1­j - Kovács János és Földi Teri az ifjú jegyesek J Szép magyar képek Munkácsy Mihályt mindmáig legnagyobb magyar festőként tisztel­n­iük. Az első magyar művész volt, aki világhírnévre tett szert. Az ő munkássága révén ismerte meg a külföld­i akkor még elnyomott né­pünk teremtőerejét, tehetségét. A szabadságharc dicsőséges, majd tragikus napjaiban alig ötéves; gyer­mekkori élményei elkísérték egész életén át. Apja Kossuth híve volt, ezért később bebörtönözték; a töm­lőcben szerzett betegsége következ­tében rövidesen meghalt. Az árva, alig tízéves fiút rokonai asztalos­­inasnak adják, Békéscsabára. Inas­­kodásának idején közelről megis­meri a nép életét, maga is sokat szenved mestere és a segédek go­rombáskodásaitól. (Ennek az időnek emlékei ihlették később az Ásító inas megfestésére.) Első tanítója Szamossy Elek festőművész volt, aki biztatja a tehetséges ifjút: men­jen a fővárosba, tanuljon tovább. Tizenkilenc éves, amikor megérke­zik Pest-Budára. Pártfogói lehetővé teszik, hogy beiratkozzék a bécsi festőakadémiára. Innen azonban rö­videsen kizárják magyarsága miatt. Düsseldorfba megy, a Rajna menti német városba, ahol akkortájt ele­ven művészélet zajlott. Itt festi meg 1870-ben, alig huszonhat éves korá­ban Siralomház című remekművét. A képet egy angol műkereskedő, még befejezetlen állapotában, a fes­tőállványról megvásárolja, a Párizsi Szalon világkiállításán pedig nagy aranyéremmel tüntetik ki. Munkácsy ezzel egy csapásra világhírnévre tesz szert. Párizsba költözik, s élete végéig ott él Egymás után festi sö­tét színekbe ágyazott, erőteljes fé­nyekkel megvilágított képeit, ame­lyekben gyermekkori emlékeit idézi fel. (Tépéscsinálók, Éjjeli csavar­gók, Zálogház, Rőzsehordó nő.) Művészetének fénykorában szüle­tett a Röpülő asszony. A kisablakú falusi ház homályos falai között ül egy öreg parasztasszony. Csontos, sovány arca, inas keze a munkában töltött élet tanúja. Előtte kislány áll, hasán összekulcsolt kézzel. Jobbra öblös tejeskorsó, oldalán lecsurgott a tejföl. Munkácsy mesteri ecsettel formálta meg alakjainak arcát, ru­házatát. Szinte megtapinthatjuk a kőpülő fáját, az abroncsok vasát, az emberek elnyűtt ruházatának anyagát, a kőpadló kockáit. Erőtel­jes fény emeli ki a fontosabb ré­szeket: az ábrázoltak arcát, a kis­lány ingét és az öregasszony főkö­tőjét, kötényét. A sötét és világos foltok ellentéte komorrá teszi az ábrázolást, amely felidézi előttünk a nép régi életének nehéz hétköznap­jait. Később, a műkereskedők hálójába kerülve, Munkácsy elfordult ettől a témavilágtól, s bibliai tárgyú ábrá­zolásokat fest, valamint a gazdagok életét örökítő szalonképeket. Mind­ MUNKÁCSY MIHÁLY: Köpülő asszony emellett egy sor remek virágcsend­életet és portrét is készít ekkor­tájt. 1895-ben idehaza festette a par­lament számára Honfoglalás című sok alakos képét, amelyen a magya­rok bejövetelét örökítette meg. Pá­rizsi palotájában szeretettel fogadta honfitársait, a hozzá forduló magyar festőket támogatta útjukon. Ifjúko­rában szerzett betegsége korán sír­ba vitte; 1900-ban húnyt el. Artner Tivadar Vidéki seregszemle parasztfiatalok nélkül Valaha igen sok kulturális be­mutatót láttam Szekszárdon. Akkor minden egyes műsor után azzal az érzéssel álltam fel, hogy a város kultúrája szinte kizáró­lag a Sárköz népművészetén alapul. Ez persze egyrészt he­lyes, mert a népművészet ter­mékenyítő volta vitathatatlan, más tekintetben viszont kevés: a városi ember kultúréletéhez sok egyéb is hozzátartozik. Most a KISZ városi seregszemléjét néztem végig, amelyet az ifjú­ság a VIT tiszteletére rendezett, és örömmel tapasztaltam, hogy számbavehető előrelépés történt. Talán azzal kezdem, hogy a gimnázium három ügybuzgó ta­nára irodalmi színpadot létesí­tett Szekszárdon. Az előadómű­vészek a gimnázium s a tech­nikum tanulói. A gyerekeket egyáltalán nem túlzás előadó­­művészeknek titulálni, a műsor­ban szép számmal szereplő diá­kok közt ugyanis egész sor ki­emelkedő tehetség található. Külön is meg kell emlékeznünk két lányról, Gyuricza Kláráról és Rácz Erzsébetről, akiknek szavalata mély átérzésről és fej­lett előadói készségről tett tanú­ságot. A műsor margójára rá lehetne írni: Gorkijtól Várnai Zseniig s Beethoventől Bartókig. Mert nemcsak a hazai és külföldi költők sok szép alkotását hall­hattuk, a zeneiskola növendé­kei ének-, zongora- és hegedű­­számokkal tették változatossá a műsort, sőt Gerse József tanár vezetésével egy általános iskolai énekkar is­­ bemutatkozott. Az eddigi szereplőkről szólva csak diákokról emlékezhettünk meg. S ez egy kicsit szembeötlő. A közel húszezer lakosú dunán­túli városkának nemcsak diák fiatalsága van. Szekszárdon elég jelen­tős számú a mezőgazdasági lakosság. Hol voltak hát az Új­városban s a Bart­inában lakó fiúk és lányok?! Egy-két válla­lat ugyan képviseltette magát, a népboltosok s a Vasipari Válla­lat dolgozói egy-egy táncszámot mutattak be. Szép, színvonalas volt a műsoruk, de szereplésük mégsem pótolja azt a hiányt, amit a városka parasztfiataljai­nak távolmaradása okozott. Még egy dolgot kell feltétlenül megemlíteni: egyetlen színjátszó csoport sem lépett fel. Vajon mi lehet az oka? Úgy hiszem, ahol hivatásos színészek meg­fordulnak, ott nehéz dolguk van a műkedvelőknek. Így igaz, s ez mindjárt felvet egy másik prob­lémát: van-e létjogosultságuk az öntevékeny színjátszóknak. Fel­tétlenül van, mert aki csak bele­kóstol a színjátszásba, az már hall és átél sok olyan társadal­mi-erkölcsi igazságot, amit a vi­lágirodalom nagyjai ellestek az élet bonyolult, összetett világá­ból Van azért is, mert sok-sok ügyes és tehetséges műkedvelő él köztük, — akinek ki tudja milyen okból — nem volt alkal­ma színpadra lépni. A közönség szempontjából sem közömbös. Kis falukban, ahová még a Falu­színház sem tud eljutni, a falusi színjátszók, helyes vezetéssel, alapos felkészültséggel nagyon sokat tehetnek az emberek kul­­turálódása, szellemi felemelke­dése érdekében — vagyis önma­gukat és környezetüket tehetik kulturáltabbá. ... A műsor után vidám kar­nevált rendezett a városi KISZ- bizottság, s itt az előadóművész­nő a táncossal, a zongorista a rendezővel ropta a táncot. Tar­tott is a mulatság kora regge­lig! Ónody György Sárpilisi táncot adnak elő a technikum tanulói Általános iskolások Görög Ilona balladáját mutatják be Szereplés után az édesanyjuk öléből nézik tovább a műsort Gyuricza Klára szaval Ás a bál — a műsor után (Szegi Anina felvételei) Földes Péter: A TÚLSÓ PARTRÓL Történelmi regényt írni, legendás hőst emberi közelségbe hozni s a legenda varázsát mégis megőrizni — nagy művés­zi erőpróba. Földes Péter regénye Stromfeld Aurél életéről hiteles, ugyanakkor szívhez szóló alkotás. Nem csinál be­lőle emberi gyengeségek nélkül va­ló, csalhatatlan hőst, inkább arra törekszik, hogy híven kövesse egy nemesszívű, szorgalmas és tehetsé­ges fiúnak nagy emberré formáló­dását. Az író egyszerű eszközökkel, az igazságot kereső krónikás hang­ján mondja el történetét: egy láng­eszű katona és hazafi emberi fejlő­dése bontakozik ki szemünk láttára. Olyan emberré válik, aki hazájának sorsát minden körülmények között a maga boldogulása elé helyezi. Különösen jól sikerült Földesnek megmutatnia, hogyan válik a fia­tal vezérkari ezredes — akit eleinte csupán a haza iránti kötelesség ál­lít a proletárdiktatúra szolgálatába­n ízig-vérig forradalmárrá, a mun­káshadsereg szervezőjévé. Fiatalon, de emberi fejlődésének csúcsán ér­te utol a halál, pótolhatatlan vesz­teséget hagyva maga után. A hős hadvezér és a meggyőződéséért ke­ményen harcoló kommunista, aki­nek Földes Péter regénye méltó em­léket állít, nagyszerű példaképe lesz mindig a szocializmus eszméit tö­retlenül követő nemzedékeknek. (Kossuth Könyvkiadó) N. G. ÚJ KÖNYVEK Gondolat Könyvkiadó: A termé­szettudományok zsebkönyve. Magvető Könyvkiadó: Major Ottó: Isten békéje 1—2. köt. (Történelmi regény.) Móra Könyvkiadó: Swift: Gulliver utazása Lillputban. A tengerlépő cipő. (Tiszaháti népmesék.) Verne: Világfordulás. — A francia zászló. (Regények.) Szépirodalmi Könyvkiadó: Illyés Gyula: Fáklyaláng. (Dráma.) Ma­dách Imre: Az ember tragédiája. Móricz Zsigmond: A nagy fejedelem. (Olcsó könyvtár.) 9

Next