Famunkás, 1949 (57/49. évfolyam, 1-10. szám)
1949-01-01 / 1. szám
* 1948 március 26. fontos állomása a magyar demokrácia fejlődésének. Ezen a napon jelentette be Gerő Ernő elvtárs a Vasmunkás Szakszervezet Központi Székházának dísztermében az ország különböző területéről összehívott dolgozóknak a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosítását és ezekhez az üzemekhez vállalatvezetővé történt kinevezésüket. Népi demokráciánk kormányának ezen intézkedésével a magyar gyáripar 72,5%-a vált a nép tulajdonává. Ha ehhez hozzászámítjuk a városi, megyei, községi tulajdonban lévő és a szovjet, vagy szovjet-magyar érdekeltségű vállalatokat is, akkor megállapíthatjuk, hogy az államosított, illetve a társadalmasított szektor gyáriparunk 81,7%-át foglalja ■magában. A faiparban az államosítás lényegesen kisebb méretű volt, mint egyéb iparágakban Ez a faipar (elsősorban annak készárut termelő része) kis- és középipari jellegében leli magyarázatát. Ez a kis- és középipari jelleg, az erős széttagoltság, a gépi park nagyfokú elavultsága és hiánya, komoly tehertétele a faiparnak. Kis- és középiparunk részéről viszont nem látunk komoly törekvést a kor követelményeinek megfelelő szövetkezetek alakítására. Hogy a fent említett tehertételek dacára a faipar az 1947—1918-as termelési évben az előirányzatot 107,8 K ft-re £ teljesítette, amely teljesítménnyel alig maradt az 1938-as termelése mögött, az elsősorban az államosításnak és az ezt követő munkalendületnek köszönhető, amely ha lehet mondani, még a felszabadulás utáni első periódus újjáépítési lázát is felülmúlta. Ez a munkalendület mintegy felszabadulás véd az államosított faipari üzemek előző tulajdonosainak nyomása alól, akik pozícióikat nem a hároméves gazdasági terv megvalósítására, hanem annak szabotítására használták fel. Hozzájárult ezen viszonylag jó termelési eredményhez az államosítással kapcsolatos első jó kéderkiválogatás is. Ennek köszönhető, hogy így az államosított üzemek élére mint a faipari igazgatóság felelős pozícióiba egy-két kivételtől eltekintve megbízható, jó szakemberek kerültek. A későbbi káderkiválogtatás különösen a faipari központok és nemzeti vállalatok megalakulásakor, illetve azt követően, már kevésbbé mondható szerencsésnek. A közeljövőben egyik legfontosabb feladatunknak kell tekintenünk az ilyen természetű hiányosságok pótlását. Új káderek felkutatására és nevelésére elsősorban a faipari üzentek dolgozói közül, ugyancsak komoly gondot kell fordítani, de nem szabad megfeledkezni a meglévő káderek szakmai és politikai továbbképzéséről sem. " Ha a '"ipar területén a három-, majd az ötéves terv követelményeinek meg akarunk felelni, akkor arra kell törekedni, hogy minden felelős poszton, szakmai és politikai szempontból egyaránt jól képzett káderek álljanak, akik tisztában vannak azzal, hogy a kapitalista társadalmatfelváltó szocialista társadalom gazdasági alapját csak a több, a jobb és olcsóbb termeléssel lehet lerakni és megszilárdítani. FAMUNKÁS Minőségi és gazdaságossági tényezők beépítése a faipari normákba írta Szabó Dénes okt. mérnök Ezen cikksorozatban közöljük a Fa* munkás Szakszervezet bér- 6. norma* felelősök részére tartott előadáson róka* tónak foltosabb részléteit. A tejesítmény'bérez és bevezetésével iparunk termelése főleg mennyiségi vonatkozásban rohamosan növekedett. Különösd tapasztalhattuk ezt az állalkozást követő időszakban, amikor a munkaválalók átérezve a többtermelés fontosságát, munkaversennyel igyekeztek a termelés szintjét minél magasabbra önalni, hogy ezzel elősegítsék az öredég nemzeti jövedelmét és saját életszínvtmainak emelkedését. Ebbtm a hatalmas iramú termedétt harcban bizony sokszor megkopott a címben megjelölt minőség és gazdaságosság fogalma. Egyes kevésbé, öntudatos szaktársak által előálított iparcikk a verseny hevében, részben bérérdemétől is sarkalva, messze esett a minőségi áru fogamától. Nem kímélték a szaktársak sokszor az anyagot sem, mindegy volt, hogy abból a köbméterből hány darab jön ki, csak azt nézték, hogy az áru minél több legyen, noha lehet, hogy gondosatb)lermbással több darabot lehetett volna megtakarítani. Ilyen esetekben a gazdaságossági szempont szorult háttérbe. A kollektív kretszerzőjé« (OMB Közlöny 2. sz. 1949. január 15.) világosan meghatározza a teljesítménybérezés alapjait és kimondja, hogy »a megálapított minőségi és gazdaságossági követelmények betartásával« kell a normát megálapítani, azaz új termeny növelése mellett egyik alapvető követelmény a minősg javítása, a edejt csökkentése. Az átlagnál jobb minőség termelés, egyazon mennyiségű teljesítmény esetén is növeli a teljesítményszázalékot. Ugyancsak alapvető követelmény a gazdaságosságra való törekvés főként, a gépek, szerszámok, legcélszerűbb felhasználása az anyagokkal, energiával való észszerű takarékotság A gazdaságosság növelése ugyanezen mennyiségű teljesítmény esetén is növeli a teljesítmény ezázalékát«. Nem vitás tehát, hogy a szabatos normát úgy kell megállapítani, hogy a minőségi és gazdaság-ági tényezők a normába be legyenek építve. Minden öntudatos szaktársnak tisztátan kell lenni a fenti probléma nagy jelentőségévé". Minden elrontott, forzóminőségű darab nemzeti jövedelmünket, a dolgozók államinak bevételit öröklik iti. Jól tartjuk, hogy a nemzetijövedelmünk növekülésétől függ életszinvonalunk emelkedj-e. A forint f/t*Millájának szempontjából sem szabad figyelmen kívül hagyni azt az tényt, hogy iparunk számára nélküle hetoliga, külfödi nyersanyagokért fizetett, devizát se csak minőségi iparcikkekért tudjuk megszerezni. Mérhetetlen kárt okozott a múltban elfordult néhány eset, amikor a külföldre kiszállított árut minőségi hiányok miatt nom vették át. Eltekintve a tetemes fuvarkőbeépítőtől és az áronalli eladásoktól a magyar dolgozók berzemletát is sértik?. ilyen «elejtes áruk, mert hiszen »Miénk a gyár, miénk az álom, magunknak dolgozunk!«, tehát kétszer»*©» vígy'áznunk kell iparcikkein," minőségére. A faiparban ez a kérdés bizonyos technikai akadályok miatt meghhetően későn vetődő fel. Ezért szaklapunk hasábjain fordulunk a szaktársakhoz, hogy minél elbb kapcsolódjanak bele a minőségi és gazdaságosségi tényezők kimunkálásába és a pknül a normákba valő beépítésének munkálataiba. Ez ügyben a Famunkáccki Szakszervezete részéről Villám János elnök szaktárs, e sorok írója több értekezletet tartott, a Munkatudományi Intézet bevonásával, de a kérdés végleges megoldása csak aamunkácok Szakszervezte összes tagjaink bevonásával lehetséges. I. A Minőségi és gazdaságossági tényezők beépítésének feltételei t. Feltétlenül szüksége, az egyértelmű megélapítom annak, hogy mi volnt mely szabatos norma minőségi és gazdaságossági követelménye. Nem közömbös, hogy 100 darab jó minőségű árut álltak-e elé, ennyi nyersanyag felhasználása mellett, úgy 100 darab előállított darabból csak 90 darab felel meg a kívánt célnak, esetleg 20 száalékkal több nyersanyag felhasználása makett. Szükséges ezért a mennyiségi normameghatározásakor a normál minőséget és a normál gazdaságossági értékeket is meghatározni. A normák minőségét lehetőleg abszolút mértékszámmal fejezzük ki, azaz pontosan írjuk körül, mit értünk alatta, hogy azt mindig egyértelműen lehessen meghatározni, különben igen éles bérvitákra vezethet, ami egyetlen üzemnek sem lehet a célja. A faiparban a legtöbb helyen még estek az irányelvek sincsenek tisztázva, éppen ezért kérjük a szaktársak közreműködését a fent nevezett kérdésben. Mindenhol üzemi értekezleteken tisztázzák a minőség fogalmát, az átaluk előállított iparcikkre vonatkozólag és ezt a szakszervezeti bértitkársággal átbeszélve igyekezzenek a normába beépíteni. Általában normál minőségalatt értjük azt a fogalmat, amely meghatározza az áru átlagos minőségi,reálszerfiségi értékét, illetve felhasználhatóságát, vagy megfelelőségét, méret, forma, havi, stb. tekinteteiben. Pl. valamely gyártáshoz szükséges faanyag méretre való gondos megmunkása. Durva felületű, pontatlan megmunkálás, rajnőrégileg gyenge darabot fooj eredményezni, mert sem az áru fékezése nem lesz szép, illetve sokkal hosszabb időt fog igénybe venni, ami állta a fényező lemarad a normával, sem a munkadarab beillsztése nem lesz jó a méret pontatlansága miatt, ezáltal a selajt áru mennyisége nő. Emlékezzünk vissza a bútoriparban a fényezőke csiszoló munkavállalók örökös vitájára és ha már a fé" nyeziV-nél tartunk, hányszor zöldül ki egy-egy bútordarab a sok habkő használata miatt. Ezek mind minőségi tényezők, melyek figyelemb© vétele . Szabatos formák megállapításánál minél előbb meg kell, hogy történjen. A normál gazdaságossági tényező már könnyebben meghatározható és ilyen fogalom alatt általában azt az abszolút számmal mérhető tényezőt értjük, amely meghatározza, átlagosan mennyi ne, előállított iparcikknél a hulladék, vagy a felhasznált nyersanyag értéke, a kábára vailaan ilyen egységére vonatkoztatva. Pb: egy m® kész enyvezett falemezre, hány rönk m* ferültségee, egy lád«, gyufához (5090 doboz gyufa) hány rönk n»H használtak fel, gt. fbizö'fiérossági t'nyrrő lehet továbbá a faj'ngos energiaikifiaeprálás és a gépek legcélsserűbb felhasználása is., 2. A szabatos normáléba beépített minőségi és gazdaságossági tényezők elszámolása a teljesitményibérekéSl'Ht. Számos értekezlet vitatta meg a fenti kérdést a* a, cikkünk elején is ismer- WZítt falemteh«!. hány rönk ni* scuieesíbatos norma fogalmától következik, hogy a fenti tényezőket úgy kell a normákba beépíteni, hogy egyetlen számérték fejezze ki a mennyiségi, minőségi és güwnágos ági teljesítményt. Ezt kétfélekért érhetjük el: a) a szabatos norma kifejezés© VSr* vétlenül meghatározza a* előállítandó munkadarab ’ainőcégét, vegy gazdaági xságát. Pl. norma marógép, 200 d'smn'V/c s, 12 mm mély, 40.10 mm terjedelmű lyuk marás a sablon után. Tehát e-Vak azok a darabok jók, amelyekbe a «ablón pontosan beilleszkelik. b) MutatóSzámi'S megoldás, ahol a telj-JSumernymisalése értése a három jellemző tényező, mennyiségi, minőségi és gazdaságossági tényezők képletszerű összeépíté itéből adódik. Pl. teljesítményszázalékos boti mennyiségi termelés (T), x mennyiségi tényezővel (M), M gazdaságossági tényezővel (G). Külön megvitatást érdemel az » kertés, hogy mi a helyesebb megoldás az ilyen mutetószámos beépítésnél, és egyes tényezők összeszorzása, vagy összeadása. Mi a magnak részéről in kább a tényezők szorzása mellett dön* tözik, mert ez gyakorlatilag sokkal biztosabban hangsúlyozza ki a minőségi és gazdaságossági tényezők jelenlétét Legjobban egy példával viágíthatjuk meg. Vegyük a két szélső ketet: 1. I®gyen a moanyieógi Termális 80 százalék, minőségi 10 százsiálék a gazdaságossági 5 százalék. Az így adódó együttes teljesítményszág-Hlék ősz, szóédósnál 95 százalék Szoraánál 80.110,1.05.»2.4 szánfdék. 3. ide«Wn * mennyiségi termete 120 száaslét«, termőségi 10 százalék és a gazdaságos-Agt a szácoléBc. Ossacstoással ftz összteljesiítmény: 135 százalék, szorzásnál az összteljesítmény 138.6 ezralék. Láthatjuk, hogy a növekvő termelésnél előállított jobb» minőség, fokozottabb mértékben emeli a keretet is. Ezek az elszámolási pél dák önkén* fal vettek íszy marik kérdést in, vájjon a havi vagy heti elszámolás« a helyesebb. Tudott dolog, hogy a minőségi és gazdaságossági tényezőket isak egy hét szebb gyártási időt.Mik után tudjuk fontisan megállapítani, ezért a hetenként történő elszámolást meg kellene szüntetni. Kétségtelen, hogy a havonta történő elszámolások, amikor a munkavénelók hetenként csak fizetői előleget kapnának egy adminisztrációs könnyebbséget hoznának létra, azonban a tapasztalat azt mutatta, hogy a hosszabb idő után történő elszámolásoknál az ösztönző be ál* nem olyan erős. A mutatószámos tree építésnél valamivel könnyebb a helyzet,, mert a minőségi tényezőt meg lehet állapítani egy hosszabb időszak után, pl havonta és így a két tényező együttes érték© adná a hetenként ki* íizetésr® kerülő káresetet. S. Műszaki ellenőrzés kérdése. A fentebb elmondottakat csak úgy lehet megvalósítani, ha a megfelelő műszaki gyártási ellenőrzés is megvan. A minőségi és gazdaságossági tényezők beépítésével együtt jár az a követelésmény, hogy megfelelő minőségi átvevő© alapján történjen az elszámolás. Ezen a téren tehát ott, ahol eddig bizonyos hiányok voltak, feltétlenül szükséges, kellő megszervezésselként pótolni. A minőségi tényezők fogalmának tisztázása után kell, hogy legyen egy olyan műszaki körésg, aki a kész munkadarabokat a meghatározott minőségi előírás alapján átveszi, kategorizálja és a selejtet kimutatja. A gazdstságossági tényező megállapításánál szükségünk van pontos anyagkezelésre. A beérkezett és kiadott nyersanyagot le kell elérni és a keletkezett hulladékanyagot is fel kell jegyeznünk, most kell állapít® unni a termált árucikkre okó energiaértéket stb. Évek, szervizári munkái, újra tengeriyozmik, elifeltételei a minőségi, és gazdságosségi tényezők beépítésének, nélkülük a fenti kérdést egymagában megöleteni nem lehet. (Folytatása következik) 1549 Isport Több egyéni felelősséget Az államosított győri Cardo gyár O. B. elnöke, feljött ■ £*■ Tapesire és a központi vezetőségülésén beszámít vállgató tevékenységéről is a helyi szakszervezeti csoport munkájátl. Beszámolójábal többek közt azt kiíitta, hogy az áramosított Cardo bútorgyárban 400 szoba enyvezése rosszul síkerült, ennek kövtekeztetheti a vállalatot. Illetőleg az államot négy kár érte. Természesen, az üledékes szervek (Tervhivalsil iparügyi minisztérium) azonnal felfigyeltek erre, mert a 400 szoba nemcsak 800 ezer forintot jelesti bánem egyúttal azt is, hogy ezekért az exportra termelt bútorokért, nem kapjuk meg az annyira szükséges töltött valutát (angol fontot). Egy bizottság :»»'Mirha! leutazott aztwk kivizsgálására, hogy mekkora a kár és miből adódott. Kiderült, hogy a 400 szobához hozzákezditek ugyan, de az enyvezett kb. csak ISO M'-Obánál rontottak el, azt se olyanmértikben, ahogyan azt a fenti szaktársát,Thona. A bizottság megállapította, hogy a szaktársak hibájából kb. 35.000 forints leíz keletkezést, mégpedig azért, mert nem gondolták át előre azt, hogy a mimikát hogyan is fogják elvégezni A 400' szófiához újfajta enyve-t kaptak, ami nem véd olyan jó minőségű, mint az előző Dör- vagy csontemyv, de megfelelő óvatcApigone.lett használható tett volna. Egy új prést is beállítottak, ameyvel; a felicensése azonban nem volt tökéetes. Jirmos e prtopéka betörésekor ahelyett, hogy kríkísérletez ék volue évi az enyvezési eljárást, amelyet egy ilyen emeletes présen tökelmani lehet, azonnd aoronatban, folyamatosan enyvezni kezdték a bútorlapokat. Akadt még egyéb bibe is, például a furnér alá való előkészítéssel» volt tökfieces ennekkövetkeztében, amikor fényezni kezdtek, bebukkantak a szűcsök, illetőleg ez enyvezési hibák. A kész felöleleiket javítgatva kriáelt, ami által nemeseik sok sminkeóre merít veszendőbe, hanem a munka minősége is romlott. Az a szaktárs, az az enyvezést végezte, a sertősség vállalása el® úgy tért ká, hogy az elbocsájtását ívére, és máshol helyezkedett el. A vállalat vezetőjét és helyettesét is felelősség terheli, mert nem vizsgálták megkellőképpen az új enyvet, melynél használatából a kár származott. Gondatlanságukkal az egész országoséi kárt okoztak. Részükre ebből az a tanulság, hogy a sajátmunkáink iránt érzett egyéni felelősség még nem eléggé lefődött ki. Ügyelnünk kell arra, hogy a mellettünk dolgozó munkások és vezetők munkája a népi demokrácia követelményeinek megfeleljen, mert nem elég csek a saját munkánkkal törődnünk és csak a közveterül kapott utasításokart végrehajtenunk, hanem vigyázzatok kéll arra is, hogy országunk építését gondatlan és hanyag munkájává senki semhátráltassa Czagány Lajos