Famunkás, 1958 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1958-01-31 / 1. szám

1958. január 31. A szakszervezeti tagdíj- és segélyrendszer módosításáról A SZOT elnöksége a szer­vezett munkásság kívánságára az osztályos tagdíjrendszer­kategóriát megváltoztatta úgy, hogy az eddigi VIII osztályt XII-re emelte fel tagdíj­rend­szerben. Az előző besorolási határok túl szélesek voltak és így sok esetben nagyobb ösz­­szegű kereseti eltérést sem vett figyelembe. Ez hiba volt, s a dolgozók joggal sérelmez­ték. Az osztályok számának XII-re való felemelése igaz­ságosabbá teszi a tagdíjfize­tés rendszerét. Az osztályos tagdíjrendszer tehát továbbra is ér­őnyben marad, mert ez a gyakorlatban bevált, az intéz­kedés csupán egyes hiányos­ságait van hivatva kiküszö­bölni. Szakszervezetünk el­nökségének határozata értel­mében üzemi bizottságaink mindenhol már az új osztá­lyos kategóriák szerint készí­tik el a besorolást s a bizal­miak segítségével megbeszélik a tagsággal is. A besorolásnál az alapot az 1957. január 1-től november 30-ig terjedő idő­szakra elszámolt kereset átla­ga képezi. A besorolást a szak­­szervezeti tagkönyvnek arra az oldalára kell bejegyezni, amely oldalra az 1958. évben vásárolt tagdíjbélyegek bera­gasztásra kerülnek. A SZOT elnöksége az új be­sorolással egy időben intézke­dett a segélyek felemeléséről is. Január 1-től a szülési és temetkezési segélyeket már felemelt összegben folyósítják. A segélyek mértéke az eddigi­ekhez viszonyítva mintegy 40 százalékkal emelkedett, ezzel az intézkedéssel, így a befize­tett tagdíjnak mintegy 25 szá­zaléka segély formájában ke­rül vissza a tagsághoz. A ha­tározat kimondja, hogy a se­gély a családtag halála ese­tén, a 15 éves folyamatos tag­sággal rendelkezőknél az ed­digi 50 százalék helyett 75 százalékra, a 25 éves folyama­tos tagsággal rendelkezőknél pedig 100 százalékra emelke­dik. Az új tagdíj és segélye­zési táblázatot megküldtük üzemi bizottságainkhoz, akik a bizalmi szaktársak útján, valamint szakszervezeti tag­gyűlésen tájékoztatni fogják a szervezett munkásokat. Ezek az intézkedések is azt bizo­nyítják, hogy a SZOT elnök­sége érvényesíteni kívánja azt az elvet, hogy a tagdíjból be­folyt összeg minél nagyobb százalékban kerüljön vissza a szervezett munkásokhoz. Bugyi Pál Újabb családos üdülőt létesítettünk Az építő-, fa- és építő­­tanyagipari dolgozók már évek óta igénylik a családos üdül­tetést, illetve az volt a kérel­mük: teremtse meg a szak­­szervezet azt a lehetőséget, hogy a dolgozó férj, feleség a gyermekével együtt tölthesse szabadságát. Szakszervezetünk 1958. feb­ruár 6-tól a leányfalui üdülő­jében­ megoldja a család együttes üdülését. Az üdülő­be a szülők 3—14 éves korú gyermeket vihetnek magukkal és egy szobában lesznek elhe­lyezve. Az üdülőben mind a szülők, mind a gyeremekek megta­­­­lálják a teljes kényelmet: az épületben központi fűtés van, szépen berendezett, rádióval felszerelt szobák, külön étte­rem, felnőttek és gyermekek részére berendezett társalgók, sok szórakozási lehetőség áll a beutaltak rendelkezésére. Többek között: rádió, nor­mál-mikró lemezjátszó, tele­vízió, magnetofon, biliárd, húzható játékok, társasjáté­kok, könyvek, diafilmvetítők várják. Szakszervezetünk a leány­falui üdülő családos üdülővé történt átalakítására 45 000 fo­rintot, a kulturális felszerelé­sekre 30 000 forintot fordított. A családos üdülőben a térí­tés a dolgozó szülőknek a ked­vezményes üdülés térítésével azonos. (Napi 12 forint + 2 forint üdülőhelyi díj.) A gyer­mekek után napi 6 forintot kell a szülőknek téríteni. Egy gyermek üdülési költsége 14 napra 440 forintba kerül, eb­ből 84 forintot a szülő, 356 fo­rintot pedig a szakszervezet fizeti. A leányfalui családos üdü­lésre az üzemi bizottságnál lehet jelentkezni. Az üzemi bi­zottság feladata, hogy kivá­lassza a családos üdülésre a beutaltakat. ■tninimmi mi Tnnimn' un miiiir - niriTU'k­rifiM T' HT r amerre jártunk, összes jöveteleken, rendezvényeken mindenhol nagy érdeklődés nyilvánult meg a magyar nép élete, az 1956 októberi ellen­­forradalom és az általa okozott nehézségek iránt. Jó érzés volt tapasztalni, hogy az NDK dol­gozóinak többsége politikai, erkölcsi és anyagi támogatás­sal a magyar nép mellé állt. Gyorsan felismerték az ellen­­forradalmat és célját, amelyet mélységesen elítéltek. A német testvérszakszervezet vezetősé­ge elsőként küldött táviratot szakszervezetünk vezetőségé­hez, melyben az NDK építő-, fa- és építőanyagipari dolgo­zóinak szolidaritását közölte. Nagy öröm volt számunkra, hogy például Wernigerodeban, egy gyönyörű thüringiai kisvá­rosban személyesen is megis­merhettük Hermann Erdwig elvtársat, a magdeburgi VEB Special Bau-Union igazgatóját, aki az általa vezetett állami vállalatnál kezdeményezője volt a bajbajutott magyar nép megsegítésére indított gyűjtési mozgalomnak. Amikor köszö­netet mondtunk e nemes csele­kedetért, egyszerű szavakkal csak ennyit mondott: tz A nem­zetközi munkásmozgalom szo­lidaritásra kötelez bennünket. Amiként a tőkések nemzetkö­zileg összefognak a munkás­mozgalom ellen, nekünk dol­gozóknak is össze kell fog­nunk az általuk kirobbantott ellenforradalommal szemben.” Ennek a felfogásnak sok he­lyen kifejezést adtak egyszerű dolgozók is. A KÜLÖNBÖZŐ VÁRO­SOKBAN, üzemekben és épít­kezéseken tett látogatásaink so­rán tapasztaltak azt mutatták, hogy az NDK-ban a szakszer­vezeti mozgalom politikai fel­­világosító hatása jobban érez­hető mint nálunk. Azt állapítottuk meg, hogy a szakszervezeti mozgalomban úgyszólván minden feladatot elsősorban politikai kérdésként kezelnek. Nem egy olyan rendezvényen jelentünk meg, ahol igen nehéz problémákat tárgyaltak és azt tapasztaltuk, mindig az adott helyzetből indulnak ki, illetve abból, megvannak-e azok a le­hetőségek, amelyek szüksége­se­k a­ kérdések megoldásához. Nagyon tanulságos volt ebből a szempontból egy ifjúsági össze­jövetel a Schwartze-pumpe-i nagy építkezésen, ahol az ifjú­sági brigádok vezetőivel meg­beszélést folytattak a műszaki vezetők. A megbeszélést a szakszervezeti titkár hívta össze, ő volt az előadó, de meg­hívta a párttitkárt, az igazga­tót és az ÜB-elnököt is. A szakszervezet elismerte az ifjúsági brigádoknak az építke­zésen elért eredményeit, ugyanakkor rámutatott a hi­bákra és nyíltan megnevezte a felelősöket. Az előadás szenve­délyes vitát váltott ki a jelen­levők között. Igen tanulságos volt, ahogy a feltárt hibák okait kimutatták a fiatalok, s ugyanakkor megmagyarázták mit tesznek kijavításuk érdeké­ben. Az igazgató és a műszaki vezetőik nem egy jó gondolatot meg is köszöntek a fiatalok­­nak. A kölcsönös megértéssel lefolytatott vita komoly segít­séget jelentett a termelékeny­ség emelését illetően. OLYAN ESETNEK IS TA­NÚI VOLTUNK, amikor a munkahelyen egyes dolgozók munkájaikat otthagyva az ÜB- elnökhöz mentek valamilyen problémával. Dolgozó társaik rászóltak, hogy ne munkaidő alatt, utána forduljanak ügyes­bajos dolgukkal az ÜB-hez. Emiatt szóváltás keletkezett közöttük. A vitát az ÜB-elnök zárta le. Azokna­k adott igazat, akik kifogást emeltek a munka abbahagyásáért. " A többieket meggyőzte az előbbiek igazáról. A drezdai területi bizottsá­gon tartott értekezleten szin­tén tanúi voltunk egy vitának, amely bizonyos rendelkezések­kel kapcsolatban folyt le. A vi­tatkozás során igen sokolda­lúan világították meg a dolgo­zók érdekében hozott rendelke­zések jelentőségét. Részünkre itt is az volt a tanulságos, hogy a vitatkozás politikai felvilágo­sító, meggyőző eredményt ért el. A szakszervezeti mozgalom politikai felvilágosító hatása kiterjed Nyugat-Németország­­ra is. Ezen a téren rendkívül pozitív tevékenységet fejtenek ki. Ezzel elősegítik a Nyugat- Németországban élő szakszer­vezeti tagok és szervezetlen munkások politikai felvilágosí­tását, az egész német nép test­véri összefogását az egységes, demokratikus Németország megteremtése érdekében. EZT A TEVÉKENYSÉGET a szakszervezeti mozgalomban igen nagy lelkesedéssel, szo­cialista hazaszeretettel végzik. Ennek köszönhető, hogy a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban a­ szakszervezeti moz­galom politikai felvilágosító és meggyőző hatása igen komoly méretű és állandóan fokozódó. Ez a magyar szakszervezeti mozgalom harcosai számára az­zal a tanulsággal szolgál: az eddiginél tartalmasabbá és meggyőzőbbé kell tennünk a politikai felvilágosító tevékeny­ségünket minden téren. A magyar dolgozók is nagy érdeklődéssel fogadják a felvi­lágosító szót azokról a dolgok­ról, amelyek a nemzetközi és hazai eseményekről tájékoztat­ják őket. Különösen, ha egy­szerű szavakkal igyekszünk azokat számukra érthetően megmagyarázni. Vitatkozni is szeretnek és tudnak. A helyes és meggyőző politikai felvilágo­sítás segítségével fel is veszik a harcot az ellenséges dema­gógiával szemben. Mint ahogy ezt a Német Demokratikus Köztársaságban tapasztaltuk a szakszervezeti mozgalomban’. Befejezésül azt is el kell mondanunk, hogy küldöttsé­günk az építő-, fa és építő­anyagipar fejlődését is tanul­mányozta. ARRA A MEGÁLLAPÍTÁS­RA JUTOTTUNK, hogy ezen a téren is sok tekintetben előbb­re jutottak, mint mi. Az ipar­szervezés ugyan hasonló a mienkhez, de magán kisipar nagyobb arányú, mint nálunk. A faipari és anyagipari üze­meik szervezettebbek, de gépe­sítésük alig valamivel korsze­rűbb, mint a mienk. Az állami építőipar gépesíté­se a lakóház építkezéseken ná­luk nagyobb arányú, főleg a kis gépek tekintetében. Ugyan­akkor a nagyipari létesítmé­nyek építés technológiája ná­lunk fejlettebb. Ami számunkra követendő példa: a lakásépítés techniká­jának fejlesztésére való törek­vésük. Az általunk megtekin­tett drezdai és hayeswerdai ha­talmas lakóház építkezések sok követni valót mutattak. Láttunk egész egyszerű eljá­rással készült előregyártott blokkokból épülő házakat, de láttunk modern épületelem­gyárban korszerű gépekkel gyártott panelekből épülő há­zakat is. Ez utóbbi rendkívül tanulságos volt. Megítélésünk szerint ez a technológia felel meg legjobban a szocialista társadalmi rendszer lakásépí­tési technikájának. A hayes­werdai épületelemgyárban pél­dául úgy készülnek az épület­elemek, hogy a szoba oldalfa­lait és mennyezetét kitevő pa­nelek egybe vannak és kívül­­belül bepucolva, ajtó, ablak­­okkal ellátva kerülnek az épít­kezésre, ahol 6—8 ember kor­szerű gépekkel összeszerelt. A Német Demokratikus Köz­társaságban végzett tanul­mányairól hazatérve küldött­ségünk megállapította, hogy igen sok és hasznos tapaszta­latot adott, nemcsak szakszer­vezeti mozgalmunk számára, de a lakásépítés technikájának fejlesztése szempontjából is. Lehet és érdemes tanulni a Német Demokratikus Köztár­saságban tapasztaltakból. Szak­­szervezeti mozgalmunkon a sor, hogy a tapasztalatokat hasznosítsa. Tapasztalatok a Német Demokratikus Köztársaság szakszervezeti mozgalmából in.­ ­IRTA: RESZEGI FERENC FAMUNKAS Mit tapasztaltunk Magyarországon­ ­Szakszervezetünk ven­dégeként öttagú finn épí­tőmunkás-küldöttség láto­gatott el hazánkba két hétre. A küldöttséget Kosti Ranta titkár vezette és tagjai voltak Olavi Poh­­jola titkár, Eino Kujan­­pää, a helsinki ácsrészleg elnöke, Väinö Sundelin, a Finn Kőműves Szövetség munkatársa és Eino Sal­­mi, ugyanennek a szövet­ségiek párt elnöke. Ha­zatérésük után Kosti Ran­ta, a szakszervezet lapjá­ban az alábbi cikkben számolt be élményeikről.) November 16-án, szombaton érkeztünk Budapestre, ahol a írta: Kosti Ranta küldöttségünket a szakszerve­zet vezetői fogadták, élüken Brutyó János főtitkárral. A fogadtatás meleg és barátsá­gos volt — olyan, mint a test­vérnépek találkozásánál lenni szokott. Az utunk célja az volt, hogy megismerjük a magyar dolgo­zók és különösen az építő­munkások munkáját az épít­kezéseken és szakszervezetük­ben, valamint mindennapi életüket. Véleményem szerint ezt sikerült elérnünk, mivel mindent láttunk, ami csak érdekelt bennünket, s úgy érezzük, hogy vendéglátóink is meg voltak elégedve látoga­tásunkkal és annak eredmé­nyével. Megismerkedtünk budapesti építkezésekkel, az építőmun­kások lakásaival, látványossá­gokkal, művészettel stb. Jár­tunk Miskolcon a bányászok lakótelepein és az ott közel­ben épülő hőerőmű építkezé­sén. Várpalotán megtekintet­tük a bányászok lakótelep­építkezéseit, ellátogattunk a Herendi porcelángyárba, Veszprémbe. Továbbá jártunk a több mint 2000 éves Pécsett. Ami a magyarországi épít­kezéseket illeti, az igen élénk és többek között ebben az év­ben 40 000 lakás készül el, nagyságra nézve kétszoba, konyhásak. Az építőmunka minősége nem azért gyenge, mintha nem akarnának job­bat építeni, a szakemberek hiánya okozza a nehézségeket. Egyik építkezésen, ahol 1200 építőmunkás dolgozott, csak 100 volt a szakember. Véle­ményem szerint a túl gyors és kiterjedt építkezés okozza azt, hogy a mennyiség a mi­nőség rovására megy. A lakó­házak nagy részét lift és köz­ponti fűtés nélkül építik. A konyhákban és szobákban is kályhákat látni, amelyek ront­ják a lakás hatását fekete kályhacsövükkel. A kályhacső célja a meleg szétsugárzása lenne, azonban a melegelzáró teljesen hiányzik. Pedig az célszerű lenne, mert amikor a kályhákban szénnel tüzel­nek, nem kellene félni szén­­gázmérgezéstől. Beépített szek­rényeket és konyhafelszerelést nem láttunk sehol és így minden házban állandó bútor­darab a nagy ruhásszekrény. Az építkezés négy fő cso­portra oszlik Magyarországon: állami, gyárak és intézmények, szövetkezetek és családiház­­építők. Utóbbi még két részre oszlik: az állami kölcsönből épített családi házak és a pa­rasztok saját költségén épített házakra. A családi ház építése az összépítkezésnek mintegy 55%-a. A két első évben a kölcsönre nem kell kamatot fizetni, azután a kölcsönt él­vező annyi kamatot fizet, ami a rendes havi lakbérnek felel meg. A kölcsönidő 25 év. Az építőmunkás bére válta­kozó, mint ahogy nálunk is. Általában akkordmunkát vé­geznek. Az ácsmunkások át­lagbére kb. 1900 Ft, a kőmű­veseké 1700 Ft és a segédmun­kásoké kb. 1200 Ft. Ezeket a számokat a szakszervezet fő­titkárától kaptuk. Amikor ér­deklődtünk a munkásoktól az építkezéseken, a feleletek megegyeztek a fentivel. A szakmunkások azonban meg­kereshetik a 3000 Ft-ot is. A nők egyenlő bérezését meg­valósították. Az elkövetett hi­­bák és helytelenségek dacára is a munkások bérét emelni tudták. A küldöttségnek gyakran volt alkalma a munkahelye­ken, értekezleteken beszélget­ni építőmunkásokkal. Meg­figyeltük, hogy — bár az elé­gedettség általános volt — a vidékiek és a parasztok meg­­elégedettebbek voltak, ami onnan ered, hogy az ő helyze­tükben sokkal nagyobb válto­zás és javulás történt. Bár a kapitalizmus idején a magyar munkásoknak mindenütt ne­héz volt az élete, az ipari központok és városok munká­sai jobban éltek, mint a falu­siak. Azelőtt a falusiaknak nem volt földjük, nem volt munkájuk — most van mind a kettő. Dolgoznak és földjük is van, amely pénzt hoz és ha pénzük van, úgy mindent megvehetnek az üzletekben. A magyar építőmunkások fizetése nincs arányban a finn fizetésekkel és sok cikknek az ára — pl. a bőr- és textiláruk — lényegesen magasabb, mint nálunk. Ezzel szemben azon­ban mindenkinek állandóan van munkája. S ha figyelem­be vesszük a most készülő új nyugdíjtörvényt és azt, hogy az építőmunkások a nyugdíja­zás után is dolgozhatnak, anélkül, hogy elveszítenék nyugdíjukat, a betegség ide­jére járó táppénzt, a fizetett szülési szabadságot, olcsó üdü­lési lehetőséget stb., elmond­hatjuk, hogy az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók meg­élhetése biztosítva van. összbenyomásunk a magyar építőmunkások életéről és munkájáról — az egész népről — pozitív. Megállapítottuk, hogy Magyarországot egy olyan nép építi, aki biztos a jövőjében. A boldog élet kezdetét már megvalósították. Kívánjuk, hogy a végleges célt minél előbb elérjék és ehhez a munkához sok sikert kívánunk nekik. Népi ellenőrzéssel­­ a társadalmi tulajdon védelméért A becsületes építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók mindig elítélték a gazdasági és állami életünk vezetésébe beépült ellenséges elemek bűncselekményeit, visszaéléseit, a közösségi tulajdon pazarlását s az üzemi lopásokat. De elítélték a felelőtlenséget és fegyelmezetlenséget is. Éppen ezért nagy örömmel fogadták azt a hírt, hogy az ország­­gyűlés megalkotta a népi ellenőrzésről szóló törvényt. A nemrég megtartott megyei választmányi üléseken s az üzemi tanácsválasztási és egyéb gyűléseken sokan fel­vetették: ezt a törvényt a dolgozók többsége már régen várta. Mennyivel hamarább lábra állt volna az ország az el­lenforradalom után, mennyivel nagyobb eredményeket ér­hettünk volna el az elmúlt év során, ha rendelkeztünk volna egy olyan szervvel, amely kellő tekintéllyel, a dol­gozók társadalmi részvételével és támogatásával segített volna leleplezni a társadalmi tulajdon megkárosítóit. A Tokodi Üveggyárban megtartott legutóbbi megbe­szélésen pl. az igazgató elmondotta, hogy csupán Komá­rom megyében nyolc millió forintot tesz ki az a kár, mely egyes­ vezetők, dolgozók felelőtlen cselekedetei, s az üzemi lopások következtében keletkezett. S ez csak egy megye. Mennyit tenne ki vajon a kár összege, ha országos vi­szonylatban számolnánk. Súlyos milliókat, amelyből újabb lakásokat, iskolákat építhetnénk több közszükségleti cik­ket gyárthatnánk, hogy még emelkedjen az életszínvona­lunk. Joggal követelték tehát szakszervezetünk XXVII. kongresszusának küldöttei, sújtsák a legkeményebb bün­tetéssel a gazdasági visszaélések elkövetőit, vonják fele­lősségre azokat a vezetőket is, akik elhanyagolják az ellen­őrzést, nem fedik fel időben a visszaélést. Azokat pedig távolítsák el helyükről, akik megpróbálnák tisztára mosni korrupt barátaikat, beosztottjaikat. Az új törvény, mely a dolgozók kívánsága nyomán született meg, jelentős lépés népi államunk szocialista de­mokratizmusának fejlesztésében. Államunk és a nép tu­lajdonának védelmében, a nép ellenségeivel, a társadalmi tulajdon herdálóival, megvesztegethető és bürokrata ele­mekkel folytatott harcban. Ez a törvény további intézkedés arra, hogy dolgozó népünk legjobbjait bevonjuk az állami vezetésbe. Éppen ezért a szakszervezeti bizottságok a ta­pasztalt, kipróbált aktíváikat küldjék a népi ellenőrzési bizottságokba. Olyanokat, akik jól ismerik működési terü­letüket, az építő-, fa vagy építőanyagipart és megfelelően segíthetik a népi ellenőrzési bizottságokat eredményes munkájában. A munkahelyen, üzemben, taggyűléseken, bi­zalmi értekezleten, munkás gyűléseken tárgyalják meg a közösségi vagyon ellen vétők ügyét és hozzanak megfelelő nevelő intézkedést ellenük a dolgozók bevonásával. Szakszervezetünk minden becsületes dolgozót felhív, hogy a maga területén legyen éber őre a népi vagyonnak és ne tűrje annak fosztogatását, hűtlen kezelését.

Next