Famunkás, 1958 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1958-01-31 / 1. szám
1958. január 31. A szakszervezeti tagdíj- és segélyrendszer módosításáról A SZOT elnöksége a szervezett munkásság kívánságára az osztályos tagdíjrendszerkategóriát megváltoztatta úgy, hogy az eddigi VIII osztályt XII-re emelte fel tagdíjrendszerben. Az előző besorolási határok túl szélesek voltak és így sok esetben nagyobb öszszegű kereseti eltérést sem vett figyelembe. Ez hiba volt, s a dolgozók joggal sérelmezték. Az osztályok számának XII-re való felemelése igazságosabbá teszi a tagdíjfizetés rendszerét. Az osztályos tagdíjrendszer tehát továbbra is érőnyben marad, mert ez a gyakorlatban bevált, az intézkedés csupán egyes hiányosságait van hivatva kiküszöbölni. Szakszervezetünk elnökségének határozata értelmében üzemi bizottságaink mindenhol már az új osztályos kategóriák szerint készítik el a besorolást s a bizalmiak segítségével megbeszélik a tagsággal is. A besorolásnál az alapot az 1957. január 1-től november 30-ig terjedő időszakra elszámolt kereset átlaga képezi. A besorolást a szakszervezeti tagkönyvnek arra az oldalára kell bejegyezni, amely oldalra az 1958. évben vásárolt tagdíjbélyegek beragasztásra kerülnek. A SZOT elnöksége az új besorolással egy időben intézkedett a segélyek felemeléséről is. Január 1-től a szülési és temetkezési segélyeket már felemelt összegben folyósítják. A segélyek mértéke az eddigiekhez viszonyítva mintegy 40 százalékkal emelkedett, ezzel az intézkedéssel, így a befizetett tagdíjnak mintegy 25 százaléka segély formájában kerül vissza a tagsághoz. A határozat kimondja, hogy a segély a családtag halála esetén, a 15 éves folyamatos tagsággal rendelkezőknél az eddigi 50 százalék helyett 75 százalékra, a 25 éves folyamatos tagsággal rendelkezőknél pedig 100 százalékra emelkedik. Az új tagdíj és segélyezési táblázatot megküldtük üzemi bizottságainkhoz, akik a bizalmi szaktársak útján, valamint szakszervezeti taggyűlésen tájékoztatni fogják a szervezett munkásokat. Ezek az intézkedések is azt bizonyítják, hogy a SZOT elnöksége érvényesíteni kívánja azt az elvet, hogy a tagdíjból befolyt összeg minél nagyobb százalékban kerüljön vissza a szervezett munkásokhoz. Bugyi Pál Újabb családos üdülőt létesítettünk Az építő-, fa- és építőtanyagipari dolgozók már évek óta igénylik a családos üdültetést, illetve az volt a kérelmük: teremtse meg a szakszervezet azt a lehetőséget, hogy a dolgozó férj, feleség a gyermekével együtt tölthesse szabadságát. Szakszervezetünk 1958. február 6-tól a leányfalui üdülőjében megoldja a család együttes üdülését. Az üdülőbe a szülők 3—14 éves korú gyermeket vihetnek magukkal és egy szobában lesznek elhelyezve. Az üdülőben mind a szülők, mind a gyeremekek megtalálják a teljes kényelmet: az épületben központi fűtés van, szépen berendezett, rádióval felszerelt szobák, külön étterem, felnőttek és gyermekek részére berendezett társalgók, sok szórakozási lehetőség áll a beutaltak rendelkezésére. Többek között: rádió, normál-mikró lemezjátszó, televízió, magnetofon, biliárd, húzható játékok, társasjátékok, könyvek, diafilmvetítők várják. Szakszervezetünk a leányfalui üdülő családos üdülővé történt átalakítására 45 000 forintot, a kulturális felszerelésekre 30 000 forintot fordított. A családos üdülőben a térítés a dolgozó szülőknek a kedvezményes üdülés térítésével azonos. (Napi 12 forint + 2 forint üdülőhelyi díj.) A gyermekek után napi 6 forintot kell a szülőknek téríteni. Egy gyermek üdülési költsége 14 napra 440 forintba kerül, ebből 84 forintot a szülő, 356 forintot pedig a szakszervezet fizeti. A leányfalui családos üdülésre az üzemi bizottságnál lehet jelentkezni. Az üzemi bizottság feladata, hogy kiválassza a családos üdülésre a beutaltakat. ■tninimmi mi Tnnimn' un miiiir - niriTU'krifiM T' HT r amerre jártunk, összes jöveteleken, rendezvényeken mindenhol nagy érdeklődés nyilvánult meg a magyar nép élete, az 1956 októberi ellenforradalom és az általa okozott nehézségek iránt. Jó érzés volt tapasztalni, hogy az NDK dolgozóinak többsége politikai, erkölcsi és anyagi támogatással a magyar nép mellé állt. Gyorsan felismerték az ellenforradalmat és célját, amelyet mélységesen elítéltek. A német testvérszakszervezet vezetősége elsőként küldött táviratot szakszervezetünk vezetőségéhez, melyben az NDK építő-, fa- és építőanyagipari dolgozóinak szolidaritását közölte. Nagy öröm volt számunkra, hogy például Wernigerodeban, egy gyönyörű thüringiai kisvárosban személyesen is megismerhettük Hermann Erdwig elvtársat, a magdeburgi VEB Special Bau-Union igazgatóját, aki az általa vezetett állami vállalatnál kezdeményezője volt a bajbajutott magyar nép megsegítésére indított gyűjtési mozgalomnak. Amikor köszönetet mondtunk e nemes cselekedetért, egyszerű szavakkal csak ennyit mondott: tz A nemzetközi munkásmozgalom szolidaritásra kötelez bennünket. Amiként a tőkések nemzetközileg összefognak a munkásmozgalom ellen, nekünk dolgozóknak is össze kell fognunk az általuk kirobbantott ellenforradalommal szemben.” Ennek a felfogásnak sok helyen kifejezést adtak egyszerű dolgozók is. A KÜLÖNBÖZŐ VÁROSOKBAN, üzemekben és építkezéseken tett látogatásaink során tapasztaltak azt mutatták, hogy az NDK-ban a szakszervezeti mozgalom politikai felvilágosító hatása jobban érezhető mint nálunk. Azt állapítottuk meg, hogy a szakszervezeti mozgalomban úgyszólván minden feladatot elsősorban politikai kérdésként kezelnek. Nem egy olyan rendezvényen jelentünk meg, ahol igen nehéz problémákat tárgyaltak és azt tapasztaltuk, mindig az adott helyzetből indulnak ki, illetve abból, megvannak-e azok a lehetőségek, amelyek szükségesek a kérdések megoldásához. Nagyon tanulságos volt ebből a szempontból egy ifjúsági összejövetel a Schwartze-pumpe-i nagy építkezésen, ahol az ifjúsági brigádok vezetőivel megbeszélést folytattak a műszaki vezetők. A megbeszélést a szakszervezeti titkár hívta össze, ő volt az előadó, de meghívta a párttitkárt, az igazgatót és az ÜB-elnököt is. A szakszervezet elismerte az ifjúsági brigádoknak az építkezésen elért eredményeit, ugyanakkor rámutatott a hibákra és nyíltan megnevezte a felelősöket. Az előadás szenvedélyes vitát váltott ki a jelenlevők között. Igen tanulságos volt, ahogy a feltárt hibák okait kimutatták a fiatalok, s ugyanakkor megmagyarázták mit tesznek kijavításuk érdekében. Az igazgató és a műszaki vezetőik nem egy jó gondolatot meg is köszöntek a fiataloknak. A kölcsönös megértéssel lefolytatott vita komoly segítséget jelentett a termelékenység emelését illetően. OLYAN ESETNEK IS TANÚI VOLTUNK, amikor a munkahelyen egyes dolgozók munkájaikat otthagyva az ÜB- elnökhöz mentek valamilyen problémával. Dolgozó társaik rászóltak, hogy ne munkaidő alatt, utána forduljanak ügyesbajos dolgukkal az ÜB-hez. Emiatt szóváltás keletkezett közöttük. A vitát az ÜB-elnök zárta le. Azoknak adott igazat, akik kifogást emeltek a munka abbahagyásáért. " A többieket meggyőzte az előbbiek igazáról. A drezdai területi bizottságon tartott értekezleten szintén tanúi voltunk egy vitának, amely bizonyos rendelkezésekkel kapcsolatban folyt le. A vitatkozás során igen sokoldalúan világították meg a dolgozók érdekében hozott rendelkezések jelentőségét. Részünkre itt is az volt a tanulságos, hogy a vitatkozás politikai felvilágosító, meggyőző eredményt ért el. A szakszervezeti mozgalom politikai felvilágosító hatása kiterjed Nyugat-Németországra is. Ezen a téren rendkívül pozitív tevékenységet fejtenek ki. Ezzel elősegítik a Nyugat- Németországban élő szakszervezeti tagok és szervezetlen munkások politikai felvilágosítását, az egész német nép testvéri összefogását az egységes, demokratikus Németország megteremtése érdekében. EZT A TEVÉKENYSÉGET a szakszervezeti mozgalomban igen nagy lelkesedéssel, szocialista hazaszeretettel végzik. Ennek köszönhető, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a szakszervezeti mozgalom politikai felvilágosító és meggyőző hatása igen komoly méretű és állandóan fokozódó. Ez a magyar szakszervezeti mozgalom harcosai számára azzal a tanulsággal szolgál: az eddiginél tartalmasabbá és meggyőzőbbé kell tennünk a politikai felvilágosító tevékenységünket minden téren. A magyar dolgozók is nagy érdeklődéssel fogadják a felvilágosító szót azokról a dolgokról, amelyek a nemzetközi és hazai eseményekről tájékoztatják őket. Különösen, ha egyszerű szavakkal igyekszünk azokat számukra érthetően megmagyarázni. Vitatkozni is szeretnek és tudnak. A helyes és meggyőző politikai felvilágosítás segítségével fel is veszik a harcot az ellenséges demagógiával szemben. Mint ahogy ezt a Német Demokratikus Köztársaságban tapasztaltuk a szakszervezeti mozgalomban’. Befejezésül azt is el kell mondanunk, hogy küldöttségünk az építő-, fa és építőanyagipar fejlődését is tanulmányozta. ARRA A MEGÁLLAPÍTÁSRA JUTOTTUNK, hogy ezen a téren is sok tekintetben előbbre jutottak, mint mi. Az iparszervezés ugyan hasonló a mienkhez, de magán kisipar nagyobb arányú, mint nálunk. A faipari és anyagipari üzemeik szervezettebbek, de gépesítésük alig valamivel korszerűbb, mint a mienk. Az állami építőipar gépesítése a lakóház építkezéseken náluk nagyobb arányú, főleg a kis gépek tekintetében. Ugyanakkor a nagyipari létesítmények építés technológiája nálunk fejlettebb. Ami számunkra követendő példa: a lakásépítés technikájának fejlesztésére való törekvésük. Az általunk megtekintett drezdai és hayeswerdai hatalmas lakóház építkezések sok követni valót mutattak. Láttunk egész egyszerű eljárással készült előregyártott blokkokból épülő házakat, de láttunk modern épületelemgyárban korszerű gépekkel gyártott panelekből épülő házakat is. Ez utóbbi rendkívül tanulságos volt. Megítélésünk szerint ez a technológia felel meg legjobban a szocialista társadalmi rendszer lakásépítési technikájának. A hayeswerdai épületelemgyárban például úgy készülnek az épületelemek, hogy a szoba oldalfalait és mennyezetét kitevő panelek egybe vannak és kívülbelül bepucolva, ajtó, ablakokkal ellátva kerülnek az építkezésre, ahol 6—8 ember korszerű gépekkel összeszerelt. A Német Demokratikus Köztársaságban végzett tanulmányairól hazatérve küldöttségünk megállapította, hogy igen sok és hasznos tapasztalatot adott, nemcsak szakszervezeti mozgalmunk számára, de a lakásépítés technikájának fejlesztése szempontjából is. Lehet és érdemes tanulni a Német Demokratikus Köztársaságban tapasztaltakból. Szakszervezeti mozgalmunkon a sor, hogy a tapasztalatokat hasznosítsa. Tapasztalatok a Német Demokratikus Köztársaság szakszervezeti mozgalmából in. IRTA: RESZEGI FERENC FAMUNKAS Mit tapasztaltunk Magyarországon Szakszervezetünk vendégeként öttagú finn építőmunkás-küldöttség látogatott el hazánkba két hétre. A küldöttséget Kosti Ranta titkár vezette és tagjai voltak Olavi Pohjola titkár, Eino Kujanpää, a helsinki ácsrészleg elnöke, Väinö Sundelin, a Finn Kőműves Szövetség munkatársa és Eino Salmi, ugyanennek a szövetségiek párt elnöke. Hazatérésük után Kosti Ranta, a szakszervezet lapjában az alábbi cikkben számolt be élményeikről.) November 16-án, szombaton érkeztünk Budapestre, ahol a írta: Kosti Ranta küldöttségünket a szakszervezet vezetői fogadták, élüken Brutyó János főtitkárral. A fogadtatás meleg és barátságos volt — olyan, mint a testvérnépek találkozásánál lenni szokott. Az utunk célja az volt, hogy megismerjük a magyar dolgozók és különösen az építőmunkások munkáját az építkezéseken és szakszervezetükben, valamint mindennapi életüket. Véleményem szerint ezt sikerült elérnünk, mivel mindent láttunk, ami csak érdekelt bennünket, s úgy érezzük, hogy vendéglátóink is meg voltak elégedve látogatásunkkal és annak eredményével. Megismerkedtünk budapesti építkezésekkel, az építőmunkások lakásaival, látványosságokkal, művészettel stb. Jártunk Miskolcon a bányászok lakótelepein és az ott közelben épülő hőerőmű építkezésén. Várpalotán megtekintettük a bányászok lakótelepépítkezéseit, ellátogattunk a Herendi porcelángyárba, Veszprémbe. Továbbá jártunk a több mint 2000 éves Pécsett. Ami a magyarországi építkezéseket illeti, az igen élénk és többek között ebben az évben 40 000 lakás készül el, nagyságra nézve kétszoba, konyhásak. Az építőmunka minősége nem azért gyenge, mintha nem akarnának jobbat építeni, a szakemberek hiánya okozza a nehézségeket. Egyik építkezésen, ahol 1200 építőmunkás dolgozott, csak 100 volt a szakember. Véleményem szerint a túl gyors és kiterjedt építkezés okozza azt, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. A lakóházak nagy részét lift és központi fűtés nélkül építik. A konyhákban és szobákban is kályhákat látni, amelyek rontják a lakás hatását fekete kályhacsövükkel. A kályhacső célja a meleg szétsugárzása lenne, azonban a melegelzáró teljesen hiányzik. Pedig az célszerű lenne, mert amikor a kályhákban szénnel tüzelnek, nem kellene félni széngázmérgezéstől. Beépített szekrényeket és konyhafelszerelést nem láttunk sehol és így minden házban állandó bútordarab a nagy ruhásszekrény. Az építkezés négy fő csoportra oszlik Magyarországon: állami, gyárak és intézmények, szövetkezetek és családiházépítők. Utóbbi még két részre oszlik: az állami kölcsönből épített családi házak és a parasztok saját költségén épített házakra. A családi ház építése az összépítkezésnek mintegy 55%-a. A két első évben a kölcsönre nem kell kamatot fizetni, azután a kölcsönt élvező annyi kamatot fizet, ami a rendes havi lakbérnek felel meg. A kölcsönidő 25 év. Az építőmunkás bére váltakozó, mint ahogy nálunk is. Általában akkordmunkát végeznek. Az ácsmunkások átlagbére kb. 1900 Ft, a kőműveseké 1700 Ft és a segédmunkásoké kb. 1200 Ft. Ezeket a számokat a szakszervezet főtitkárától kaptuk. Amikor érdeklődtünk a munkásoktól az építkezéseken, a feleletek megegyeztek a fentivel. A szakmunkások azonban megkereshetik a 3000 Ft-ot is. A nők egyenlő bérezését megvalósították. Az elkövetett hibák és helytelenségek dacára is a munkások bérét emelni tudták. A küldöttségnek gyakran volt alkalma a munkahelyeken, értekezleteken beszélgetni építőmunkásokkal. Megfigyeltük, hogy — bár az elégedettség általános volt — a vidékiek és a parasztok megelégedettebbek voltak, ami onnan ered, hogy az ő helyzetükben sokkal nagyobb változás és javulás történt. Bár a kapitalizmus idején a magyar munkásoknak mindenütt nehéz volt az élete, az ipari központok és városok munkásai jobban éltek, mint a falusiak. Azelőtt a falusiaknak nem volt földjük, nem volt munkájuk — most van mind a kettő. Dolgoznak és földjük is van, amely pénzt hoz és ha pénzük van, úgy mindent megvehetnek az üzletekben. A magyar építőmunkások fizetése nincs arányban a finn fizetésekkel és sok cikknek az ára — pl. a bőr- és textiláruk — lényegesen magasabb, mint nálunk. Ezzel szemben azonban mindenkinek állandóan van munkája. S ha figyelembe vesszük a most készülő új nyugdíjtörvényt és azt, hogy az építőmunkások a nyugdíjazás után is dolgozhatnak, anélkül, hogy elveszítenék nyugdíjukat, a betegség idejére járó táppénzt, a fizetett szülési szabadságot, olcsó üdülési lehetőséget stb., elmondhatjuk, hogy az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók megélhetése biztosítva van. összbenyomásunk a magyar építőmunkások életéről és munkájáról — az egész népről — pozitív. Megállapítottuk, hogy Magyarországot egy olyan nép építi, aki biztos a jövőjében. A boldog élet kezdetét már megvalósították. Kívánjuk, hogy a végleges célt minél előbb elérjék és ehhez a munkához sok sikert kívánunk nekik. Népi ellenőrzéssel a társadalmi tulajdon védelméért A becsületes építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók mindig elítélték a gazdasági és állami életünk vezetésébe beépült ellenséges elemek bűncselekményeit, visszaéléseit, a közösségi tulajdon pazarlását s az üzemi lopásokat. De elítélték a felelőtlenséget és fegyelmezetlenséget is. Éppen ezért nagy örömmel fogadták azt a hírt, hogy az országgyűlés megalkotta a népi ellenőrzésről szóló törvényt. A nemrég megtartott megyei választmányi üléseken s az üzemi tanácsválasztási és egyéb gyűléseken sokan felvetették: ezt a törvényt a dolgozók többsége már régen várta. Mennyivel hamarább lábra állt volna az ország az ellenforradalom után, mennyivel nagyobb eredményeket érhettünk volna el az elmúlt év során, ha rendelkeztünk volna egy olyan szervvel, amely kellő tekintéllyel, a dolgozók társadalmi részvételével és támogatásával segített volna leleplezni a társadalmi tulajdon megkárosítóit. A Tokodi Üveggyárban megtartott legutóbbi megbeszélésen pl. az igazgató elmondotta, hogy csupán Komárom megyében nyolc millió forintot tesz ki az a kár, mely egyes vezetők, dolgozók felelőtlen cselekedetei, s az üzemi lopások következtében keletkezett. S ez csak egy megye. Mennyit tenne ki vajon a kár összege, ha országos viszonylatban számolnánk. Súlyos milliókat, amelyből újabb lakásokat, iskolákat építhetnénk több közszükségleti cikket gyárthatnánk, hogy még emelkedjen az életszínvonalunk. Joggal követelték tehát szakszervezetünk XXVII. kongresszusának küldöttei, sújtsák a legkeményebb büntetéssel a gazdasági visszaélések elkövetőit, vonják felelősségre azokat a vezetőket is, akik elhanyagolják az ellenőrzést, nem fedik fel időben a visszaélést. Azokat pedig távolítsák el helyükről, akik megpróbálnák tisztára mosni korrupt barátaikat, beosztottjaikat. Az új törvény, mely a dolgozók kívánsága nyomán született meg, jelentős lépés népi államunk szocialista demokratizmusának fejlesztésében. Államunk és a nép tulajdonának védelmében, a nép ellenségeivel, a társadalmi tulajdon herdálóival, megvesztegethető és bürokrata elemekkel folytatott harcban. Ez a törvény további intézkedés arra, hogy dolgozó népünk legjobbjait bevonjuk az állami vezetésbe. Éppen ezért a szakszervezeti bizottságok a tapasztalt, kipróbált aktíváikat küldjék a népi ellenőrzési bizottságokba. Olyanokat, akik jól ismerik működési területüket, az építő-, fa vagy építőanyagipart és megfelelően segíthetik a népi ellenőrzési bizottságokat eredményes munkájában. A munkahelyen, üzemben, taggyűléseken, bizalmi értekezleten, munkás gyűléseken tárgyalják meg a közösségi vagyon ellen vétők ügyét és hozzanak megfelelő nevelő intézkedést ellenük a dolgozók bevonásával. Szakszervezetünk minden becsületes dolgozót felhív, hogy a maga területén legyen éber őre a népi vagyonnak és ne tűrje annak fosztogatását, hűtlen kezelését.