Famunkás, 1960 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-07 / 1. szám
s Miért előnyös a beépített bútor? Az utóbbi időben igen gyakran hallunk a beépített bútorokról. Különösen most, hogy nyilvánosságra került a második ötéves terv hatalmas lakásépítő programja. Külföldön az egyes kapitalista országokban, de Csehszlovákiában és az NDK-banis évek óta tömegesen gyártják s az új lakásokat többségében már ilyen bútorokkal ■rendezik be. ■ Hazánkban eddig — kisebb mennyiségben — csak főlegaz előszobákban és a lakásokat összekötő folyosókon, a fal között alkalmaztak beépített szekrényeket. A kormány lakásépítési programja előírja, hogy a második ötéves terv során az állami ipar által épített lakásoknak 40—50 százalékát korszerű ,beépített konyhabútorral és garderobe szekrényekkel kellellátni. A Lágymányosi Épületasztalosipari Vállalatot bízták meg azzal, hogy 1960-ban már sorozatban gyártja a beépítésre kerülő bútorokat. A vállalat legyártotta a prototípusokat s az illetékes hatóságok szakemberei kisebb módosításokkal jónak találták és elfogadták. Ennek alapján a vállalat már ez év végén megkezdte a beépítésre kerülő bútorok kis sorozat gyártását. Milyen előnyökkel rendelkezik a beépített bútorú konyha a régiekkel szemben. A múltban tervezett lakásokban a konyha 7—9 m2 alapterületű. Ez a főzés lebonyolításához nagy, a család étkeztetéséhez pedig kicsit fölösleges mozgásra, gyaloglásra készteti a háziasszonyt, mivel a bútorok elrendezése nem alkalmazkodik célszerűen a konyhában végzett műveletekhez. Az új elgondolásoknál a főzőkonyha alapterülete 5—6 mm, s mellette egy hasonló nagyságú étkező helyiség van, amelyet egy üvegfal, esetleg egy mennyezetig beépített és ■kétoldalt használható tálalószekrény választ el a főzőfülkétől. Ezt a kis szobát az étkezésen túl az iskolás gyermekek tanulószobának is használhatják, vagy kisebb gyermekek esetében anyai felügyelet mellett a gyermekek tartózkodási helye legyen. A főzőkonyha beépített bútorai igen megkönnyítik a háziasszonyok munkáját, mert minden kéznél van. Az egyfalon elhelyezkedő konyhabútor esetében az egyik oldalon helyezkedik el a villany-, vagy gáztűzhely, a másik oldalon a mosogató és az öblögető, afölött, a vízmelegítő boyser, amely hideg-meleg vizet biztosít az edények tisztántartására. Az alsó szekrény közepén helyezkedik el a műanyaggal borított " munkaasztal, alatta szintén műanyaggal borított kihúzható lap, amely mellett a háziasszony ülve végezheti el a főzéssel kapcsolatos munkát. A szekrény alsó oldalajtaja mögött helyezhető el a szemét- és felmosóvödör. Az alsó kétajtós szekrény mögött van a gyúrótábla és itt tárolhatók a főzőedények, felszerelések. Az alsó szekrény fiókjai az evőeszközlök számára készültek. A szekrény felső része pedig a porcelán edények elhelyezésére szolgál. A munkaasztalt jelentő szekrény felső és kihúzható lapján levő műanyag (formica) bírja a meleget, hideget, a vizet és igen könnyen tisztítható. Igen praktikus és higiénikus a felsőrészben elhelyezett átlátszó műanyagból készült kis és nagy fiókokkal ellátott fűszertartó. Az eddigi kísérletezések azt bizonyítják, hogy a különböző színű PVC fóliával bevont bútorok sokkal szebbek és időtállóbbak, könnyebben tisztíthatók, mint a festéssel készültek. A konyhabútor mellett 1960-ban a Lágymányosi Épületasztalosipari Vállalat megkezdi a beépíthető garderobe szekrények tömeges gyártását is. A kisméretű lakások ideális berendezési alapja a beépített bútor. A tervezőirodák ezt a célt szem előtt tartva tervezik az új ■lakásokat. Tekintve, hogy a helyiségek méretei kicsik, igen fontos, hogy praktikusan használjuk ki a rendelkezésünkre álló területet. Az előszobákban igen alkalmas a fal között elhelyezni a mennyezetig érő garderobe szekrényeket. Ezzel csökkenteni lehet a szobák bútorzatát az igen nagy helyet elfoglaló szekrényekkel. A magyar dolgozók bizonyára rövid időn belül megkedvelik ezeket a bútorokat. Takács József Az Egri Bútorgyár dolgozói már túl vannak a nehezén, pedig a kongresszusi verseny nagy erőfeszítés elé állította őket azzal, hogy közel félmillió forint értékű különféle asztal készítését vállalták. Egy héttel a kongresszus megkezdése előtt örömmel jelentették a városi pártbizottságnak és a bútoripari igazgatóságnak, hogy vállalásukat teljesítették. Nem sokkal ezután pedig december 7-én arról adtak hírt, hogy éves tervüket isbefejezték. És hogy senki ne vádolhassa tétlenséggel őket, elhatározták, hogy tovább folytatják a versenyt az esztendő hátralevő ideje alatt ''még 600 ezer forint értékűasztalt és különböző melléktermékeket gyártanak. Saly Imre elvtárs, a gyár főmérnöke az 1960-as év műszaki intézkedéseiről tájékoztat bennünket. — Az üzem tovább halad a fejlődés és a fejlesztés útján. Például ebben az évben bevezetjük a glutén enyves ragasztás helyett a műgyanta ragasztást. Már az első negyedévben beállítunk az enyvezés meggyorsítására egy hidraulikus prést. A második félévben megkezdjük a szétszedhető asztalok gyártását. Ezeket nyugodtan „dobozolt” asztaloknak is nevezhetjük, mert rendkívül kis helyen elférnek és aránylag nem nagy dobozba csomagolva kerülnek kereskedelmi forgalomba. Még ebben az esztendőben megszüntetjük a kézi fényezést és helyette bevezetjük a nitró- vagy poliészter fényezést. Az Egri Bútorgyár evégi termelési mérlege a szakszervezeti bizottság jó munkájának is hű tükörképe. Ali Sándor elvtársat, a szakszervezeti bizottság titkárát kérdezzük, hogyan irányítják a szakszervezeti munkát s tartják a kapcsolatot a gyár dolgozóival? — Bár munkánk a két műszakra való áttérés után nehezebbé vált, bizalmi hálózatunk révén jó kapcsolatot tartunk dolgozóinkkal. Havonként, de legkésőbb másfélhavonként műhelygyűlésen beszéljük meg termelési problémáinkat, s az időszerű szakszervezeti kérdésekkel is foglalkozunk ott. Ahogy én szinte kétnaponként végigjárom a műhelyeket és érdeklődöm a bajok, panaszok után, ugyanúgy csinálják a bizalmiak is csoportjukban, s ha kell azonnal intézkednek. — A műhelygyűlések előadói általában az sz. b. tagjai. Ily módon is erősítik kapcsolataikat a dolgozókkal. Egyébként a termelési, gazdasági, jutalmazási, üdültetési és segélyezési vagy egyéb kérdéseket is nyíltan vitatja meg a kollektíva. Az értekezleteken elhangzó kérdésekre, panaszokra rövid időn belül választ adunk, illetve elintézzük s erről az érdekelteket értesítjük. Eredményes munkájukat ■tehát a kollektív vezetésnek, a tartalmas beszámolóknak, megbeszéléseknek, a taggyűlések őszinte hangjának, és a bizalmiak jó munkájának köszönhetik. Jól együttműködnek a pártszervezettel és a szakszervezet megyebizottságával is. Novák Józsefné tényező egy 36 fős csoport bizalmija így beszél munkájáról: — Két éve viselem ezt a tisztet. Most is megválasztottak. Részt veszek a szakszervezeti bizottság összbizalmi értekezletein, ahol pontosan megjelölik a feladatokat. Ha úgy érzem, hogy nehéz megbirkóznom velük segít Ali elvtárs vagy az sz. b. többi tagja. — Mindent el tud intézni? — Nézze — hangzik a válasz —, az emberek csak azt kérik, ami jár nekik, s ha nincs gyakorlatuk a dologokban, mi eligazítjuk, felvilágosítjuk őket. Új munkások jönnek közénk s ezeket — még ha nem szervezették — egy-kettő meggyőzzük, hogy a szervezett munkások közötta helyük. Ez még eddig sikerült is. Amikor elbúcsúzik Novákné, a kedves fiatal munkásasszony, Ali elvtárs hozzáfűzi: ilyen minden bizalmunk, értik a feladatukat, azért tudunk eredményesen dolgozni velük. Mi még hozzátesszük Ali Sándor megjegyzéséhez: — Azért dolgoznak eredményesen, mert a párt- a szakszervezeti bizottság és a vállalatvezetőség helyesen irányítják a dolgozókat. Ismerik és jól hasznosítják képességeiket, tehetségüket, hogy jobbat, többet adjanak a termelékenység s ily módon saját jólétük növeléséhez. (— i —n) Eredményesen zárták az év végi mérleget Boldog örömmel várakoznak a Furnir- és Lemezművek dolgozóinak gyermekei az ajándékcsomagokra, mellyel a gyár vezetősége lepte meg őket, a fenyőfa ünnepélyen FAMUNKAS A LEGKORSZERŰBB KÖVETELMÉNYEKNEK MEGFELELŐ új üzemrészeket vettek birtokukba az elmúlt hetekben a bútorgyár dolgozói. Az új üzemrészek átvétele ■méltó megünneplése volt az üzem fennállása 50 éves évfordulójának. 1909. őszén ugyanezen a helyen a „Faipar” néven alakult az üzem, s 1945-ig több tulajdonos váltotta egymást. Az alapító a Forgalmi Bankkal egyetemben Stein Emánuel főrészvényes volt. 1924-ben, mivel az üzlet jól ment, a tulajdonosok bővítették az üzemet és megalapították a Gőzfűrész- és Faárugyárat. Réti Pista meg Kovács Gyula bácsi — akik már akkor is itt dolgoztak — a csontig ható hideg telekről beszélnek, amikor rongyos, hiányos öltözetben 12—14 éves gyermekek hordták kivörösödött kezükkel a szabad ég alatt elhelyezett gőzölőből — az egészségtelenül forró, párás hajlítóba — a munkadarabokat. Kezüket égette a forró fa, testület át-, meg átjárta a metsző téli szél. De jó lett volna egy kicsit melegedni a meleg hajlítóban, — de nem lehetett. A tehetetlen gépeket etetni kellett s máris új fuvarért szalajtották őket. Ebben az időben a bútorgyárban már olyan munkások dolgoztak, akik a ,,Margit”-ban egészségessé szerveződtek s ha a keserűség pohara szinültig telt, sztrájkba léptek. ÍGY VOLT EZ 1937-BEN IS. ; mire a tulajdonosok szülcség■ szállást rendeztek be, s faluból hozva sztrájtölőket, meginditották a munkát. Ha a sztrájkolok az utolsó falat kenyértől sem akartak véglegesen elesni, munkába kellett, hogy álljanak. S ekkor a tőkésen volt a sor. Akinek a képe nem tetszett, vagy úgy vélte, hogy részt vett a sztrájk szervezésében, nem vette vissza, s a fektelistára tett elvtársakat nem állították munkába más gyárosok sem. Ezért volt hoszszú éveken keresztül munka nélkül Kovács István, aki mint fődicspécser 3 évvel ezelőtt innen ment nyugdíjba. Balla Lajos elvtársat, jelenlegi párttitkárunkat, aki abban az emlékezetes sztrájkban, mint szervező vett részt, szintén nem fogadták vissza. S amikor ő gyermekeire hivatkozva kérte visszavételét, megtagadták kérelmét. A második világháborút megelőző gazdasági fellendülés valamit enyhített a munkások addigra már szinte tűrhetetlenné vált nehéz helyzetén. Az üzem fejlődésnek indult, bővült. És aztán 1944. június 2-án légibombák özöne árasztotta el a várost. Az üzemnek is kijutott belőlük. Június 2. és szeptember 15. között 64 találatot kapott a gyár, öt dolgozó vesztette életét a gyilkos bombázás alatt. A termelés teljesen megszűnt, csak romeltakarítási munkák folytak. Amikor a szovjet hadsereg városunkat szabaddá tette, üszkös romok meredeztek a mai gyár helyén. 1944. november 2-a jelentette a történelmi változást üzemünk életében. A felszabadító szovjet hadsereg parancsnoka, Malinovszkij elvtárs magához rendelte Barna Lajos elvtársat — üzemünk jelenlegi főmérnökét — és azt mondta neki: „A GYÁRNAK MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT DOLGOZNIA KELL! Toborozza össze az embereket, fogjanak össze, alakítsanak munkaszövetkezetet. A termelést meg kell indítani!” Tíz-tizenkét embert sikerült Barna elvtársnak összeszednie, azokkal a romok közül kiszedték a használható félkészárut, gépeket, és karon, vagy legjobb esetben kézi talyigával hordták át a Postákért utcába, ahol 1944. december elején egy jobb jövő reményében hozzákezdtek a székek gyártásához. Ettől az időtől kezdve már rohamosan fejlődött az üzem. Fejlődése párhuzamos volt a munkáshatalom megszilárdulásával, s 1945. végére már 130 fő volt a létszám. Ugyanez évben a Hitelbank is megkezdte a munkát egy másik csoporttal a jelenlegi telephelyen. A két csoport 1946-ban fuzionált. 1948. évi államosításkor Kobus Vilmost nevezték ki a vállalat vezetőjének és 1949-ben helyreállították a régi üzemet. Kobus elvtárs nyugdíjazása után 1950-ben új munkásigazgatót kaptunk, Dolhay Imre elvtárs személyében, aki jelenleg a budapesti Szék- és Faárugyár igazgatója. A gyár rekonstrukciójának tervezését 1953-ban kezdték meg, amelynek eredményeképpen 1960-ban teljesen új üzembe költöztünk volna. De sajnos jött az ellenforradalom, amely keresztülhúzta a tervezők számítását s a gyárnak is tetemes kárt okozott. 1956 UTÁN AZ ÚJ IGAZGATÓ, Pataki István vezetésével felszámoltuk az ellenforradalom okozta károkat. S bár egyelőre a teljes rekonstrukciót végrehajtani nem sikerült, de az egészségre legártalmasabb munkahelyek korszerű üzemrészt kaptak, éppen az üzem fennállásának 50 éves évfordulójára. Rózsa Lajos, László János, a 25 év előtti rongyosruhás behordógyerekek ma már a páramentesített, egészséges műhelyben, korszerű berendezések segítségével hajlítják a székalkatrészek ezreit. Nemcsak a gyár régi dolgozói, az újak is látják mit jelent a kormány, a párt támogatása. A felszabadulás óta üzemünk többet fejlődött, gyarapodott, mint megalakulásától. 1909- től a felszabadulásig eltelt 35 év alatt. Dolgozóink ennek tudatában hónapról hónapra több és olcsóbb székkel igyekeznek ellátni néngaztóságunkat. Puskás György 50 éves a Debreceni Hajlítottbútorgyár 1960. JANUÁR 1 Kézierő helyett géppel préselnek már Az Otthon Bútorgyár hydrauliikus présüzem helyiségében egyik reggel lázas sürgés-forgás fogadta a főmérnököt, Béla „bácsit”, aki örömmel nézett végig a korszerű fénycsővilágításos tiszta helyiségben. A karbantartók szinte apai szeretettel „simogatták”, törülgették a zöld színre lakkozott hatalmas présgép berendezését. 8 órára kellemes meleg áradt szét a helyiségben. A gázvezető csapokat kinyitották már és felfűtötték a prést. Az enyvezésre váró szekrényajtókat és oldallapokat a helyiségbe beállított munkapadokon már előkészítették az enyvezésre, a műgyantával való ragasztásra. Kovács Ferenc művezető utasítására behozzák az enyvező asztalt. Ünnepélyes percek ezek. A hosszú hónapok munkája eredményeképpen elkészült hydraulikus présüzem egykét perc múlva termelni kezd. 9 óra ... a művezető szava hallatszik, préstnyitni, és a munka megkezdődik. Eddig kézi erővel végezték a préselést, most pedig egy nyomásra megindulnak a gép motorjai, s a préslapok szétnyílnak. Meglátszik a jó előkészítés, mindenki tudja a feladatot. Szorgalmas kezek rakják be az enyvezett lapokra a furnért a préslapok közé, egyszerre kötőldalról „Prést zárni!” hallatszik, egy gombnyomás és a préslapok összezárulnak, a dolgozók elfoglalják kijelölt helyüket, hogy a következő „fogást” előkészítsék. Enyvezik a lapokat, kétoldalt ráhelyezve a borító színfurnérokat, melyeket ötvözött aluminiumlemezek közé helyeznek és készítenek elő préselésre. Alig múlt el néhány perc és a széttáruló préslapokból szedhetik is ki a ragasztott lapokat, hogy helyet adjanak a közben elkészített újabb adagnak. Hétköznapi munkát végeznek és mégis ünnepi hangulat uralkodik a műhelyben. Egy géppel ismét több kapcsolódott be a termelésbe és segítségével ismét csökkent a nehéz fizikai munkát igénylő műveletek száma. Hirth Endre