Famunkás, 1966 (66. évfolyam, 1-13. szám)
1966-01-03 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÉPÍTŐK KAPJA BÜPAHILMA AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ ANYAGIPARI SZAKSZERVEZETÉNEK DOLGOZÓK LAPJA LXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1966. JANUÁR 3. Újult erővel, nagyobb felelősséggel Az 1965-ös esztendő munkában és eredményekben gazdag év volt. Iparágaink dolgozói sikeresen befejezték második ötéves népgazdaságfejlesztési tervüket. Ipari és kommunális létesítmények egész sorával gazdagodott országunk népe. Jelentős eredményeket értünk el az úthálózat bővítésében és korszerűsítésében, bútor- és faipari termékeink is a dolgozók odaadó munkáját dicsérik. Az elmúlt öt évben csaknem egymillió ember költözött új lakásba. Ezen eredmények elérését lehetővé tette, hogy az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipari dolgozók nagy családja becsületesen helytállt a munkában, példamutató módon küzdött pártunk és kormányunk által meghatározott feladatok végrehajtásáért. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista brigádok, a szocialista munka építéshelye, üzeme, gyára, vállalata címért versenyző kollektívák a termelés élharcosai voltak. Példamutatásuk, áldozatvállalásuk nagy hatást gyakorolt a dolgozók döntő többségére. Tisztelet és megbecsülés illeti az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozóit az elmúlt évben kifejtett eredményes munkáért. Ez évben újabb és még nagyobb feladatokat kell megoldaniuk. Az ÉM kivitelező építőipar építés-szerelési tervelőirányzata 2,3 százalékkal magasabb a múlt év várható teljesítéséhez képest. Ezt a nagyobb feladatot a tavalyinál kevesebb létszámmal kell teljesíteni Különösen fontos tehát, hogy a tervek megvalósításánál, a szocialista munkaversenyvállalások teljesítésénél elsősorban a termelékenység emelésére törekedjenek vállalataink. A fajlagos anyagfelhasználás, az improduktív kiadások csökkentésével, a takarékos gazdálkodás megvalósításával biztosítható az építőipar költségszínvonalának 0,7 százalékos csökkentése. Be kell fejezni többek között a Békéscsabai Konzervgyár, a Bajai Hűtőház építését, a Pécsi Erőmű bővítését, ezenkívül meg kell kezdeni olyan nagy jelentőségű beruházásokat, amelyek elősegítik népgazdaságunk további fejlődését. Az ez évben átadandó közel 17 ezer lakás jelentős hányadát korszerű építési móddal kell kivitelezni. Fontos célkitűzésnek kell tekinteni, hogy a termelés üteme rugalmasan igazodjon a felhasználók igényeihez, különösen jelentős előrehaladást kell elérni az üvegiparban, finomkerámiaiparban, épületasztalos- és épületlakatos iparban a termékek minőségi és korszerűségi színvonalának emelése terén. Termelő üzemeinknek a múlt évihez képest 15,2 százalékkal több exportképes terméket kell a külkereskedelem részére biztosítani. __ Ez évi népgazdaságfejlesztési tervünk, a lakosság igényeinek jobb kielégítése azt a feladatot rója a bútoripar dolgozóira, hogy a múlt évinél 5,7 százalékkal magasabb termelési tervet maradék nélkül teljesítsék. Kárpitozott bútorból csaknem 14 százalékkal, festett bútorból pedig 21 százalékkal kell többet termelniük, mint 1965-ben. Fényezett, kárpitozott és műanyagbevonatú bútorokból az előző éveket meghaladó arányban kell új típusokat a kereskedelem rendelkezésére bocsátani. Fontos feladat a jobb minőségű exportbútorgyártás feltételeinek a megteremtése, az exportbútorok gazdaságosságának javítása. Az OEF fűrész-lemeziparában a múlt évi teljesítéshez képest 2,8 százalékkal magasabb termelési tervet kevesebb létszámfelhasználás mellett kell teljesíteni. Ez megköveteli, hogy a m munkaszervezési tevékenység javítása, a veszteségidők csökkentése érdekében a tartalékokat és lehetőségeket jobban használják ki. A faforgácslap-termelés ez évben csaknem duplájára emelkedik. Enyvezett lemezből, színfumírból, tölgyfűrészáruból is növelni kell a termelést. Jelentős mértékben emelkedik a külkereskedelmi kiszállítás is, főleg a tőkés országokba. Szükséges tehát, hogy az exporttervet részleteiben, a minőségi előírások megtartásával teljesítsék. A vállalatok növekvő önállósága fegyelmezettebb munkavégzést, nagyobb felelősséget igényel a gazdasági és mozgalmi vezetőktől és a dolgozóktól egyaránt. A személyi felelősségnek párosulnia kell a kollektív felelősséggel. Ez azt jelenti, hogy a vállalat jó vagy rossz munkájáért, a gazdaságos vagy ráfizetéses tevékenységéért felelősséggel tartozik az egész kollektíva. A kollektív felelősségérzet kialakítása elősegíti, hogy a vezetők és dolgozók jobban, ésszerűbben használják ki a nagyobb vállalati önállóságból adódó lehetőségeket, helyesen gazdálkodjanak a rájuk bízott eszközökkel, s vállalják a felelősséget a megtett intézkedésekért, az elvégzett munkáért. E tekintetben nagy feladat hárul az üzemi, szakszervezeti bizottságokra, nő az ő felelősségük is. Épp ezért fejlesszék tovább az üzemi szakszervezeti életet, szélesebb körben vonják be a dolgozókat a vállalatot érintő problémák megvitatásába és megszüntetésébe, gyorsítsák meg a dolgozóknál a szocialista tudat, a helyes tulajdonosi szemlélet kifejlődését Az építő-, fa- és építőanyagipar 1966. évi terve feszített, de minden vonatkozásban teljesíthető, reális feladatokat tartalmaz. Most arra van szükség, hogy a dolgozók megismerjék a terv teljesítésével kapcsolatos tennivalókat, s világosan lássák a megvalósításra váró célokat. Vállalataink gazdasági és mozgalmi szervei teremtsék meg a tervek teljesítéséhez szükséges feltételeket, igényeljék a dolgozók segíteni akarását, támogassák a jó és hasznos kezdeményezéseket. Kísérjék figyelemmel a gazdasági célkitűzéseink jobb és gyorsabb végrehajtását elősegítő javaslatok és észrevételek sorsát. Az év elején megtartandó műszaki konferenciákat, termelési tanácskozásokat használják fel a dolgozók szocialista munkaverseny-mozgalmának fejlesztésére, az üzemi demokrácia további szélesítésére. Csak fizikai és műszaki dolgozók összefogásával, a rendelkezésre álló lehetőségek maximális kihasználásával biztosítható az építő-, fa- és építőanyagipar 1966. évi tervének maradék nélküli teljesítése. A FAMUNKÁS KERDEZ Az OEF faipari vezetői válaszolnak Mit tesznek a faipar fejlesztése, a szociális ellátás és a bérezés megjavítása érdekében Minden év új lapot nyit szocialista építésünk, fejlődésünk történetében, s új feladatok megvalósítását tűzi elénk. Az 1966-os esztendő kétszeresen új évnek számít, hiszen egyúttal harmadik ötéves tervünk első esztendeje is. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság faipari főosztályának vezetőitől kértünk tájékoztatást azokról a kérdésekről, amelyek a következő tervidőszakban egyaránt vonatkoznak a faipar fejlesztésére, a dolgozók szociális ellátásának és bérezésének javítására. KÉRDÉS: A második ötéves tervet értékelve „tiszta lappal” kezdi-e a faipar az új tervidőszakot? VÁLASZ: A második ötéves terv feladatai — a beruházások is — lényegében megvalósultak. A faipar a második ötéves terv utolsó évét 106 százalékra teljesítette, s a tervezetten felül mintegy 30 millió forint nyereséget ért el. KÉRDÉS: Mi a faipar fejlesztésének fő irányvonala a harmadik ötéves tervben? VÁLASZ: Feladataink középpontjában továbbra is a faanyag-takarékosság áll, s ez mindenekelőtt az új iparágak, a farostlemez- és a faforgácslapgyártás bővítését írja elő. Továbbra is elsőrendű fontosságú a gépesítési fok emelése, annyival is inkább, mert ezzel nemcsak a termelékenységet tudjuk növelni, hanem a dolgozók munkakörülményeit is megfelelőbben biztosíthatjuk. KÉRDÉS: Milyen jelentős beruházásokat tervez az OKF erre a tervidőszakra? VÁLASZ: Ez év első negyedében megkezdi a termelést az új, 25 ezer köbméteres szombathelyi forgácslapüzem, egy évvel később pedig belép a termelésbe a városi, szintén 25 ezer köbméter forgácslappal. Ugyancsak a harmadik ötéves terv kezdetén, még 1966-ban megvalósul a Mohácsi Farostlemezgyár 5 ezer köbméteres bővítése, és ennek termelésével 1967-ben már reálisan számolhatunk. A tervidőszakban készül el egyik legnagyobb beruházásunk tervdokumentációja, a Zalaegerszegen létesítendő forgácslapgyár tervezése. Az új gyár évi 40 ezer köbméteres kapacitása 19 mm vastag forgácslapokra vonatkozik, azonban újszerű műszaki megoldással, 4 mm-es lapokat is elő tudnak majd állítani. A 4 mm-es forgácslap előállításával szintén a faanyagtakarékossági határozat megvalósítását visszük előbbre, mert új alapanyagot biztosítunk, elsősorban a ládagyártáshoz. Ugyanis szintén ebben a tervidőszakban kívánjuk megvalósítani Vásárosnaményban a huzalos forgácsláda-vertikumot. Ez teljesen új iparágat jelent nálunk, ahol a forgácslapból készült ládák gyártását is teljesen automatizálni tudjuk. A tervek szerint évi 4,5 millió darab forgácsládát állítunk elő. Ugyancsak a harmadik ötéves terv időszakában kerül sor egy másik nagy beruházásunkra, a 30 ezer köbméteres száraz farostlemezgyár tervdokumentációjának az elkészítésére. Itt kell említeni a Faipari Kutató Intézet 3,1 millió forintos beruházását, amely végre megfelelő munkakörülményeket teremt a kutatók számára. KÉRDÉS: A nagy beruházásokon kívül milyen korszerűsítések, rekonstrukciók szerepelnek a tervfeladatokban? VÁLASZ: A már megkezdett hárosi, valamint csurgói rekonstrukciók természetesen tovább folytatódnak. A ládaipar fejlesztése és profilírozása során 65 ezer köbméterre emelkedik a Ládaipari Vállalat nagykőrösi üzemének ipari ládatermelése, s az üzem egyúttal a tervek szerint teljesen rátér az ipari ládák gyártására, míg a mezőgazdasági ládák gyártása a vásárosnaményi üzem profiljába kerül át. Mindezeken a nagyobb rekonstrukciókon kívül több fűrészüzem korszerűsítését is végre akarjuk hajtani. Sor kerül a Budapesti Fűrészek szolnoki és vinyesándormajori, az Északmagyarországi Fűrészek lenti üzemének az átalakítására, felújítására. A fejlesztési programok megvalósítása mellett a harmadik ötéves terv egész időszakában számolni kell még a Budapesti Falemezművek 2-es, újpesti telepének, valamint a Ládaipari Vállalat szegedi telepének a termelésével, vagyis ezek az üzemek az igények kedvezőbb kielégítése érdekében ebben az időszakban még megmaradnak. Mindezeken kívül állandó követelménye az iparfejlesztésnek az új gépek beszerzése, az automatizálás fokozása. KÉRDÉS: Milyen kilátások nyílnak a harmadik ötéves tervben a dolgozók szociális ellátottságának biztosítására? VÁLASZ: Mint már szó volt róla, a beruházások és a rekonstrukciók során elsőrendű szempont a dolgozók szociális igényeinek a kielégítése. Nehéz kérdés azonban az elmaradt üzemek szociális helyzetének a javítása. A népgazdaság teherbíróképessége szerint az OKF faiparának területén 24,9 millió forintot fordítunk, ezenkívül 52 lakás épül az új létesítmények műszaki és szakmunkásellátásának az elősegítésére. KÉRDÉS: A jövedelemnövelő intézkedések mennyiben hatnak a faipari dolgozók bérezésére? VÁLASZ: Lesznek kategóriák, ahol az új kormányintézkedések értelmében emeljük a nehéz fizikai munkások bérét Ugyancsak emelkedik az egészségre ártalmas munkaterületen dolgozók és a közvetlen termelést irányító műszakiak munkabére. A fafeldolgozás magas színvonaláról tett tanúságot a FATE V. konferenciája amelyen 250-en vettek részt, közöttük húsz vendég volt a baráti országokból. A konferenciát Róka Pál, az egyesület elnöke, szakszervezetünk alelnöke nyitotta meg, és részt vett azon Földes László, földművelésügyi miniszterhelyettes, az OKF vezetője, valamint Horváth Gyula, könnyűipari miniszterhelyettes. Az előadók és az előadások felszólalói között ott voltak a faipari kutatóintézetek, üzemek és vállalatok vezetői, szakemberei, a szakfőiskolák és technikumok tanárai. A referátumot dr. Lugosi Armand egyetemi docens tartotta, aki a többi között megállapította, hogy eredményes kísérletek történtek a nagysorozatgyártás bevezetésére olyan faipari szakágazatokban, amelyeknél azelőtt az egyedi, illetve a kis sorozatgyártás volt jellemző. Ilyen terület például a fűrészipar, a bútoripar, az ajtó-, ablakgyártó ipar és a vegyes faipar. Az előadó megállapította, hogy a faipar legtöbb ágazatában a folyamatos nagy sorozatgyártás bevezetése a célszerű, mert e gyártási mód teszi lehetővé a széles gépesítést és részleges automatizálást, és ez a mód a leggazdaságosabb. A KONFERENCIA ÖT SZEKCIÓBAN ÜLÉSEZETT, és szakáganként tárgyalta a nagy sorozatgyártás feltételeit. A bútoripari szekcióban Riperger László, a Budapesti Bútoripari Vállalat igazgató főmérnöke tartott előadást, amelyben a többi között a következőket mondotta: — A bútorkereslet igen megnövekedett, az igények a minőséggel szemben megváltoztak, amelyből következett, hogy nagyobb tömegben kell az iparban tetszetős, modern, sima vonalú, jó minőségű, alacsony önköltségű bútort előállítani. A bútorok alapanyaga, szerkezeti összeépítése, formai kialakítása megváltozott. Az igény eltolódott az ún. „hagyományos" bútoroktól, a zömmel gépi munkával előállítható termékek felé. A termelés „tömegszerűsége” az egy-egy típusból igényelt termékek nagyságrendje megemelkedett, amely a gyártás szempontjából azonosítható típuscsaládok kialakítását tette lehetővé, és így bizonyos mértékig a gyárak spontán profiltisztításához vezetett. — Megállapíthatjuk — mondotta Riperger László —, hogy a bútoripar termékeiben bekövetkezett változások törvényszerűen követelik a sorozatgyártás elméleti kérdéseinek kidolgozását, és gyakorlati alkalmazását, mivel a termelőeszközök kihasználásának, de főleg a gazdaságosság fokozásának ez az alapfeltétele. A többi szekcióban is a legilletékesebbek tartottak előadásokat, így a fűrész- és lemeziparban a műszaki fejlesztés legfontosabb célkitűzéseiről Lonkay János, az Országos Erdészeti Főigazgatóság osztályvezetője, az épületasztalos-szekcióban a sorozatnagyság feltételeiről és számításának problémájáról az ÉM Épületasztalosipari és Faipari Vállalat ferencvárosi gyárának a 80 százalékát már bedor ismertette. KÜLFÖLDI VENDÉGEINK nemcsak hallgatói voltak az előadásoknak, hanem maguk is ismertették országaikban levő problémákat és eredményeket, így például Vladimir Bandouch, a prágai Faipari Szakmai Igazgatóság mérnöke azt mondotta el, hogy náluk jelenleg az ablakoknak és az ajtóknak a 80 százalékát már beüvegezve és fénymázzal bevonva szállítják az építési helyekre. Az ugyancsak kiváló csehszlovák faipari szakember, Alois Uhlir arról beszélt, hogy hazájában a bútorgyártás minden szakaszára kidolgozták a gépesítést, és ezeket a terveket jelenleg valósítják meg. Igen nagy érdeklődés kísérte dr. Ing. Jersey Kazmorkewicz, a varsói Erdészeti és Faipari Egyetem professzorának előadását is. A Faipari Tudományos Egyesület V. konferenciája a magyar fafeldolgozás magas színvonaláról tett tanúságot, de arról is, hogy sok lehetőség áll még a faipar előtt. A FAIPAR AZ ELMÚLT HÚSZ ÉVBEN, de különösen az utóbbi évtizedben kinőtt kisipari jellegéből és szükségszerűen áttért a gyáripari termelésre. A termelés nagyüzemű szervezése ellenére még számos műszaki és közgazdasági probléma megoldása várat magára. Ezek között a legfontosabb a nagy sorozatgyártás bevezetése. Éppen ezért e témának szentelte V. országos konferenciáját a Faipari Tudományos Egyesület. Mint a sajtó hírt adott arról, hogy a konferenciát december 17—18-án tartották. Felemelik a családi pótlékot és az alacsony összegű nyugdíjakat Február elsejétől a családi pótlék gyermekenként havi 50 forinttal emelkedik. Ilymódon a családi pótlék két gyermek után 200 forintról 300 forintra, három gyermek után 360 forintról 510 forintra, négy gyermek után 480 forintról 680 forintra, öt gyermek után 600 forintról 850 forintra és minden további gyermek után 120 forintról 170 forintra emelkedik. Kormányunk az utóbbi években már tetemes összegeket fordított a nyugdíjak emelésére. Mostani intézkedése nyomán február 1-től 10 százalékkal emelik fel a saját jogú 750 forintnál alacsonyabb összegű nyugdíjakat olyanformán, hogy az összeg nem haladhatja meg a havi 750 forintot. Hasonlóképpen tíz százalékkal magasabbak lesznek a 400 forinton aluli özvegyi nyugdíjak is. (Boldog és eredményekben gazdag új esztendőt kíván az építő-, építőanyag és szerelőipar minden dolgozójának -a szakszervezet elnöksége