Famunkás, 1968 (68/63. évfolyam, 1-13. szám)
1968-10-07 / 11. szám
4 FAMUNKAS 1,2 MILLIÓS TÚLTELJESÍTÉS A BUDAPESTI FALEMEZMŰVEK 2. SZ. ÜZEMÉBEN A Budapesti Falemezművek 2-es számú, újpesti telepe sem mentes az iparág jelenlegi legnagyobb problémájától, a munkaerőhiánytól. Az év eleje óta a tervezett létszámnál mindig 30—40 munkással kevesebben dolgoztak náluk. Nincs olyan üzem, amelyik ezt a hiányt meg ne érezné... S ez az újpesti üzem még a technikai színvonalat illetően sem áll a legjobban. Eredményeik, melyeket a harmadik negyedév végéig elértek, mégsem rosszak, sőt elismerésre méltóak! A szakszervezeti bizottság a gazdasági vezetéssel karöltve helyesen ismerte fel a megoldás lehetőségét. A szocialista versenyt úgy szervezték, hogy elősegítse a tervben megszabott feladatok teljesítését. Korábban — amint Szegvári Ádám, a szakszervezeti bizottság elnöke elmondotta — a Budapesti Falemezművek 2-es számú üzemében sem folyt az átlagosnál jobban a munkaverseny szervezése. A brigádok megtették felajánlásaikat, de az összegyűlt, nagy kötegre való vállalással senki sem tudott mit kezdeni, bár egyenként mindegyik jó volt, hasznos volt. Most már üzemrészenként egyeztetik a feladatokat, s a vállalások kiindulópontja a terv, amelyre mintegy „ellentervet” készítenek a brigádok. Így minden felajánlás konkrét, jól értékelhető. Bevált módszernek bizonyult a vállalások „forintosítása”. Minden üzemrész kollektívája pontosan tudja, mit kell tennie a közös eredmény növeléséért. Szép „fegyvertényként” értékelhetjük az első félév végére elért 1,2 millió forintos túlteljesítésüket. Ennek nagyobb részét, több mint 600 ezer forintot, a termelési érték előirányzat túlteljesítése hozta. Az anyagköltség megtakarítások 573 ezer forint megtakarítást eredményeztek. A harmadik negyedévben a székülést gyártó üzem dolgozott a legjobban a tervezett 450 köbméter helyett 527 köbméter székülést gyártottak. „Sikerült megvalósítani mindazt, amit a termelési tanácskozáson elhatároztunk” — mondotta Lőrincz László művezető. Júliusban két hétig állt a pakura-kazán, amellyel gőzt szolgáltatnak a székülés üzem présgépeihez. Ez idő alatt éjszakai műszakra álltak át és a fafűtéses kazánok által termelt gőzt felhasználva, a szokásosnál nehezebb körülmények között állították elő a terven felüli mennyiséget. Az üzem munkájának gazdaságosságát havonta 200 köbméter faanyag megtakarítással javították. A bükkfa feldolgozásakor jelentős mennyiségű, méreten aluli, úgynevezett „filling” anyag keletkezik. Korábban ennek bedolgozására nem fordítottak gondot. Most már a „fillingot” is összeszedik, megszárítják és a vastagabb székülésekbe bedolgozzák. A méreten aluli anyag bedolgozására magasabb normát is készítettek, így az ezzel foglalkozó dolgozóknak megtérül a munkatöbblet. A gazdaságos termelést munkásprémiummal is honorálják az üzemben. A szeptemberi eredmények alapján most 98 ezer forintot oszthattak szét. A székülés üzem 49 dolgozójának ebből 16 ezer forint jut, 200—450 forintos dolgozónkénti prémium formájában. A létszámhiány legjobban a furnér-üzemben érezteti a hatását, harmadik negyedévi tervüket mégis csaknem 100 százalékra teljesítették. Számottevően javították az első osztályú termékek arányát, mert beváltak a hosszabb faanyag vágására kezdett kísérletek. Az excentrikus hámozógépet most már két műszakban üzemeltetik, viszont az egyik régi hasítógép éjszaka már nem termel. A módosítás kifizetődik, mert az excentrikus hámozógép gyorsabban dolgozik, így műszakonként 4000 furnérlappal többet állít elő az üzem. Megoldották a 0,6—0,7 milliméteres színfurnér gépi úton való szárítását. Nem volt könynyű feladat, mivel a színfurnért csak annyira szabad megszárítani, hogy legalább 15 százalék nedvesség maradjon benne. A hazai bútoripar furnérigénye a termelés további bővítésére sarkallja az üzemet Amint megtudtuk, vannak még tartalékaik, melyek feltárásán most Imre István művezető, faipari mérnök vezetésével fáradoznak. Legalább 10 százalékkal növelhetik a hasítógépek termelését, ha sikerül megoldani a folyamatos anyagellátást. Jelenleg ugyanis egyegy gép legalább húsz percig áll, míg az anyagtérről a rönk megfelelően előkészítve a gép állványára kerül. A gazdasági eredmények javításából a fűrészüzemiek is jól kiveszik a részüket. Az első félév folyamán a hasznos rönkhulladékból 14 köbméter parkettalécet termeltek, s ez 47 ezer forint megtakarítást jelentett. Az üzem termelésének további fejlesztése szempontjából rendkívül fontos, hogy a két régi furnérhasító gépet gyorshasítóvá alakítsák át. Jelenleg csak egy gyorshasítóval rendelkeznek, s ez percenként 18 lapot vág le a rönkről, míg a két régi gép együttesen termelt ugyanennyit. A régi gépek átalakítására már történt néhány műszaki előkészület és remélhetőleg ezek rövidesen eljutnak a megvalósítás szakaszához. L. J. Készül a Budapesti Fűrészek új kollektív szerződése Kialakult az előkészítő bizottság állásfoglalása A Józsefváros szívében levő székházból két budapesti és három vidéki fűrésztelep munkáját irányítja, koordinálja a Budapesti Fűrészek Vállalat központja. Cserepi József elvtárs, aki fontos gazdasági beosztása mellett a szakszervezeti bizottság titkárának teendőit is ellátja, úgy véli, hogy jelenleg a termelési kérdések mellett a legtöbb szó az új kollektív szerződés kimunkálásáról esik valamennyi üzemegységben. Az már nyilvánvaló, hogy a vállalat tekintélyes nyereséggel zárja az esztendőt. Ellentétben az előző évekkel, idén szép kis summát tesz majd ki a kifizethető nyereségrészesedés is, mód lesz tehát arra, hogy a dolgozók odaadóbb, szorgalmasabb munkáját és a vezetők nagyobb felelősségvállalását, szélesebb körű szervező tevékenységét minden előző évinél megfelelőbben honorálják év végén. Az érdeklődés homlokterébe került az elmúlt hetekben az új, a jelenleginél tökéletesebb, áttekinthetőbb, korszerűbb kollektív szerződés megkötésének az előkészítése. Az első, az 1968-ra érvényes szerződés finomítása tulajdonképpen állandó folyamatként fogható fel. Szinte nem múlt el egyetlen szakszervezeti vagy termelési tanácskozás az idén, amelyen ne került volna szóba a szerződés olyan értelemben, hogy mennyire elősegítette a termelés folyamatosságát, a vállalat és a dolgozók közötti vitás kérdések egyértelmű és megnyugtató megoldását. A hivatalos tanácskozások vagy akár csak az alkalmi magánbeszélgetések ugyanakkor jó alkalmat teremtettek ahhoz, hogy részint az üzemegységekben dolgozó munkások, részint a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői megbeszéljék a kollektív szerződés fogyatékosságait. Ez volt tulajdonképpen az új, az elkövetkezendő kollektív szerződés előkészítésének első fázisa. A két évre szóló vállalati törvény formába öntésének érdemi munkája szeptember második felében vette kezdetét. A szeptember 21-én megtartott értekezleten bizottságokat hoztak létre a szerződéstervezet főbb témacsoportjainak kialakítására, illetve azok részletes kidolgozására. A megbeszélésen elfogadott ütemterv szerint a szerződéstervezet október 31-ig elkészül. Ezt követően a vállalat üzemegységeiben széles körű vitát indítanak. A vita kapcsán felmerülő kérdésekről, illetve a javaslatokról novemberben minden telepen megbeszélést tartanak valamennyi dolgozó bevonásával. A szerződéstervezetet kidolgozó vállalati bizottság természetesen már ma jó alapokra támaszkodik. Az egyik szilárd pillér az a tény, hogy a ma érvényben levő kollektív szerződés kiállta az idő próbáját; lényeges észrevétel nem hangzott el a benne foglaltakkal kapcsolatban sem az egyes üzemek dolgozói, sem a vállalatvezetés, sem a szakszervezeti szervek, aktivisták részéről. Emellett rendelkezésükre állanak azok a javaslatok, kívánságok, amelyek az elmúlt hónapok során az egyes telepeken felmerültek. És természetesen e kérdésekben többé-kevésbé kialakult álláspontja is van a szerződéstervezetet előkészítő bizottságoknak. Az egyik ilyen kívánsága volt például a dolgozók nem kis részének, hogy a vállalat a jövőben ne viselje az étkezési hozzájárulás terheit, hanem ezzel az összeggel is növeljék a kifizethető nyereségrészesedési alapot. A szakszervezeti bizottságnak az a véleménye — s ezzel a vállalat vezetői is egyetértenek —, hogy a szocialista társadalomnak a dolgozók érdekeit szem előtt tartó ilyen jóléti intézkedését nem lehet tollvonással felszámolni. Inkább arra törekszenek, hogy minél többen kapcsolódjanak be a kedvezményes közétkeztetésbe, hiszen ez nemcsak szociálisjóléti szempontból, hanem egészségügyileg sem lényegtelen. Éppen ezért azt tervezik, hogy a lehetőségekhez mérten felemelik a vállalati hozzájárulás mértékét. Gyakori beszédtéma volt a munkaruhák kihordásának és a védőruha ellátásnak a kérdése. Általános kívánságként jelentkezik, hogy a telepeken csökkentsék a meglehetősen mostoha körülmények között dolgozók munkaruha kihordási idejét. Esetenként, a telepek felszereltségének változásától függően módosuljon a kiadható védőruhák jellege (például gumicsizma helyett bakancs, vagy a rönktereken az esőköpeny), hogy tegyék általánossá a tisztálkodószerekkel való ellátást. Észrevételek hangzottak el a vállalati törzsgárda kialakítását illetően is. A szolnoki, a Soroksári úti és a Népfürdő utcai üzemegységben csakúgy, mint Sikároson vagy a Vinye Sándor majorban szóvá tették, hogy még a jelenleginél is jobban érzékeltesse a vállalat mind erkölcsiekben, mind anyagiakban a törzsgárda tagjainak megbecsülését. Egyúttal körültekintőbben határozzák meg, hogy kik is tartoznak tulajdonképpen a törzsgárdába. A vállalat gazdasági és szakszervezeti vezető apparátusa e javaslatokat nagy körültekintéssel, minden dolgozó és a vállalat közös javára kívánja megoldani. Mindenekelőtt a vállalathoz hűséges dolgozókra gondolnak akkor is, amikor javaslatba hozzák, hogy a faipar kiváló dolgozója címet elnyerő munkások két nap, a kormánykitüntetésben részesülő dolgozók pedig négy nap rendkívüli jutalomszabadságra legyenek jogosultak. A Budapesti Fűrészek 1969 —70-re szóló kollektív szerződésének tervezete — az előkészítő bizottságok és a dolgozók javaslatainak egybehangolása után — 1969. január 15-ig készül el. Az előkészítő munka irányításával megbízott Molnár Dezső főmérnök és Cserepi József szb-titkár szerint minden adott ahhoz, hogy az új vállalati törvény részint kifejezője, részint ösztönzője legyen az eredményes vállalati termelőmunkának, jó eszköz ahhoz, hogy tovább javuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. K. L. Műszaki könyvnapok 1968. OKTÓBER 19 ÉS NOVEMBER 5 KÖZÖTT rendezik meg ez évben a műszaki könyvnapokat. Bár első alkalommal csak 1962-ben került sor a műszaki könyv ünnepére, mégis bátran mondhatjuk, hogy e megmozdulásnak máris hagyományai vannak. Mi a műszaki könyvnapok jelentősége? Sokan talán úgy vélik, hogy ez egyszerű üzleti propaganda. Pedig ennél sokkal jelentősebbről van szó. A műszaki könyvnapok célkitűzése, hogy olyan szakkönyvekre hívja fel a figyelmet, amelyek a szakmunkás, a technikus, a mérnök kezében szerszámmá, termelőeszközzé válnak. Ennek érdekében a szakkönyvkiadók — a Táncsics, a Műszaki, az Akadémiai, a Mezőgazdasági és a Tankönyvkiadó — a műszaki könyvnapokra harminchat új szakkönyvet jelentetnek meg. NÉPGAZDASÁGILAG UGYANILYEN FONTOS feladat a szakmunkás tanulók műszaki ismereteinek növelése is. A Munkaügyi Minisztérium felismerve ennek jelentőségét, a KISZ KB Olvasó ifjúságért mozgalmához kapcsolódva, az 1968—69-es tanévben az összes szakmunkásképző-intézetekben a szak- t tanárok bevonásával — segítséget kérve a szakszervezetektől is — mozgalmat indítanak a szakkönyvek olvasása érdekében. E mozgalom célja: a műszaki kultúra terjesztése. A különböző társadalmi rendszerek versenyében döntő jelentősége van a termelésnek, illetve az ennek jellegét tech- nikai vonatkozásban meghatározó termelékenységemelkedésnek, az új technika bevezetésének és széles körű alkalmazásának, a műszaki fejlesztésnek. A szakmunkásokat, technikusokat, mérnököket e téren a műszaki szakirodalom segíti munkájukban, s a műszaki könyvnapok jelentősége abban van, hogy igyekezzünk gondoskodni arról, hogy a megfelelő szakkönyv a megfelelő kezekbe kerüljön. 1968. OKTÓBER 7. A Budapesti Fűrészek szolnoki üzemében láttuk Autódaruval történik a rakodás Az újonnan épült betonutakon könnyen mozog az emelővillás targonca Korszerű térvilágítást szereltek fel az anyag- és rönktéren, biztonságossá vált az éjszakai rakodás Új irodaépület és szerelőcsarnok az Iskolabútor- és Sportszergyárban A megifjodó, vagyis több szintes épületekkel benépesülő újpesti Árpád úton e napokban költözik új irodaépületébe a gyár vezérkara. Kellett ez már nagyon, mert az 1. sz. telephely szétszórt barakkjai méltatlanok voltak a gyár tekintélyéhez, alkalmatlan lett a külföldiekkel való tárgyalásokra. Az irodaépület azonban nemcsak a vezetők és tisztviselők kényelmét szolgálja, hanem a telep minden dolgozójáét. Itt kapott helyet ugyanis a női, férfi öltöző, zuhanyozó. Régebben ezek egy öreg épületben zsúfolódtak be, s amikor a rozzant házikót éppen az építkezés céljára szanálták, kénytelenek voltak a gyáron kívüli üzemrészbe járni fürdeni és öltözni. Az új szociális létesítményről nem kell többet mondanunk, csak annyit, hogy korszerű, ez jelenti a hófehér mosdókat, kényelmes öltözőt, a jól záró szekrényeket, a hideg hónapokban a távfűtés melegét, a borotválkozás lehetőségét, a hajszárító burát stb. Az irodaépülettel egy időben vették birtokukba a szerelőcsarnokot is. Megszűnt az asztalos részleg eddigi zsúfoltsága, magasabb fokú a munka technológiája, kellemesebbé válik a munka is. Az új épületeket már használják, de az ünnepélyes felavatásra csak novemberben, a párt alakításának 50. évfordulóján rendezett ünnepségen kerül majd sor.