Fejér Megyei Hirlap, 1956. március (1. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
AZ MDR FETER MEGYEI P ALB IZXIT S A & AN AK ES FEJER MEGYE TANACSÁNAK . , P 3 A * XI. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM. ARA:50 FILLÉR, CSÜTÖRTÖK, 1956. MÁRCIUS 1. Atzénbányák frontfejtéseinek korszerűsítéséért „Fokozni kell a korszerű fejtési módok, elsősorban a frontfejtés alkalmazását“ — kötelezi bányáink vezetőit a központi vezetőség novemberi határozata. Ennek szellemében vizsgálva a múlt év adatait, megállapítható, hogy Pusztavámon előnyösebb a helyzet, mint Balinkán, de mindkettőre áll, hogy a frontfejtések tényleges homlokhossza nem érte el a tervezettet. S ugyancsak mindkettőre vonatkozik, hogy ebben az esztendőben pártunk határozatának megfelelően előbbre léptek. A frontfejtés egyik előnye, hogy lehetőséget ad a gépesítésre. S frontfejtéseinken — korszerűség szempontjából — felemás a helyzet: a szállítás gépesített, de a rakodás kézi erővel történik. Másrészt nagyon elmaradott a frontfejtések biztosítási módja. Kizárólag fával biztosítanak — import bányafával, s úgy, hogy az egyszer beépített faanyag nagyon csekély része kerül újból felhasználásra, így a frontfejtések ma még valóságos bányafatemetők, ahol a kőzet alá kerül a drága valutáért, külföldről behozott rengeteg faanyag. De nem törvényszerű, hogy így legyen! Szénbányáinkban jelenleg honos biztosítási mód megváltoztatása nélkül is érhető el bizonyos eredmény, mégpedig — a bányafa visszamentésével — a farabló villa rendszeres alkalmazásával. A fejlődés útja azonban más: a biztosítási módszer megváltoztatása. Szénbányászatunk a felszabaduláskor nagyon mélyről indult. S az egykor úgyszólván kizárólag kézierővel dolgozó bányászok munkáját ma már sokféle gép és berendezés teszi könnyebbé, teremt lehetőséget a termelékenység növekedésére. Azonban nem véletlenül hangsúlyozza a novemberi határozat: „Fordulatot kell elérni a szénbányászat gépesítésében“. A Balinkai Bányaüzem is több rakodógépet kap még ebben az évben. (A már dolgozó Kótaféle kisrakodó gépekkel eddig is szép eredményeket értek el.) Többek között Hidasi-féle középnehéz rakodógépet is kapnak. A tröszt igazgatójáról elnevezett géppel frontfejtésben kísérleteznek Ajkán. S e kísérletek tanulságait már felhasználják a jelenleg gyártás alatt lévő gépeknél. Helyes elgondolás, hiszen a frontfejtés jó lehetőséget nyújt a gépek kapacitásának kihasználására, másrészt megszünteti e tömegtermelő munkahelyen a lapátolást. Ahhoz azonban, hogy a frontfejtésen gépesítsék a rakodást, meg kell teremteni a bizonyos előfeltételeket. Bányáink frontfejtéseinek jelenlegi biztosítási módja nem teszi lehetővé a rakodógép alkalmazását, mert a beépített icsolatfák meggátolják mozgását. Tehát a bányafával való takarékos gazdálkodáson kívül a gépek alkalmazásának biztosítását célzó előfeltételek megteremtése is követeli a nálunk ma még szinte egyeduralkodó frontfejtési fabizosítás módosítását. A jelenlegi biztosítási módszer megváltoztaása járt úton mehet végbe — a külföldön már régóta alkalmazott ródszerek alapján. A Szovjetunió hatodik ötéves tervének végrehajtása során a kuznyecki, a donyeci és a moszkvai szénmedencében, Karagandában és Közép-Ázsiában már hidromechanikus bányákat nyitnak, vagyis a víz segítségével történik a jövesztés és a szállítás. Az első szovjet ötéves tervek idején, a harmincas években a bányagépek tömeges alkalmazásának kezdetén — ahol most tart a magyar bányászat — kezdték bevezetni a frontfejtések fabiztosítása helyett a különféle fémbiztosítási elemeket. S a nyugat-európai bányász szaklapokban a frontfejtéseket ábrázoló felvételeken alig látni mást, mint fémbiztosítást, front előrehaladásakor ismételten beépíthető elemeket. Ez utóbbival kapcsolatban mondta Krajcsics Józsa elvtárs — a balinkai akna bányamérnöke — egy taggyűlésen: „Ha ez a biztosítás jó nyugaton, akkor itt is be kell válnia e módszernek. Ha a tőkésnek megéri, hogy fa helyett fémet használ, nekünk különösen érdekünk, hiszen nincsen elegendő bányafánk, importáljuk...“ A tröszti aktívan így foglalta össze a múlt év tapasztalatait Hidasi elvtárs: „A vastám felhasználásában nagy lemaradás tapasztalható, holott alkalmazási feltételei adottak a pusztavámi és balinkai frontfejtéseknél és általában a tröszt területén. Bányafából lényegesen többet használtunk fel az előirányzottnál, ugyanakkor a korszerű biztosítás bevezetésében tapasztalt lemaradás miatt felhasználatlanul maradt több, mint kétmillió forint... Népgazdaságunk tehát anyagi lehetőséget teremt a technika fejlesztésére, azonban „ilyen irányban sem a tröszt műszaki vezetői, sem az üzemek vezetői nem tanúsítottak különösebb érdeklődést“. Erre válaszolt akkor Krajcsics elvtárs: Az a célunk, hogy a tröszt és az ország területén emeljük a műszaki színvonalat. Ezáltal növeljük az összteljesítményt, csökkentjük az önköltséget. Kísérleteket folytatunk, amelyek igazolták, hogy a gépek alkalmazásához biztosítható a nyitott fronthomlok és puha talp mellett is beválnak az acéltámok. De már az első kísérletnél rájöttünk, hogy rossz az acéltám önzáró berendezése és gyengének bizonyult a csuklós süveg, amelyet a Kiskunfélegyházai Bányagépgyárban gyártottak. (Fáradt anyagú vasúti sínekből készítették, ezért hajoltak meg.) A fémbiztosítással kapcsolatban Krajcsics elvtársnak az az álláspontja — szakirodalom és a kísérlet alapján —, hogy az acéltám erős csuklós süveg nélkül mit sem ér. Ezzel szemben a minisztériumban van olyan vélemény, hogy először rendszeresítsék az acéltámot, csak ezután kerülhet sor az üveggerenda alkalmazására. A trösztnél is kialakult egy nézet, amely szerint amíg nincs kéznél elegendő csuklós acélsüveg, használjanak süvegfát. Tehát egy téma, három vélemény. Kinél az igazság? Simon Pál, a tröszt minisztériumi patronálója nem ajánlja beépíteni az acéltámot csuklós süveg nélkül, mert „megfoghatja“ a nyomás és az omlás alatt maradhat a fémbiztosítási elem. Vagy pedig rablóvidézni kell rendszeresen, ami által csökken az acélbiztosítás számos előnyös hatása. Tehát Krajcsics elvtárs elgondolása a helyes. A tröszt műszaki vezetői képviselik a helyes álláspontot abban, hogy ne várjanak a gyakorlati alkalmazással, amíg elkészül a kísérleti front, hanem a meglévő frontfejtés egyik szárnyán vezessék be az új módszert, így mire egy egész frontfejtés biztosításához elegendő acéltámot és csuklós süveget kapnak, addigra kialakulhat egy tapasztalt, az új módszer alkalmazásában gyakorlott munkásgárda. A balinkai bányában, ahol már sok újdonság vált megszokottá, rövidesen ismét meghonosítanak egy új módszert. Hatásaként növekedik a frontfejtés előrehaladási sebessége, emelkedik a termelékenység, s az önköltség csökken. Az új módszer bevezetésére azonban csak akkor kerülhet sor, ha választ kapnak a Bányászati Kutató Intézettől. Oda küldték vizsgálatra, véleményezésre, a helyi tapasztalatok alapján módosított acélbiztosítási elemeket. A Kutató Intézet ne késlekedjen sokáig. S utána a tröszt gondoskodjon kellő számú és minőségű acéltámról, csuklós süvegről, hogy a balinkaiak valóra válthassák szándékaikat. Az üzemszerű tapasztalatokat még ebben az esztendőben felhasználhatják más bányában is és mindenekelőtt a „szomszédban“, Pusztavámon. Befejezésül egy észrevétel: az idevágó szakirodalomban több helyen található — bár egész röviden — utalás arra, hogy acél helyett alumínium használható. Például: „Újabban kezd elterjedni az alumíniumötvözet, amelynek nagy előnye, hogy jóval könnyebb: az acélhoz viszonyítva 30—40 százalékos a súlycsökkenés — ugyanazon teherbírás mellett. Ma még csak mint süveggerenda használatos“ — olvashatjuk egy 1950-es kiadású könyvben. Időszerű lenne ezt ma alaposabban megvizsgálni, miután a novemberi határozat kimondta: „Növelni kell az alumínium felhasználását ...“ és hazánkban még nem készítettek alumíniumból süveggerendát. Szerkesztőségünk közvetítésével Kóder Frigyes, a Székesfehérvári Könnyűfémmű főmérnöke felajánlotta szénbányászainknak, hogy velük együttműködve kísérleteket folytat az alumínium süveggerenda ötvözetének és méretének kialakítására és eredményes kísérletek esetén lehetőséget keres az alumínium süveggerenda gyártásának azonnali beindítására. Jászberényi Ferenc Megyénk községeiben márciusban előadásokon ismertetik az SZKP XX. kongresszusának a mezőgazdaságról hozott határozatokat A Hazafias Népfront Fejér megyei Bizottsága a Fejér megyei Békebizottsággal és a TTIT Fejér megyei titkárságával együtt a megye minden községében márciusban előadásokat rendez, amelyeken az SZKP XX. kongresszusának anyagát ismertetik a községek dolgozóival. A falvakban megtartott előadásokon elsősorban Hruscsov elvtárs előadása alapján a mezőgazdasági kérdésekről hozott határozatokat ismertetik. A csákberényi erdőben a Csákberényi Erdőgazdaság irodájában a tervteljesítést számítják. Már csak néhány összeadási és osztási művelet hiányzik, hogy felterjeszthessék a kitüntetésre javasolt dolgozók névsorát. Tima József erdészetvezető kezében a sztahanovista szintet elért dolgozók névsorát szorongatja. Szép számmal szerepelnek ezen a gépi fakitermelők, de akad köztük fogatos is. A magas teljesítmények talpig emberekről tanúskodnak. Nem olyanokról, akik verítékezve erőlködnek, hanem olyanokról, akik megtanulták: többet ésszel, mint erővel. Amikor a dolgozók a tavalyi gazdasági év elején megtudták, hogy az erdőgazdaság fakitermelési terve 7 196 köbméter, ugyancsak csóválgatták fejüket. „Ami sok, az mégis csak sok" — mondogatták egymás között. Kevésnek érezték magukat ehhez a feladathoz. Amikor megmondták nekik, hogy 5 082 köbmétert géppel kell kitermelni, egyenesen elképedtek. „Géppel? — kérdezgették. — Nem ért ahhoz a gép, hogyan tudná irányítani, hogy merre dőljön a fa?" Csákberény a hegyek közé bújt. Lakói nem igen érintkeztek a külvilággal. Az emberek emberemlékezet óta fakitermeléssel foglalkoznak itt, nehéz fáradságos módon. A csákberényi favágó egykét évvel ezelőtt még hírből sem hallott más fakitermelő szerszámról, mint a fűrészről és fejszéről. Legfeljebb ezeknek a szerszámoknak a kisebb-nagyobb, jobbrosszabb fajtáiban válogathatott. Ezért fogadták bizalmatlanul a gépet hozzá. Osváth János favágót elküldték háromhónapos gépkezelői tanfolyamra, hogy megtudja: használható-e valamire a gép? Ő aztán meg is tanulta. Hanem társai még neki sem hittek. Hogyan is lehetne túlteljesíteni a tervet anélkül, hogy a favágó keményen markolná a fejszét, s lihegve rángatná a fűrészt? Ők ehhez szoktak régta, s eszükbe sem jutott, hogy manapság egyetlen dolgozónak , még a favágónak sem kell izzadnia a megélhetésért. Nem értettek Mivel Osváth János nagyon akaratoskodott, beleegyeztek, hogy megpróbálják. Mondani sem kell, hogy meg is szerették a gépet. Rájöttek arra, hogy a gép helyett ugyan nekik kell gondolkodniuk, irányítani a fa zuhanását, de helyettük a gép dolgozik. Ez mégiscsak jobb, mint a régi módszer és így is lehet tervet teljesíteni. Méghozzá nagyon szépen. Kucsera Károly például — aki egyike volt a gépellenzőknek — három hónap alatt átlagban 354 százalékot teljesített. Rajta kívül sztahanovista kitüntetésre javasolták még jó munkájáért Szabó Sándor, Szabó József, Szegi István, Pánczél Imre, Varga Lajos, Huszár Károly, Provecz Ferenc, Osváth János, Fülöp Gábor és Tóth Ferenc gépi fakitermelőt is. Az Erdőgazdaság másik fontos feladata az erdősítés, erdőművelés. Gondolni kell későbbre is, hiszen nem tart örökké az erdő. A terméketlen, kopár Csákberényi hegyoldalakat fekete fenyővel ültették be, hogy néhány év múlva még több erdő legyen és teljesen megváltozzon Csákberény látképe. Csákberényt közvetlenül kopár hegyoldalak veszik körül, ma, de öt év múlva fenyves erdőbe „költözik", vagy helyesebben költözik. Természetesen telepít erdőt a gazdaság másutt is, a Pusztavámtól Zámolyig húzódó területen. Ezzel a munkával sok gánti, zámolyi, magyaralmási és csókakői dolgozót juttat keresethez, Kemény télben a fogafosok hősies munkát végeztek. Tudták, hogy az ország dolgozóinak sok tűzifára van szükségük a hideg időben. A gépi termelők hiába fejezték be február közepére éves tervüket, ha kint marad az erdőn a fa. Elhatározták, hogy hóval, faggyal, széllel dacolva, kihordják az erdőből a fát. Nagyszerű helytállásukat az bizonyítja, hogy a télen mindössze két fogatnap kiesésük volt. Közöttük Poloviczer János elvtárs a legjobb dolgozó, aki három hónapig 178 százalékos átlagteljesíményt ért el. A rendkívüli Egy hét alatt 2657 család lépett termelőszövetkezetbe Február közepén ismét nagy számban kérték a dolgozó parasztok felvételüket a termelőszövetkezetekbe. Különösen Szolnok megyében volt nagyobb arányú a gyarapodás, ahol február 12-től 18-ig 291 család 326 tagja tért át a nagyüzemi gazdálkodásra s csaknem 1500 hold földet vittek magukkal a termelőszövetkezeti gazdaságokba. Békés megyében ugyanezen a héten 670 hold földdel, 314 taggal gyarapodtak a termelőszövetkezetek. Zalamegyében sok középparaszt kérte felvételét, 264 család 1323 hold földet vitt a közös gazdaságokba. Jelentős fejlődés mutatkozott Győr, Hajdú, Somogy, Tolna, Fejér megyében is, ahol a termelőszövetkeztekbe felvett családtagok száma ezen a héten megyénként 200—300 között volt. A legutóbbi értékelés szerint országosan február 12—18-ig 2657 család, 3651 tagja 10129 hold földdel tért át a nagyüzemi gazdálkodásra. Február végéig hatezer villanyoszlopot gyártott a Sztálinvárosi 5. sz. Épületelemgyár A Sztálinvárosi 5. számú Épületelemgyárban a múlt év nyarán kezdték gyártani a beton villanyoszlopokat. Azóta szabad ég alatt végzik a villanyoszlopok előregyártását. Télen nádpalló és ponyva alatt gőzölték a betonelemeket. Amikor a nagy hidegben az egyik brigád vonakodott a gyártás folytatásától, Tóth György előregyártó brigádja önként vállalta a nehéz feladatot. Tóth György és társai azóta is naponta elkészítik az előírt harminc betonoszlopot. Az ellensúlylapok gyártását pedig úgy oldották meg, hogy védett helyen, a szárító gőzkamrák tetején végzik az előregyártást. A gőzkamrák tetején a meleg kihasználásával naponta tudnak új lapokat önteni. Az elmúlt kilenc hónap alatt — február végéig — körülbelül hatezer beton villanyoszlopot és ugyanennyi ellensúlylapot gyártottak a Sztálinvárosi Épületelemgyár „C”-telepén. Márciustól a napi gyártási mennyiséget kétszeresére emelik. Ezért sínen gördülő barakot építenek, amely alatt — az időjárástól függetlenül — mindig zavartalanul dolgozhatnak. Az Épületelemgyár dolgozói szerdán országos versenyt indítottak. Április 4. tiszteletére és felszabadulásunk 11. évfordulójának méltó megünneplésére versenyre hívták az ország valamennyi előregyártó üzemét és cementipari vállalatát az elejei tervlemaradások behozására és az első negyedéves terv adósság nélküli teljesítésére, mert — mint országos felhívásukban hangsúlyozzák — a második ötéves terv lakásépítési programja megsokszorozott feladatokat hárít az előregyártó üzemekre.