Fejér Megyei Hirlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
TT 7 Világ proletárjai egyesüljetekY ywvtugAfMX HHREiBkP III. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR. SZERDA, 1958. JANUÁR 1. Most, amikor országszerte az 1957. esztendő számvetése folyik, érdemes elgondolkodni, mi lett volna ebből a megyéből és népéből, ha 1956 novemberében nem siet segítségünkre — a Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány kérését követve — a Szovjetunió, hanem hazánkban győz az ellenforradalom. Hogyan fordult volna meg itt a világ, a nyugati imperialista hatalmak szándéka, a kapitalizmus törvényei szerint és hogyan sülylyedt volna vissza a megye népe a kapitalizmus szolgaságába. A Budapesten és kint az országban, különböző helyeken az akkoriban mutatkozott jelek szerint hogyan léptek volna birtokba a külföldi és a Nyugatról hazatért nagytőkések a bauxit- és szénbányáknál, a különböző kisebbnagyobb üzemeknél, s hogyan csempészték volna át — nyugati tőkés országok szokásai szerint — az „egyéni kezdeményezés" dicsőítésével a csepeli Weiss bárók és Chorin Ferencék kezébe, norro a mögöttük álló Knappok, Thyssen-Bornemisszák, Lőwenstein hercegek kezébe a Dunai Vasművet, a belé fektetett népi vagyon százmillióival. Hogyan jelentek volna meg a kapitalizmus farkastörvényeire és az amerikai fegyverekre támaszkodva földet visszafoglalni Fejér megye nagybirtokosai. És nem álltak volna meg az állami gazdaságoknál, a szövetkezeteknél, hanem áttörték volna mindazoknak a birtokhatárát, akik 1945-ben a felszabadult Magyarország törvénye szerint új földet kaptak. Ez lett volna a „fejlődés", bármi mást mondtak, ettől eltérőt, mgg ennek ellenkezőjét az ellenforradalmárok. Bizonyítékaink vannak. Hiszen nemcsak a mindjobban fasizálódó Nyugat-Németországban adják vissza a bányákat, a gyárakat, az ipari és pénzügyi hatalmat Hitler egykori szekértoló gazdasági mágnásainak, hanem az Egyesült Államokban és Angliában is sorra és következetesen átadnak magánkézbe állami befektetésekből létesült vállalatokat. Hogy pedig egykori nagybirtokosaitól mit várhatott volna Magyarorszk és Fejér megye, arra nézve itt van előttünk az ausztriai példa, ahol Eszterházy Pál — miután Magyarországi tervei meghiúsulását látva, november 4-én meglépett az országból, — osztrák, burgenlandi kisbérlőit nyomorgatja béremelésekkel és zsarolja, hogy ha helyükön és biztonságban akarnak maradni: 20—25 ezer schillinget fizessenek a hercegi földek holdjáért. Ez az Eszterházy egy tyúkalja az iparral kapcsolatban előbb emlegetett Knappokkal, Lőwensteinekkel, a mögöttük álló amerikai nagytőkésekkel és azt gondolom se jobb, se roszabb azoknál az idegenbe futott magyar földbirtokosoknál, akik éppen úgy mint Eszterházy, joggal számítottak a nyugati imperialista vezetőkörök rokonérzésére támogatására. S ha nincs november 4-e, bizony már a fehérvári utcákon is itt kocsikáznának... S nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy végig gond , dőljük a sort: mi lett volna a dolgozó szegény nép helyzete, munkásoké, parasztoké és értelmiségieké egyaránt. Hogyan morzsolta volna a nagytőke farkastörvénye a munkások jövedelmét — az iparban folyó verseny címén. Hogyan szüntették volna meg sorra a szociális intézményeinket, azon a címen, hogyha Amerika, vagy Franciaország meglehet hasonlók nélkül, mi jogon legyen ilyen mértékű szocialista biztosítása a mi ipari munkásságunknak. S hogyan falta volna fel a mezőgazdasági munkások, a szegényparasztok kenyerét a nagybirtok gépesítése, hogyan nyomta volna le megint koldussorba a középparasztokat is a mezőgazdasági termékek elértéktelenedése, a világpiaci verseny. Mondom, érdemes, hogy mindezekről a dolgokról elgondolkozzunk és főleg olyan összetételű megyében, mint a mi Fejér megyénk, ahol a múltban olyan erős volt a nagybirtok, olyan sok volt az agrárproletár és a nagy munkaerő kínálat következtében olyan alacsony jövedelmi lehetőséget adott a munkásnak az ipar. De 1956 november 4-én a Kádár-kormány kérésére a veszélybejutott magyar népi hatalom segítségére sietett Szovjetunió, majd az ellenforradalom leverése után hatalmas arányú gazdasági segítségnyújtásban részesültünk, megint csak a Szovjetuniótól s a többi baráti szocialista országtól és mostani számvetésünkben semmi dolgunk sincs se egykori grófjainkkal, se a Chorinokkal. De ezen túl is sokkal megnyugtatóbb és örvendetesebb az országos számvetés s a Fejér megyei egyaránt, mint amire egy esztendővel ezelőtt számíthattunk. Miközben kint a nagyvilágban még folyt Magyarország és dolgozó népe ellen az imperialisták és bérenceik végtelen gyűlölethadjárata, itthon a dolgozó nép — barátaink felbecsülhetetlen értékű állandó segítségére támaszkodva — hétről-hétre fokozódó erővel és szorgalommal munkálkodott az ellenforradalmi károk eltakarításán, a termelés megindításán és fejlesztésén. Iparunk súlyos károkat szenvedett és mezőgazdaságunk szocialista részét — elsősorban a termelőszövetkezeteket — komoly veszteségek érték. De a mezőgazdaság a maga egészében majdnem teljesen sértetlen maradt és ez nagy segítséget jelentett az országnak és népének olyan értelemben, hogy ha falusi szocialista építkezésünkben meg is kellett állapítani bizonyos visszaesést, — és ez minőségi hanyatlás volt, mert korszerű, vagy korszerűségre törekvő mezőgazdasági nagyüzemekből töredeztek le birtoktestek, szóródtak szét komoly állattenyésztési értékek alacsonyabb színvonalú parcellagazdaságba, mondom, ha a mezőgazdaság szocialista építkezésében jelentkezett is bizonyos hanyatlás, azért a mezőgazdaság a maga egészében mégis nagyobb mértékben ki tudta elégíteni a lakosság igényeit, mint azt egy éve várhattuk volna. És ugyanakkor, ezt mind országos, mind Fejér megyei viszonylatban meg lehet állapítani, az együttmaradt, vagy újjá alakult termelőszövetkezetek szilárdabban, magabiztosabban állnak a lábukon, tagságuk a nagy veszedelemben a réginél szorosabb egységbe kovácsolódott és ennek mind polákkal mind gazdasági eredményei igen megnyugtatóak. .Ter-Heg Fejér megyében 124 mezőgazdasági termelőszövetkezet, 53 termelőszövetkezeti csoport és 82 szakcsoport működik. A termelőszövetkezetek földterülete 63 739 hold, taglétszámuk 6 080. Megyei átlagban 312 munkaegység jutott egy-egy termelőszövetkezeti tagra, amit csak dicsérettel lehet feljegyezni és nem tudok másként értékelni, mint a szövetkezeti parasztok szorgalmának, a szocialista mezőgazdasághoz való hűségének bizonyítékát. A szövetkezeti nagyüzemi gazdaságok osztása — munkaegységenként 40—45 forint — körülbelül megfelel az országos átlagnak. De a kápolnásnyéki Vörösmarty 56 forintot, a martonvásári Szabadság 48,15 forintot fizetett munkaegységenként és mind a két szövetkezetnek még számottevő pénztartaléka is maradt. Sok szó esik mostanában az egyénileg gazdálkodó parasztok jó jövedelméről. Azt hiszem, senki sem gondolhatja rólam, hogy ne tisztelném és becsülném az egyéni gazdák szorgalmát, fáradhatatalanságát, muntát. De ne várja tőlem senki, hogy túlbecsüljem a parcellagazdálkodás lehetőségeit. Egy-egy parasztcsaládban a férfi és az aszszony mellett nemcsak a felnőtt fiúk és lányok dolgoznak, fáradoznak a jó jövedelem érdekében, hanem ma is úgy van, mint száz éve, meg ötszáz éve volt, ■ hogy dologidőben még az apró ■ gyerek is megkapja a maga feladatát, ha már egyszer nem a ' földet sepri a pendelye és ostort ’ bír emelni. Ha ezt a családi közösségben végzett munkát mérnénk le munkaegységben, bizony ’ még nagyobb mértékben megmutatkoznék a szövetkezeti nagyüzemi munkaszervezetnek és magának a nagyüzemnek a fölénye, mint ahogyan az általánosan ismert számok mázsában és forintban ezt a fölényt mutatni szokták. A szövetkezeti parasztok helytállása, és a mezőgazdasági nagyüzemek jó terméseredményei Fejér megyében is mutatják a hatásukat abban az érdeklődésben, ami most már szinte minden faluban megállapítható a szövetkezetek iránt. Megalakult négy új termelőszövetkezet és egy termelőszövetkezeti csoport. Megyeszerte alakulnak az új termelőszövetkezetek. Az utóbbi hónapokban — aratás óta — 393 család 512 taggal lépett a szövetkezeti útra. Tömeges belépésről érkezik hír Besnyőről és Pusztaegresről. Lehet, hogy valaki azt mondja erre, nagyobbak is lehetnének a számok. Bízom benne, hogy lesznek és már a legközelebbi jövőben. A belépések folyamata megindult és nem valami erőszakoskodás hatása alatt, hanem az egyénileg gazdálkodó parasztok önkéntes elhatározásából, meggyőződésből. Parasztságunk mind nagyobb tömegeiben ismeri fel, hogy a szocializmus történelmi szakaszában élünk és hogy a szocialista fejlődés mekkora erővel jelentkezik világméretekben s a világpolitikában, arra nézve nemcsak a magyarországi ellenforradalmi lázadás veresége, hanem a Szovjetunió diplomáciai, tudományos és gazdasági sikereinek sorozata is számtalan bizonyítékot nyújtott és nyújt. Magyarországon gyors üttetben folyik a szocializmus építése és ebben a fejlődési folyamatban egyre nehezebb lesz a parcellagazdálkodási forma helyzete. A termelés általános színvonalának, a szocialista építkezésnek, a dolgozó parasztságnak és az egész népgazdaságnak érdeke, hogy meggyorsítsuk a mezőgazdaság szocialista átalakulásának ütemét. Ezt a célt szolgálta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa akkor is, amikor a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány előterjesztésére törvényervű- ideletben biztosította a szövetke- zeti parasztok öregségi és rok- akantsági nyugdíjjogosultságát Ez a törvényerejű rendelet is egyike volt azoknak a törvényhozási és kormányzati intézkedéseknek, amelyek igazolják, hogy az ipari munkásság és a Magyar Szociallista Munkáspárt a legmesszebbmenő jóakarattal törekszik szövetségese, a dolgozó parasztság problémáinak emberséges, helyes okos megoldására. Szeretném, ha a parasztság, az ipari munkásságra és a pártra támaszkodva, most már a maga egészséges kezdeményezéseivel is minél többet tenne a mezőgazdaság szocialista átalakulása érdekében. Ebben látom a falu szempontjából az 1958. esztendő egyik legfontosabb tennivalóját. Befejezőben néhány szót szeretnék szólni a megye iparának helyzetéről. Fejér megye iparának termelése 1957. III. negyedében 4,6 százalékkal meghaladta az 1956. év III. negyedének tervét és ez igen szép eredmény. A gánti bauxitbánya 35,5 százalékkal, a Dunai Vasmű 8,7 százalékkal, a Pusztavámi Szépbánya 6,5 százalékkal termel többet, mint1956. III. negyedében. Az egy főre eső termelés Pusztavámon 7,7 a Dunai Vasműnél 18,7, a sztálinvárosi 5. számú Épületelemgyárnál 9,9, a sztálinvárosi Vegyesipari Vállalatnál 17,1, a Malomipari Vállalatnál 3,3, a Finommechanikai Vállalatnál 4,2 százalékkal több volt, mint a múlt év III. negyedében. Mindezek a számok amellett tanúskodnak, hogy a megye ipari munkássága világosan látja, mit jelent az ellenforradalom után újjáépülő ország számára az ipari termelés növelése. A jövő esztendő komoly feladata, hogy hasonló eredményeket érjünk el a társadalmi tulajdon védelmében, a takarékosság területén, és az önköltség alakulásában is. Mert bár Gánton 47 forintról 40,80 forintra csökkent a bauxit tonnájának előállítási költsége, más ipari területeken még igen sok a kívánnivaló. S azt sohase felejtse el senki, hogy amit kívánunk, — magunknak kívánjuk. Amit építünk, — magunknak építjük. Amit megtakarítunk — a mi országunk, a mi népgazdaságunk, a mi népünk haszna és minden gazdasági eredményünk végső fokon az egész dolgozó nép életszívonalának növekedését szolgálja. Vonatkozik ez iparra és mezőgazdaságra egyaránt, de az értelmiségiek munkájára is. Mikor lezárjuk az ellenforradalom utáni 1957-es küzdelmes esztendőt és elviittolunk 1958 új feladatainak megoldására, szeretném ezeken a sorokon keresztül Fejér megye egész dolgozó népének átadni a bennem élő törhetetlen bizakodást, hogy az új év még szebb eredményeknek, még nagyobb sikereknek és a szocializmus további diadalmas előretörésének, s amellett a zavartalan békének esztendeje lesz mindannyiunk számára. Új év éstis feladatok előtt írta: DOBI ISTVÁN Sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!