Fejér Megyei Hírlap, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-23 / 173. szám
LÁTOGATÁSA BÚZAMEZŐN — Le kell máma vetkőzni! — törölgeti homlokát Polmann József fiatal kőművessegéd, az Igar pusztai dombon, ahol épül az állatorvosi lakás. Valóban meleg van, izzadnak a lányok is; legszívesebben megfürödnének tán a malteros medencében, ha nem lenne olyan „csúnya". Tizenegy zalai lány származott ide Északszentgyörgy határába az állami gazdaságba és amikor megkérdezem Kovács Ilonkát: hogyan érzi magát, habozás nélkül feleli: Jól! Száznegyven ember dolgozik az igazi központban és a lányokon kívül ugyancsak Zalából jött ide kenyeret keresni 25 — nagyobbrészt házas — cigány. — Sokkal dolgosabbak, rendesebbek, mint a tavalyi szabolcsiak — mondja róluk a nehezen megtalálható igazgató, Szabó Imre. — Jól halad a munkaversenyük és nemcsak a helyi és a zalai lány munkacsapatok között, hanem a cigányok és a vegyes brigád között is. Egy májusi KISZ-gyűlésen indították ezt a kukoricatermesztési versenyt az igazgató javaslatára: 28 mázsa májusi morzsákat vállaltak a fiatalok. Hogy meglesz-e, abba az idő még beleszól, de az tény, hogy beleszóltak már kapával is a fiatalok. Valósággal remeg a levegő a búzatáblák fölött. Az A12-es szektorban a fiatal KISZ titkár, Szabó Jóska lovagol kombájnon. Szabó néni velünk kapaszkodott fel az autóra, hogy meglátogassa nyolc élő gyereke közül a legidősebbet, mert hogy még sohasem látta azon az ördögmafinán. Mivel pedig a kombájnos a világ legszófukarabb embere — különösen ha versenyben van — hát én kapaszkodok mellé a tenyérnyi ernyő alá, hogy nyeljek egy félzsák port és kiszedjek belőle munka közben néhány szót az igazi fiatalok életérő. Jóska nem ül hanem áll a kerék mellett, és fogja keményen a kereket. Még nem dolgozott kombájnon csak ezen az aratáson, addig esztergálgatott a gazdaság műhelyében. Hogyan került a traktor nyergébe, azt az édesanyja mondotta el idejével. — Ügy volt, — kezdte Szabó néni — hogy nekem nyolc gyerekem van akikből négy dolgozik. A háború után sokáig nem tudtam a férjemről, hogy él-e, hal-e. Csupa kicsi volt a család, nem mertem több földet kérni, csak hat holdat. De ezzel sem bírtam, mert össze kellett fogni a tehénkémet egy másik szegényemberével, tönkrement a föld is trágyázás híján. Azután megjött az emberem és elment a bányába. Mi pedig jártunk aratni a gazdákhoz jószerint éjjel-nappal ha itt volt az ideje. Mégsem kerestünk négyen többet mint 38—40 kiló búzát. Mondta is az én Jóska fiam: Nehéz kenyér az anyám. Így ment el ipari tanulónak, aztán traktorra, majd kombájnra ültette az igazgató. Engedelmesen hajolnak a kalászok a motolla alá, mögöttem pedig nehéz bálák maradnak a levágott tarlón. A gép muzsikáján át alig értem Jóska néhány szavát: — Huszonkét KISZ fiatalunk van — mondja félszemmel a motollát figyelve. — Csak az a baj hogy a zalai lányok nem csatlakoznak. Azt mondják, hogy úgy is mennek majd odébb, ha vége a mezei munkának. — Bizony mi se érünk most rá ülésezni meg szórakozni, csak ha vége a mezei elfoglaltságnak. De nagyon szeretünk olvasni. Még veszekednek is a könyveken, ha jön a művelődési autó ... Van tíz hold kukoricaföldünk ... még nem tudjuk, hogy a négy munkacsapat közül melyikünk lesz a győztes, mert a cigányok is „nyomják” De úgy gondolom, hogy mi elérjük a 30 mázsa májusi morzsolt átlagát holdanként. Jó példa van Jóska előtt. A négy kombájn egyikén Boza Ferenc párttitkár lovagol és kemény versenyben van egy másik „öreg” traktorossal, Pallag Mihállyal. Egyelőre Boza a győztes, mert átlaga 210 mázsa körül van, de szorosan a nyomában jár Pallag is közel 200 mázsával. Jóska és a negyedik társ, Győre József, körülbelül együtt haladnak 120—130 mázsa napi átlaggal, de nekik még nincs akkora gyakorlatuk mint Bozáéknak, meg a gépek állapota sem egyforma. Megkerültük a vágnivalót. A tarló szélén ott áll Szabó néni, fején ünnneplő selyemkendő, amelyet a fiával és a kombájnnal való találkozás örömére vett fel és amíg beül mellénk a kocsiba, ott van szeme a motolján, amely ellentmondást nem tűrően hajtja kés alá a súlyos búzafejeket. Bartha Tibor Szabó néni örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy meglátogassa legidősebb fiát, az állami gazdaság kombájnosát. Szabó Jóska az idén ült először kombájnra, de naponta azért zsákokba tölti gépe a 140 mázsa búzát. „Ne sértsen meg a bácsi../6 . Füllip Zoli verebi pajtás nyitott szemmel jár, mint az olyan gyermek, akit minden érdekel. Azon a napon is jól megfigyelt mindent, amikor bűnöző felnőttekkel került szembe. Látta, hogy a „bácsik” valamiben spekulálnak, amikor kellő körültekintés után le-ledobnak egy-egy zsák terményt a vontatóról. Megfigyelte hát minden mozdulatukat, s mikor nyilvánvalóvá vált előtte, hogy lopnak, azonnal szaladt a verebi Állami Gazdaság igazgatójához. — Igazgató bácsi — lihegte — láttam, hogy a vontatós bácsik 5 zsák terményt ledobtak a vontatóról és eldugták. Én azt hiszem, loptak ezek a közösségéből, ezt pedig nem szabad. — Bizony az fiam — szólt az igazgató — aztán megmutatnánd-e nekem, kik voltak azok? — Meg igazgató bácsi — s ezzel elindultak. Pálinkás András vontatóvezetőre, Pálinkás Sándor és Halász Imre rakodó munkásokra mutatott a gyermek. Az igazgató tekintetét rájuk vetette és úgy kérdezte: — Igaz, hogy elrejtettek öt zsák gabonát? Ezen szavakra nagyon meglepődtek. — Mi igazgató elvtárs? — mentegetőztek, de szemükben ott égett a bűntudat — hogyan képzel ilyent rólunk?! Hazudik ez a gyerek. — Ne sértsen meg a bácsi! Én nem hazudom! Igenis ledobtak öt zsákkal. —s a gyermek megmutatta, hogy hova rejtették. Az öt zsák búza előkerült. Ezután már nem tudtak tagadni. Az igazgató megdicsérte a gyermeket. — Köszönjük neked kis pajtás becsületességed, szüleidnek is, az iskolának is. így cselekedett hát a kis úttörő, Fülöp Zoli, a mai kor emberpalántája. — n. — Fiath Laci pályafutása A seregélyesi határban ahol egykoron a grófoknak, földesuraknak érett a gabona, a testkalászokat aratógép vágja rendre. A gépen fiatal fiúk ülnek, a MOM 319-es seregélyesi intézetének tanulói. A termelőszövetkezeteknek segítenek az aratásban. Ez a nyári gyakorlatuk. Oda érünk a géphez. A fiúk maszatosak, valamin babrálnak, mert rosszul köti a kévét. Nincs mindnek dolga és mi beszélgetünk. A második osztályt végezték, megkapták volna a traktoros igazolványt, de még ők egy évig tanulnak tovább és mezőgazdasági gépszerelők lesznek. Kérdem tőlük, hogy édesapjuk is gépész volt? Szinte egyszerre válaszolják, nem hanem földműves. A legmaszatosabb, egy nyúlánk fiú, még a por és izzadtság alatt is látszik finomvonású arca. Egyedül ő nem válaszol a kérdésre. Én nem tudom miért hallgat és ezért várom, hogy megszólaljon. Észre veszi ezt a fiú és pár pillanat múlva csak ezt mondja: az én apám báró volt.... Az aratógép állt, a határban még egy árva madár sem csivitelt, kissé távolabb egy kombájn is pihent, a kérdést mégis ismételtem, azt hittem rosszul hallok. A fiú azonban szembenézett és újra mondta: báró volt. Igazat mondott, a 16 éves fiú a báró Fiath család sarja. 1945-ben mikor Laci járni tanult, apja már az idős nagyapjával együtt uralta az 1200 hold földet. Nem sokáig, mert ezt a földet is azoknak osztották ki, akik művelték. Még ebben az évben, meghalt az öreg báró. A család nemcsak őt siratta, hanem az elmúlt világot is. Laci az első lépéseket még a Tolna megyei Szedresapáti községben tanulta meg, a kastélyban. Aztán innen egy szerényebb lakásba költöztek. Apja először az állami gazdaságban majd a kőművesek mellett dolgozott — ma is ezt teszi. Laci megnőtt és a volt cselédgyerekekkel járt az iskolába. Velük tanult, játszott. Csak először volt furcsa mikor egy társa fejéhez vágta: nem tetszik a báró úrnak! így tudta meg, még mielőtt jóformán fel tudta fogni a világot, hogy a nagyapja és az apja a föld és a báróság birtokában más sorsot szántak neki. Tanult volna vagy nem, de az biztos a Fiath birtok örököse lett volna. Előtte is lesütött szemmel jártak volna a cselédek, a legszebb lovak repítették volna hintóját. Az biztos hogy a kenyér helyett többször evett volna kalácsot, járt volna legalább egy külön szoba, és komornyik. Ahogy ezt mondja ránézek. Nincs benne semmi sajnálkozás. Mindezt szüleitől, a régi emlékekből tudja. Emlegetik otthon, hogy ne emlegetnék, különösen, a nagymama. Azt is hallotta, hogy bátyjának és neki nincs jövője. Maguknak éltek, a régi uraságok elmaradtak.Az iskolában tanult és játszott a gyerekekkel, de az úttörőcsapatba nem kérte felvételét. Otthon nem mondták ezt neki és abban sem bíztak, hogy felveszik-e. Múltak az évek. Laci is kijárta az általános iskolát. Nem tanult rosszul, de kiemelkedő sem volt: ipari tanulónak jelentkezett a seregélyesi intézetbe. Szívszorongva várta az értesítést, felveszik-e? Megjött az értesítés. Megkönynyebbülten sóhajtott apja is. Laci nem egészen értette, de apja tudta mit jelent ez. Tapasztalta a múltban, hogy a gyerekek mennyit szenvedtek, ha apjuknak a kenyéradó gazdával bajuk volt. Nem voltam ott ennél a sóhajnál, meg ha ott lettem volna sem vagyok gondolatolvasó, de nehéz elképzelni, hogy az egykori báró tudott egy pár ilyen pdát gyakorlatból. Neki is a ló ért többet, mert többe került mint a cseléd. S miért gondolt volna jobbat azokról, akik a földjét, vagyonát elvették S második fiát — Laci bátyja akkor már ipari tanuló volt — is felvették. Ösztöndíjat kap, kosztot, lakást, ugyanannyit, mint a volt cselédek gyerekei. És mindezt a dolgozó nép államától, mely apját a földesurakkal és gyárosokkal legelőször megfosztotta vagyonától, melyet más verejtéke mosott. — Egy tanárom azt mondta itt, az intézetben — emlékezik a fiú — iparkodj, tanulj szorgalmasan és dolgozz becsülettel. Ezzel nagyobb vagyont szerzel, több boldogságot érsz el mint azzal, amit örököltél volna. S a szőke fiú tanult. Építette a művelődési otthont. Mikor kivonultak az ipari tanulók, Laci nem maradt el. Fát ültetni mentek, a legszorgalmasabbak között volt. Ha valaki megakadt a történelemben vagy az irodalom leckében, segített, mert e két tantárgynak ő nagy mestere. Ha valamit a gépeknél nem értett, akkor a fiúk segítettek neki. Egyszer mikor a szobába indult, utána szólt egyik társa. Laci gyere, csomagot kaptai. Lea velük az ágyra és bizony jóízűt falatozott. Azóta ő sem tudta egyedül elfogyasztani a hazait. Társai, maguk közé fogadták és ő jól érezte magát a baráti körben. Csak akkor volt üres ez este mikor a barátjai KISZ- gyűlésre mentek Szeretett volna ő is ott lenni, mert a kiszesek társadalmi munkában is elöl jártak, a barátságot is a legjobban becsülték. Sokáig magába fojtotta vágyait, míg egyszer kissé félszegen kijelentette: szeretnék KISZ-tag lenni! Taggyűlés elé terjesztették. Jó érzés volt hallani, amint a 15—16—17 éves fiúk mérlegelték Laci esetét, ők legtöbben volt cselédek gyerekei. Otthon a grófokra, bárókra földbirtokosokra csak szidalmat hallottak. Manden keserűség, amit szüleik átéltek ezekkel a volt hatalmasságokkal kapcsolatos. De ezen a gyűlésen éretten, felelősségteljesen mondották: Fiath Laci becsületes, a közösséget szereti, szabályai szerint él, s a KISZ akcióban, politikai körében is részt vesz állandóan. Magasba lendültek a kezek. Laci múlt év őszétől eleget tett az ifjúság a szocializmusért próba követelményeinek, s büszkén viseli a jelvényt. Az előbbihez és az utóbbihoz melegen gratulált neki jó barátja Héjjas József, aki a Somogy megyei Kisbajomról jött az intézetbe. Laci szüleinek 1200 hold volt a birtokukban. Józsiéknak egy talpalattnyi sem. A földosztáskor kaptak 6 holdat. Most ők ketten ülnek az aratógépen. Valahonnan dal hallatszik. Egy új ház ablakában, nem meszsze a tanyától, ahol cselédházak zsugorodtak egykoron, rádió szól. * Büszkén lépkedtünk van vasárnap Sztálinváros utcáii, melynek 10 éves évfordulóját ünnepelte alkotója — a magyar nép. S most itt a kenyérillatú búzamezőn is hasonlót érzünk. Amiből ez a történet fakad, — a szocializmus, az igazi emberség szintéit a mi alkotásunk. Bányász Béla Felkészülnek az oktatási évre A Sztálin városi járásban nagy gonddal és szorgalommal készítik elő az őszi-téli oktatási évet. Szeretnék elérni, hogy a KISZ- tagok 70—80 százaléka bekapcsolódjon a szervezett oktatásba. Ezen kívül a KISZ-tagokat és a KISZ-en kívüli fiatalok tömegeit a szakmai oktatásba, az ismeretterjesztő előadásokra és az Ezüstkalászos tanfolyamokra akarják bevonni. Ezüstkalászos tanfolyamokat is rendeznek a járás több községében, így a baracsi Ifjúság, az előszállási Szabadság és a nagyvenyimi Búzavirág Tsz-ekben előreláthatólag külön a fiatalok részére működik majd ilyen tanfolyam. Ez évben a járási KISZ-bizottság a KISZ-vezetők részére Ifjúsági Akadémiát hoz létre. Olyan elhatározás is született a sztálinvárosi járásban, hogy minden KISZ-vezetőségi tag, aki eddig nem végezte el az általános iskolát, a levelező tagozaton folytassa tanulmányait