Fejér Megyei Hírlap, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-01 / 283. szám
nti dal. Oránban ötödik napja lincselik algériaiakat Kilenc halott és 30 sebesült — valamennyi arab — ez az oráni fasiszta embervadászat szerdai eredménye. Bár Oránban — akárcsak Algéria többi városában rendőri erők állomásoznak, a kikötővárosban ötödik napja szinte zavartalanul folyik az algériaiak lincselése. Az OAS bevált taktikája szerint szerdán is rémhíreket terjesztettek az FLN állítólagos merényleteiről. Többek között arról, hogy az algériaiak egy papot és több gyermeket meggyilkoltak. Bár ebből egy szó sem volt igaz, a fiatal ultrákból álló fegyveres bandák azonnal összeverődtek és üldözőbe vették az arab járókelőket. Az arab kereskedők üzleteit kifosztották és felgyújtották. Megállították az autóbuszokat és késekkel, botokkal estek neki az araboknak. Egy személyautó arab utasait a prefektúra épülete mellett lincselték meg, a kocsit pedig felgyújtották. Az OAS terroristáinak garázdálkodása egész nap tartott, a karhatalom csak este szállta meg az utcákat. Constantine tartományban Bir el Ater községben, ahol a vásár alkalmával mintegy 300 algériai tüntetett az OAS ellen, a rendőrök golyói két arabot megöltek, hetet megsebesítettek. Az Oránia tartomány farmjain hétfőn megkezdett OAS-ellenes akció, amelyben több ezer rendőr és csendőr vett részt, nem sok eredménnyel járt. Mintegy 15 embert letartóztattak, az OAS vezetői közül azonban — az előző hírektől eltérően — senkit sem fogtak el. (MTI) Semmi sem változott Franco börtöneiben Párizsban szerdán este adtak számot útjukról annak a bizottságnak a tagjai, amely a spanyol politikai foglyok és menekültek amnesztiáját követelő konferencia megbízásából nemrégiben Spanyolországban járt, hogy megvizsgálja a politikai foglyok helyzetét. Filippo Caracciolo, az európai tanácskozó testület volt elnöke, Henri Laugier, az ENSZ volt főtitkárhelyettese, valamint angol és belga jogászok voltak a küldöttség tagjai. Elmondották, Franco megtiltotta ugyan igazságügyminiszterének, hogy fogadja a küldöttséget, de beszélgetést folytattak a politikai foglyok ügyvédeivel és rokonaival. Megállapították, hogy a politikai perekben a vádlottakat általában titokban, bizonyító anyagok nélkül ítélik el és a tárgyalás nagy részén még a védőügyvéd sem lehet jelen. A bizottság tagjai arról is meggyőződtek, hogy a politikai foglyokra októberben kiadott amnesztia semmit sem változtatott a helyzeten. A burgosi börtön 700 politikai foglya közül mindössze egyet bocsátottak szabadon az amnesztia alapján. (MTI) Az amerikai igazságügy miniszter nyilatkozata Mint már hírül adtuk az Egyesült Államok kommunista pártja nyilatkozatban jelentette be, nem hajlandó eleget tenni a szégyenletes McCarran törvénynek, amely alapjában sérti nemcsak a kommunisták, hanem minden polgár szabadságjogát. Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter szerdán este foglalkozott a párt döntésével; kijelentette, ha törib-szabad érvényesíteni fogja a törvényt, kötelezi a kommunista párt tagjait, hogy lajstromba vétessék magukat. Az igazságügyminiszter magyarázkodása szerint a törvény alkalmazása nem gátolja az Egyesült Államok kommunista pártjának tevékenységét, a pártot nem helyezi törvényen kívül. (MTI) (folytatás az első oldalról.) telt el mindent, hogy ezt az elgondolást meg is valósítsák. Hibásak a mélyszántásban való lemaradásért a termelőszövetkezetek vezetői is. Elsősorban ott követték el a hibát, hogy nem biztosították időben a szabad területet, nem takarították be mindenütt a kukoricaszárat s ezért még mindig erre a munkára kell egy-két helyen az emberi és a gépi erőt lekötni. A tsz-ekben sem biztosítják az erőgépeknek két műszakban való üzemeltetését: 220 helyett csak 108 termelőszövetkezeti traktor dolgozik éjjel-nappal. Akadnak olyan tsz-ek is, ahol a vezetők „visszahívják” a gépállomásokról a vetés idejére „kölcsönadott” embereket, akik pedig jól dolgoznak majdnem mindenütt. Az úrhidai termelőszövetkezet például két traktorosát hívta vissza s amikor munkára jelentkeztek, a gyalogosokhoz osztották be őket, mivel csak egy traktorral rendelkeznek, de annak megvan a traktorosa. Hasonló esetek másutt is előfordultak. Az őszi mélyszántás meggyorsításában különösen a dunaújvárosi és a sárbogárdi járás termelőszövetkezetei tehetnek sokat, ahol tudvavelően jól gépesített közös gazdaságok működnek. Közös üggyé kell tenni napjainkban az előttünk álló legfontosabb feladat végrehajtását, az őszi talajforgatást. Ismét idekívánkozik: amennyiben nem végzünk időben ezzel a munkával, 100 millió forintot dobunk ki az ablakon. Ebből a pénzből például 100 darab, 100 férőhelyes, korszerű istállót lehet építeni. Vagy ennyi az értéke mintegy 5500 vagon kukoricának. Hát hagyhatjuk, hogy 9 nomér- Teljes erővel í tél vesszen el? Vagy ki hinné, hogy az őszi mélyszántás el nem végzéséből eredő 100 millió forintos kárból 666 egyenként 150 000 forintot érő házat lehet építeni? Egy valóságos falut! A józan gondolkodás, a kötelességtudat szólít ma mindenkit: tudásával segítse sikerre az őszi mélyszántást. Ma még nem késő, az eddigi lehullott csapadék még nem gátolja a munkát, de ha továbbra is várakoznak , ránk köszönt az igazi esős időszak, akkor már késő lesz s majd jövőre mindenki a saját kárán tanulja meg: érdemes-e, szükséges-e ősszel minden talpalatnyi helyen megforgatni a talajt, vagy sem! FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Péntek, 1961. december 1. Véget ért az UNESCO ülése Az UNESCO végrehajtó tanácsa befejezte egy hónapig tartó rendes ülését. A végrehajtó tanács megvizsgálta, milyen módon járulhat hozzá az UNESCO a népek közötti békés együttműködés és kölcsönös megértés fejlesztéséhez. Ezzel kapcsolatban háromszor szerepelt a napirenden, milyen módszerekkel lehet elérni, hogy a tájékoztatás eszközei — a sajtó, a rádió, a televízió, a film — a békét erősítsék és ne legyenek felhasználhatók agresszív, háborús, a népek közötti ellenségeskedés és gyűlöletkeltés céljaira. A tanács több nyugati ország küldöttségének obstrukciója miatt nem hozott határozatot, hanem úgy döntött, hogy a kérdést az UNESCO 1962. májusában tartandó közgyűléséhez utalja. Az UNESCO végrehajtó tanácsának legközelebbi ülését 1962. novemberében tartják meg. (MTI) 4. /Vv. Szaburov: (10.) De minden csendes volt. Vasziljevics felől semmiféle vonat nem volt várható. A partizánok által otthagyott, még égő tűzhöz mentünk. — Hol van a csomag és a levél? — kérdezte Kosztya. Gálja kissé elpirult. — Elrejtettem. Mindjárt előveszem, — oldalra ment és gyorsan visszatért. Átnyújtotta a levelet és a durva vászonnal gondosan becsomagolt, szorosra kötözött csomagot. — No, nézzük csak, mit küldött nekünk ez a sokat dicsért Begovcev, — jegyezte meg nem minden gúny nélkül Kosztya. Én tudtam: Kosztya nem nagyon bízik Begovcevben. És ez egyáltalán nem csodálatos. Petrusenko nem sokkal ezelőtt érkezett Moszkvából és csak a mi elbeszélésünkből ismerte őt, Begovcev életrajza pedig valóban nem volt valami bizalomkeltő. De nekem most nem volt hangulatom a vitatkozásra. Gáljáról gondolkoztam. Az utóbbi hónapokban nagyon megváltozott: valahogy felnőtt lett, még külsőben is megváltozott, szebb lett. Kosztya elvágja a spárgát, késével kibontja a zacskót és egy marék babot vesz elő, közönséges babot. — Kitűnő — mondja gúnyosan, — ahol ilyen felderítő van, ott a partizánok nem halnak éhen. — Különcködik ez a Begovcev! — mérgelődik Gálja. Tízszer is elmondotta: „Kisasszony, mint a szeme világát őrizze ezeket a babokat, egy szem se vesszen el belőlük”. — Add oda a zsebkendődet Gálja — mondja Kosztya. Gálja a tűz mellé ül, térdére teríti a zsebkendőt. Kosztya óvatosan ráönti a babot és figyelmesen nézi a zacskót. — Más nincsen benne. Üres. A babszemek, mint különböző színű tengeri kövek, fekszenek a zsebkendőn. — Értesz valamit Kosztya? — — Egyelőre nem, de levél is van. Petrusenko felnyitja a levelet és olvasni kezdi: „Testvéreim az Urban! Az Isten rabja, aki titeket elhagyott, írja e sorokat. Fájdalom, nem a mennyországban élek, hanem a pokol tüzében. De nem ellenkezem. Legyen Isten akarata szerint. A földünk termékeit küldöm, ez az igazság kútforrása. Nem könnyű, nem egyszerű az Isten igéjét megérteni. Mert írva vagyon. Kopogtassatok és megnyittatik. És kinyílik az igazság. És megteltek vele.” — A rejtjel? — kérdezem. — Nem, ez nem az én rejtjelem. — Milyen csepűrágó — háborog Gálja. — Túl konspirálta, érthetetlen minden. Aztán miért? Mert gyáva. Fél, hogyha engem feltartóztatnak az úton, lelepleződik. Egyre erősítgette: „Ha elveszik a levelet, azt mondja: egy öreg babtista küldi a brjánszki gyülekezetbe. A babot meg azonnal szórja el. Ne felejtse: „a babszemek és a levél együtt nem kerülhetnek idegen kezébe!” De Kosztya már nem hallgatja Gálját. — Egyáltalán nem bolond! — mondja. — „Kopogtassatok és megnyittatik”. Világos! Egy babszemet vesz a kezébe és óvatosan elvágja. A bab két egyenlő részre esik szét. Figyelmesen nézzük, megkóstoljuk — nyers, íztelen. Kosztya megismétli a kísérletet, egyszer, mégegyszer — az eredmény ugyanaz. — Fogós feladat elé állított bennünket az öreg. A babok egyformák, csak egy részük sötétbarna, a másik meg fakóbb színű. Száraz fenyőágat dobok a tűzre. Fellángol és Gálja riadtan kiáltva húzódik hátra. Néhány babszem a hamu közé keveredik. Kesztyával a tűzhöz ugrunk és szedjük ki a babszemeket. — Itt is van egy — kiáltja Gálya. Fél, hogy szét ne szóródjon a többi, nem mer megmozdulni és ezért a tűz felé mutat. Semmit sem látunk. Akkor Gálya gyorsan zsebkendőjébe csavarja a babot, a tűz fölé hajol és felkiált: — Nézzék, nézzék! Elolvadt... Viasz. Valóban, a sötétbarna babszem világossárga lett és ujjaink között puha lesz. Kosztya óvatosan elvágja. Belsejében sokrétűen öszszehajtogatott cigaretta-papíron levélke. Apró betűkkel írták teli. — A távcsövet! — kéri Petrusenko. Utána én nézem. Az üveg alatt látszik: a lap felső sarkában „No 8” áll, aztán tovább számok sűrű sora. — Az én rejtjelem! — mondja örömmel Kosztja. (Folytatjuk.) Egy romániai gerontológiai állomás (Harc az élet meghosszabbításáért a kohók völgyében) — Doktor Balast keresem ... Az orvos csak akkor fordul meg, amikor megszólított — Mit tetszik?... Én vagyok. Most látom, hogy már nem fiatal ember. Persze, az egész üzem főorvosa... Kicsit fáradt az arca, sokat dolgozhat... Tehát ő vállalta — többletmunkában — azt az érdekes, tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt igen fontos munkát itt Femezelyen: az üzem idős munkásainak Gerovital H3 injekciós kezelését. — Szóval az öregekről?... — mintha mosolyféle játszana az arcán. Elnyomja a tövigégett cigarettát és feláll. — Akkor jöjjön ... A földszinten benyitunk az egyik halványkék ajtót, amely fölött ez a felírás: „BELGYÓGYÁSZAT”. Három-négy beteg is van odabenn, az asztalnál két fehérköpenyes fiatal nő. Egyik áll, másik ül, nagy könyvben lapozgatnak .. Az orvosra nézek. Mi ez a zűrzavar? Nem magyaráz semmit, leül az egyik vizsgáló ágyra és rám szól — írja fel pontosan. A gerontológiai állomás olyan társadalmi-egészségügyi egység, ahol nyilvántartjuk, kezelésben és társadalmi gondozásban részesítjük az idős embereket, hogy meghosszabbítsuk életük tevékeny, munkabíró szakaszát A kezelés, injekció-kúra a ma már külföldön is elismert Gerovital H3 nevű hazai készítménynyel, melyet a fővárosi C. I. Parhon Intézet kutatócsoportja kísérletezett ki, dr. Ana Aslan professzor vezetésével. Végeredményben ez a kezelés is kísérlet még: az eredmények sok új, érdekes adatot szolgáltathatnak a gyógyszer tömeges alkalmazásának módjára, hatására vonatkozóan. A fővárosi C. I. Parhon geriátriai intézet ezért is szervezett ilyen állomásokat az üzemekben, a mezőgazdaság szocialista egységeiben, népes központokban. — Megáll egy pillanatra, körülmutat. — Jelen pillanatban a fernezelyi kohóüzem poliklinikájának gerontológiai állomásán vagyunk... Kezelés és kiválogatás Munkazubbony, kezeslábas, bőrkötény. A színek így váltakoznak: barna, szürke, sötétkék. Munkából jönnek az emberek ide, az injekcióra. Tagbaszakadt, testes férfiak, vagy szikár soványak, őszülő asszonyok. Barázdált, sokat látott arcok. Mind túl van az élete derekán. A legnagyobb természetességgel járulnak a nővér injekcióstűje elé. Csendes, gömbölyded asszony az ápolónő, Moise Sabina. Nagy kék szeme tele van nyugodt bátorítással, a keze könnyű... Most éppen nagykucsmás, bőrkötényes férfi van soron. Az orvos érdeklődik. — No, hogy érzi magát Florea bácsi? Fiatalosan csillan meg a kék szem, mintha még az őszülő nagy bajusz is vidám lenne most. — Olyan étvágyam van, mint a farkasnak! Vagy egy hete nagyon jól érzem magam, meg is híztam... Csaknem húsz éve dolgozik a kohóüzemben Szabó Flórián. Eleinte mint olvasztár, most a raktáraknál, ötvenhét éves. Úgy látszik a kezelés eredményes lesz nála... Vézna, ősz asszony vár most Sabina nővér tűjére. Kiss Erzsébet takarítónő az üzemben. — Tudja-e, hogy miért jár injekcióra? Kicsit zavarba jöm, nevet, piros lesz az arca. — Hát... azt mondják az üzemben, hogy megfiatalít... Van is valami benne, mert olyan friss, könnyű vagyok, amilyen tíz évvel ezelőtt sem voltam... Miben áll s hogyan is történik tulajdonképpen a kezelés a gerontológiai állomáson? Egyszerű: öt széria Gerovital H3 injekciós kezelés. Egy-egy széria, 12 injekció egy hónap alatt, a szériák közt 30 nap szünetet tartanak. Frissítő hatása van az összes szövetekre és ezért, nemcsak, hogy késlelteti az öregség tüneteinek a megjelenését, fokozza a munkabírást, hanem — mint bebizonyosodott — a legtöbb krónikus betegség gyógyításában is nagy szerepe van. Ma, amikor laboratóriumi előállítását