Fejér Megyei Hírlap, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

Vasárnap, 1962. április 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A tanárnőről Egy kislány jött nemrég a szerkesztőségünkbe. Állás ügyben kérte segítségünket. JK tanárnő küldte. A tanárnő, aki óraadó az esti iskolában, de nemcsak arra terjed ki a figyelme, hogy tanítványai emlékezetükbe véssék a tananyagot. A lány, aki a tanárnő közbenjárásával hozzánk került, nehéz körülmények között nevelődött. Apját sohasem ismerte, anyja eltaszította, nevelőszülei pedig mostohán bántak vele. Megpróbálkozott egyedül utat törni az élet ösvényén. Elhelyezkedett egy vállalatnál, s bár nem voltak könnyűek a munkakörülmények, elhatározta, hogy befejezi tanulmányait, így került az iskolába , iparkodott, szorgalmas volt, a leckét is megtanulta, de a tanárnő észrevette, a fájdalmat szeme szögletében. Mondta az osztályfőnöknek, ő azonban nem vett észre semmi különöset. Amikor osztályozásra került sor, összegezte a jegyeket, kiszámította a tanulmányi átlagot, beírta a bizonyítványba és úgy érezte, ezzel eleget is tett kötelességének. A tanárnő azonban nem elégedett meg ennyivel. Nemcsak a leckét kérdezte a lánytól, hanem életébe pillantott, s így megtudta, milyen megpróbáltatások érték az ifjú teremtést, aki nem ismerte meg a szülői szeretetet, aki ha bánata volt magába roskadt és sírt, így tudta meg, hogy a lány jelenlegi munkahelyén nem érzi jól magét, magába zárkózik, vadócként kezelik és a bizalmatlanság páncélja, melyet a szülők és a nevelőszülők ridegsége, nemtörődömsége vont zsenge szívére, egyre keményebb lesz, s mindinkább elkülöníti őt az emberektől. A tanárnő, miután befejeződött az óra, becsukta az osztálykönyvet és az iskola ajtaját, gondterhelten indult haza. Neki is vannak gyermekei, gondja is akad, mikor az iskolából hazaér. Könnyű lenne azt mondania, hogy egy leckével ismét tovább haladtunk, holnapután folytatjuk. De a tanárnő nem tudja ezt tenni. Szól a szerkesztőségbe, telefonál a gyárba, a munkaközvetítőbe, mert úgy érzi, hogy ha a lány munkahelyet változtat, nagyobb közösségbe kerül, jó hatással tesz rá és végre önmagára talál Amikor végre kínálkozik alkalom, maga megy a lánnyal a gyárba, mert attól fél, hogy ha védence egy goromba szót hall, visszatántorodik. Inkább ő nyeli le a gorombaságot, amivel a munkaügyi osztályon fogadják, de nem tántorodik. Elkíséri a lányt az orvosi vizsgálatra, és amíg a felvétel intéződik, többször is telefonál. Néha-néha már úgy érzi, feleslegesen háborít embereket, de aztán eszébe jut, szeretné, hogy a leány révbe jusson, magára találjon. Éppen ezért újra intézkedik, újra talpal és közben a lánnyal is beszél, mert amíg az ügy intéződik, a fiatal teremtés már-már ott tart, hogy hitét veszti. Lehet, hogy azt gondolja valaki, a történet ezzel véget is ért. Igaz, a lány új körülmények közé került, új munkahelyen dolgozik, s a tanárnő rendszeresen értesül tevékenységéről, segíti lépéseit azon az úton, mely feloldja majd a lány bizalmatlanságát és ráébreszti őt arra, hogy ha nem is könnyű, de szülői szeretet nélkül is lehet boldogulni. Nem tudom még a történet végét és nem is vagyok benne biztos, hogy problémamentes, zökkenő nélküli lesz az út. Abban mégis bizonyos vagyok, hogy a tanárnő, ha véletlenül kezébe kerül ez az írás, annyit mond: nem lehet másként cselekedni. Neki van igaza. Ez a követendő út a szocialista társadalom embere számára. Nem ő az egyedüli, aki hasonló esetekben így cselekszik. Százan, és ezren vannak már ilyenek, de még mindig százakat és ezreket kell, hogy figyelmeztessen az ő példájuk: — a boldogsághoz nem elég, hogy magam jól éljek, ahhoz az is kell, hogy egyengessem mások útját is, akik ilyen, vagy olyan körülmények folytán nehezebben boldogulnak. A címben úgy szerepel: A tanárnő. Pedig többről van itt szó, emberségről, a szocialista embertípus magatartásáról. Bárhogy jelöltem is a címet, emberről írtam, s úgy érzem, a tanárnőre ráillik a szó, ahogy Gorkij írta nagy betűvel: EMBER Bányász Béla ll Mal Az MSZMP Fejér megyei Bizottságának határozata ’ ' ^ ; a *xála»takarmányok terméshozama növelésének módjaira, betakarításának korszerűsítésére, a rét- és legelőgazdálkodás megjavítására Megyénk mezőgazdaságának második ötéves terve az árutermelés nagymértékű növelését írja elő. A termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak valamennyi termékből, de különösen húsból, tejből, baromfiból és tojásból minden eddiginél nagyobb mennyiséget kell termelniük és értékesíteniük. A célkitűzések megvalósításához az állatállomány számszerű növekedése és minőségi fejlődése, az abraktakarmány ellátottság helyzetének javítása mellett fontos a szálas és ezen belül a pillangós takarmányok biztosítása. Határozott intézkedések szükségesek a szálastakarmány hozamok növelésére, a betakarítás és felhasználás korszerűsítésére, valamint a rét- és legelőgazdálkodás megjavítására. Jelenleg mind a termelőszövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban kevés a jó minőségű szálastakarmány, ezen belül különösen takarmányfehérje. A tanácsi szektorban például 1961-ben 34 százalékos volt a fehérje hiány. A szálastakarmány termesztésben, felhasználásban, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban több hiányosság tapasztalható: a) A termelőszövetkezetekben alacsony a pillangósok vetésterületi aránya, a szántóterületnek mindössze 10,6 százalékára terjed. A korszerűtlen és kockázatos betakarítási módszerek miatt az 1 kg lucernában lévő 130 gramm fehérjének csak a fele, vagy harmada marad meg. b) A rétek és legelők ápolására nem fordítanak kellő gondot. Emiatt évenként annyi szálastakarmány megy kárba, amenynyivel huszonötezer tehén 6 havi teljes szálastakarmány szükségletét lehetne biztosítani. e) A lehetőségekhez mérten alacsonyak a hozamok. A legtöbb helyen nem gazdálkodnak szakszerűen a szálastakarmányokkal. Számos termelőszövetkezetben különösen a nyári hónapokban gyakori a fehérje-túletetés, nem tartják be a takarmánynormákat. Az állattenyésztési és állati tenék előállítási tervek megvalósításához nagyok tartalékaink. A lehetőség megvan arra, hogy biztosítsuk a növekvő állatállománynak a szükséges szálastakarmányt és növényi fehérjét. Ennek elérése érdekében a következőket kell tenni: II Az ötéves terv végére a * J • I tanácsi szektorban — a szántó területhez viszonyítva — a jelenlegi 10,6 százalékról 14— 16 százalékra kell növelni a pillangósok vetésterületének arányát, elsősorban az egynyári szálasok rovására. Az állami gazdaságokban ugyanakkor a jelenlegi helyzet lehetővé teszi — mivel a pillangósok aránya 20 százalék felett van — a pillangós virágúak vetésterületének csökkentését. Egyidejűleg mind az állami gazdaságokban, mind a tsz-ekben úgy kell dolgozni, hogy nagymértékben növekedjék az egységnyi területre jutó hozam és javuljon a pillangós széna minősége. A tervidőszak végére el kell érni, hogy jó minőségű lucernaszénából a termelőszövetkezetek holdanként 30—32 mázsás, az állami gazdaságok pedig 35—40 mázsás szénatermést takarítsanak be. Ennek érdekében a termesztés valamennyi munkájában alkalmazni kell a korszerű módszereket, az új technológiát. a) Ahhoz, hogy az említett százalékos területarány meglegyen, az ötéves terv végéig a szükséges felújítás mellett mintegy 25 000 holdon kell pillangóst telepíteni. Mivel a központi készletből a szükséges vetőmagra csak kis mértékben számíthatunk, fontos, hogy a vetőmagot megyénkben termeljük meg. Ehhez évenként a szerződéses tervkötelezettség mellett legalább 4000 holdon szükséges lucernamagot termeszteni. A lucernatermesztést az új irányelveknek megfelelően ketté kell választani: széna és magtermesztésre. A magtermesztéssel kapcsolatos célkitűzés megvalósítására az állami gazdaságokat és fejlettebb tsz-eket szükséges kijelölni. A lucernatelepítésnél elsősorban a tiszta tavaszi, esetleg a tavaszi takarmánygabona védőnövénnyel, vagy korán lekerülő szálassal történő telepítés ajánlatos. b) A lucernát a korszerű nagyüzemi követelményeidnek megfelelően kell ápolni. Különösen nagy gondot kell fordítani a tavaszi ápolási munkákra. A régi álláspontokkal ellentétben helyes és célravezető a lucerna koratavaszi fejtrágyázása. Az új telepítésű lucernásokhoz a nitrogén tartalmú műtrágyán kívül szükséges a foszfor és káli tartalmú műtrágyák adagolása is. A lehetőségek jobb kihasználásával növelni kell a pillangósok területének öntözését. Az állami gazdaságokban a tavalyi 600 khval szemben 1700 kh-ra, a tsz-ekben 200 kh-ról 1500 kh-ra növelhető már idén a takarmányöntözés, ezen belül nagyobb mértékű legyen a pillangósok öntözése. c) A pillangósok betakarításánál gyorsabb ütemben kell alkalmazni a korszerű módszereket. A betakarítás egységnyi területről rövid ideig történjék és üzemen belül pedig lehetőleg folyamatos legyen. Már az idén érjük el, hogy a lucernát zöldbimbós állapotban kaszálják. Ennek érdekében szükséges, hogy a rendelkezésre álló összes gépet időben bevonják a munkába. Ahol a feltételek biztosítottak, helyes és célravezető a komplex brigádok megszervezése. Az ötéves terv végére valamennyi termelőszövetkezetben érjük el, hogy az ágasokon történő, illetve a szellőző kürtös szárítás általánossá váljon. S már ebben az évben szükséges biztosítani, hogy a sertéseknek és borjaknak készítendő szénát valamennyi szövetkezetben ágasan szárítsák. Az állami gazdaságokban az összes lucernát a jelenleg ismert módszerek szerint kell szárítani; szárítóállványokon, valamint meleg-, illetve hideglevegős szárítással. E módszerek végrehajtásával érjük el, hogy a lucernaszéna fehérje tartalma a jelenlegi 5—6 százalékról 10—13 százalékra emelkedjék. A korszerűbb betakarítást, a jobb minőség elérését segítsék a tsz-ekben a célprémium helyes alkalmazásával is. II Azokon a rét- és legelő I *’ területeken, amelyek a célnak leginkább megfelelnek, már idén térjenek rá a korszerű rét- és legelőgazdálkodásra. Ahol szükséges, és lehetséges, újítsák fel a réteket, illetve legelőket. a) Már ebben az évben biztosítani kell, hogy a rétek és legelők időszakos ápolási munkáit az eddiginél fokozottabb mértékben elvégezzék. A tavaszi ápolási munkáknál legfőbb teendő a megrekedt belvizek levezetése, az elmohosodott területek levegőztetése, az utak feltöltése, a gödrök vakondtúrások simítása. b) A tápanyagokat elsősorban azokra a legelőkre és rétekre adják, amelyek legjobban meghálálják. Az öntözött területre mindenképpen szükséges a nagyobb adagú nitrogén tartalmú műtrágya. Ezért helyes, ha az e célra kiadott műtrágyát nem, nagy, hanem kisebb területre szórják ki nagyobb adagban. Az öntözetlen területekre egy mázsán aluli műtrágya mennyiséget nem érdemes kiszórni. A réteket és legelőket elsősorban mechanikai eszközökkel kell gyomtalanítani. Amennyiben ez lehetetlen, vagy az üzemi adottság úgy kívánja, hasznos a vegyszerekkel történő gyomirtás. c) A réti széna betakarításánál elsősorban a jó szénakészítési mód a leglényegesebb. Idén már el kell érni, hogy a szénét jó minőségben és teljes egészében betakarítsák. A munka meggyorsítása és a minőség javítása érdekében célravezető az össztermésből történő premizálás, avagy szükség esetén a részesbe adás. d) A rendszeres legeltetés korszerű technológiáját minden nagyüzemben el kell terjeszteni. Az állami gazdaságokban és tsz-ekben rá kell térni a tömbös, illetve szakaszos legeltetésre. A lehetőségekhez mérten el kell terjeszteni a „villanypánztor” alkalmazását. ,, Amíg az évelő pillangó"*•1 sokból a szükséges szálastakarmányt nem tudjuk folyamatosan biztosítani, az egynyári szálastakarmányok hozamát.. nagy mértékben növelni kell. Annál is inkább, mert területük folyamatosan csökken. Ezért már idén érték el mezőgazdasági nagyüzemekben, hogy az egynyáriak hozama a tavalyihoz viszonyítva holdanként 15—20 százalékkal növekedjék. Ugyanakkor az egynyáriak takarmány minőségét úgy javítják, hogy az őszi és tavalz takarmánykeverékeken belül növekedjék a pillangósok aránya. (Bükköny, borsó.) Célravezető a borsós-napraforgó termesztése is zöldtakarmánynak. . A Megyei Pártbizottság **’ szükségesnek tartja, hogy a Megyei Tanács VB‘ megfelelő intézkedésekkel biztosítsa a határozatban foglalt célok megvalósítását. Felkéri a megye valamennyi mezőgazdasági szakemberét, hogy tudásuk legjavát adva dolgozzanak a szálastakarmány, ezen belül a fehérje probléma megoldásáért. A járási pártbizottságok, a KV- megszervezetek, a Hazafias Népfront, a KISZ, a Nőtanács pedig politikai felvilágosító munkával segítsék céljaink megvalósítását. Székesfehérvár,10'’'' rrArejusSO. MSZMP PE.IftR MEGY*1* BIZOTTSÁGA Megválasztották a postás szakszervezet megyei bizottságát Megyénk 900 postás dolgozóját huszonhat küldött képviselte a postás szakszervezet megyei bizottságának újjáválasztó közgyűlésért. A tanácskozáson a nagyobb hivatalok vezetői és a kiváló dolgozók is részt vettek, hozzászólóikkal még eredményesebbé tették a vitát, amelynek alapján az új feladatokat meghatározták. Alig két éves múltra tekinthet vissza csupán a megyei bizottság, az eddig megtett utat eredményesnek könyvelhetik el. A legfontosabb feladatok végrehajtására irányították erőiket, s ennek eredménye elsősorban a tervek teljesítésében mérhető. A Budapest-Vidéki Postaigazgatóság a tavalyi évet 103,4, ez év januárját 114 százalékkal zárta. Az igazgatósághoz tartozó hivatalok közül a megyeiek adtak ehhez legtöbb segítséget. A 2-es postahivatal kétszeres élüzem, a legutóbbi „szemle" ismét a legjobbak közé sorolta az ott dolgozókat, úgyszintén az 1-es hivatalt is. Több millió forinttal teljesítették túl tervelőirányzatukat. A posta fontos szerepet tölt be mindennapi életünkben. Bár nem termelő üzem, a pontos, lelkiismeretes munkával segítője lehet az újabb termelési, népgazdasági eredményeknek a gyors hírszolgáltatással. Ez megköveteli, hogy sajátos viszonyaik között is lehetőséget teremtsenek az új versenyformáknak, amelyek a termelő üzemekben már jól beváltak. Mint például a szocialista címért kibontakozott vetélkedést. A beszámoló szerint a brigádok szervezésénél — egy hivatal kivételével — nem jutottak tovább. A dunaújvárosi 1-es posta az egyedüli, ahol a követelményeknek megfelelő ez a versenyforma. A politikai és a szakmai oktatások rendszeresek, melyeken az előadók minden esetben a brigád tagjai. — Ez azért is jó — mondta a dunaújvárosi l-es hivatal alapszervezetének párttitkára, — mert önállóságra neveljük az embereket. Bátran állást foglalnak minden vitás kérdésben. A dunaújvárosi l-es hivatal a távbeszélők, és az idősebb kézbesítőkből alakult brigádja már a szocialista cím birtokosa. Eredményük a többi hivatal dolgozóit is példájuk követésére kell, hogy ösztönözze. „Szívesen átadjuk eddigi tapasztalatainkat” — mondták a dunaújvárosi hivatal képviselői. S a közgyűlés résztvevői elfogadták ezt a meghívást, a szakszervezettől kérték a segítséget, hogy a tapasztalatcserét mielőbb lebonyolíthassák. A megyei bizottság beszámolója alapos, sokrétű volt. Érintett minden olyan kérdést, amely a postás dolgozókat foglalkoztatja hivatali munkakörükben és magánéletükben egyaránt. Talán ezért is hiányosnak mondható a határozati javaslat, amelyben megszabták a szakszervezeti tagok, funkcionáriusok további munkáját. Általánosan fogalmazták meg a további tennivalókat, s ezzel nem sok segítséget adtak volna a szakszervezeti munka színvonalának növeléséhez, a küldöttek azonban módosították. Az újjáválasztott megyei bizottság tagjainak első feladatként adták, hogy a közgyűlés határozatát konkrét feladatokkal egészítsék ki. A negyedéves terveket időben ismertessék, hogy munkahelyek szerint felbonthassák, hisz ez is feltétele a sikeres tervteljesítésnek. Határozatban rögzítették a dolgozók munkakörülményeinek további javítását, s ezzel kapcsolatban a szakszervezet ellenőrző munkájának fokozását. Elsősorban a bizalmiak munkáját javítják, hisz a döntő feladat rájuk hárul. A postás dolgozók a megye minden részébe eljutnak, nem mindegy hogy a hírek továbbítása közben milyen kapcsolatot teremtenek a lakossággal, hiszen az embereket a levélküldeményeken túl a világ eseményei is érdeklik. A politikai felvilágosító munkát a mindennapi feladatuknak jelölték a közgyűlés résztvevői, s az újonnan megválasztott megyei bizottság tagjai. Cs. M.