Fejér Megyei Hírlap, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
Vasárnap, 1358. szeptember 1. A tizennyolcadik Most, hogy szerte az országban a tizennyolcadik bányásznapra készülődnek, eszembe jutott egy idős bányászszal való találkozásom. Arcán mély barázdákat szántott az idő, haját fehérre festették az évek. Amikor kezet fogtam vele, éreztem, olyan a marka, mint a sodródeszkának az a fele, amelyen a tésztát metélik. — Nézz körül — mondta ő, és mit látsz? Figyeld az arcokat, az embereket. Most már többször mosolygunk, azelőtt meg csak a szomorúság jutott nekünk. Az embereken meglátod, hogy a felszabadulás óta mennyit fejlődtünk, gyarapodtunk. Pusztavámon azzal dicsekedtek, hogy milyen szép sikert értek el a gépesítésben. Tavaly a szénnövesztés 5,5 százaléka volt gépesítve, egy év alatt elértéka 43 százalékot! A naponta kitermelt 237 vagon szénnek majd a feléhez nem nyúl ember, úgy jut felszínre! Egy maróhenger dolgozik a Csukatói aknában, s jól gépesítették az Iker és a 23/D aknát is. Azt is elmondták — s ez is a fejlődést bizonyítja —, hogy az össz-fronthomlokhossz 95 százalékát korszerű biztosítással látták el. Amikor megyei vezetőkkel beszélgettem, most is, korábban is, mindig örömmel, büszkén szóltak a pusztavámiakról. Azt fejtegették, milyen nagy mennyiségben képviseli megyénk bányászatát ez az üzem, ahol közel kétezer ember vívja meg csatáját nap, mint nap a föld alatt és felett. Reméljük, sokáig vélekednek még így Ruff Antalékról, Svesz Józseféktől, Hungler Mártonékról, Kozma Józsefékről, Hegedűs Antalékról, Dögei Istvánékról és a többiekről, az egész kollektíváról. Mert nem kicsi dolog fél év alatt egy ilyen üzemben közel hatmillió forint többletnyereséget elérni. Mérföldkőhöz érkeztek a bauxitbányászok is. Megkezdték annak az aknáknak a kiépítését Rákhegyen, ahonnét három év múlva már évente több százezer tonna kiváló minőségű érc kerül felszínre. De addig is a régi telepítések kincsét kell kibányászni, hogy legyen elegendő timföld, növekedjék a fehér arany termelése. Itt is elmondták, hogy a közösség a lehetőségekhez képest igen jó gazdasági eredményeket mutathat fel. Nemcsak elszállítják naponta a megszokott 266 vagonnyi bauxitot, de ezt a nagymennyiségű ércet gazdaságosan, egyre olcsóbban veszik el a földtől Felsoroltak itt is egy sereg nevet A legjobbak között említették Lakner II. József, Fieder I. István, Sramek VI. István, Wéninger István, Bakó Károly, Bedő János, Wackner József csapatát az Iszka II. aknából. S ott vannak a József III. élenjárói is: Szabó II Mihály, Nagy III. Imre, Müllner József, Németh V. János csapata. Aztán tréfásan mondták: több, mint ezer név kellene ahhoz, hogy a megyei bauxitbányászok élenjáróit felsoroljuk. Újabb széncsata színhelye Balinka. Szép külseje, gondosan művelt munkahelyei ugyancsak az előrelépés bizonyítékai. Amikor ott jártunk, éppen vizsgát tartottak, ötvenöt idősebb bányász tett tanúbizonyságot arról, hogy megértek a vájári cím elnyeréséhez. Reményik György előtt vizsgáztak, valamennyien megfeleltek a követelményeknek. S ma ezek a vájárok talán már új csapatot vezetnek, irányítanak, s brigádjukkal megindítják a küzdelmet a szocialista cím elnyeréséért Mert kell, hogy akadjon követője egy olyan nagyszerű kollektívának, mint mondjuk Markó József csapatának, amelynek tagjai elismerésre méltóan szerelik a gumiszalagot a keleti bányamezőben. Tettrekészek már az új vájárok, hogy nyomdokába lépjenek Szolga Józsefnek, Ihász Károlynak, Klupács Imrének, Grósz Józsefnek és a többi, Balinka-szerte ismert bányásznak, vájárnak, frontmesternek, csapatvezetőnek. Természetes és ez nem is ünneprontás, ha ilyenkor a számvetés idején nemcsak az örömöket, a sikereket írjuk le, de beszélünk a gondokról is. Mert mi tagadás, a megye egész bányásztársadalmát nyugtalanítja egy-két dolog. Az például, hogy igen nehéz manapság benépesíteni a vájártanuló intézeteket. Ezért a szakmunkásutánpótlás nem történhetik tervszerűen és folyamatosan. Aztán arról is sokat beszélnek mostanában, hogy az ipar igénye, s a népgazdasági szükséglet ma már inkább a folyékony energiahordozók felé tolódik el. Kell azért persze a szén is, hiszen a lakások, üzemek zömét ezzel fűtik. Szénenergiára épült néhány villamos- és hőerőmű. Annak idején rossz hangulatot keltett a Mr, bezárják a bányákat. Ebből csak annyi igaz, hogy a nagy költséggel kitermelt és alacsony fűtőértékű széntelepeken állítják le a termelést. De azt is tudni kell, hogy a bajokon segít az ország, az állam. Igen sok intézkedés történt már annak érdekében, hogy a bányából elkerült emberek megfelelő munkát kapjanak és olyan életkörülményt teremtsenek nekik, amilyenre érdemesek eddigi tevékenységük alapján. Ha a környéken nem tudnak elhelyezkedni, kapnak szakmájukhoz, képzettségükhöz méltó állást a városi üzemekben, és ott a lehető leggyorsabban lakáshoz is jutnak. Ezt is az állam szavatolja. S talán ez intézkedések közé sorolhatjuk a bányatelepeinken létesített kihelyezett üzemeket: a pusztavámi lakk- és festékgyár, a bodajki kivarró üzem, a kisgyóni részleg és a ma avatásra kerülő gyapjúmosó és szövőgyár új gyáregységét E helyeken is sok munkaalkalom nyitik. Örömökről, gondokról szólunk e napon, de úgy érezzük, így is a helyes. Ne szégyeljük az ünnepi pohárcsengés közben azokat az eredményeket, amelyeket eddig elértünk, de ne hallgassunk az ellentétes oldalról sem, mert csak így, együttesen említve és cselekedve lehet gyarapítani a mindennapi örömöket, s enyhíteni, megszüntetni a gondokat. Orsovai Tibor Fejér megyei Hírlap Kezdetben kezdetben volt az eke, mint a legősibb mezőgazdasági szerszámok egyike, s volt a ló, az öszvér, az öskör — igavonónak. A technika azonban rohamos fejlődésnek indult, s az ember csakhamar megteremtette — no, persze évszázad kellett ehhez a „csakhamar”-hoz is! — a korszerű „igavonáit”, 30—50 és száz lóerőkkel. És maradt az eke... A korabeli két ökör vontatta ekék nyomában még az ember hintette a magot, két kézzel, igen nagy gyakorlattal, s a gazdaságosság, az egyenletesség igen kis reményével. De az ember gondolkodó lény, s csakhamar befogta a technikát a maghintésbe is. És jöttek a korszerűbbnél is korszerűbb vetőgépek, egészen a szemenként vetőgépekig. De maradt az eke a maga egyszerűségében... A szántásra hintett magot takaró vesszőboronák helyébe is acélmasinák léptek, s a betakarítás bonyolult műveletét is „beprogramozta” az ember a gépipar csodáinak agyába. Ho volt az eke... ve,tovább már csak a gázpedált kell kezelni aratásnál, burgonya vagy répabetakarításnál, stb. Hogy mielőbb felszabaduljanak a földek, s jöhessenek az ekék. Az ekék, a maguk ezeréves technikai színvonalukkal. Mert a mezőgazdasági munkák gépesítésének ez a láncszeme szinte alig változott az évtizedek során. Félig függesztett eke van? — kérdezik nap mint nap, évek óta a kereskedelemben. A válasz: van — a szakirodalomban. Mert a szakirodalomban van, csak éppen nem, vagy alig gyártanak belőle. Görgőseke van? Kérdezik ismét s a válasz sem különbözik az előbbitől: igen, a szakirodalomban. Illetve a megyénkben már van egy! És lesz még három, ha minden jól megy! Kétvasú, háromvasú, négyvasú eke van. Korszerűtlen eke — van. Mert az elke az maradt — a régi. Hogy miért? Megmondhatóját már a magyar filmgyártás mesterei is keresték. Mindhiába. — ky — A kilépések és a munkahelyi közérzet Az iparvállalatok vezetőit és szakszervezeti bizottságait bizonyára több szervezeti, sőt személyi intézkedésre késztetné, ha minden kilépő fizikai dolgozóval hosszabban és alaposabban elbeszélgetnének, miért is szánta rá magát a távozásra. Ezek a beszélgetések ugyanis fényt deríthetnének sok, ma még bőven fellelhető hiányosságra. A távozók közül többen, olyan érveket mondtak ugyan, hogy: „Kevés a bér. — Nem tetszik a három műszakos beosztás. — Hazamegyek a szülőfalumba. — Lakásgondjaim, családi gondjaim késztetnek a kilépésre.” — De akadtak más, okulásra, intézkedésre késztető megjegyzések is: „Öt évig dolgoztam itt, ebből négy évet egy helyen. A munkám ellen nem lehetett kifogás, hiszen többször kaptam jutalmat. Az idén januárban új gép érkezett, nem volt szükség rám, más üzembe helyeztek. Ez még rendjénvaló volt, az azonban már nem, hogy azóta négyszer változott meg a munkahelyem. Tavasszal hallottam, hogy béremelés lesz, jelentkeztem én is. Az új munkahelyem vezetője azonban elutasított, hogy mit akarok, hiszen csak most jöttem. Az előző éveket figyelembe sem vette... Az új munkahelyen sem kapok több órabért, de megígérték, hogy nem fognak ideoda helyezgetni.” „Csak egy éve jöttem igaz, de arra számítottam, hogy sokáig maradok. Most utólag viszont csodálkozom, hogy ezt az egy évet kibírtam. Lehet, hogy túlságosam önérzetes vagyok, de nehezen viselem el, ha minden ok nélkül gorombán, sokszor szitkozódva beszélnek velem. Amikor egyik termelési értekezleten szóvátettem ezt olyan választ, kaptam: az építőipar nem leánynevelő intézet.” „Bérjavítást kértem, nem kaptam, pedig évek óta itt dolgozom. Ugyanakkor új embereket vettek fel, az enyémnél több órabérrel. Igazságtalannak tartottam, ezért szántam el magam a távozásra. Nyíltan megmondom, lehet, hogy egy év múlva visszajövök, hiszen szerettem itt dolgozni. Mint új belépő, akkor már alkudhatok az órabérért..” „Családi gondjaink voltak, többször kértem segítséget, de elutasítottak. Hasonlóan jártak mások is, akik ügyeikben támogatást vártak. Olyan válaszokat kaptunk, a magánügyekhez semmi köze a vállalatnak.” Néhány jellemző válaszból idéztem, jellegében egymástól eltérő eseteket soroltam. A kilépők közt volt segédmunkás és szakmunkás, férfi és nő, fiatalabb és idősebb. A tanulságok pedig, — úgy vélem — viszonylag egyszerűen levonhatók. Emberi tulajdonság, hogy ha valakit sokszor és magyarázat nélkül helyezgetnek, lassan bizonytalankodni kezd, hogy jól vagy roszszul dolgozik-e? És felötlik benne, szükség van-e rá egyáltalán? S mi lesz vele holnap, vagy a jövő héten? Szeretne valami olyan munkahelyet, ami biztonságos, ahol kialakulhat a jó munkatársi, sőt baráti kör és a vezetőket is megismerheti, megszeretheti. Gyakran természetesek az áthelyezések, hiszen a műszaki, technikai fejlődés indokolja, sőt követeli ezt. Ha lehet azonban, minél ritkábban kerüljön erre a sor és a munkásoknak, különösen ha több éve dolgoznak egy helyen, mondják meg, hogy miért volt rá szükség. Vagy vegyük a másik példát. Az emberi, a vezetői hangnak és módszereknek nagy hatása van a dolgozók közti légkörre, sokszor ettől függ elsősorban a jó vagy a rossz munkahelyi közérzet A gorombáskodás vagy a szitkozódás súlyos megsértése az emberi önérzetnek. Hány gorombáskodásra hajlamos művezetőnek, üzemveztőnek jutott eszébe, hogyan érezné megát, ha felettesei ugyanolyan hangot használnának vele szemben? Nincs recept arra, hogy a vezetők utasító, magyarázó vagy kérő hangot használjanak-e a beosztottakkal, ezt lényegében embere válogatja. Az ember önérzetét és méltóságát sértő modort azonban minden jóérzésű dolgozó elutasítja A számító emberek típusába sorolnák sokan a harmadik kilépőt, hiszen már távozásakor azt tervezte, hogy egy év múlva magasabb órabérre alkudozva, visszamegy. Nem biztos, hogy valóban csak számításról van szó. Gyakran előfordul, hogy indokolatlan kedvezményeket adnak embereknek, hogy munkát vállaljanak. Igen sokszor találkozunk az üzemekben a bérezési egyenlősdivel is. Az ilyen munkahelyeken joggal alakul ki elsősorban a régi dolgozókban az igazságtalanság érzése. Itt lenne az ideje, hogy megváltozzon a bérek és jutalmak megítélésének". módszerre, hogy szakítsanak a régi, rossz hagyományokkal és ügyintézés helyett észszerű, az emberi képességeket gondosan mérlegelő bérpolitikát honosítsanak meg. Segítség magánügyekben — ugyancsak vezetői kötelesség. Sokszor elég lenne a vigasztaló szó, máskor az anyagi segítség, talán kérés nélkül is. És harmadszor, ha kell, s ha lehet, a közbenjárás... Lélektelen és bürokratikus gondolkodásra vall, ha valaki mereven elválasztja egymástól az otthoni és a munkahelyi életet. A Fejér megyei iparvállalatok többsége komoly munkaerőhiánnyal küzd. Akadnak üzemek, ahol a szükséges létszám 8—10 százaléka is hiányzik. A gyárkapuk majdnem mindegyikén olvasható, hogy szak- és segédmunkásokat felvesznek. Ez is indokolja, hogy jó munkahelyi közérzet megteremtésével igyekezzenek a vállalatok megtartani azokat, akik már ott dolgoznak. Kovács András Raktárakat szerelnek a dunaújvárosi építők A 26-os Építőipari Vállalat több jelentős munkát végez az országban. Az új gazdaságirányítás rendszeréből adódó lehetőségeket is jól hasznosítja. Május első napjaiban láttak hozzá újszerű feladatukhoz. A Dunai Vasmű által gyártott acélszerkezetekből tárolókat, színeket szerelnek szerte az országban. Huszonkét emberük dolgozik ezeken a munkákon. Turóczi Ferenc építésvezetővel beszélgettem erről a napokban. — Eddig a kecskeméti Törekvés Tsz-nek, a regői, a mezőszentgyörgyi, a nagybánhelyesi szövetkezeteknek, valamint a ceglédi, a gorzsai, a hidegháti, lábodi, a solti állami gazdaságok területén szereltünk össze színeket, raktárakat. Dolgoztunk a Mérőműszerek Gyárának, valamint a makói gabonafelvásárló trösztnek. — Mennyi idő alatt készülnek el az épületek? — Talán a makói tárolót említeném. Itt kétezer vagonos tárolót huszonkét nap alatt szereltünk össze. Ez a munka gyors, eredményes és hasznos. Szükség is van rá, hiszen országos gond a tárolóterek biztosítása. — További terveik? — Jövőre szeretnénk a kooperációt, amely kialakult, továbbfejleszteni a Vasművel, az Ipartervel és esetleg más építőipari vállalattal. Erről különben a közelmúltban megtartott vállalati műszaki konferencián is tárgyaltunk. Szerintünk ez a kezdeményezés, együttműködés hasznos nemcsak az építőknek, hanem az építtetőknek is. Elmondotta még az építésvezető, hogy jelenleg a két szocialista címet nyert brigád tagjai — akik az országban ezt a munkát végzik — a szegedi Pamutnyomóipari Vállalat területén szerelnek raktárakat. A brigádokban szerelők, darusok és gépkocsivezetők dolgoznak. A felvonulás egy lakókocsiból áll, amelyben megtalálni az irodát, ami nem több egy aktatáskánál. A dunaújvárosi építők jól hasznosítják az új mechanizmusból adódó lehetőségeket G. Gy. S ÉPÜL AZ M 7-ES is Az M 7-es autópálya a sárbogárdi út keresztezésénél, ahol a betonburkolatot készítik. Mínusz 20 fokos hidegben A hűtőteremben halkan mormognak a gépek, és a hűtőfolyadék fanyar illata lebeg a mínusz 20 fokos hidegben. Az Országos Hűtőipari Vállalat Fejér megyei hűtőháza nyári csúcsforgalmát bonyolítja. A raktárakban 570 vagon húsféleség található, így marhahús, baromfi és majdnem 100 vagon gyógyszer-alapanyag, állati belsőségek, amelyet a Kőbányai Gyógyszergyár számára tárolnak. A raktáron lévő érdekességek közé tartoznak a tengeri halak. A tejipar is felhasználja a hűtőházat és mintegy hatvan vagon vajat tárol. A tárolás mellett a vállalat nem hanyagolta el a gyorsfagyasztott mirelit ételek gyártását és exportkötelezettségeit sem. Főzelékfélék, gyümölcsök és gyümölcskrémek a pillanatnyilag raktáron lévő saját készítmények. A salátából és uborkaszeletekből álló savanyúság szintén exportra készül. A közkedvelt „fagyasztott feketéből” a Hő kávéból, csaknem 28 mázsát raktároznak. Fontos feladatuk a jégkészítés, amellyel a fehérvári vendéglátóipart, a lakosságot és partnereiket, a termelőszövetkezetet és a Hungarofructot látják el. Napi 28 vagon jeget készítenek, az év eleje óta 223 vagon jég készült a hűtőkamrákban. A jeget a külföldre induló szállítókocsik hűtésére is felhasználják, ezzel biztosítva a gyümölcsök és mirelitkészítmények frissességét a hosszú útra. — baráti —. . Imma ír ■ftlIIIHilillllllllJlAlllIMM rr az Őszi Vásáron 1968. szeptember 6 —16-ig 21/b. (NDK) pavilonban: 7359.