Fejér Megyei Hírlap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
fetffir, WTO. Junhis 30, Az „üzemi koszt” háza fája Akik mindennapi ebédünket főzik Már-már közhelyszámba megy a sokat elmarasztalt „üzemi kasztot” szidni. Ne firtassuk most, mennyi joggal, a „házi kosztnak” miféle túlértékelésével alakult ki ez a közkeletű beszédtéma. Egy azonban bizonyos. A dolgozó ember mai életformája feltétlenül szükségessé teszi az üzemi konyhák létezését. Székesfehérváron naponta 19 ezer dolgozó étkezik az Üzemi Vendéglátó, a Vendéglátóipari Vállalat, az Utasellátó és az ÁFÉSZ 32 tömegétkeztetéssel foglalkozó I. egységében. Tavaly közel hatmillió adag meleg ételt ettünk meg, mintegy 61 millió forint értékben. Szükség van hát az üzemi konyháikra, sőt hálózatuk fokozatos fejlesztésére. Mint ahogy az sem lehet közömbös, milyen minőségű ételt tesznek s milyen kiszolgálással naponta 19 ezer ,székesfehérvári dolgozó asztalára. Igényesebbek lettünk Három év alatt ötezerrel nőtt azoknak a székesfehérváriaknak a száma, akik az üzemi konyhák mindennapos vendégei. A gyarapodás, egyenes arányban áll a megyeszékhely rohamos fejlődésével. Ez indokolja azt a nagy figyelmet is, amit az illetékesek e témának szentelnek. Nemrég a városi tanács végrehajtó bizottsága elé került a közétkeztetés problémája. Az életszínvonal fokozatos növekedésének eredményeként az üzemi konyhák vendégei is igényesebbek lettek. A fogyasztók az elmúlt évek tapasztalatai szerint elsősorban a kereskedelmi vendéglátás által szolgáltatott á la carte-ételeket kedvelik. Ez persze érthető. Míg az előfizetéses étkeztetésnél csak 2— 4 féle (ritkán 6 féle) választék áll a kedves vendég rendelkezésére, á la carte-étkeztetésben 10—15 féle ételt tüntet fel az étlap, s a kiszolgálás is kulturáltabb körülmények közt folyik. Ezzel szemben az ála car■ te lényegesen drágább. Az üzemi étkeztetés 5,50 Ft-tól 7,64 Ft-os értékhatárig biztosít nyersanyagot egy-egy fogyasztója részére, s ezért az adagért 7,54 Ft-tól 10,20 Ftig terjedő összeget kell a vendégnek fizetnie. (A vállalati hozzájárulás mértéke széles skálán változik, nagy különbségek vannak.) Az á la carte árai természetesen magasabbak, mégis egyre többen pártolnak mellé. Nem mindegy, hogyan! Érdekes jelenség, hogy míg az üzemi étkeztetés iránti érdeklődés egyre nő, a konyhák kihasználtsági foka mindössze 84,7 százalék. Az egyik ok: az üzemi konyhák általában egy-egy munkahelyen belül üzemelnek, kívülállók nem vehetik igénybe. Azoknál a tömegétkeztetési egységeknél viszont, ahol nem szabnak keretet a vendégek számát illetően az effajta nehézségek, s ugyanakkor az étel minősége és a kiszolgálás kulturáltsága is kielégítő, túlzsúfoltság tapasztalható. S ezzel el is jutottunk a második problémához. Hogy csak egyetlen vállalat, az Üzemi Vendéglátó keretén belül vegyük a példát: a 29- es számú és a k 11 -es számú egység kapacitása egyaránt 400 adag naponta. Ugyanakkor — a kereskedelmi osztály számvetése szerint — a 29- es 237 adagot tud eladni ebből a 400-as kapacitásból, a 31-est pedig 573 fogyasztó terheli túl. Az adottságok egyenlőek, a kereslet mégis különböző. A nagy eltérés titka abban rejlik, hogy a 31-es egységben jobb minőségű ételt adnak a dolgozók asztalára, s a kiszolgálás is sokkal kulturáltabb. Mert — túl a minőség kérdésein — az sem mindegy, hogyan kezelik a fogyasztót? Valóban vendégként-e, vagy pedig csak amolyan „szükséges ráossz’ gyanánt Mesevétel reggeltől estig Az új gazdaságirányítási rendszer előnyére szolgált a tömegétkeztetés fejlődésének. Az üzemi konyhák dolgozói maguk is érdekeltek abban, mennyi vendégük van. Mindamellett szükség van az állandó ellenőrzésre is, hiszen 19 ezer székesfehérvári dolgozó mindennapi ebédjéről van szó. Ha kirívó aránytalanságok vannak az egyes egységek kihasználtságában, az illetékes vállalat vezetőségének alaposan utána kellene néznie, mi okozta a hirtelen visszaesést az egyik egységben, s a váratlan gyarapodást a másiknál. S ahol elmaradnak a vendégek, ott hozzanak szigorú intézkedéseket a minőség megjavítására. Ez is egy módja a kapacitás-kihasználás megjavításának, mégpedig igen célravezető módja. De szükséges a központi ellenőrzés azért is, mert az ital-eladás még mindig jobb üzlet a vendéglátó vállalatok számára, mint az étel-eladás. Egy italbolt például nagyobb nyereséget biztosít, mint egy mégoly tágas étterem is. A kulturált és egyre fejlődő kapacitású tömegétkeztetési hálózatra pedig igen nagy szüksége van a megyeszékhely lakosságának. Sok eredményt könyvelhetnek el a vállalatok az elmúlt esztendők változásai alapján, de sok még a tennivaló is. Többek közt annak a biztosítása, hogy a városban reggeltől estig folyamatosan lehessen meleg ételt kapni, mégpedig ne túlságosan magas áron. A feladatok tehát adottak megoldásukhoz pedig éppen azért kell nagy felelősség, mert minden negyedik székesfehérvári lakos mindennapi ebédjéről van szók Mekis János Irta 9 ZBYCH ANDRZE3 ■ H jjP^ I ■'NE'"Mielőtt Franek — az öreg m . partizán — megmozdulhatott volna, Kloss már maga alá teperte. Egy rúgással továbbigMjfegiA 4 taszította a lángszórót, aztán 1' «IsA két kezével elkapta Franek nyakát. S amikor az öreg kiáltani akart, Hans a szájába nyomott egy krumplit. Aztán összekötözte a kezeit egy sállal, s pillanatnyi töprengés után kirántotta a félvagonnyi burgonyatároló elől a deszkát, s a krumpli derékig betemette Franeket. Kloss lényegében most vette először hasznát életében annak, hogy judózni is megtanult. S amint végzett az öreggel, újra az órájára nézett, s kisietett a pincéből. Meglepte a nagy csend, ami a szobában fogadta. Csendben nyitotta ki az ajtót, ami a rádiós szobába vezetett. Még szerencse — gondolta —, hogy miközben „■ Flóriánnal beszélt, alaposan szemügyre vette a szobát, s észrevette, hová vezet a kis zöld vezetékpár. A rádiónál Anka matatott. Mellette az asztalon Kloss papírjai és fegyvere. Felmérte a távolságot, s remélte. Bit LAP PORTRER könyvek embere Egy oklevél mindig annyit ér, amennyi munka van mögötte. Fekete Tamás, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat székesfehérvári könyvesboltjának vezetője a könyvhét alkalmával kapta meg munkájáért a legmagasabb elismerést: a művelődésügyi miniszter dicséretét. Könyvek között beszélgetünk.. .s beszélgetésünk szavai közé is majduntalan befurakodnak a könyvek. Könyvhét alkalmából kérte a kitüntetés Fekete Tamást, a megyénk üzemeiben végzett könyvterjesztés eredményességéért. Könyv, könyv mindenütt. Dehát hogyan válik valakiből a könyvek embere? Valami romantikus történetet várok a hivatáshoz való kötődésről, s ehelyett meglehetősen prózai választ kapok: — Egyszerűen nagyon szeretek olvasni. Igen. Ilyen egyszerűen kezdődött, valamikor 1954-ben, az érettségi után. A ni tolakodni vágyó kisdiák csokoládégyárba megy dolgozni a nyári vakációban. Ő a könyvek birodalmába szeretett volna beszabadulni. S hogy ezt megtehesse, nem riadt vissza a kemény munkától sem. Az újsághirdetésben árukihordót keresett a könyvterjesztő vállalat, s ő elment könyveket cipelni. Volt raktári dolgozó, előadó íróasztal mögött, raktárvezető, boltvezető-helyettes , s ő mindezt úgy csinálta végig, hogy évekre menő restanciája volt olvasnivalóban.„A pult alja most is televan öt évre való olvasnivalóval. Mikor hazamegyek este, még viszek magammal egykét órányi adminisztrációt, s aztán: olvasok, olvasok.”) Mint ahogyan jó szakács is csak abból lehet, aki szereli a gyomrát, jó könyvterjesztő is csupán a könyvek emberéből válhat. A legnagyobb próba a könyvesbolt pultja mögött: megismerni a vevőt. Milyen fajta ember? Mit szeretne olvasni? Az ajánlás tudománya ... Üzlet? Persze, az is. Az idei könyvhét 145 ezer forintos bevételt hozott a megye üzemeiben. De ez a 145 ezer forintos bevétel egyben hatezer könyvet is jelent, amely olvasóra talált. Kultúrpolitika. S legfőképpen nagy felelősség számot adni arról, valóban odaillő könyvek kerültek-e a munkáslakások 40— 50 kötetet hordozó könyvespolcaira. A könyv szeretetétől a könyv terjesztésének hivatásáig nem könnyű az it. Fekete Tamás mégis megtette. Jó szívvel, tehetséggel, felelősséggel. — mekis — hogy egy ugrással megelőzheti a lányt. Belerúgott az ajtóba, s a lány pillanatnyi ijedelmét használta fel arra, hogy megkaparintsa az iratait és fegyverét — Menj a szekrényhez — intett Ankának —. — Lőj! Miért nem lesz? — nézett rá gyűlölettel Anka. — Drága az idő — mondta Kloss —, hiszen három perc múlva éjfél. Vegyél ceruzát, papírt, s írjad, írd és rejtjelezd, amit mondok. Anka mozdulatlanul állt a szekrénynél. Kloss megsajnálta, s nevetve kezdte diktálni. A J—23-as jelenti . . . — Mii meg azt gondoltuk ... — mondta a lány, s lassan nevetés pírja lobbant az arcán. — Nincs idő, kérem írja —■ utasította Kloss —, a J—23-as jelenti. Az elmúlt adásban jelzett objektum bombázásának legkésőbbi időpontja csütörtök éjszaka.Teljes a fotókészlet az M-ügyet illetően is. Már útban van. Végeztem. Anka ujjai villámgyorsan továbbították a jelentést. Két perc sem telt bele, már Klosshoz fordult a lány: — Rendben. Zsuzsannák néni nyugtázta. — Köszönöm. És kérem jelentse Barteknek, hogy holnap a 3-as ponton várom. — Ott is leszek — szólalt meg Bartek az ajtóban. — Egyébként ma sokat gondoltam rád. Féltem, hogy Filip után... Néhány percig boldogan szorongatták egymást, aztán Kloss elkomorodott: — Szóval Filip . . . Meg kell mentenünk. , Bartók egy percig csendesen beszélt a lánnyal, aztán ismét Klosshoz fordult: — 275 — - 5 - Nem irigylésre méltó a pénzvezetőségek munkája, hiszen a tisztségviselők egy egész kollektíva aktivitásáért, felkészültségéért, fegyelméért tartoznak felelősséggel. (Ez természetesen nem zárja ki az egyes emberek felelősségét.) Ezekben a napokban az átlagosnál is többet dolgoznak, mert néhány hét múlva — augusztus 1 és szeptember 1 között — megkezdődnek a kongresszust előkészítő taggyűlések. Első alkalommal beszámol a vezetőség a feladatok teljesítésérül és megválasztják a következő, vezetőségválasztó taggyűlés tisztségviselőit. A szeptember 1—októberi terminus alatti taggyűlésen megvitatják a kongresszusi irányelveket, a szervezeti szabályzat tervezetét, bizalmat szavaznak a titkárnak, a vezetőségi tagoknak és a pártértekezlet küldötteinek. Az eseményre való készülődés azonban már jó idővel ezelőtt megkezdődött. Szabad hid végén arról győződtem meg, hogy megélénkült a politikai élet, a vezetőség keresi az éledhez igazodó módszereket A negyvennegyedik Bamacsi Jénnesné párttttkár szívesen beszél a tetteket bizonyító eredményekről. A következetes megbízatások láncolata teremtette meg a lehetőséget az egészséges pártépítéshez. A 240 dolgozói tagot számláló Vörös Csillag Termelőszövetkezetben negyvennégy tagú az alapszervezet. Igaz, a negyvemnnegyedik, Róka László fejőgulyás pártkönyve még az irodában van, de a legközelebbi alkalomkor kézhez kapja. Idén előreláthatólag még kettővel nő a taglétszám. Mindez úgy, hogy egy jottányit sem szállították alább a minőségi követelményeket. A munkában való helytállás, a közéleti érdeklődés, társadalmi tevékenység igényeként szerepel a felvételét kérelmező előtt. Nem azt várják tőlük, hogy pártonkívüli idejük alatt megfeleljenek a kommunistákkal szemben támasztott mércének, de azt igen, hogy cselekedeteikkel előre bizonyítsák ragaszkodásukat, érettségüket Nem bélyegárusok . A szövetkezet minden szakterületén dolgoznak párttagok. Gazdasági helytállásuk dicséretes. De összefogásuk, tájékoztatásuk, mozgósításuk gondot okozott. Mondhatom múlt időben, mert amióta újjászerveztük a pártcsoportokat, nincs ilyen probléma — említi Baracsi Jánosné. Laim Bélát Kása János, Blázsovits Jánosné, Dörögdi István és még heten bizalmi funkciót kaptak. A vezetőség velük beszéli meg elsőként a határozatokat, a helyi politikát befolyásoló tényezőket, ők pedig továbbítják csoportjukhoz, megvitatják a tennivalókat. A taggyűlések napirendjére is előre gyűjtik az észrevételeket, javaslatokat. Néhányan mindig alkadamak, akik elmondják saját véleményüket és tolmácsolják társaik észrevételeit. A taggyűlésen való részvételt sí bizalmi szavatolja, ő eltebőrzia megbízatások teljesítését is. Közhelyként hangzik már, „mindenkinek van pártmegbizatása” kijelentés. De mégsem sablon ez, ha egyenként vizsgáljuk. Azért sem sekélyesedhet el, mert ennél az alapszervezetnél önálló, ellenőrizhető feladatként adta a vezetőség három kommunistának a felkészültség fejlesztését, a tájékozódás növelését. A gépesítésnél működő pártcsoportot néhány nappal ezelőtt meghívták vezetőségi ülésre. Bírálatot mondtak munkájukról és a tizenhat fős kollektíva is nyíltan tette szóvá sérelmeit Nem tartják jó módszernek, ha párttagságukra apellálnak gazdasági vezetők, ha intézkedéseknél szóhoz sem juthatnak, de a végrehajtáskor elsőként rájuk számítanak. Aratás közeledte, idegesen emlegették a megyei gépjavító állomást, mert az új SZK—4-es kombájnt munkaerőhiányra hivatkozva még nem szerelték össze. Hasznos volt az együttes eszmecsere, éppen ezért a többi pártcsoport is számíthat hasonló meghívásra. A sokszor még visszatérő szemlélet: „a bizalmi bélyegállás” helyébe a méltó fogalom: a szőkebb terület kommunistáinak politizáló vezetője kerül. Az egyébként dicséretes gyorsasággal, pontossággal történő tagdíjelszámolásért ifjú Szőke Károlyt és Bodó Árpádnét illeti elismerés. Nevek , dátumok Egy nagyalakú füzetben nevek, dátumok sorakoznak. Valamennyi párttag véleményét őrzik a lapok, őszinte légkörről vallanak a mondatok. Bár egymástól eltérő időpontban történtek a beszélgetések, mégis sok mindenben azonosak az álláspontok. Néhányan például elismerték a vezetői posztra állítás hármas követelményét, megfelelés esetén egyetértenek a pártonkívüliek kinevezésével, de felhívták a figyelmet arra, hogy ne sikkadjon el a párt politikájának elismerése, támogatása, a politikai rátermettségi igény. Kósa Imre traktoros a vezetők megvédését tartotta fontosnak. Megítélése szerint néhány fegyelemlazító, nagyhangú tsz-tag iraekszik lejáratni a tsz. a falu vezetőit. A hangulatkeltők megfékezését, várja a vezetőségtől. Az asszonyok Borsányi Tunpetz-elnökről szólnak elismeréssel. A KB határozat előtt is helyük, szavuk volt a tszvezetőségben. Volt, aki az ifjúsági szervezet működését találta gyengének, más egyes kommunisták látókörénekk bővítésére hívta fel a figyelmet. Előkerültek munkaszervezek, problémák. A fegyelemnél olyan aprólékos dolgokra is kitértek, mint a rendezvények kezdési idejének betartása. (A beszélgetés óta már volt egy taggyűlés és teljes megjelenéssel, pontosan kezdték.) Néhányan megkérdezték: miért szükséges kétévenként a választás? Véleményük szerint szükség esetén anélkül is vissza lehet hívni vezetőket. A politikai beszélgetéseket mint munkamódszert, nagyon alkalmasnak tartják az eredmények felmérésére és a hiányok megállapítására. A beszámoló, a taggyűlés vitája magába foglalja majd az egymásba fonódó hetek, hónapok munkájának láncolatát, a dolgos hétköznapokat, amelyekből kirajzolódik a jövő, amelyért a kommunisták Szabadhidvégen és másutt is munkálkodnak. Németh Erzsébet Élethez igazodó pártmunka — Még ma éjszaka eltűnünk. Akik téged itt láttak, azokat másik körzetbe irányítom át Tudj meg valamit Filipről, s ha sikerül. .. Kikísérte Klosst, a városhoz vezető úthoz. _ Nem tudom, hogy mit sikerül megtudnom Filipról, de annyi biztos: három-négy markos fiúra szükségem lesz, ha akcióba kezdünk, hogy kimentsük. Kloss az első hajnali vonatra kapaszkodott fel Trokinszki állomáson. Nem ébresztette fel Kürtőt, aki a konyhában aludt s még a csukott ajtón is áthallatszott a horkolása. Az asztalon kitálalva találta az ételt, és egy üzenetet hogy Brunner Sturmbannführer kereste, és kéri, hogy Kloss hívja fel, amint megérkezik. De Kloss csak este kerített időt magának, hogy felhívja Brunnert. Előbb Rhoda ezredesnek tett jelentést az útjáról. Elmondta, hogy erdei sétája meggyőzte arról, hogy partizáncsoport tevékenységéről ebben a körzetben szó sem lehet. Egyetlen emberrel sem találkoztam, nemhogy adóállomással — mondta Kloss, s Rhode látta, hogy a főhadnagy alig áll a lábán a fáradságtól. Elküldte hát, hogy átadja ki magát. — Amikor már kipihente magát, hívja fel Geibelt. Valami feladatba akar bevonni bennünket. De ne nagyon siessen. Nem kell Geibelt hozzászoktatni, hogy az Abwehr tisztjei ugrálnak, amint megszólal. Kloss ebéd után jelentkezett Geibelnél, aki dühösen fogadta: — Szeretném felhívni a figyelmét Kloss, hogy az ellenséges ügynökök hónapok óta zavartalanul dolgoznak az Abwehr orra előtt. _ Ha nem tévedek az Abwehr és a Gestapo orra előtt — mondta ironikusan Kloss. (Folytatjuk) — 276 —