Fejér Megyei Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
. A jordániai helyzet továbbra is a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. A hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy a királyi hadsereg és a palesztinai ellenállók alakulatai pénteken is folytatták a harcot. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet központi rádiója szerint a kormánycsapatok behatoltak Jordánia északi részébe, amely csütörtök óta a gerillák ellenőrzése alatt állt. A szembenálló felek heves harcokat vívtak öt városban. A Palesztinai Vörös Félhold a Nemzetközi Vöröskereszthez intézett táviratában kérte, hogy sürgősen küldjenek Ammanba orvosokat, tűzoltókat és vérplazmát, mert a főváros utcáin és az összedőlt házakban rengeteg sebesült szenved orvosi segítség nélkül. A halottak és sebesültek száma egyelőre nem ismeretes. Külföldi beavatkozás? A polgárháború ürügyén az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában katonai készülődés kezdődött. Nicosiai jelentések szerint készültségbe helyezték a ciprusi támaszpontokon állomásozó angol csapatokat, a harci repülőgépek pedig felszállásra készek. A Washingtonból érkező hírekből az tűnik ki, hogy az Egyesült Államokban — a korábbi nyilatkozatokkal ellentétben — fontolóra vették a katonai beavatkozás lehetőségét. A jordániai válsággal kapcsolatos diplomáciai lépések közül a legnagyobb érdeklődésre Nasszer, Kadhafi és Nimeri közös állásfoglalása, illetve a Husszeinhoz és Arafathoz intézett üzenete tarthat számot. Figyelmet érdemel a kavaiai emir ajánlata, hogy közvetít a harcban állók között. Bizonyára a jordániai eseményekkel függ össze Atasszi szíriai elnök és Muhugyinov damaszkuszi szovjet nagykövet két találkozása is. A világsajtó részletes kommentárokban foglalkozik a jordániai helyzettel és annak lehetséges következményeivel. A Pravda felhívja a figyelmet arra, hogy Golda Meir izraeli miniszterelnökasszony éppen akkor érkezett az Egyesült Államokba, amikor ott bizonyos erők az amerikai jordániai beavatkozást sürgetik az ottlévő amerikai állampolgárok védelme ürügyén. Ugyanezek az erők egyértelműen céloznak arra, hogy Tel Avivnak sem ártana csapatokat küldeni Jordániába „saját állampolgárai” védelmében. Az izraeli lapok általában azt remélik, hogy Husszein királynak sikerül leszámolnia a gerillákkal. A varsói Trybuna Ludu arra hívja fel a figyelmet, hogy a palesztinai menekültszervezetek és a király közötti ellentét alapvető okát politikai céljaik különbözőségében kell keresni. Husszein és kormánya az izraeli agresszió következményeinek felszámolására törekszik, viszont a palesztinai politikai és katonai szervezetek egész Palesztinát fel akarják szabadítani, hogy ott létrehozzák az arabok és zsidók demokratikus, világi államát. Ez azonban nemcsak Izrael felszámolását jelentené, hanem azt is, hogy Jordánia elvesztené a Jordán folyó bal partján — jelenleg izraeli megszállás alatt álló — területeit Nasszer, Kadhafi és Nimeri üzenete Becz Sándor, az MTI kairói tudósítója jelenti. A jordániai hadsereg és a palesztinai ellenállási szervezetek között fellángolt fegyveres harc sürgős intézkedések megtételére késztette Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Nimeri szudáni államfőt. Nasszer és Kadhafi csütörtöki találkozóit követően Nimerivel is egyeztették a közös kezdeményezés gondolatát, s a három elnök üzenetével Mohamed Szadek egyiptomi vezérkari főnök repült Ammanba, Husszein királyhoz és Arafathoz, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökéhez. A pénteki Al Ahram az alábbiakban ismerteti az üzenet tartalmát: A jordániai hadsereg és a palesztinai ellenállási szervezetek jelenlegi öszecsapása rendkívül veszélyes helyzetet teremtett, sőt a legveszélyesebbet 1967 júniusa óta. A három állam — az EAK, Líbia és Szudán — minden erejét latba veti a válság megoldásáért. Mindenekelőtt azt kérik a szembenálló felektől: vessenek véget a vérontásnak és tegyék lehetővé, hogy széles körű és mélyreható tárgyalásokon teremtsék meg az akcióegység szilárd alapját. Az effajta harc folytatása az ellenséggel szemben létrehozott keleti frontot az arabok közötti polgárháború frontjává változtatja, s ezen csak az ellenség nyerheti A meddő alkudozásokkal kísért összecsapások folytatása olyan előre nem látható nemzetközi veszélyeket idézhet fel, amelyek súlyos károkat okozhatnak az arab ügynek. A három állam értékeli azt a nyugalmat, amelyet Huszszein király tanúsított hoszszú időn át, bár az utóbbi időszak egyes intézkedései úgy értékelhetők, hogy a nemzeti és hazafias szempontok figyelembe vétele nélkül születtek. A három állam felhívja a királyt: akadályozza meg, hogy az események a jordániai hadsereg és az ellenállás közötti veszedelmes harchoz vezessenek, minthogy mindkettő egy és ugyanaz az erő az ellenséggel szemben — állapítja meg a hattan államfő üzenete. Néhány napon belül Naszszer, Kadhafi és Nimere csúcsértekezletet tart Tripoliban, s a hármas találkozót a jordániai eseményeknek szentelik azzal a céllel, hogy megtalálják a legjobb megoldást. Jordániában folytatódnak a harcok Három srab államfő a vérontás megszüntetéséért Libanoni palesztinai diákok Bejrútban elfoglalták Jordánia követségének épületét. Képünkön: a diákok az elfoglalt épületben. fTelefoto — AP—MTI—KS> Bonni kormány-nyilatkozat Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Pénteken Willy Brandt kancellár kormánynyilatkozatot tett, s ezzel formálisan is tájékoztatta a parlamentet a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásáról. Brandt nyilatkozatát a három parlamenti párt nyilatkozata követte. Mind a kancellár, mind a pártok szónokai hangsúlyozták, hogy beszédeik nem tekinthetők a későbbi ratifikálási vita előjátékának, csupán a jelenlegi álláspontok leszögezését szolgálják. Brandt egész beszéde láthatólag egyetlen célt szolgált: a közvélemény megnyugtatását egyes ellenzéki politikusok nyugtalanságterjesztő propagandájával szemben. Bartel, a CDU—CSU parlamenti frakciójának elnöke az ellenzék nevében főleg azt vetette a kormány szemére, hogy aláírta a szerződést, mielőtt elérte volna „a berlini helyzet javulását”. Az ellenzék szónoka nem utasította el a szerződését, de megismételte, hogy a végleges értékelés csak akkor válik lehetővé, ha a lengyelekkel, a csehszlovákokkal és az NDK-val is megegyezés történik, s ha Berlin kérdésében is létrejön a „rendezés”. A Szabad Demokrata Párt nevében Wolfgang Mischnick, a parlamenti frakció elnöke megelégedését fejezte ki, hogy hosszú egyhelyben topogás után Bonn keleti politikája fontos lépést tett az európai béke megszilárdítása felé. Az FDP is elvárja — mondotta —, hogy Berlin körül a feszültség enyhüljön, s hogy a moszkvai szerződés hatással legyen a két Németország közötti viszonyra. A szociáldemokratáik nevében Herbert Wehner kijelentette: pártja a moszkvai szerződésben fontos eszközt lát az európai szocialista országokkal való viszony megjavítására. HÍRLAP Pénteken közleményt adtak ki a csehszlovák külügyminiszter magyarországi látogatásáról. A szeptember 15—18 közötti látogatás idején Jan Markót szívélyes baráti beszélgetésen fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára, valamint Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. A tárgyalásokat folytató két külügyminiszter megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kapcsolatai a szocialista internacionalizmus elvei alapján eredményesen fejlődnek. Ezen elvek szellemében alakul a Magyarországon élő szlovákok és a Csehszlovákiában élő magyarok élete, s ez erősíti a két ország barátságát. Mindkét ország érdeke megkeresni a kölcsönösen előnyös együttműködés szélesítésének lehetőségeit minden területen, ami hozzájárul a szocialista országok közössége egységének szilárdításához. A felek rendkívül fontosnak tekintik a KGST-országok gazdasági együttműködésének sokoldalú fejlesztését. Meggyőződésük, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, a kooperáció, az integráció és a szorosabb koordinálás hozzájárul mind a gazdasági megerősödésükhöz, mind politikai egységük megszilárdításához. A két külügyminiszter véleményt cserélt az időszerű európai problémákról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az európai biztonsági értekezlet gondolata szilárd gyökereket vert az európai országokban. A két ország arra törekszik, hogy ezt a konferenciát Európa minden nemzete érdekében minél előbb hívják össze. A két ország az európai általános légkör javulása szempontjából igen jelentős lépésnek tekinti a Szovjetunió és az NSZK képviselői között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya elismeri az összes európai ország határainak sérthetetlenségét. A szerződés egyben megteremti a további nyitott európai kérdések megoldásának a feltételeit, beleértve a müncheni szerződés kezdettől fogva való érvénytelenségét, valamint az NDK elismerését. A közlemény a továbbiakban az indokínai népek ellen elkövetett amerikai agresszióról és a közel-keleti helyzetről kialakított közös álláspontot ismerteti, majd leszögezi, hogy a két ország szorosan együttműködik a nemzetközi biztonság és a béke érdekében a nemzetközi fórumokon, különösen az ENSZ-ben. Jan Marko budapesti látogatását, tárgyalásait a testvéri barátság, a nyíltság és a teljes egyetértés légköre vette körül. Jan Marco csehszlovákiai látogatásra hívta meg Péter Jánost, aki a meghívást örömmel elfogadta. Közlemény a csehszlovák külügyminiszter látogatásáról Svoboda elnök Szlovákiában Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök néhány napos szlovákiai látogatása alkalmából megtekintette többek között a komárnéi hajógyárat, a godoci földművesszövetkezetet, és pénteken a partizanskei augusztus 29. üzemet, amelynek udvarán beszédet mondott. Svoboda elnök kijelentette: „Ezekben a napokban Dél- Szlovákiában is ellátogattam azokra a területekre, ahol magyar nemzetiségű polgártársaink élnek. Mindenütt örömteli, áldozatos, öntudatos munkát láttam. Jogosan megállapíthatjuk, hogy magyar polgártársaink, csakúgy, mint az ukránok és a lengyelek is, hatékonyan hozzájárulnak szocialista országunk további fejlődéséhez. Nemzeteink és nemzetiségeink testvéri egysége társadalmunk alapelvei közé tartozik — hangsúlyozta a köztársasági elnök. Röviden 0 Moszkvában, a „Kémia 70” nemzetközi kiállításon pénteken tartották Magyarország nemzeti napját. 0 Varsóban befejeződött a VII. nemzetközi munkajogi és társadalombiztosítási kongresszus, amelyen több mint 60 országból mintegy 300 küldött vett részt. 0 Az amerikai, az angol, a francia és a nyugatnémet külügyminisztérium vezető munkatársai pénteken Bonnban tanácskoztak, hogy öszszehangolják álláspontjukat a Nyugat-Berlinnel foglalkozás, szeptember 30-ra tervezett négyhatalmi megbeszélés előtti Szombat, 1970. szeptember 19. A világsajtó cikkeiből is moszkvai szerződés és Nyugat-Európa Az Olasz Kommunista Párt hetilapja a szovjetnyugatnémet szerződés aláírása utáni lehetőségekkel foglalkozik. Carlo Galluzzi, a vezércikk írója megállapítja, hogy a moszkvai megállapodás kétségtelenül óriási fontosságú tény, amely fordulat kezdetét jelentheti az európai helyzetben. Nemcsak azért, mert ez az NSZK és a NATO régi politikája kudarcának tudomásulvételét jelenti, hanem mert a politikai mozdulatlanság végét jelzi és új dinamikát nyithat egész Európában. A moszkvai egyezmény és az NSZK által vállalt politikai és gazdasági kötelezettségek után bizonyosan másképp fejlődnek a Nyugat-Németország és a Közös Piac többi tagállama közti kapcsolatok, és más megvilágításba kerülnek az NSZK és az USA kapcsolatai is. Azt lehet mondani, hogy Brandt kezdeményezése — még ha az atlanti szolidaritás ismételten leszögezett keretében is, — megtörte azt a mozdulatlanságot, amelybe az USÁ-nak való teljes alávetettség kényszerítette Nyugat-Németországot, és a mozgás irányába taszítja a többi nyugat-európai országot is, ha nem akar elszigetelődni olyan pozíciók védelmében, amelyek manapság mindinkább ellentétben állnak a valósággal. Különösen Olaszország számára halaszthatatlan az atlantista kötelékek irányában tanúsítandó nagyobb autonómia és egy aktívabb nemzetközi kezdeményezés. Galluzzi emlékeztet arra, hogy az olasz kommunisták mindig is a diplomáciai minimumnak tekintették az NDK elismerését, és a legutóbbi események fényében semmi ilyesféle fenntartásnak nincs létjogosultsága. Nehéz elképzelni, hogy a baloldali erők — Olaszországban és Európában —, amelyek politikájuk tengelyébe állítják az európai biztonságot és a tömbök túlhaladását, kivonhatják magukat az NDK de jure elismerése alól. (Rinascita) A polgárháború háttere A CSKP lapjának beiruti tudósítója a jordániai polgárháború kirobbanását kommentálja. Nem az a lényeges, hogy az egymást kölcsönösen vádoló felek közül melyik nyitott először tüzet. A lényeg abban rejlik, hogy a jordániai királyi haderő és a palesztinai ellenállási mozgalom összecsapása fenyegeti mindazt, aminek megvalósítására az arab országok az utóbbi években törekedtek: az arab—izraeli konfliktus rendezését, az 1967-es háború következményeinek felszámolását, az izraeli megszállás megszüntetését és a palesztinai arabok jogainak helyreállítását. A jordániai hadsereg és a palesztinai mozgalom szembeállítására már hetek óta egyaránt törekedtek a királyi tábornoki kar konzervatív szárnyának képviselői, egyes beduin törzsfőnökök, valamint a palesztinaiak szélsőséges elemei. Husszein király a katonai kormányzat kinevezésével kétségtelenül szóknak a köröknek tett eleget, amelyek egyre jobban elégedetlenkedtek a palesztinaiakkal szemben tanúsított határozatlanság miatt. A katonai kormányzat kinevezéséhez a végső lökést az adta meg, hogy a repülőgéprabló gerillák a jordániai hatóságok feje felett szabtak ultimátumot európai országoknak, másrészt a palesztinai szervezetek elhatározták, hogy szeptember 17- én országos kongresszust tartanak, amely meghirdette volna a ,,népi hatalmat”. Ezután tisztogatást indítottak volna a hadsereg soraiban, s mindenkit felelősségre vontak volna, aki a palesztinaiak véleménye szerint bűnös volt a korábbi konfliktusok kirobbantásában. A tudósító szerint a katonai egyensúly mindenképpen a jordániai hadsereg oldalára billen, amely ötvenezer főnyi létszámával és korszerű fegyverzetével nagy mértékben felülmúlja a palesztinaiak ütőképességét. (Rudé Práva) Érdeklődést keltettek Binh asszony javaslatai Rózsa László, az MTI hanoi tudósítója jelenti: Binh asszonynak a vietnami békés rendezésről szóló, a párizsi értekezletén előterjesztett nyolcpontos javaslatát Xuan Thuy felszólalásával együtt részletesen ismerteti a pénteki hanoi sajtó. Hanoi politikai körökben úgy vélik, hogy a DNFF 10 pontjának közrebocsátása óta ez a legjelentősebb diplomáciai kezdeményezés. Felhívják a figyelmet arra is, hogy, mint az előterjesztés is jelzi, a 8 pont a korábbi javaslatok pontosabbá tételét szolgálja. A javaslat tükrözi a DNFF- nek azt az erőfeszítését, hogy a tárgyaló felek nagyon is eltérő nézetei közelebb kerüljenek egymáshoz. Hanoi megfigyelők úgy vélik, hogy a 8 pont közül különösen kettő kulcsfontosságú: az amerikai csapatok visszavonásának deklarálása az 1971 június végi határidőig, valamint a Thieushy csoport kirekesztése a politikai rendezésből. Az amerikai csapatok kivonásának deklarálása gyakorlatilag a fegyverszünetet, jelentené. A Binh-nyilatkozattal kapcsolatban Hanoiban úgy tudják, hogy megegyezés esetén szabadon bocsátanak minden amerikai foglyot, beleértve a VDR felett lelőtt és foglyul ejtett pilótákat is. Ky dél-vietnami alelnök szóvivője pénteken elfogadhatatlannak minősítette az újabb tervezetet. Ugyanakkor a dél-vietnami külügyminisztérium egy közleményben azt állította, hogy a Párizsban előterjesztett javaslat „semmi újat sem tartalmaz” a DNFF tíz pontjából álló javaslatával szemben. Párizsi diplomáciai körökben élénk figyelmet keltett Nguyen Thi Binh asszonynak, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminiszterének új javaslata. Diplomáciai megfigyelők rámutatnak arra, hogy a javaslat szemmel láthatóan meglepte és zavarba hozta Bruce amerikai fődelegátust, annál is inkább, mert a dél-vietnami forradalmi kormánynak ez a kezdeményezése előreláthatóan jelentős befolyást gyakorol majd az amerikai közvéleményre. A javaslat ugyanis nem csupán megkímélné az újabb vérveszteségtől a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatokat, hanem elfogadása megnyitná az utat az amerikai hadifoglyok mielőbbi szabadon bocsátása előtt is, márpedig ez a kérdés különösen érdekli az amerikai közvélemény széles rétegeit.