Fejér Megyei Hírlap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
KetM, 1970. december l. Traktorai az élattenyésztis, inövénytermésztfi Perkátai kezdeményezés — a kongresszus tiszteletére szítjuk a magunk ötéves tervét. Egy bizonyos: a tervezett termelésemelkedést biztosítjuk. Sőt, annál többet is adunk. S mindezt úgy, hogy kíméljük az embert, s több gondot fordítunk a technikai színvonal emelésére. Ez egyébként valamennyiünkben nagy tetszést váltott ki: az emberekért kell mindent tennünk. Úgy cselekedni, hogy minden mozdulatunk az embert szolgálja. S hogy igazolja, mennyire érdekli a termelőszövetkezet tagjait a közösség ügye, az ország ügye, elmondta, hogy immár tizedik napja kongresszusi műszakot tartanak a termelőszövetkezetben. Az öt szocialista brigád elindította a mozgalmat és ehhez szinte mindenki csatlakozott. A jelszó: ne nyugodjunk addig, amíg egy hold szárítatlan területünk is lesz. — Nem akartuk elhinni, amikor a jogosítvánnyal rendelkező, de más területen dolgozó emberek felkerestek bennünket és elmondták: vállalják az éjszaki műszakot! így jelentkezett munkára ifjú Fábián László és Tepszics Zoltán személygépkocsivezető, Molnár István áruértékesítési előadó, Madai György, Tamás József, Oszkár János, a szállító brigád tagjai. Aztán jött Tieger János, Szekeres József, Mészáros István és Balázs József gondozók, akik nappal ellátják a rájuk bízott jószágokat, éjszaka pedig a köröket róják a földeken. És traktorra ült Fülöp Ferenc szerelő, Szekeres András fogatos, Oláh László fogatos, ifjú Kraczmayer Pál, az építőbrigád tagja, ifjú Sztankó József állattenyésztő, Völcsei Mihály növénytermesztő is. — Ők már dolgoznak is? — Csak így lehet biztosítani, hogy húsz erőgép zúgjon, a perkátai határban — hangzik az elnök válasza —. S hogy ne legyen baj az éjjeli órákban, a szakvezetők közül ketten-ketten mindig az emberek közül vannak, hogy a kérést teljesíthessék, ha valami gond, baj akad, azonnal intézkedhessenek. Kedves epizódot mondott el Magyar Lajos. A minap éjjel járt kint a határban, két emberrel — ifjú Kraczmayer Pállal és ifjú Sztankó Józseffel — találkozott. — Hát maguk mit csinálnak? — kérdezte. — Akklimatizálódunk, elnök elvtárs. Pár nap múlva ráülünk a „szekérre”, kiestünk kicsit a gyakorlatból, most szoktatjuk magunkat a géphez. A perkátai Magyar—Kínai Barátság Termelőszövetkezetben december 5-ig végeznek minden munkával. A szép emberi példamutatás eredményeként p.t. A perkátai Magyar—Kínai Barátság Termelőszövetkezet földjein jól haladnak a dolgok. A közös gazdaság elnöke, — amint körüljárta a határt — ezt persze szinte mindennap megteszi —, s elégedetten szemlélte az emberek tevékenységét. S amikor összegezték, mennyi munka van még hátra, akkor sem estek kétségbe. — Körülbelül ezerháromszáz holdon kell végezni a mélyszántással és olyan négyszáz holdnyi területen vár még tépésre a kukoricaszár. — Győzik emberrel, érövel, géppel? — Igen, öt orkán csak a szártépéssel foglalkozik, s vagy húszan szántanak, éjszakai műszakban is. Tizennyolc gép pedig nappal a szállítással foglalkozik. — Biztosan tanulmányozta már a pártkongresszus anyagát. Kérem elnök elvtárs, mondjon róla pár szót. — Én most a gazdaságról nem beszélek, hiszen más ké Nemcsak a jelentésért Számos vállalattól, üzemből jött jelentés az elmúlt két hétben, amelyben pártunk X. kongresszusának jelentették, hogy vállalásaikat maradéktalanul teljesítették. A jelentések nagy részét közöltük, kis hányadának sajnos nem jutott már hely. De ha számba vehetnénk azt, ami úgy maradt ki lapunkból, hogy még csak nem is jelentették ... Sem a kongreszszusnak, sem nekünk, sem üzemi főnökségünknek. Mert ői vannak többségben. Ők, brigádok, csoportok és egyének, akik a munka kevésbé látványos feladatait vállalták, teljesítették. Ők, akikről mindig csak általánosan szólunk. Ha számba vehetnénk őket, milliós névsort állíthatnánk össze. Félreértés ne essék, nem kívánjuk elmarasztalni azokat, akik látványos sikereket értek el, s ezt jelentették !s Tudjuk, s velük együtt valljuk, hogy ők sem csak a jelentés kedvéért végeztek kimagaslóan jó munkát, ők sem csak szerepelni akartak, ők is csak néhány százak abból a millióból, akik nemcsak kongresszusokra és felszabadulási évfordulókra készülnek, hanem éveken és évtizedeken át végzett jó munkával, a „téglát téglára rakva” gyakorlatát követve építik jelennapjainkat, s jövőnket. Azt a társadalmi-gazdasági rendet, amelyet szocializmusnak nevezünk, s amelyet képtelenség lenne ennél tömörebben, ennél közérthetőbben megfogalmazni. Járjuk a városokat, falvakat. A megyét, az országot. Itt lakótelepek nőttek ki a földből, amott egy új gyár kéményéből szökik magasra az első füstgomolyag, másutt először csendül fel a gyermekkacaj az új óvodában, bölcsődében. Megint másutt kilométerekkel nyújtózott tovább a gáz- vagy vízvezeték. Kis csoport közművezetéken hárítja el a hibát, a szövetkezetben a cipőjavítás idejét rövidítették le, s a postás panaszmentesen végezte dolgát... Ezernyi apró-nagy ügy, amelyről nem írtak riportot, nem készítettek feljegyzést vagy jelentést a kongresszusnak. S nevüket és fényképüket csak a bérjegyzékek és a személyi igazolványok vagy baráti csoportképek őrzik. Róluk kívánunk ma szólni, akik éppen úgy kovácsai minden nagy sikernek, mint az élretörők. Róluk kell szólnunk, hiszen a szocializmust magasabb szinten építeni csak velük, s csak úgy lehet, ha továbbra is becsülettel végzik dolgukat. Ha a mesebeli országlépő csizmák illúziója helyett az apró lépések hétköznapi cipőit koptatva haladnak előre, s velük együtt haladnak országos dolgaink, közös ügyünk, sorsunk. Nemcsak a „statisztika” kedvéért, nemcsak azért említjük meg őket, mert utólag mi is akarunk „jelenteni valamit róluk a kongresszusnak”, hanem azért, mert pártunk X. kongreszszusa is róluk beszélt, amikor eredményeinket összegezte, feladatainkat meghatározta. Róluk, a végrehajtó milliókról, akik hittel és becsülettel végzik a rájuk bízott feladatokat ipari üzemekben, mezőgazdaságban, hivatalokban vagy éppen a kutatóintézetekben. Mert minden területnek megvannak a maga névtelenjei, s ez így jó. Úgy, hogy kimagasló sikerek „gépezetének” apró, de nélkülözhetetlen csavarjait készítik töretlen szorgalommal. Megint hétköznapok jönnek. S a körvonalaiban és konkrétságában is hatalmas feladatok megoldása valamennyiünk ügye, mindanynyiunk feladata. S tudni és tudatosítani kell: a jövőben is minden általunk és értünk épül, szépül ebben az országban. S a legszebb jelentés mindenkor az, amelyet egész népünk eredményeivel tesz le a párt és a kormány elé. — y — Hí apár fél százalékot A fehérvári Vörösmarty Tszber, az elmúlt napokban tartották a mezőgazdasági nagyüzemek keltetőgép-kezelőinek szakmunkás vizsgáját — közölte szerkesztőségünkkel Csuti Károly, az Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója. A tanfolyamon, amely egyéni továbbképzéssel kezdődött, majd háromhetes bentlakásos technikumi felkészüléssel fejeződött be, most 24-en végeztek és szereztek szakképesítést. A szakemberek szerint, ha felkészültségükkel csupán 5 százalékot sikerült javítani a kelési átlagon, akkor tízezer tojás után 200 élőcsirkével több igazolhatja a szakmunkásképzés termékenyítő gyakorlatát. A keltetőgép-kezelők fehérvári első vizsgája egyébként országosan is újszerű és rangos programja a korszerű mezőgazdasági ismeretszerzésnek. Több ötlettel, friss erővel Mohai Tibor a Könnyűfémműben dolgozik, a gyár KISZ-bizottságának tagja. — Megragadott a Központi Bizottság beszámolójában az a rész, amelyben a KISZ megnövekedett feladatairól volt szó — mondotta. — Miben látja a feladatokat a Köfémben? — A lehetőségekhez mérten igyekeztünk eddig is jól dolgozni, de meggyőződésem, hogy ennél sokkal többet tudunk és kell elérnünk. KISZ- tagságunknak közel fele vidékről jár be, igen sok az ifjú mérnök, technikus az üzemben. Elég nagy a számuk a szakmunkás-tanulóknak és a fizikai munkakörben dolgozó fiataloknak is. Ez a rétegződés nagy feladatokat ró a vezetőkre ás a tagokra is. A KISZ-tagság életkora 29—30 év, de bőven van teenager is. Ez nem kevésbé jelent problémát, főleg az üzemi alapszervezetekben, ahol mindegyiküknek megfelelő programot kell nyújtani. — Hogyan lehetne megvalósítani, hogy a KISZ még jobban betöltse szerepét, szívesen jöjjenek soraiba a Mutálok? — Rengeteg munkával, friss erejű aktív fiatalok bevonásával, több ötlettel eleget lehetne tenni annak, ami megfogalmazódott a kongresszuson is: „A KISZ-szel szemben megnövekedtek a társadalom, de egyben, az ifjúság igényei is”. HÍRLAP 3 Mottó: 1.Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista állam további megszilárdítását, erejének növelését, hatékonyságának fokozását jelenti.” (A Központi Bizottság beszámolójából a X. kongresszuson.) Pártunk X. kongresszusa ma még fel nem mérhető ösztönzést ad a szocialista demokrácia fejlődéséhez. A szocialista demokratizmus fejlődése és kiszélesítése a következő években is politikai életünk egyik központi törekvése lesz. Ezért méltán váltanak ki mély érdeklődést az ezzel összefüggő kérdések itthon is és külföldön is. Nem automatikusan alakul ki Valamikor úgy gondoltuk, hogy a szocialista demokrácia automatikusan alakul ki a gazdasági-társadalmi viszonyok megváltozásával, és a központi szervek irányvonalának minden szinten történő egyszerű megvalósításával. Ennek a feltételezésnek azonban az élet, a történelmi tapasztalat többszörösen is ellent mondott. A felszabadulás után és a szocializmus építésének első éveiben megteremtettük a szocialista demokrácia gazdasági és társadalmi alapjait, egyes politikai és szervezeti formáit, kereteit. Aztán az élet minden területére kiható hibák és mulasztások miatt egy időben visszaszorult, csökkent, öncélúvá és formálissá vált társadalmi-politikai életünk demokratizmusa. Mindez máig befolyásolja a demokratizmus fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket, bár ma már egyáltalán nem a központi irányítás részéről, hanem inkább a tömegek negatív tapasztalatai és a káros, konzervatív megrögzöttségek miatt. A szocialista demokrácia fejlesztése egyaránt igényli a gazdasági-társadalmi alapokat, a szubjektivizmustól mentes politikai irányítást, a demokratikus formákat, módszereket, eszközöket az élet minden szintjén és területén. A lehetőségeket jó részben már biztosítottuk, vagy biztosításuk folyamatban van. Legalább ennek színvonalára kell felemelnünk az elkövetkezendő időszakban a szándékot és valamennyiünk készségét is a demokratizmus alkalmazására. Ehhez meg kell birkóznunk a távolabbi múlt hagyatékával és hiányaival is. Azok közé az országok közé tartozunk, amelyeknek egyik legrosszabb hagyománya a demokrácia hiánya. Népünknek — egy rövid történelmi időszakot, az 1918—19-es forradalmak hónapjait kivéve — nincsenek demokratikus hagyományai, tapasztalatai. Múltunkat a végletes ellentmondások, egyenlőtlenségek jelentik a gazdaságban, a vagyoni helyzetben, az emberi és politikai jogok gyakorlásában, a társadalmi érintkezésben és kulturális tekintetben egyaránt. A gyökereket illetően máig is ide vezethetők vissza társadalmi életünk olyan fogyatékosságai, mint az egyéni érdekek hangsúlyozott érvényesítésére való törekvés, a cím- és a rangkórság, a bizalmatlanság egymás és az állami szervek iránt, a politikától és a politikai fórumoktól való idegenkedés. Ezek ma már egyáltalán nem jellemzőek társadalmi életünkre, de jelen vannak, időnként felerősödnek és korlátozzák a demokratizmus szélesebb körű kibontakozását és hatékonyságát. Nevelni is kell! Ezért aztán a szocialista demokrácia fejlesztése nagymértékben nevelés kérdése is. Népünk most már rendelkezik azokkal a történelmi-politikai tapasztalatokkal, amelyek a tömegek szerepének, aktivitásának jelentőségéről tanúskodnak. Feladatunk, hogy minden egyes embert ráébresszük személyes felelősségére, részesedésének jelentőségére a társadalom átalakító munkában. Ez elsősorban a politikai munkával és a vezetés eszközeivel valósítható meg. Tisztáznunk kell jó néhány félreértést és előítéletet a szocialista demokráciával kapcsolatban. Nem lehet a szocialista demokrácia fejlesztésére irányuló törekvést csak egyszerűen valamiféle központi direktívának, taktikai fogásnak tekinteni. Ez a párt és a szocialista kormányzat politikájának lényeges és tartós elve, törekvése. Pártunk nemcsak ösztönöz a demokrácia továbbfejlesztése érdekében teendő lépéseket, hanem kezdeményez és példát is mutat e tekintetben. Mindenekelőtt a párton belüli demokrácia kiszélesítésével és tökéletesítésével de azáltal is, hogy fontos és országos jelentőségű politikai döntések előkészítésébe és kialakításába a párttagok és a pártonkívüliek tömegeit vonja be, mint például legutóbb a X. kongresszus irányelveinek vitájába is. A pártszerű keretek között folyó vita, eszmecsere, a párttagok véleménynyilvánítási joga, a párton belüli kritika a pártélet szervesrészévé, a pártegység döntő mozzanatává vált. A párt kezdeményezésére születtek meg az állami élet további demokratizálását célzó döntések is. A kommunisták kötelessége elsősorban, hogy a demokratizmust minden területen fejlesszék. Nekünk kell elsősorban tartalommal megtölteni a demokrácia kereteit, akár tanácstagi beszámolóról, termelési tanácskozásról, részközgyűlésről, vagy bármiféle önkormányzati fórumról van szó. Nekünk kell keresnünk, alkalmaznunk a demokratizmus újabb lehetőségeit, további eszközeit is. Erre buzdít bennünket pártunk X. kongresszusa is. Érdekeltté tenni az embereket Természetesen a szocialista demokratizmus fejlesztése egyáltalán nem a központi szervek, az országos politika dolga egyedül. A jó határozatok, a helyes irányvonal e tekintetben is döntő, de csak akkor válik valósággá, ha alkalmazásáért „lent” is megteszünk mindent. Az emberek többsége elsősorban mindennapi életében, közvetlen környezetében érzékeli és alkalmazza a demokráciát. Ha meghallgatják és meg is fontolják véleményét, legyen szó a termelés feladatairól, az állami szervek munkájáról, a lakóterület ügyeiről, vagy bármi másról. Ha ésszerű javaslatait elfogadják, kéréseit figyelembe veszik, tehát ha valamilyen formában érdekeltté teszik egy adott kérdés vagy feladat megoldásában, akkor ha munkáját elismerik vagy irreális igényeire, javaslataira érvekkel, meggyőző felvilágosítással válaszolnak. A szocialista demokrácia lényeges eleme és egyik alapvető célja a dolgozók bevonása a közügyek, voltaképpen a saját ügyeik intézésébe. Ez nem megy az emberek érdekeltségének figyelembe vétele nélkül. Érdekeltté tenni az embereket, a dolgozókat ezeknek az ügyeknek az intézésében — ez a szocialista demokratizmus egyik alapkövetelménye, ha tetszik politikai művészete is. Természetesen itt is vannak félreértések, vannak előítéletek. Nemcsak anyagi jellegű érdekek Gyakran halljuk, hogy mindez elsősorban anyagiak kérdése, az anyagi érdekeltség szempontja dominál az emberek aktivitásában. Ez pedig vagy kívül esik a demokrácia fogalmán, vagy a szocialista demokrácia ellen hat. Hiszen az anyagi érdekeltség érvényesítése, az erre célzott életszemlélet és az ide fordított energiák az egyéni ambíciókat erősítik, a közösségi kapcsolatok gyengülését eredményezik. Vannak ilyen jelenségek. Helyenként és időnként annyira megerősödnek, hogy már tendenciának véljük. De hát mélyebbre kell ásnunk a jelenségek mögé, a kérdések lényegét is meg kell ismernünk. Ez esetben elsősorban azt, hogy az érdekek nemcsak anyagi jellegűek, az emberek közösségi kapcsolatai, a társadalom anyagi élete nemcsak anyagi érdekeltségekre épül. Ha ezt szembeállítjuk az érdek többi, erkölcsi, politikai formájával, vagy ha az anyagi érdeket eleve közösségellenes tényezőnek fogjuk fel, vakvágányra juthatunk. De az is igaz, hogy az emberek többsége, a dolgozók nagy része anyagi érdekeit a kollektíva által végzett közös munkában találja meg, annak eredményeiből elégíti ki. Szocialista értelmezésben az egyéni törekvéseknek mindig a közösség érdekeinek megvalósítására is kell irányulniuk, így találkozik az egyéni érdek a közérdekkel, ilyen értelemben az anyagi érdekeltség közösségalakító tényező is lehet. Ezt az oldalát, hatását kell fejlesztenünk, miközben az érdekeltség erkölcsi és egyéb összetevőit is hasznosítjuk. A közösség kárára, a szocialista elvek rovására érvényesített anyagi érdekeltség, gazdagodás gyengítheti a demokrácia fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket. Ezeket viszont a korábbinál jóval erélyesebben kell lelepleznünk és elutasítanunk a demokratizmus eszközeivel és érdekében is nem utolsó sorban. A társadalmi és az egyéni összhangja De van itt más probléma is. A szocialista demokrácia elsődleges célja az alkotó energiák felszabadítása és kiaknázása az egész társadalom érdekében, a dolgozók aktivitásának fejlesztése egyéni és társadalmi méretekben. Végeredményben olyan társadalom felépítése érdekében, amely nemcsak az emberek politikai, de gazdasági egyenlőségét is biztosítja. Ma már tudjuk, hogy a gazdasági egyenlőség megvalósítása nem megy egy csapásra. A termelt javak egyenlő elosztása a jelenlegi helyzetben, nem hatna az alkotó erők, az egyéni képességek legjobb kiaknázására. Jelenleg csak a végzett munka alapján, a munkamegosztásban elfoglalt hely és felelősség arányában oszthatjuk el a megtermelt javakat. Ez viszont pillanatnyilag nem az emberek gazdasági egyenlőségére, ellenkezőleg a különbségek átmeneti növekedésére hat. Ezt az ellentmondást vállalnunk, viselnünk kell a későbbi, a minden dolgozóra kiterjedő gazdasági egyenlőség érdekében. Ez a tény, ha helyesen értékeljük és a gazdasági differenciálódás nem párosul negatív politikai következményekkel, társadalomellenes magatartással, a szocialista erkölcs szabályainak megsértésével, akkor nem hat a szocialista demokrácia ellenében, sőt ellenkezőleg, erősítheti azt. Senki nem felejtheti el, hogy munkája ellenértékét a társadalom szolgáltatja, munkáját a közösség honorálja, a tehetség és az alkotóerő funkciója a nép szolgálata. A mindennapi munkában ezért egyaránt határozottan küzdenünk kell a dolgozók lebecsülése ellen, az újsütetű úrhatnámmással szemben, a hatalommal való mindenfajta visszaélés és a magántulajdonosi szemlélet ellen. Ugyanennyire szembe kell szállni azokkal a nézetekkel, magatartási jelenségekkel szemben, amelyek kétségbe vonják atemok- ratizmus lehetőségét, vagy lebecsülik mindennapi életünk demokratizmusának tényeit és fejlődési lehetőségeit. Ezek a jelenségek gyengítik a tömegek aktivitását, fékezik a szocialista demokratizmus kiszélesedését,korlátozzák a szocialista társadalomban rejlő ítalékok jobb kiaknázását. Ezekben az esetekben a „hely szelleme”, tehát a kisebb-nagyobb közösségek életében érvényesülő légkör, vagy gyakorlat nagy politikai törekvésünkkel kerül ellentétbe és torzulást eredményezhet a párt politikájának helyes értelmezésében és végrehajtásában. Ami pedig a szocialista demokrácia fejlődésének legfőbb feltétele „fent” is és „lent” is. Strasszer György A szocialista demokrácia fejlesztése közügy