Fejér Megyei Hírlap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-12 / 291. szám
Nixon újabb bombázásokkal fenyegeti a demokratikus Vietnamot Az amerikai elnök sajtóértekezlete Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Nixon elnök csütörtökön este — magyar idő szerint pénteken hajnalban — négyhónapos szünet után először félórás sajtóértekezletet tartott a Fehér Házban. A tv által is közvetített sajtóértekezleten az elnöknek összesen 26 kérdést tettek fel, amelyeknek „madártávlatú” áttekintésére is alig volt idő. Belpolitikai vonatkozásban a folyamatban levő kormányátalakításról, a munkanélküliségről, az inflációról és a közelmúltban lezajlott félidős kongresszusi választásokról érdeklődtek a tudósítók. A külpolitikai problémákban első helyen szerepelt a vietnami háború és a kambodzsai helyzet, majd a közel-keleti konfliktusról, a Kínai Népköztársaság ENSZ- tagságáról és a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásáról hangzottak el kérdések. Kormányzata felfrissítéséről szólva Nixon elnök több úi Fehér Ház-i tanácsadó kinevezését jelentette be, és jelezte, hogy a közeljövőben további személycserékre kerül sor kormányában. Az indokínai háborúról feltett kérdésekre válaszolva Nixon elnök megismételte a VDK ellen november 21—22- én végrehajtott amerikai légitámadások igazolására annak idején kifejtett hivatalos álláspontot. Újra arra hivatkozott, hogy a felderítő repülésekre állítólag ,hallgatólagos megállapodás” jött létre, még ha azt Hanoi, sőt az amerikai sajtó is kétségbe vonja. Kijelentette: ..továbbra is folytatjuk Észak-Vietnam fölött a légi felderítést”. Hangoztatta, hogy „ez létfontosságú a Dél-Vietnamból kivonuló amerikai erők hátramaradó részének biztonsága szempontjából”. Azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben a VDK légvédelme tüzet nyit az amerikai felderítő gépekre, parancsot ad, hogy bombázással semmisítsék meg a légelhárító rakétaállásokat és a környező katonai objektumok egész rendszerét. A továbbiakban a karácsonyi és a hajdújévi tűzszünettel összefüggésben kifejezte azt a hajlandóságát, hogy „kétoldalú megállapodás esetén korlátozott időtartamú tűzszünetet” rendeljenek el a karácsony és a Tet-újév közötti időszakra is. Az amerikai hadifoglyok kérdését illetően ugyancsak figyelmen kívül hagyta a VDK világos álláspontját, hogy a hadifogoly-csere is csak az amerikai csapatok teljes kivonására vonatkozó kötelezettségvállalás esetén történhet meg. Ezzel kapcsolatban Nixon példátlanul goromba hangnemben ,,törvényen kívüli országnak" minősítette a VDK-t, ily módon mintegy visszamenőlegesen és előre is igazolva az USA bármilyen katonai és diplomáciai akcióját. A közel-keleti helyzetről szólva csupán azt erősítette meg, hogy az USA a Biztonsági Tanács 1967-es novemberi határozata alapján kívánja a rendezést, a tűzszünet fenntartását és a szembenálló felek közötti tárgyalások mielőbbi megindulását óhajtja, majd megismételte a közel-keleti „katonai erőegyensúly” fenntartásával kapcsolatos ismert amerikai álláspontot. A kínai—amerikai viszonnyal kapcsolatos kérdésekre válaszolva Nixon kifejtette: ,,Ez idő szerint nem tartjuk szükségesnek az USA politikájának felülvizsgálatát a kommunista Kína ENSZ-tagságát illetően”. Nixon ,,nem’‘-mel válaszolt arra a kérdésre, hogy fenyegeti-e a Szovjetunió az USA biztonságát a Karib-tenger térségében. Arra a további kérdésre, vajon nem nyugtalanítja-e az elnököt az, hogy esetleg súlyosan megromolhatnak a szovjet—amerikai kapcsolatok, Nixon a következőket válaszolta: „Tisztában vagyok azzal, hogy időről időre spekulációk látnak napvilágot a szovjet—amerikai kapcsolatok lehűlését, illetve felmelegedését illetően. Véleményem szerint az amerikai—szovjet kapcsolatok továbbra is problematikusak lesznek”. Nixon aláhúzta a tárgyalások fontosságát és ebben az összefüggésben hivatkozott a Salt-megbeszélésekre. Megjegyezte ugyanakkor: „Nagyon távol vagyunk egymástól, de tárgyalunk, mert létfontosságú érdekeink — mind az USA-é, mind pedig a Szovjetunióé— megkövetelik, hogy elérjük a fegyverkezés valamilyen korlátozását. Ez a fegyverkezés költségei és a nukleáris konfrontáció veszélye miatt egyaránt szükséges. Ugyanez vonatkozik Berlinre és a Közel-Keletre is. „Úgy vélem, hogy továbbra is a tárgyalások útján kell haladnunk, és Gromiko külügyminiszterrel folytatott hosszú megbeszélésem alapján úgy gondolom, hogy vannak még más témák is, amelyekről tárgyalhatunk egymással” — hangoztatta az amerikai elnök. Harci készenlét a VDK-ban A vietnami néphadsereg főparancsnoksága a párt központi bizottsága és a kormány csütörtöki felhívását követően napiparancsot adott ki. A parancs a többi között leszögezi: számot kell vetni az ellenség kalandor cselekedeteivel és azzal a szándékával, hogy a VDK elleni támadással próbálja ellensúlyozni a Délen elszenvedett vereségeket. Minden alakulat álljon készen az ellenség bármiféle támadásának visszaverésére. Kövessék nyomon az ellenséges repülőgépeket a felfedezés pillanatától, hogy az első sortűzzel megsemmisíthessék őket és a pilótákat a helyszínen elfogják. Készüljenek fel arra, hogy határozottan megsemmisíthessék az ellenséges kommandókat. A főparancsnokság felhívta a lakosságot is: legyen harckészültségben, hogy a fegyveres erők oldalán szükség esetén megsemmisíthessék az ellenséget, s egyúttal fokozza a termelést. A központi bizottság és a kormány felhívását, amelyet most a főparancsnokság napi parancsa egészített ki, a sajtó munkatársai a közelmúlt eseményei egyenes következményeinek tartják. Btomkályha a Holdjárón A központ parancsára csütörtökön mozgásba lendült a Lunohod—1 szovjet holdjáró készülék. Az első „munkasnap”-on a Lunohod—1 kikerült abból a 200 méter átmérőjű óriás kráterből, amelyben a Luna —17 önműködő állomás annak idején leszállt. A november 17-től 22-ig eltelt első 125 óra alatt a szovjet Holdjáró mindössze 150 méterrel távolodott el leszállásának színhelyétől, és a lankás lejtőn felkapaszkodott a síkságra. Pontosan kiszámították az első nap mintegy két órán át tartó befejező műveletét, a Lunohod—1 keleti irányú fordulatát. A gondosan beosztott mozdulatok és fordulatok segítségével az Esők tengere felé fordították a készüléket, hogy az majd szembe kapja a Napot. A Holdjáró fedélzetén különleges adókészülékek vannak, amelyek érzékenyen reagálnak a Nap fényére és melegére, ezek a Holdjáró rádióösszeköttetését irányítják. Az egész holdéjszakán át a tudósok más összeköttetési csatornákon keresztül szereztek értesülést a Holdjáróról. A Holdjáróra sajátságos ,,atomkályhát’, izotópos hőforrást állítottak be. A radioaktív izotópok gondoskodnak a hermetikusan elzárt Holdjáró állandó fűtéséről. Az egész holdéjszakán át állandóan 750—700 milliméteren állt a légnyomásmérő higanyoszlopa, és a hőmérséklet körülbelül plusz 15 fok volt. A Lunohod—1 megalkotói úgy döntöttek, kipróbálják az automatikus „ébresztés” rendszerét. A kísérlet teljes sikerrel járt, az adók pontosan reagáltak a napkeltére. A Lunohod 1 1-gyel csütörtökön délután, moszkvai idő szerint 10 órakor kezdett és 9 órán át tartó rádiókapcsolat idején a holdkocsi 244 métert tett meg. Útja során különböző manővereket végzett, természeti akadályokat került meg. Közben egy 16 méter átmérőjű, és körülbelül két méter mélységű kráter elé került. A Lunohod lebocsátkozott a kráterbe, majd a másik, meredek oldalon felkapaszkodott, és így jutott ki a további útszakaszra, amely már sík terület volt. HÍRLAP Willi Stoph és Honecker beszéde A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának XIV. plénumán Willi Stoph miniszterelnök, a PB tagja, a jövő évi népgazdasági tervjavaslattal foglalkozott referátumában. Bevezetőben röviden kitért az NDK és az NSZK viszonyára. Megállapította, hogy a szocializmus és az imperializmus között folyó harcban mind mélyebb az elvi elhatárolódás a szocialista országok közösségéhez tartozó Német Demokratikus Köztársaság és az imperialista NATO- töénkhöz tartozó, a monopoltőke által uralt Német Szövetségi Köztársaság között. Ezek a megváltoztathatatlan tények képezik az NDK politikájénak kiindulópontját az NSZK-val szemben — mondotta Stoph. Hozzátette, hogy az NDK teljes mértékben egyetért a szovjet— NSZK és lengyel—nyugatnémet szerződésekkel, mert ezek az európai biztonságot és enyhülést szolgáljak. „Minden, az NSZK-val szembeni, közös és szovjet barátainkkal, valamint a szocialista államok közösségének más országaival egyetértésben megtett lépésünknél abból indulunk ki, hogy az NDK és az NSZK kapcsolatai csak a nemzetközi jogra alapozva fejlődhetnek, ahogyan az más, egymástól független államok között szokásos” — hangsúlyozta az NDK miniszterelnöke. Erich Honecker, az N.Sz.EP PB tagja, a KB titkára a plénumon jelentést tett a szeptember elseje és október 31-e között lefolytatott tagkönyvcseréről, és állást foglalt néhány ideológiai kérdésben. Hangoztatta, hogy az NSZK- ben jelenleg széles körű kommunistaellenes kampány van folyamatban. Hozzátette, hogy az SPD kommunistaellenes határozatai nem tekinthetők véletlen jelenségnek, , hanem szükségszerűen azzal függnek össze, hogy a nyugatnémet szociáldemokraták a II. Internacionálé legszélső jobbszárnyát képviselik. Az NSZFP titkára nagy jelentőségűnek minősítette a Szovjetunió és az NSZK, valamint Lengyelország és az NSZK szerződését. Egyidejűleg azonban arra is rámutatott, hogy a békés egymás mellett élés politikája aktív vitelének lényeges előfeltétele a megalkuvás nélküli ideológiai harc az imperialista ideológia és a szociáldemokrácia ellen. Moro ellen irányult az olasz—jugoszláv Incidens válasza mögött, amelyet egy parlamenti interpellációra adott, és amely alapjául szolgált annak, hogy Tito jugoszláv elnök az utolsó pillanatban lemondta olaszországi látogatását. Amint a lap feltárja, a köztársasági elnöki hivatal egyik képviselője néhány napja kifejezett nyomást gyakorolt az egyik újfasiszta párti képviselőre, hogy a Tito-látogatással kapcsolatos interpellációját ne szóban, hanem írásban terjessze elő, s így Moro írásban kényszerüljön válaszolni rá. Ugyanakkor egy másik interpelláció is elhangzott a volt trieszti B-övezet (amely ma jugoszláv közigazgatás alatt áll) ügyében — ezt egy trieszti kereszténydemokrata képviselő nyújtotta be, akit erre Forlani, a Kereszténydemokrata Párt titkára késztetett. Forlani, Colombo miniszterelnökkel együtt, energikus nyomást gyakorolt Mórára, hogy a külügyminiszter azonnal, még Tito látogatása előtt válaszoljon ezekre. Az akció célja és magyarázata — írja a Paese Sera — a megkezdődött köztársasági elnökválasztási harcban keresendő. Az említett körök diszkreditálni akarták Morét, aki az 1971-ben rendezendő elnökválasztás ''egyik legesélyesebb jelöltje. A római Paese Sera pénteken leleplezi, mi húzódott meg Moro külügyminiszter Bernadette Pelvin — ismét úi szere likörben"öv töretlenül régi elveiért. A fiatal északír képviselőnő ezúttal gitár-kisérttel népdalokat énekelt egy koncerten, amelynek jövedelmét az ír politikai foglyok védelmére gyújtott alap javára ajánlották fel (F. m. Hírlap — Telefonj) -Szombat, 1970. december t2, Husszein Washingtonban Vagy a megszállás, vagy a béke Husszein jordániai uralkodó a washingtoni Országos Sajtóklubban megtartott sajtóértekezletén megismételte híres kijelentését: „Izrael választhat a területek és a béke között, de nem kaphatja meg mindkettőt”. A király éles szavakkal bírálta Tel Aviv politikáját. Rámutatott arra, hogy most, amikor még érvényben van a tűzszünet, kedvezőek a feltételek az ENSZ égisze alatt folyó arab—izraeli tárgyalások felújításához. Izrael azonban szabotálja ezeket a tárgyalásokat. Husszein szerint Tel Aviv arra használja fel a tűzszünetet, hogy megszilárdítsa pozícióit a megszállt területeken és örökletessé tegye az annexiót. Husszein teljes szolidaritást vállalt az Egyesült Arab Köztársaság álláspontjával. A király nagy figyelmet szentelt a Palesztinai problémának. Véleménye szerint Palesztina jövőjét csak népének újraegyesítése biztosítja, hiszen ez a nép testvéri barátságban élt Jordánia népeivel. Husszein New Yorkban egy televíziós interjú felvételén közölte: összesen 200 millió dolláros katonai segélyt kért az amerikai vezetőktől az elkövetkező 5-10 évre. A király a továbbiakban azt a véleményét hangoztatta, hogy az arab világ még nem jutott katonai egyensúlyba Izraellel, s évekre van szükség ahhoz, hogy ez az egyensúly teljes mértékben létrejöjjön. Golda Meir elmenne Kairóba Izraelnek sok feltétele van Golda Meir izraeli miniszterelnök csütörtökön, egy munkáspárti gyűlésen ismét értésre adta: Izraelnek nem túlságosan nagy a hajlandósága arra, hogy visszatérjen a Jarring-vezette tárgyalások asztalához. Ezzel szemben szívesen tárgyalna az arabokkal közvetlenül, ami a másik fél számára tudvalevőleg elfogadhatatlan. Meir hosszasan fejtegette, mennyi mindennek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy Izrael ismét delegálja képviselőjét a közvetett tárgyalásokra: minden fegyverkérelmet ki kell elégíteni, csak azután jöhetnek szóba a tárgyalások. Izrael új tűzszüneti egyezményt akar kötni a katonai status quo alapján. Választ akar kapni rakétaügyben, azaz az egyiptomi oldalon lévő légvédelmi rakétákkal kapcsolatos panaszaira. Ami a kérdésköri plexum egészét illeti — fejtette ki Golda Meir — „hamarosan megoldódhatnak azok a függőben lévő kérdések, amelyek az Egyesült Államok és Izrael között a Jarring-féle tárgyalások felújítását illetően fennállnak”. Ezek a függő kérdések egyáltalán nem árnyékolják be az amerikai— izraeli kapcsolatokat — folytatta —, hiszen azok „olyan szintre jutottak, amilyenről korábban nem is álmodtunk”. A közvetett tárgyalásoknál — folytatta Meir — sokkal könnyebb volna, „ha például Szádot meghívna engem Kairóba". Hangoztatta, hogy még magánjellegű meghívást is hajlandó volna elfogadni és hozzájárulna a tárgyalások titkosságához, „ha Egyiptom úgy kívánná”. Golda Meirhez csatlakozva Gideon Rafael, az izraeli külügyminisztérium vezérigazgatója csütörtökön New Yorkban szintén a tűzszünet meghosszabbítását sürgette. Az izraeli diplomata azzal a kijelentésével hűtötte le a kedélyeket, hogy továbbra is érvényben van kormányának az a döntése, amely szerint Izrael csak akkor tér vissza a Jarring vezette tárgyalásokhoz, ha Egyiptom „jóváteszi a fegyvernyugvás megsértését”. Lehallgatási botrány Bonnban A bonni kancellári hivatal falai között folyó beszélgetéseket tranzisztoros vevőkészülékkel hallgatják le a környező épületekből a nyugatnémet és a Bonnal szövetséges államok titkosszolgálatai, valamint „más szolgálatok”. Az erről szóló szenzációsan tálalt hírt a hamburgi Stern magazin legutóbbi száma tette közzé. A „mini kémek” mindöszsze 85 márkába kerülnek, tranzisztorizált mini-adók, amelyeket a lehallgatásra kiszemelt helyiségekben helyeznek el. A Stern riportere, maga is élvezhette a kancellári hivatalból közvetített különleges műsort, amelyet a kormányhivatallal szemben levő szálloda 18. emeletének egyik szobájában hallgatott végig. A nyugatnémet magazin a kancellári hivatalon kívül a lehallgatott intézmények között tartja számon a hadügyminisztériumot, valamint a Bundestagot is. Az újabb lehallgatási botrány hallatán Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet belügyminiszter szinte kétségbeesetten szabadkozott, hogy a biztonsági szolgálat nem győzi leleplezni és felszámolni a kémkedő berendezéseket. Hozzáfűzte: a hír arra sarkall, hogy további lépéseket tegyünk a „mini"- es egyeb keinek leleplezésére.