Fejér Megyei Hírlap, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

2 nétte: Az osztrák és a svájci valuta felértékelése Tárgyalások Brüsszelben a brit belépésről. Kedd: Folytatódik India és Pakisztán diplomáciai viszálya. Szerda: Amerikai gépek ismét bombázzák a VDK területét.­­ Az NDK és Nyugat-Berlin képviselőinek 5. találkozója. Csütörtök: A Béke Világtanács közgyűlése Budapesten. Sorozatos személyi változások Kairóban. Péntek: Brezsnyev beszéde Tbilisziben. Arabközi tanácskozások, további személycserék az egyiptomi fővárosban. Szombat: Szlovák pártkongresszus. A lengyel vezetők magyarországi látogatása. Ilérdőjelek Brüsszeltől Kairóig Ez a hét úgy indult, hogy a hi­ttma­gyarázóik elővették a tollat, de ci­kkírás helyett szá­molni kezdtek. Az­ új valuta­árfolyamokat tanu­lmányoz­­­ták, hiszen felértékelték az osztrák Schn­lfinget és a sváj­ci frankot, a nyugatnémet márka s a holland forint át­váltási árfolyamai pedlik „le­­lbeidővé” váltak. Ami gyakor­latilag csaknem ugyanazt je­lentette, miivel a korábbinál kevesebbet adnak a dollá­rért. Mindez természetesen, nem csupán a turisták, bimkszsik­­emberek s az export-import ágazatiban tevékenykedők ügye, hanem elsőrendű poli­tikai jelentőségű is. A tulaj­don­képpen nem váratlan, mégis meglepő hirtelenséggel kitört valutaháború azt mu­tatja, hogy mélyreható ellen­tétek vannak egyrészt az Egyesült Államok, s a nyu­gat-európai országok, más­részt a Közös Piacon belül is. Ezt az amúgy sem egyszerű képet tovább árnyaltja, hogy éppen most próbálkozik L­on­don a döntő rohammal, amelynek célja „betörni” a Hatok féltve őrzött erődít­­ményrendszerébe. Közben a gazdasági ügyek itt is elvá­laszthatatlanul összefonódnak e pen­tiíkiai vetülettel. Bizonyos lényeges kérdé­sekben a­z erjedés azonban — úgy tűnik —­ még nem indult meg. Legalábbis, ami­kor a­ napirenden levő euró­pai biztonsági konferenci­a ügyéről esett szó a Közös Pi­pe miniszteri értekezletén, az állásfoglalások negatívak vol­tak. A jelek szerint a nyuga­ti hatalmak változatlanul a ,,nyu­gat-berlini tű fokán” szeretnék először átvdni aá kontinensünk biztonságának ügyét — viszont elzárkóznak minden ésszerű kompromisz­­szumtól a nyug­at­-berlini megoldást illetően, így — po­zitív cselekedetek és haladás helyett — egy önmagába visz­­szatérő körívet zárnak be. Ez a magatartás nem sok jóval biztat a NATO nemsokára esedékes lisszaboni tanács­ülése előtt. Mindenképpen helyénvaló volt tehát, hogy Brezsnyev, Szovjet-Grúziában elmondott beszédében, ismé­telten sürgette az európai ki­bontakozás előmozdítását. A szovjet párt főtitkára ebből az aspektusból foglalkozott a Szocialista Internacionálé május végén Helsinkiben összeülő tanácsül­ésével és hangoztatta: a szociáldemok­­­­rata pártok politikáját asze­rint lehet megítélni, hogyan foglalnak állást a döntő nem­zetközi kérdésekben. Brezs­nyev megismételte a XXIV. pártkongresszus javaslatát az Európa középső részében el­helyezett fegyveres erőik és a fegyverzet kölcsönös csök­kentésére. Sürgette az ez irá­nyú tárgyalások megindítá­sát. Aminthogy hazánk főváro­sában is sok szó esett Euró­páról. A Béke-világtanács közgyűlése, amelynek alkal­mából hazánk fővárosába se­­reglett a nemzetközi béke­­mozgalom vezérkara és szá­mos kimagasló reprezentán­sa, a világproblémákkal egye­temben nagy súlyt fordított földrészünk problémáinak megtárgyalá­sára is. Az ér­deklődés , természetesen, az eseményből következően is szerteágazó volt. Nem keve­sebbszer esett szó az indokí­nai válságról, amelyről az eg­oik tegil­er­éke-ebből kap­hattunk információt. Bín­h asszony, a DTFK külsönmi­­nisztere, a szabad Dél-Viet­­heim diplomáciájának kiemel­kedő személyisége is Buda­pestre érkezett. Vagyis: iga­zán nem panaszkodhattunk külpolitikai eseménytelenség­­re itthon sem, megint házhoz jött a vitáson a Miksa. A hét végére — érthetően —­ a Közel-Kelet került elő­térbe. Egyelőre túl sok a kér­dőjés ahhoz, hogy megalapo­zott kommentárt fűzhessünk a szem­élyi változásoknak szinte lavinaszerű folyama­tához. Szartat elnök nyilatko­zatából az tűnt ki, hogy bel­ső harcra került sor a leg­felsőbb egyiptomi vezetésben, amelynek során számos olyan vezetőt félreál­lítottak, letar­tóztattak, akiknek nevét jól ismerte a világ. Nyilván e változások ösztönözték a szu­­dánii, szíriai és líbiai vezető­ket a kairói villámlátogatá­sokra, amelyekről részletek egyelőre nem állnak rendel­kezésünkre. Amint ez ilyenkor szoká­sos, a világsajtó egy része, ta­­lálgatás-özönbe kezdett. A pro és kontra vélemények azonban legfeljebb írójuk ál­láspontját vagy netán vágya­it tükrözik, tehát semmikép­pen sem vehetjük a kombi­nációikat ellenőrzött, megala­pozott tényeknek. Az okfej­tések már abban is eltérnek, hogy egyik részük kizáróla­gos egyiptomi belügynek tart­ja a történteket — itt is meg­oszlanak a nézetek: alapve­tően politikai vagy inkább személyi viszályról beszél­he­­tünk-e —, a többiek viszont összefüggésbe hozzák a fej­leményeket a legutóbbi nem­zetközi jellegű vonatkozások­kal­, például Rogers amerikai külügyminiszter közel-keleti látogatásával. A perdöntő természetesen az, hogy miként alakul Kairó tettekben kifejeződő politiká­ja. A nemzetközi politikának elvan ideggócában, mint a Közel-Kelet, ahol n­a­gy he­vességgel folyik az imperi­alista és an­tiimperial­ista erők harca, elsősorban ennek a küzdelemnek alakulásán mér­hetjük le minden változás, szem­él­yesére kihatásait. Mi­­vel ma sem­ is jelen voltam a Béke-világtan­ács közel - kele­ti kérdésekkel foglalkozó bi­zottságában, helyénvalónak érzem idézni az egyik, ott el­hangzott indiai felszólalást: „Őszinntén remélem, hogy a Krróban bekövetkezett sze­mél­yi változások nem fogják kedvezőtlenül befolyásolni az RAK részvételét az imperia­lizmus elleni küzdelemben.” Réti Ervin Az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Anvar Szadat tele­víziós rádió beszédét mondja a Kubbeh palotában (F­m. Hírlap — Telefoto) A kontinens jövője szempontjából... Beszélgetés az olasz parlament aleln­ökével Venetóban választották or­szággyűlési képviselőnek, tagja a PSZUP, az Olasz Pro­letár Egység Szocialista Párt­ja szűkkörű vezetőségének. Lucio Luzzatto hosszabb ide­je az olasz parlament alel­­nöke, az Olasz Béketanács elnöke. Nem először jár ha­zánkban. — Gyakran megfordultam már Budapesten, nemzetközi tanácskozáson, békemozgal­mi konferenciákon, de őszintén szólva mégis kevés­sé ismerem a várost. Milyen jó is lenne egyszer turista­ként körülnézni! — tréfálko­zott. Erre persze most sem jut ideje. Lucio Luzzatto a BVT közgyűlésére érkezett ha­zánkba. A tanácskozás szü­netében beszélgettünk, min­denekelőtt az európai bizton­ság kérdéseiről. — Ez a téma az olasz köz­véleményt is élénken foglal­koztatja. Még azokat is, akik különben nem politizálnak. Itália sok millió turistát fo­gad évente, bevételei között előkelő helyet foglalnak el az idegenforgalomból származó összegek. Azt pedig mindenki tudja, hogy a turizmus olyan, akár a szeizmográf, rendkí­vül érzékenyen reagál a nemzetközi helyzet legap­róbb változásaira is. S az enyhülés, a béke megsok­szorozza a külföldi utazások részvevőinek számát a világ minden részén — állapította meg az olasz parlament al­­elnöke. — A kontinens biztonsága és az európai országok együttműködése Itáliát épp­úgy, mint hazánkat közelről érinti. Milyen teendőket lát ezzel kapcsolatban? — Mindenekelőtt szüksé­gesnek tartom tisztázni, hogy én az olasz baloldal állás­pontját képviselem — vála­szolta Luzzatto. — Mint is­meretes, nálunk a különbö­ző pártok, sőt, egyes párto­kon belül a különféle irány­zatok véleménye eltérő a külpolitikai kérdések meg­ítélésében. A PSZUP síkra­­száll az európai biztonsági konferencia mielőbbi meg­rendezése mellett és sürgeti az érdembeni előkészítés megkezdését. Annál is in­kább, mert a sokoldalú ta­nácskozáson a kontinens jö­vőjének igen sok problémá­ját komplex­ módon, részle­tesen meg lehet vizsgálni és talán megállapodásra is lehet jutni. Elsőrendű fontosságú azonban, hogy az első német békeállamot, az NDK-t nem­zetközi jogilag ismerjék el, enélkül aligha lehet tovább­lépni a jelenlegi német hatá­rok és az európai status quo kérdésében. — Milyen akadályok tor­nyosulnak Ön szerint a biz­tonsági konferencia össze­hívása elé? : — A NATO miniszteri ta­nácsának múlt év decembe­rében tartott brüsszeli ülése alaposan lelohasztotta a re­ményeket. Az a körülmény, hogy eleve feltételekhez szabják az értekezlet össze­hívását, nem felel meg Eu­rópa érdekeinek, ellenkezik a népek óhajával. Akár visz­­szautasításnak is tekinthető, hogy a NATO az úgynevezett berlini kérdés rendezését fel­tételnek szabja. Az sem já­rult hozzá a tanácskozás esé­lyeinek növekedéséhez, hogy Brüsszelben az Észak-Atlanti Szövetség katonai erejének fitogtatásáról, haderejének megerősítéséről beszéltek a szónokok. Az olasz parlament alel­­nöke ezután kifejtette: már önmagában az a körülmény, hogy a fasiszta Portugália fővárosába hívták össze az Észak-Atlanti Szerződés leg­közelebbi ülését, meggyőző­en bizonyítja és leleplezi az alig titkolt szándékokat. Erre utal Manlio Brosiónak, a NATO főtitkárának egyik legutóbbi nyilatkozata is, amely a szerződés fenntartá­sának és megerősítésének szükségességét bizonygatta. — Mi, az olasz baloldal képviselői mindezek ellenére kitartunk eredeti elképzelé­seink mellett. Hasznosnak és fontosnak tartjuk a bizton­sági konferencia összehívá­sát. Szívesen fogadunk min­den olyan javaslatot, amely meggyorsítja az előkészülete­ket és végül is a kontinens jövője szempontjából oly sorsdöntő tanácskozás össze­hívását eredményezi — mondta befejezésül a BVT közgyűlésén részvevő Lucio Luzzatto, az olasz parlament alelnöke. Gyapay Dénes HÍRLAP Az NSZEP Vil­. kongresszusa elült A Német Szocialista Egy­ségpárt nyolcadik kongresz­­szusát előkészítő küldöttgyű­lések alkalmából, a párt ve­zetői sorozatos látogatásokat tesznek különböző gyárak­ban. Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára pénteken Karl-Marx-Stadtban a többi között ellátogatott a Rudolf Harlass öntödébe. Hangoztat­ta, hogy a párt központi bi­zottsága még nagyobb erőfe­szítéseket fog tenni, hogy a dolgozók közreműködésével hatásosan tovább javítsa az élet- és munkafeltételeket. Willi Stoph, az NSZEP Po­litikai Bizottságának tagja, az NDK miniszterelnöke a drezdai Otto Buchwitz üzem munkásai előtt a többi között hangsúlyozta, hogy a párt egész tevékenységének kö­zéppontjában az emberről való gondoskodás áll. Vasárnap, 1971. május 16. Búcsú Erdei Ferenctől Végakaratának megfelelően, szombaton szülővárosá­ban, Makón a református temetőben nagy részvéttel bú­csúztatták Erdei Ferenc Kossuth-díjas akadémikust, or­szággyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa elnökségének tagját, az Országos Szövetkezeti Ta­nács elnökét, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárát. A gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek és a koporsó mellett dísz­őrséget álltak a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának, a Magyar Tudományos Akadémia el­nökségének,­­az Országos Szövetkezeti Tanácsnak a kép­viselői, tudományos és társadalmi életünk számos vezetője. Eljöttek a végső tiszteletadásra az elhunyt munkatársai, barátai, ismerősei, Csongrád megye és Makó város számos vezetője. Elsőnek Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese mondott gyászbeszédet, majd dr. Erdey-Grúz Ti­bor akadémikus, az MTA nevében búcsúzott, ezt követően dr. Bartha Tibor református püspök és Szabó Jánosné nyugdíjas vett végső búcsút. A koporsót a gyászinduló hangjai mellett bocsátották a sírba, majd koszorúkkal, a kegyelet és a gyász virágai­val borították el a sírhantot. KAIRÓ: Nyugalom, rokonszenv-tüntetések Az egyiptomi nemzetgyű­lés péntek esti ülésén, ame­lyen, mint már jelentettük 18 képviselőt megfosztottak mandátumától, megválasz­tották a parlament új elnö­két is. A nemzetgyűlés új el­nöke Hafez Badaui lett. Is­meretes, hogy elődje, Sabib Sukeir egy nappal korábban az ASZÚ legfelső végrehajtó bizottságának kat másik tag­­jával együtt lemondott tiszt­ségéről, s jelenleg házi őri­zetben van. Szadat elnök péntek esti másfélórás rádiószózatát, s az új kormány megalakulásá­nak bejelentését követően teljes készültségi állapotba helyezték az egyiptomi fegy­veres erőket és a rendőrsé­get. — jelentik a nyugati hír­­ügynökségek. Kairóban a város vala­mennyi stratégiai fontosságú pontját és épületét, köztük a rá­dió-televízió Nílus-parti székházát és a belügyminisz­tériumot, biztonsági erők őr­zik. A biztonsági intézkedé­sek azonban egyelőre csupán a pénteki politikai megráz­kódtatást szükségképpen kö­vető fokozott elővigyázatos­ságot jelzik, mivel egyetlen incidensről sem érkezett je­lentés. Általános vélemény szerint Szadat elnöknek sikerült el­hárítani pénteki erélyes fel­lépésével a közvetlen ve­szélyt, amely elnöki hatalmát fenyegette, miután ellentétbe került a kormány és az ASZÚ számos vezető személyiségé­vel. Másrészt az sem kétsé­ges, hogy az egyiptomi bel­politikai válság a pénteki in­tézkedésekkel még nem ért véget, bár a szombati New York Times és a Londoni Ti­mes megegyeznek abban, hogy Szadat elnök sikerrel vívta meg ellenzékével a harc első fordulóját. A to­vábbi lehetséges fejlemények egyikére utal az a Reuter iroda által szerzett kairói ér­tesülés, hogy az elnök elleni állítólagos összeesküvés több vezéralakját bíróság elé ál­lítják. A szövetséges arab orszá­gok közül szombat reggelig egyedül libanoniban foglaltak állást a kairói változásokkal kapcsolatban. Szaeb Szal­am miniszterelnök egy késő este elhangzott beszédében közöl­te, hogy véleménye szerint Szadat elnök összeesküvéstől mentette meg Egyiptomot. Szadat elnök rádió- és te­levíziós beszédét követően szombat délelőtt teljes nyu­galom uralkodott Kairóban. A kairói rádió és sajtó ar­ról tudósít, hogy Szadat be­szédét követően rokonszenv­­tün­éseket tartottak az el­nök támogatására. Az Al Ahraim, az Al Gum­­­hurija és az Al Akhbar szombati vezércikkében úgy értelmezi Szadat intézkedé­seit, hogy azok a nemzeti egység védelmét, helyreállí­tását szolgálják. Mindhárom napilap kiemeli Szadatnak azt a kijelentését, hogy az Arab Szocialista Unió a leg­alkalmasabb forma a népi erők tömörítésére és a de-de­mokrácia megvalósítására. A lapok nagy jelentőséget tu­lajdonítanak annak az elnöki elhatározásnak, hogy az alap­­szervezetek­től a csúcsig újjá­választják az ASZÚ vezető szervei­t. * * Gaafar Nimeri szudáni el­nök egynapos kairói látoga­tásánál­ befejeztével ,szomba­ton Kairóból hazautazott. A repülőtéren a szudáni elnököt Anvar Szadat egyip­tomi elnök, Husszein el Safei alelnök és Mohamed Szab­­dek, az újonnan kinevezett hadügyi mi­niszter búcsúztatta. A MEN­A hírügynökség szerint a szudáni vezető azért utazott Kairóba, hogy kife­jezze támogatását Szadat el­nöknek a hét közepén lezaj­lott politikai válság kapcsán. Népszavazás Bulgáriában Bulgáriában vasárnap nép­szavazást tartanak az új köz­­társasági alkotmányról. Ez a népszavazás az ötödik Bul­gária történetében, a bolgár népnek a török elnyomás alól 1878-ban történt felszabadu­lása óta. Bulgáriában 1909-ben tar­tottak első ízben népszava­zást. A népszavazás tárgya egy törvény volt, amely sze­rint a községtanácsok bizo­nyos döntéseit végrehajtás előtt a nép elé kell terjesz­teni jóváhagyás végett. 1922. november 19-én a bolgár nép többsége népsza­vazáson ítélte el az első vi­­lághábor­ú k­ir­obban­tás­á­ba­n bűnösnek talált huszonkét bolgár minisztert. A harmadik népszavazás a Bolgár Népi Földműves Szö­vetség kormányozása idején történt. Ez a referendum a pedagógusok munkájának el­lenőrzésére és a közoktatás bizonyos fokú demokratizá­lására irányult. Az 1948. szeptember 8-án rendezett 4. népszavazáson a bolgár nép a királyság mint államforma fenntartása ellen szavazott. A választók 92,72 százaléka szavazott a köztá­r­­saságra, a királyságra­­ csu­pán 4,24 százalékuk. E nép­szavazás eredményeként ki­áltották ki Bulgáriában 1946. szeptember 16-án a köz­társaságot. Tisztogatás Ceylonban A ceyloni kormány szom­baton közölte, hogy a bizton­sági erők elfoglalták a láza­dók Othtapuwa-i és Anurad­­hapura-i táborát az északi tartományban. A kormányerők három lá­zadót megöltek és százat el­fogtak. A jelentések szerint nagymennyiségű fegyvert, lőszert, továbbá rádió-adóve­vő készülékeket foglaltak le. Indiai jegyzék Szombaton újabb jegyzé­ket adtak át Új-Delhiben a pakisztáni főmegbízottnak (nagykövetnek). Ebben India követelte, hogy a pakisztáni hadsereg ha®vjon fel terror­kampányával a menekültek­kel szemben. A menekültek számát a jegyzék kétmillióban jelölte meg. Indira Gandhi asszony, in­diai miniszterelnök, szomba­ton szemleutat kezdett, amelynek során látogatást tesz a nyugatbengáliai és az assami menekülttáborokba­n.

Next