Fejér Megyei Hírlap, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-22 / 171. szám
Szudánban ünnepük az új kormányt Továbbra is ezrek ünnepük a szudáni főváros, Khar- Joum utcáin az arab világ új amint egyes politikai megfigyelők írják — „eltökélten baloldali” rendszerét. A jelek szerint Atta őrnagy és társai biztosan ülnek a nyeregben, miután első politikai intézkedéseik épp oly kevés r'-'enállásba ütköznek, mint hétfői, „villámgyors” államcsínyük. A normalizálás mutatkozik meg abban, hogy megnyitották a külföldi légi társaságok előtt Szudán repülőtereit, noha Khartoum továbbra sem fogad gépeket, és helyreállították a belső telefonösszeköttetést. A kairói Al Ahram szerint a megdöntött Nimeri elnök pgazi őrizetben van. Nimerít állítólag — akárcsak a társaságában levő vezetőket — meglepetésként érte a puccs, s minden ellenállás nélkül vetette alá magát az elnöki palotába behatoló katonák akaratának. Babiker El-nur Osziman ezredes, aki — noha tegnap óta Szudán új elnöke — Londonban tartózkodik, a Times-nek adott interjújában, illetve a BBC arab nyelvű adásában megerősítette a Nimeri hollétével kapcsolatos híreket. El-nur Oszmán elmondotta az őt meginterjúvoló brit újságíróknak, hogy sem ő, sem követői nem voltak tagjai a kommunista pártnak, csupán erős szimpátia fűzte őket a baloldalhoz. Ezért is vesztették el a múlt év novemberében a forradalmi tanácsban viselt tisztségüket. Már februárban arról tárgyaltak egymás között — folytatta El-nur Oszmán —, miként volna Nimeri eltávolítható. Az akcióra azonban csak most érett meg az idő. Az elnök kifejezte reményét, hogy hamarosan Khartoumban lehet; egyelőre orvosai vizsgálják őt. Különben a puccs időpontjában nemcsak El-nur Oszmán, hanem több más vezető is Szudán határain kívül tartózkodott. Az Al Ahram szerint Avdallah igazságügyminiszter az NDK-ban, Khaled Hasszán Abbasz hadügyminiszter Jugoszláviában, Faruk Abu Issza külügyminiszter Amerikában, illetve útban onnan hazafelé, Zein Abdelkader őrnagy, a Forradalmi Tanács tagja pedigEgyiptomban volt. Utóbbi kettőt, mint ismeretes, iraki források szerint őrizetbe vették. A szudáni események külföldi visszhangjából. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden mindössze annyit mondott, hogy az Egyesült Államok továbbra is szeretné helyreállítani 1967-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatait Szudánnal, másfelől pedig nem hiszi, hogy az új rendszer hatalomra jutása „gátolná a közel-keleti válság részleges rendezésére tett (amerikai) erőfeszítéseket”. A Najef Havaiimeh vezette szélsőségesen baloldali palesztin gerillaszervezet, a demokratikus népfront az új -szudáni vezetőkhöz intézett üzenetében rendkívüli megelégedéssel nyugtázta a fejleményeket. Havatateh „jobboldali, személyi diktatúrának” minősítette Nimeri rendszerét. Járcudozás Lord Canniington brit hadügyminiszter szerdán, Mintoff -máltai miniszterelnökkel -folytatott keddi konzultációi után hazautazik Londonba, hogy jelentést tegyen a tárgyalások eredményéről. A keddi két hivatalos megbeszélésről kiszivárgott hírek szerint a máltai kormány az angolok előzetes becslését — 13 millió fontot — jóval meghaladó összeget követel a támaszpont fejében. Anglia eleddig évi ötmillió fontot fizetett Máltának. Carrington elutazása — mutatnak rá az angol és máltai források — nem jelenti azt, hogy a tárgyalások megszakadtak volna, és további lépésként lehet, hogy máltai küldöttség utazik Londonba. hírlap Jordánia Husszein folytatja a leszámolást Tragikus, de valló, hogy a Jordán folyó nyugati partján tartózkodó izraeliek végignézhetik, amint Husszein király katonái a part menti bokrokban és cserjékben rejtőzködő palesztin gerillákat kifüstölik és legyilkolják. Egy kilenctagú gerillacsoportra például dzsipeken és páncélkocsikon törtek rá a kormánycsapatok, s miután házukat géppuskatűzzel megölték, az életben maradt három átkelt a folyón és megadta magát az izraelieknek. Eddig 77 palesztin harcos került ily módon izraeli fogságba. Szemtanúk szerint minden húsz percben újabb jordániai járőr érkezik a Jordán folyó mellé, s hangosibeszélőkön szólítja fel a gerillákat: jöjjenek elő rejtekhelyükről, semmi bántódásuk nem lesz. Mindazonáltal az efféle felhívásoknak nincs foganatja. A fogságba esettek közül néhányan Izraelben tartózkodó újságíróknak elmondották, inkább kerülnek izraeli kézre, mint Husszein fogságába. Ami a jordániai rendszert illeti, elszigeteltsége nőttön nő. Kedden az arab csúcstalálkozót sürgető líbiai felhíváshoz csatlakozott Egyiptom is, az arab országok „hatékony akcióját” sürgetve a jordániai események következményeinek elhárítására. Szíria, amely egy héten át — katonai delegációjával — hasztalan próbálkozott közvetíteni Ammanban, kedden felhagyott hiábavaló kísérleteivel. Megvádolta viszont Jordániát azzal, hogy határmenti szír településekre tüzel. Kuvait és Libanon úgyszintén üdvözölte a csúcstalálkozó gondolatát, s így tett Husszein jordániai király is, noha Kadhhafi meghívása neki — természetesen — nem szólt. A palesztin gerillák bagdadi rádiója szerint nem elég csúcstalálkozót összehívni. Le kell zárni Jordánia határait, nem szabad fogadni a jordániai repülőgépeket, hajókat, azaz teljesen izolálni kell Husszein rendszerét. Kairóban bejelentették, hogy elindult Damaszkusziba a szaúdi—egyiptomi „közvetítő kettős”. Szalkkaf szaúdi külügyi állam,miniszter és Szabri El-Kholi, Szádat személyes képviselője. Öik ketten Asszad tábornok-elnökkel folytatnak majd konzultációkat a súlyos jordániai helyzetről. Mindemellett figyelemreméltó, hogy aimmani közlés szerint Szaúd-Arábia kedden — kötelességeinek eleget téve — kifizette Jordániának az 1967 óta folyósított segély most esedékes részét, közel tízmillió dollárt. Kedden New Yorkiban — ott élő palesztin arabok behatoltak a jordániai ENSZ- misszió helyiségeibe, hogy a gerilla-ellenes akciók elleni tiltakozásul petíciót nyújtsanak át. Eközben elégettek egy Husszeint ábrázoló karikatúrát, s Palesztinát éltető, Husszein pusztulását jövendölő jelszavakat hangoztattak. A New York-i rendőrség „rendzavarás” címén a tüntetők közül nyolcat őrizetbe vett. fi pótló 75 Holdrejtélyek Az Apolló—15 három űrhajósa — David Scott, Alfred Worden és James Irwin — szerdán az amerikai űrhajó július 26-ra kitűzött fellövését megelőző orvosi vizsgálatoknak veti magát alá. A földi irányító személyzet szerdán a „Sólyom” nevű Hold-modul elektromos berendezéseit ellenőrzi. Az Apolló—15 több mint százórás tudományos programján a Hold körüli soksok „rejtély” felderítésének megkísérlése szerepel. Az egyik ilyen rejtély a Hold kora. Az eddigi szovjet és amerikai űrkutatási programok keretében a Holdról a Földre szállított kőzetminták alapján 3,2—4,3 milliárd évre becsülik a földünket kísérő égitest korát. De vajon pontosan mikor keletkezett a Hold? Ha a tudósoknak erre a kérdésre sikerül választ adniuk, akkor talán sikerül megállapítaniuk keletkezésének körülményeit is, amelyek még mindig felderítésre várnak. A másik izgalmas kérdés a Hold hőgazdálkodása, amikor Hold-nappal van, az égitest felszíne több mint 150 fokra melegszik fel, a Hold-éjszakán pedig —150 fok uralkodik. Az Anolló—150. asztronautái hőmérődet, helyeznek majd el a Hold raégjába a hőmérséklet ötszázázosos pontosságú mérésére. Másik rejtélyes kérdés: milyen a Hold struktúrája. Teljesen hideg és merev égitest, vagy van-e folyékony és meleg magva? Erre a kérdésre az eddigi kutatások nem derítettek fényt. Lapzárta Küldöttség A kairói AH Akihibar jelentése szerint kedden, késő délután egyiptomi delegáció indult Szudánba egy katonai repülőgép fedélzetén. A gép különleges leszállási engedélyt kapott a khartoumi hatóságoktól. Az Al Aikihbar nem közölte, milyen delegációról van szó, s kik a tagjai. Magyar vezetők üdvözli távirata A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából az MSZMP KB, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a kormány és az egész dolgozó nép nevében táviratban üdvözölte a LEMP vezetőségét, a lengyel kormányt, valamint a testvéri lengyel népet Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. A távirat többek között hangsúlyozta, hogy a lengyel nép a LEMP vezetésével kiemelkedő eredményeket ért el a szocializmus építésében, a Lengyel Népköztársaság fennállása óta nagy megbecsülést vívott ki magának a béke és biztonság megszilárdítása, a nemzetközi együttműködés fejlesztése érdekében kifejtett, a szocializmus és az emberi haladás ügyét szolgáló következetes internacionalista politikájával. 4 Nixon—Mao kézszorítás előtt (1.) A „piros könyvecske“ a tengerárról Genf és Varsó: a kézszorítás előzményei AKAD JÓ NÉHÁNY NYUGATI — elsősorban amerikai — újság, amely könnyedén leírta az elmúlt napokban: „radikális fordulat történt Kína és az USA viszonyában.” Már fogadásokat is kötnek arra vonatkozólag, mit is jelent a Pekingben és Washingtonban egyszerre közölt bejelentés, amely szerint „Nixon elnök, Csou Enlaj miniszterelnök meghívását elfogadva 1972 májusa előtt látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban.” A kérdések lényege így foglalható össze: mikor utazik Nixon Pekingbe, milyen témákról tárgyal majd Csou En-lajjal (és egészen bizonyosan J Mao Ce-tunggal is); milyen mélységű megállapodást kötött a további kapcsolatokra vonatkozóan rejtelmes pekingi repülőútján, Kína mai vezetőivel Henry Kissinger, Nixon elsőszámú külpolitikai tanácsadója? A feltett kérdésekre akkor könnyebb a válaszadás, ha kellő figyelemmel vizsgáljuk Nixon rendkívüli tv-nyilatkozatának egyik részletét. „Amint az elmúlt három évben többször hangsúlyoztam, nem lehet tartós és szilárd béke a világban a Kínai Népköztársaságnak és 750, milliós népének részvétele nélkül. Ezért tettem több kezdeményező lépést, hogy megnyissuk a kapukat országaink normálisabb kapcsolatai előtt” — mondta Nixon. Az elnöki megjegyzések természetesen nem csak arra a különleges engedélyre vonatkoznak, amelyek alapján, sok év után először, amerikai és kínai asztaliteniszezők labdái pattoghattak egy kínai pingpongasztal fölött. A kereskedőknek és újságíróknak adott amerikai utazási engedélyek, számos kereskedelmi korlátozás, embargórendelkezés, megsemmisítése előzte meg a republikánus elnök nemzetbiztonsági tanácsadója repülőgépének pakisztáni startját és kínai földreszállását. Volt persze az amerikai— kínai viszonyban igen sok látványos szitkozódás, átok özön, fenyegetődzés is. Ha Pekingből körülbelül ötszáz „utolsó és legutolsó figyelmeztetést” küldtek Washingtonnak amerikaiak légi vagy tengeri határsértései miatt, amerikai politikusok és sajtóemberek sem voltak restek nyugtalanítóan fenyegető hangú nyilatkozatok sorában „skrupulus nélküli agresszornak”, „véreskezű terrorista bandafőnök gyülekezetének” titulálni a pekingi vezetést, kormányt. NEMCSAK KÍNÁBAN ismerték jól Mao Ce-tung híres kis vörös könyvét, a „Mao-bibliát” — ennek hatodik fejezetében található az a kínai csoportok által oly sokszor hangosan felolvasott idézet: „Az amerikai imperializmus mindenütt, garázdálkodik, ezáltal önmagát teszi a világ népeinek ellenségévé, és egyre jobban elszigetelődik ... A világ népeinek az amerikai agreszszorok ellen zúduló haragos tengerárja feltartóztathatatlan ...” Most azonban Pekingben már készülnek az „elszigetelt” Egyesült Államok elnökének fogadására és teljességgel valószínűtlen, hogy Nixont „a harag tengerárja”, sokkal inkább a kínai udvariassággal korszerűen párosuló diplomáciai etikett várja majd. A Kissinger—Csou-En-laj beszélgetés ugyanis csak pont volt az i betűn: befejezése a régóta folyó kínai— amerikai megbeszéléseknek. A két ország, amely között 1949, a Kínai Népköztársaság m'e-’árulása óta ,soha nem volt nemcsak diplomáciai, de tulajdonképpen semmiféle szabályos államközi kapcsolat sem, régóta készül erre a magasszintű találkozóra. De térjünk csak vissza egy kicsit az előzményekre. 1945. szeptember 2-án Japán kapitulál és az eddig japán megszállás alatt levő Tajvanszigetet ismét Kínához, csatolják. 1945-től 1949-ig a kommunisták vezette népi demokratikus mozgalom forradalmi polgárháborúban megdönti a Csang Kai-sek vezette Kuomintang-klikk uralmát és 1949. október elsején kikiáltják a Kínai Népköztársaságot. Csang Kaj-sek, fegyveres erőinek maradványaival Tajvan szigetére menekül, ahol az amerikaiak segítségével bábkormányt alakít, s ezzel megakadályozza, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az ENSZ-ben. 1950 júniusában Truman amerikai elnök, hogy megakadályozza Tajvan felszabadítását, elrendeli a sziget amerikai megszállását. Ezekben az években semmiféle kapcsolat nem volt a két ország között. Az Csütörtök, 1971. július 22. Kenyér és virág Huszonhét évvel ezelőtt, 1944. július 22-én a keletlengyelországi Lubilíníban megalakult az Ideiglenes Lengyel Népi Kormány. Az állam kilépett az illegalitásból. Nem nyelvbotlás, az államról van szó, mert a fasiszta megszállás alatt nemcsak a kommunista párt vonult illegalitásba, hanem a hadsereg is, sőt, illegalitásban működtek az iskolák és az egyetemek. A fiatalok ezrei titokban tanultak és érettségiztek, s fegyveres bűncselekménynek számított, ha a német őrjárat valakinél illegális tankönyvet, vagy jegyzetet talált. Számos kiváló pedagógus szenvedett mártírhalált, mert a tudományt terjesztette a fiatalok között. A megszállás éveiben illegális lengyel bíróság működött, amely adatokat gyűjtött, tanúkat hallgatott ki, ítéleteket, gyakran halálos ítéleteket hozott, s ezzel mintegy figyelmeztette a zabolátlanul működő kollaboránsokat a megtorlás lehetőségeire. . . . Ma is látom lelki szemeim előtt azt a forró júliusi napot. Fekete füstfelhők emelkedtek a kék ég felé, hatalmas porfelleget kavart a harckocsik lánctalpa. A hitleristák t-’tetetlen dühükben körös-körül mindent elpusztítottak. Mindnyájan tudtuk, hogy az égő falu mögött, az erdő vonulata felett ott van az elkeseredett ellenség, hogy elvágja utunkat. Emlékszem a virágtengerre is, a szó szoros értelmében virágba borull harckocsikra és katonákra. Ezen a nagy ünnepen megosztottuk egymással kenyerünket és szabadságunkat. Mert valóban, kenyér és szabadság volt számunkra, ami a népi Lengyelország fennállásának első napjaiban történt: a földreform, az iskolák megnyitása, az emberi méltóság elismerése. Az ideiglenes népi kormány egyik legelső tevékenysége az volt, hogy határozatot hozzon Adam Mickiewicz lengyel költő műveinek kiadására. Ha ma az ember fiatalok előtt beszél erről, azok mosolyogva kérdezik: „Vajon nem volt ennél fontosabb dolguk?” Bizony, a mai fiataloknak nehéz megmagyarázni, hogy ez a döntés akkoriban menynyire fontos volt. Azután a borzalmas öt esztendő után, ami alatt elképesztő szervezettséggel pusztítottak mindent, ami népünk kultúrájának volt nevezhető, Mickiewicz verseskötete legalább olyan szükséges volt, mint a kenyér vagy a ruha. Nyugaton még folytak a harcok, ott még kergettük a gyilkosokat, a hóhérokat. Akkor még nem tudtuk, hogy teljes kiűzésükig még majdnem egy év is eltelik, s ez az idő még mennyi emberáldozatot követel. Ma nem hiba, ha újból felidézzük mindezt, nem kár, ha eszébe juttatjuk az új nemzedéknek, hogy milyen árat fizettek a Szovjetunió, Lengyelország és a nácik által leigazolt más népek a szabadságért. 1944. július 22-én tehát megszületett az új, ném Lengyelország. Az ünnep mindig jó alkalom az eredmények összegezésére. Hiányosságaink ellenére tudjuk: van mivel büszkélkednünk. Helyreállítottuk szétrombolt népgazdaságunkat, újra felépítettük városainkat és falvainkat, új iparágakat teremtettünk, gyors fejlődésnek indult a tudomány, az oktatás és a kultúra. És most is előttünk a cél: tovább kell munkálkodnunk, hogy még gyorsabban kiaknázhassunk minden napot és minden tapasztalatot és még gyorsabban haladhassunk előre a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal együtt a szocialista úton. W. Zukrowski (Fordította: Horváth Tibor) A megújult Varsó modern belvárosa