Fejér Megyei Hírlap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
Egy év békeoffenzíva NÉHÁNY NAPPAL EZELŐTT a szovjet szakszervezetek kongresszusán mondotta el Leonyid Brezsnyev a külpolitikai helyzetet is mélyrehatóan elemző beszédet. Ennek legfőbb tanulsága az volt, hogy a Szovjetunió a nemzetközi politika minden területén aktívan tevékenykedik és nemcsak az együttműködés általános elveinek leszögezésénél marad, hanem építő javaslatokkal, konkrét megközelítési módozatokkal kényszeríti a világ ügyeit irányító és befolyásoló erőket állásfoglalásra. Ha felidézzük az SZKP XXIV. kongresszusán egy éve felvázolt külpolitikai programot, megállapíthatjuk, hogy az átfogja a nemzetközi biztonság valamennyi alapvető kérdését, a meglévő válsággócok megszüntetését és az újak kialakulásának, feltartóztatását, azokban a térségekben, amelyek veszélyes bonyodalmakkal terhesek, törekvést a kollektív biztonsági rendszerek létrehozására ; a lefegyverzés ösztönzését, mindenekelőtt a nukleáris háború kirobbanása veszélyének megakadályozására; a különböző társadalmi berendezkedésű országoknak a békés egymás mellett élésen és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködését. E célok megvalósulása irányában elért — körzetenként és kérdésenként természetesen változó mértékű — haladást még ilyen, viszonylag rövid idő, egy év távlatában is lemérhetjük. Vegyük szemügyre Európát. Brezsnyev megelégedéssel állapíthatta meg, hogy Európában nincs olyan állam, amely ilyen vagy olyan formában ne foglalt volna állást a biztonsági értekezlet megtartása mellett, s Kanada valamint az Egyesült Államok is — ha ez utóbbi vonakodva és inkább európai partnerei nyomására — támogatja ezt a tanácskozást. Egy évvel ezelőtt még távolról sem volt ilyen egyetértés e kérdésben. Azóta azonban a szovjet „békeoffenzívának” talán leglátványosabb és a jövő szempontjából igen ígéretes eredményeképpen az európai enyhülés kulcskérésében, a német kérdésben, a Nyugat- Berlin ügyében megkötött négyhatalmi és az ezt kiegészítő NDK—NSZK, illetve NDK—Nyugat-berlini szenátus közti kiegészítő szerződéssel újabb lépésre került sor. Igaz, ma éles és még eldöntetlen harc folyik az NSZK- ban e nagy fontosságú szerződések ratifikációja körül. De éppen a Brezsnyev-beszédnek nyugat-európai, sőt világvisszhangja mutatja, milyen eredményesen sorakoztatja fel a Szovjetunió még a polgári, sőt kifejezetten NATO- erőket is az enyhülési politika mellett nagyvonalú és rugalmas diplomáciájával. Brandt kancellár teljesen egyetértett Brezsnyevnek azzal a megjegyzésével, hogy az NSZK a ratifikációval válaszút előtt áll, s ez hosszú évre meghatározza népének sorsát, más államokhoz való viszonyát. Ebből kiindulva élesebb, határozottabb harcot bontakoztatott ki az enyhülést lassítani, vagy megszakítani próbáló ellenzékével szemben. Schumann francia külügyminiszter is rendkívül pozitívan nyilatkozott a realista szovjet pozíciókról. Még a Figaro című, jobboldali beállítottságú francia lap is így fogalmazta meg a francia és az összeurópai érdeket, a ratifikációval kapcsolatban: „Joggal felvetődik a kérdés, ha a Bundestag nem ratifikálná a szerződéseket, mi történne Európával, amely immár egy „legalizált” enyhülés küszöbén áll? Mivel az NSZK az Európai Gazdasági Közösség egyik fő partnere, minden újabb feszültség Bonn és Moszkva között megrázkódtatná a Közös Piac most kialakuló új épületét.” AZ INDOKÍNAI TÉRSÉGBEN is javult a Szovjetunió politikai, diplomáciai — még azt is mondhatnánk: bizalmi pozíciója. A szovjet kormány szilárd és következetes álláspontja, amelyben újra és újra fejezésre juttatta, hogy elutasítjaés a maga részéről megakadályozza Nixon mindenfajta manőverét, hogy az indokínai népek mögött, fejük felett próbáljon az amerikai imperializmus számára kedvező döntéssel kimászni a vesztett háborúból — megtette a hatását. Különösen értékes ez az egyértelmű álláspont, ha arra gondolunk, hogy Nixon pekingi tárgyalásai után az amerikai tettek — a bombázások folytatása, és legújabban a párizsi tanácskozás felrobbantásával való fenyegetőzés — nem alaptalanul — gyanakvással töltik el Indokína népeit. Az arab országokban — ha nem is olyan egyértelműséggel, mint Indokínában — újra és újra a szovjet külpolitika, következetes irányvonala a stabilizáló tényező, a haladó arab országok érdekeinek védelmezője. Az elmúlt évben jó néhányszor lepleződött le az Egyesült Államok, amely az arab világ „barátja” pózában lényegében mindig Izrael szekerét próbálja előretolni, így az arab országokat, még azokat is, amelyek olykor bizonyos, illúziókat táplálnak az Egyesült Államok iránt, a valóság újra és újra kijózanítja. Ezért állapíthatta meg Brezsnyev beszédében: „Határozottan kijelenthetjük, hogy arab barátainkhoz fűződő kapcsolataink sohasem voltak olyan elmélyültek és sokoldalúak, mint most.” A szovjet külpolitika egyik legnagyobb sikere az elmúlt időszakban kétségtelenül az volt, hogy pozitív irányban tudta befolyásolni a hindusztáni térség viszonyainak alakulását. Az Indiával megkötött barátsági szerződés, a nemzeti szabadságharcból alakult új állam, Bengália igaz ügyének támogatása az indiai szubkontinensen megnövelte a Szovjetunió, és általában a szocialista jellegű külpolitika iránti tiszteletet, bizlamat. Ezek a realitások még a kedvezőtlenül érintett félt, Pakisztánt is hasznosan befolyásolták. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a szovjet külpolitika a három hindusztáni ország, India, Bengália és Pakisztán tartósan békés és jószomszédi kapcsolatainak ösztönzője, elősegítője legyen. Változatlan ugyan a helyzet egy év után a Szovjetunió és Kína viszonyában, de a szovjet diplomácia és külpolitika mérséklete és vitathatatlan jó szándéka mégis megteszi a magáét. Brezsnyev legutóbbi beszéde után pedig a nemzetközi megfigyelők kiemelik, milyen lehetőségeket nyit ez az — Unita című olasz kommunista lap megjelölése szerint — „higgadt és korrekt” állásfoglalás. A kapcsolatoknak akár a békés egymás mellett élés elvén is alapuló megjavítására tett szovjet javaslatok Pekinget végül is abba a helyzetbe hozzák, hogy igen nehezen térhet ki valamilyen válasz elől. S VÉGÜL ez az esztendő elvezetett oda is, hogy Nikon amerikai elnök szükségesnek látja a személyes eszmecserét a két nagyhatalmat érintő kérdésekről Moszkvában. Brezsnyev beszédében világossá tette, mi az amire számíthat, s mi az, amire nem is reménykedhet Nixon. Számíthat, hogy a Szovjetunió most is gyakorlati, realista álláspontot foglal el valamennyi megvitatásra kerülő kérdésben. Nem reménykedhet viszont Nixon abban, hogy bármit elérhet harmadik országok rovására, mert mások nevében a Szovjetunió soha sem tárgyal. S azt sem kizárhatja, hogy elvi, eszmei kérdésekben bármiféle engedményt is kapjon. Hiszen „a Szovjetunió külpolitikájában az imperializmus agresszív törekvéseinek kemény visszszautasítása társul a megérett nemzetközi problémák konstruktív megközelítésével, az ideológiai harcban való engesztelhetetlenség azzal a készséggel, hogy fortesszuk a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat az ellentétes társadalmi rendszerű államokkal” — állapította meg Leonyid Brezsnyev. Nemes János hírlap Indokína A népi erők támadássorozata Saigon Dél-Vietnamban a népi felszabadító hadsereg tüzérsége és gyalogsága csütörtökön déltől négy év óta a leghevesebb támadássorozatot indította a saigoni hadsereg északi védővonala és a középső fennsíkon kiépített állásai ellen. Az amerikai légierő két hét óta először ismét bombázta a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét. A népi erők példátlanul heves tüzérségi előkészítés után, amelynek során becslések szerint 2 5000 rakéta, ágyúlövedék és akna hullott a saigoni csapatok állásaira, két erődítmény feladására kényszerítették őket. A bábcsapatok kénytelenek voltak feladni a fegyvermentes övezet közelében levő Mai Loc és Holcomb bázisokat. Jóllehet az ország északi részéből már kivonták az amerikai harcoló alakulatokat, az amerikai légierő B—52-es óriásbombázók bevetésével, a Tonkini-öbölben állomásozó hadihajók pedig ágyútűzzel támogatták a saigoni alakulatokat. Élénk haditevékenység bontakozott ki a központi fennsíkon is, a három indokínai ország határának találkozásának közelében, ahol a szabadságharcosok szintén nagyszabású tüzérségi előkészítés után rohamoztak. Megfigyelők rámutatnak, hogy a népi erők a délvietnami hadszíntéren csütörtökön első ízben bevetettek 130 és 152 milliméter űrméretű lövegeket is. A saigoni parancsnokság első adatai szerint a csütörtöki offenzívában tizenöt katonát vesztettek és számtalan sebesültjük van, de katonai források szerint ezek a számok gyorsan növekedni fognak, mert a két kiürített támaszpontnál szenvedett veszteségeket még fel sem tudták mérni. Az amerikai parancsnokság pénteken közölte, hogy Laosz felett a népi erők ismét lelőttek egy szállító repülőgépből átalakított és gyorstüzelő géppuskákkal ellátott amerikai harci gépet. A tizenöt főnyi legénység ejtőernyővel kiugrott és megmenekült. (Reuter, AP—AFP—UPI) Berlin A párizsi béketárgyalások amerikai szabotázsa ellen felemelte tiltakozó szavát a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség is. Nixon elnökhöz intézett táviratában elítélte az amerikai kormány magatartását, amely arról tanúskodik, hogy nem óhajtja a vietnami kérdés politikai megoldását. (TASZSZ) New York Hanoiban kapott nemrég meghívást Seymour Hersch, amerikai újságíró, aki annak idején leleplezte a Mu Lai tömeggyilkosság szörnyű tényeit. A publicista találkozott Hoang Tung-al, a hanoi Nhan Dan igazgatójával és Ha Van Lau ezredessel, a párizsi béketárgyalásokon részt vevő VDK küldöttség egykori tagjával, és beszélgetéseikről beszámol a New York Timesban. Hersh beszélgető partnerei elmondották, hogy északon természetesen szeretnék újra egyesültnek látni Vietnam két részét, de egyben realisták és így tudják, hogy Dél-Vietnamban más politikai erők is léteznek. „A kommunistáknak, és azoknak, akik részt vesznek az ellenállásban, meg kell találni a modus vivendit a többiekkel” — mondotta Hoang Tung. (AFP) Grecsko—Tito megbeszélés Brioni Joszip Broz Tito marsall, a jugoszláv néphadsereg főparancsnoka pénteken Brioniban fogadta Andrej Grecsko marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. A felek baráti megbeszélést tartottak. (TASZSZ) Interszputnyik Moszkva Rapai Gyula, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete pénteken délelőtt a szovjet kormánynál letétbe helyezte az Interszputnyik nemzetközi űrtávközlési rendszer és szervezet létrehozásáról szóló megállapodás magyar ratifikációs okmányát. (MTI) Berlini látogatások Berlin és Nyugat-Berlin A pénteki napon — munkaszünet lévén mind az NDK-ban, mind Nyugat-Berlinben — megindult a látogatók áradata Nyugat-Berlinből a demokratikus Berlinbe és az NDK más helyiségeibe. Az NSZK és Nyugat-Berlin között az NDK területén át vezető tranzitutakon is nagy a forgalom. Az NDK hatóságai azonban megbirkóznak a mostani nagy feladattal is, a határátlépő helyeken továbbra sincs semmi fennakadás. A nyugat-berlini Telegraf című lap pénteki száma ezt a címet adja a látogatásokról szóló beszámolójának: „Gördülékenyen és barátságosan”. A nyugat-berlini lapok kiemelik, hogy a Springer-sajtónál vagy a Deutsche Welle rádióadónál alkalmazott nyugat-berlini újságírók is megkapták a határátlépési engedélyt az NDK hatóságaitól. Walter Sickert, a nyugatberlini SPD parlamenti csoportjának elnöke, a nyugatberlini szakszervezetek elnöke is ellátogatott az NDK fővárosába, sőt felkereste a vörös városházát, a berlini magisztrátus épületét is. Amint erről a Der Taggespiegel című nyugat-berlini lap beszámol, a városházán Sickertnek előzékenyen megmutattak mindent, amit csak látni kívánt. Klaus Schütz, nyugat-berlini kormányzó polgármester „próbautat” tett az NDK-n keresztül a Nyugat-Berlinből az NSZK-ba vezető egyik tranzitúton és vissza, s Nyugat-Berlinbe való hazatérése után ő is elismerő szavakkal szólott az NDK hatóságai részéről tapasztalt nagyvonalúságról és előzékenységről. Szadat Egyiptom nem alkuszik Kairó Becz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Nixon május végére tervezett moszkvai látogatása előtt fokozódik az arab térségre nehezedő amerikai— izraeli nyomás — jelentette ki Szadat egyiptomi elnök csütörtökön, amikor látogatást tett az egyik légitámaszponton a Nílus-delta vidékén. Felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai fegyverszállítások eszkalációja az egyiptomi nép megfélemlítését szolgálja. Az elnök utalt arra, hogy az Egyesült Államok négy—öt nappal ezelőtt úgy határozott, rakétahordozó gyorsnaszádokat ad Izraelnek. Az Egyesült Államok további Phantom és Skyhawk típusú vadászbombázókat is szállít Izraelnek. A hazug és rosszhiszemű amerikai magatartást leleplezve Szadat rámutatott: a közel-keleti válság részleges rendezésére vonatkozó egyiptomi kezdeményezést úgy értelmezték, hogy az nem az egész probléma megoldására, hanem csupán a Szuezi-csatorna újramegnyitására irányul. „Azt hitték, hogy engem kielégít a csatorna megnyitása, miközben az izraeliek a Sinai-félszigeten vannak — mondotta. — Nem a csatorna megnyitása probléma. Nyomban megnyithatjuk és kitisztíthatjuk a csatornát, mihelyt az izraeliek visszavonulnak. Ehhez nincs szükség megállapodásra vagy tárgyalásra, ezér felesleges New Yorkba, vagy máshova menni”. Szadat ismételten hangsúlyozta, hogy a felszabadító háború elkerülhetetlen. A belső frontnak azonban még időre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a naponta várható 1200—1300 légitámadásra. „Nem tűrök el semmiféle repedést a belső fronton” — szögezte le az államfő, majd kijelentette, hogy Egyiptomot két alapvető cél vezeti: nem mond le egyetlen talpalatnyi saját vagy arab területről, nem bocsátkozik alkuba a palesztinai nép jogairól, amelyeket most Husszein király — kész helyzet elé állítva az arabokat — szabotálni akar. (MTI) Áremelkedés Franciaországban Párizs A jövő héttől kezdve csaknem tíz százalékkal, literenkint kilenc centimmal, emelik a tej árát Franciaországban. Ugyanakkor az államvasutak 3,8 százalékkal emeli a teherszállítási tarifát, ami minden bizonnyal további áremelkedéseket idéz elő. A tej árának emelésén kívül további emelkedések várhatók az élelmiszer áraknál, annak következtében, hogy a Közös Piac minisztertanácsa legutóbb a mezőgazdasági árak általános emelését határozta el. A CGT ezzel kapcsolatos nyilatkozatában rámutat arra, a nagytőke uralma alatt álló Közös Piac árpolitikája következtében most ismét meggyorsul egész Nyugat- Európában az inflációs hullám. Újabb ok ez arra, hogy a dolgozók „nem”-mel válaszoljanak a közelgő népszavazáson, amellyel a kormány szentesíteni szeretné antiszociális politikáját. — Hangsúlyozza a nyilatkozat. (MTI) Szombat, 1972. április 1. Rózsa Ferenc díjak átadása A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke hazánk felszabadulásának 27. évfordulója alkalmából, kiemelkedő újságírói és közéleti tevékenységük elismeréséül a Rózsa Ferenc díj I. fokozatát adományozta Romját Irénnek, a MÚOSZ alelnökének, Nemes Györgynek, az Élet és Irodalom főszerkesztőjének. A Rózsa Ferenc díj II. fokozatában részesült Buzási János, a Népszabadság munkatársa, Róbert László, a Magyar Rádió párizsi tudósítója, Várkonyi Tibor, a Magyar Nemzet főmunkatársa. A Rózsa Ferenc díj III. fokozatát kapta Fodor László, az Észak-Magyarország főszerkesztője és Matúz Józsefné, a TV-híradó főszerkesztője.• A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 27. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül a sajtó, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió és Televízió 34 dolgozóját kitüntetésben részesítette. A Rózsa Ferenc díjakat és a kitüntetéseket dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke pénteken az Országház delegációs termében adta át. Az ünnepségen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, Katona István, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője és Csendes Lajos, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője. (MTI) aknamunka Santiago Hatvan napon belül jelentést kell tennie annak a 13 tagú különbizottságnak, amelyet a chilei parlament csütörtökön jelölt ki az ITT amerikai konszern és a CIA amerikai hírszerző központ chilei aknamunkájának kivizsgálására. A bizottság kijelölésére Jack Anderson amerikai újságíró múlt héten közölt leleplező adatai nyomán került sor. A különbizottság tagja az ellenzék hét és a népi egység hat képviselője. A santiagói parlament időközben lezárta a rendszer megdöntésére és Allende meggyilkolására szőtt, de, meghiúsított összeesküvés körülményeinek kivizsgálását. A zárt ajtók mögött tartott parlamenti ülésen Hernan del Canto belügyminiszter 80 perces beszámolót tartott az elvetélt puccskísérlet körülményeiről, a térképekkel és egyéb dokumentumokkal bizonyította a „haza és szabadság” elnevezésű jobboldali szervezet bűnrészességét. Szerencsétlen döntés Tokió Vada Cutomu, a japán külügyminisztérium hivatalos szóvivője külföldi tudósítóknak tartott sajtóértekezletén az MTI és a Magyar Rádió tokiói tudósítójának kérdésére válaszolva „meglehetősen szerencsétlennek” minősítette azt az amerikai döntést, hogy az Egyesült Államok bojkottálja a Párizsban folytatott Vietnam-tárgyalásokat. A szóvivő cáfolta, hogy kapcsolat lenne a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági küldöttségének jelenlegi japáni látogatása és azon tény között, hogy az utóbbi egy évben jelentősen visszaesett a kereskedelmi forgalom Japán és Dél-Vietnam között. A szóvivő „melegen üdvözölte” Brezsnyev megállapításait a szovjet—japán kapcsolatok örvendetes fejlődéséről, de nem volt hajlandó kommentálni a szovjet pártvezető kijelentéseit egy ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának szükségességéről. Vada Cutomu közölte, Japánnak semmiféle elképzelése vagy terve nincs arra, hogy hadiflottáját, „aktivizálja” az Indiai-óceánon. Határozottan visszautasította néhány nyugati tudósító arra irányuló kérdéseit, hogy valamiféle párhuzamosság áll fenn a Senkaku-szigetek és az úgynevezett északi területek (a Kuril-szigetek — szerk.) problémája között. Hangsúlyozta, hogy Japán nem hajlandó sem Kínával, sem bármiféle nemzetközi testülettel tárgyalni a Senkaku-szigetek hovatartozásának kérdéséről. Ami viszont az „északi területeket” iltoti, azokról közvetlen tárgyalás folyik Japán és a Szovjetunió között. (Mtt)